Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-31 / 1278. szám
4 oldat BÉRMUNKÁS 1943. julius 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 ^ne Year .....................*$2.00 Félévre .............'............. l oO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Menedékhelyet terveznek (gb.) Spanyolországból jövő hirek szerint ott előkészületeket tesznek a kormányváltozásra. Szeretnék visszaültetni a trónra Don Juan gróf trónkövetelőt, akit a katholikus egyház is támogat. A hir szerint Franco diktátor hajlandó átadni a hatalmat ennek a trónkövetelőnek, sőt mi több, a “képviselők” jórésze is a királyság visszaállitását sürgeti. A spanyol királyság visszaállítása mögött igen érdekes politikai csíny lappang, amelynek sikere attól függ, hogy a fasizmus ellen harcoló hatalmakat mennyire lehet elhódítani a vallási színezetű maszlaggal. A spanyol királyság visszaállitását, nem a spanyolok, mint inkább Hitlerék eszelték ki, abban a reményben, hogy a tengelyhatalmak leverése után oda menekülhetnek. Az események gondos figyelőinek már régen feltűnt, hogy miért maradt Franco Spanyolországa semleges. Az egyetlen ország, amelynek jelenlegi kormányát és uralkodó osztályát Hitler és Mussolini helyezték újból hatalomra, amely ország tehát vakon engedelmeskedett volna a rendeletnek, ha Hitlerék a háborúba be akarták volna vonni. Franconak számos nyilatkozata bizonyítja, hogy kész volt az ily rendelet követésére. Franco fasizta uralma szoros kapcsolatban áll a spanyol katholikus egyházzal és azon keresztül a pápai székkel. így Hitlerék abban reménykednek, hogy ennek a katholikus egyház által uralt országnak a függetlenségét a győztes Egyesült Nemzetek nem fogják megsérteni, különösen akkor, ha névlegesen a hatalmat átadják olyan királynak, aki nem az elkergetett spanyol királyi házból, hanem a régi hithü Bourbon családból származik. A fasizta vezérek megtartották Spanyolországot a saját személyük utolsó mentsvárának. Sokszor felvetődött már az a kérdés, hogy mi lesz Hitler, Mussolini meg a többi vezető fasiztákkal, ha elvesztik a háborút? Az első világháború után Vilmos császár Hollandiába menekült, ahol nagy gazdagság közepette élte végig életét, mert óriási magánvagyonát meghagyták neki. Hollandia nem adta ki a szövetségeseknek. Igaz, nem is nagyon követelték. Hitlerék ezt a példát tartják szemelőtt és most az egész világon csak egyetlen ország van, amely erre a célra alkalmasnak látszik — Spanyolország. ..........—— .... Ez természetesen azt jelenti, hogy Spanyolországban csak olyan kormányváltozást terveznek, hogy a jelenlegi fasizta uralkodó osztály továbbra is hatalmon maradjon. És amennyiben úgy az angol, mint az amerikai kormányok még ma is támogatják Franco uralmát és mély, csaknem alázatos tisztelettel viseltetnek az egyházakban tömörült fasiztákkal szemben, Hitlerék joggal remélhetik, hogy a világtörténelem legborzalmasabb gazságáért nem ked a fejükkel fizetniük. A szeg kibújik a zsákból (a.l.) A tudatosság hiányában egyesek abban ringatóznak, hogy az összmagyarságot bizonyos csalafintasággal félre lehet vezetni és önző céljaikra felhasználni. Ezek az egyének hosszú éveken keresztül nem tanultak meg annyit, hogy a tömegeket nem bolonditani, hanem nevelni kell. Az amerikai magyar “elvtársak”, még akkor is rosszat tesznek, amikor közérdekű munkába fognak és azt az összmagyar- ság neve alatt próbálják végrehajtani, de nem az összmagyar- ság résztvételével, hanem kicsinyes, diktatórikus eljárásukkal. Hogy azután feltűnést ne keltsenek, első sorban minden munkásöntudatot megtagadnak, úgy akarnak önmaguknak tetszelegni, meg esetleg a nem gondolkozókat hálóba ejteni. TISZTESSÉGES FORRADALMÁR CSAK AZ LEHET, AKI NYÍLT KÁRTYÁVAL DOLGOZIK. A munkás osztálytudafot csak azok próbálják elsikkasztani, akik egyéni érdekből vesznek részt a munkásmozgalomban és akiknek egyéni megélhetésük attól van lehetővé téve, hogy mennyire tudnak megalkudni. Osztálytudatos munkások semmilyen körülmények között meg nem alkudnak és sohasem titkolják, hogy szocialista szempontból az a legfontosabb teendőnk lehet, hogy a munkásokkal megértessük elsősorban, hogy ők egy osztálynak tagjai, amely osztály a termelők osztályát képezi és amelyet a mai társadalomban a munkáltató osztály kénye- kedve szerint zsákmányol ki. Ennél fogva tehát igazi demokráciát eisern lehet képzelni mindaddig, amig a fentnevezett osz- tálykülömbség létezik. Hogy most már tényleg rátérjek a tényleges tárgyra arról lévén szó, hogy Chicagóban megalakult a Magyar-Amerikai Demokratikus Tanács. Elsősorban tisztába kell lennünk a demokrata szó igazi ér! telmével, ami görög eredetű és népuralmat jelent. Ha most már a nép uralomról lévén szó, nézzünk bele közelebbről a dolgok előzményeibe. Igaz az, hogy a chicagói történelmi gyűlés előzménye képpen az az előkészítő bizottság, amely tényleg nem is volt előkészítő bizottság, hanem a Román—Nagy Jánosoknak jóváhagyó gyülekezete volt. Habár a tényleges “történelmi” (?) gyűlés junius 27-én volt, amig az előkészítő értekezlet 25-én, megelőzőleg amikor már a gyűlés előtt minden ellett intézve, természetesen “demokratikusan” (?) Román—Nagy Jánosok módjára, hogy hangzatosabb legyen használjuk a doktori diplomát is. Hogy miért kellett az üdvözlő táviratokat a nagy-gyülés nevében a gyűlés előtt három nappal elküldeni, azt majd a Román—Nagy Jánosok fogják Amerika összmagyarságának megmagyarázni. Mi tudjuk és hisszük, hogy Magyarország népe a közeljövőben megfogja mutatni, hogy igenis tud harcolni a népek szabadságáért és azt is tudjuk, hogy az igazi megpróbáltatás napjai kitermelték Magyarországon azokat az elemeket, akik megfogják vívni Magyarországban a magyar dolgozók végleges szabadságharcát anélkül, hogy igénybe vennék a minden igazi demokratikus megnyilvánulást mellőző koma mozgalmat, amely mozgalomban a fő elvtársak már előre megjelölték, hogy kiket fognak a vezetőcégbe bevenni. Mi, akik sohasem kalandoztunk el az osztályharc igazi útjáról, nem vehetünk részt egy olyan “demokratikus” mozgalomban, ahol minden megtalálható, csak éppen a demokrácia hiányzik. Csak azok érzik ott jól magukat, akik elveiket is megtagadják csak azért, hogy vezérszerepet játszanak abban a tudatban, hogy esetleg ezáltal majd a jövőbe, talán vezérszerephez jutnak. Mi, mint remeiő bérmunkások, nem a munkától akarunk megszabadulni, hanem csak a kizsákmányoló kapitalista rendszertől és ezt nem úgy véljük elérni, hogy megatagdjuk osztálytudatunkat, hanem úgy, hogy igyekszünk a munkásosztályt szervezni az ipari demokrácia megvalósításának kivívására. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés71 "Nevelés77 — "Felszabadulás77 Az Ipari Forradalmárai« Szentháromsága
