Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-31 / 1278. szám

4 oldat BÉRMUNKÁS 1943. julius 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 ^ne Year .....................*$2.00 Félévre .............'............. l oO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Menedékhelyet terveznek (gb.) Spanyolországból jövő hirek szerint ott előkészülete­ket tesznek a kormányváltozásra. Szeretnék visszaültetni a trón­ra Don Juan gróf trónkövetelőt, akit a katholikus egyház is tá­mogat. A hir szerint Franco diktátor hajlandó átadni a hatal­mat ennek a trónkövetelőnek, sőt mi több, a “képviselők” jórésze is a királyság visszaállitását sürgeti. A spanyol királyság visszaállítása mögött igen érdekes po­litikai csíny lappang, amelynek sikere attól függ, hogy a fasiz­mus ellen harcoló hatalmakat mennyire lehet elhódítani a vallá­si színezetű maszlaggal. A spanyol királyság visszaállitását, nem a spanyolok, mint inkább Hitlerék eszelték ki, abban a re­ményben, hogy a tengelyhatalmak leverése után oda menekül­hetnek. Az események gondos figyelőinek már régen feltűnt, hogy miért maradt Franco Spanyolországa semleges. Az egyetlen or­szág, amelynek jelenlegi kormányát és uralkodó osztályát Hit­ler és Mussolini helyezték újból hatalomra, amely ország tehát vakon engedelmeskedett volna a rendeletnek, ha Hitlerék a há­borúba be akarták volna vonni. Franconak számos nyilatkozata bizonyítja, hogy kész volt az ily rendelet követésére. Franco fasizta uralma szoros kapcsolatban áll a spanyol katholikus egyházzal és azon keresztül a pápai székkel. így Hit­lerék abban reménykednek, hogy ennek a katholikus egyház ál­tal uralt országnak a függetlenségét a győztes Egyesült Nemze­tek nem fogják megsérteni, különösen akkor, ha névlegesen a hatalmat átadják olyan királynak, aki nem az elkergetett spa­nyol királyi házból, hanem a régi hithü Bourbon családból szár­mazik. A fasizta vezérek megtartották Spanyolországot a saját személyük utolsó mentsvárának. Sokszor felvetődött már az a kérdés, hogy mi lesz Hitler, Mussolini meg a többi vezető fasiztákkal, ha elvesztik a hábo­rút? Az első világháború után Vilmos császár Hollandiába me­nekült, ahol nagy gazdagság közepette élte végig életét, mert óriási magánvagyonát meghagyták neki. Hollandia nem adta ki a szövetségeseknek. Igaz, nem is nagyon követelték. Hitlerék ezt a példát tartják szemelőtt és most az egész világon csak egyet­len ország van, amely erre a célra alkalmasnak látszik — Spa­nyolország. ..........—— .... Ez természetesen azt jelenti, hogy Spanyolországban csak olyan kormányváltozást terveznek, hogy a jelenlegi fasizta ural­kodó osztály továbbra is hatalmon maradjon. És amennyiben úgy az angol, mint az amerikai kormányok még ma is támogat­ják Franco uralmát és mély, csaknem alázatos tisztelettel visel­tetnek az egyházakban tömörült fasiztákkal szemben, Hitlerék joggal remélhetik, hogy a világtörténelem legborzalmasabb gaz­ságáért nem ked a fejükkel fizetniük. A szeg kibújik a zsákból (a.l.) A tudatosság hiányában egyesek abban ringatóznak, hogy az összmagyarságot bizonyos csalafintasággal félre lehet vezetni és önző céljaikra felhasználni. Ezek az egyének hosszú éveken keresztül nem tanultak meg annyit, hogy a tömegeket nem bolonditani, hanem nevelni kell. Az amerikai magyar “elvtársak”, még akkor is rosszat tesz­nek, amikor közérdekű munkába fognak és azt az összmagyar- ság neve alatt próbálják végrehajtani, de nem az összmagyar- ság résztvételével, hanem kicsinyes, diktatórikus eljárásukkal. Hogy azután feltűnést ne keltsenek, első sorban minden mun­kásöntudatot megtagadnak, úgy akarnak önmaguknak tetsze­legni, meg esetleg a nem gondolkozókat hálóba ejteni. TISZTES­SÉGES FORRADALMÁR CSAK AZ LEHET, AKI NYÍLT KÁR­TYÁVAL DOLGOZIK. A munkás osztálytudafot csak azok próbálják elsikkasztani, akik egyéni érdekből vesznek részt a munkásmozgalomban és akiknek egyéni megélhetésük attól van lehetővé téve, hogy mennyire tudnak megalkudni. Osztálytudatos munkások semmi­lyen körülmények között meg nem alkudnak és sohasem titkol­ják, hogy szocialista szempontból az a legfontosabb teendőnk lehet, hogy a munkásokkal megértessük elsősorban, hogy ők egy osztálynak tagjai, amely osztály a termelők osztályát képe­zi és amelyet a mai társadalomban a munkáltató osztály kénye- kedve szerint zsákmányol ki. Ennél fogva tehát igazi demok­ráciát eisern lehet képzelni mindaddig, amig a fentnevezett osz- tálykülömbség létezik. Hogy most már tényleg rátérjek a tény­leges tárgyra arról lévén szó, hogy Chicagóban megalakult a Ma­gyar-Amerikai Demokratikus Tanács. Elsősorban tisztába kell lennünk a demokrata szó igazi ér! telmével, ami görög eredetű és népuralmat jelent. Ha most már a nép uralomról lévén szó, nézzünk bele közelebbről a dolgok előzményeibe. Igaz az, hogy a chicagói történelmi gyűlés előz­ménye képpen az az előkészítő bizottság, amely tényleg nem is volt előkészítő bizottság, hanem a Román—Nagy Jánosoknak jóváhagyó gyülekezete volt. Habár a tényleges “történelmi” (?) gyűlés junius 27-én volt, amig az előkészítő értekezlet 25-én, megelőzőleg amikor már a gyűlés előtt minden ellett intézve, természetesen “demok­ratikusan” (?) Román—Nagy Jánosok módjára, hogy hangza­tosabb legyen használjuk a doktori diplomát is. Hogy miért kellett az üdvözlő táviratokat a nagy-gyülés ne­vében a gyűlés előtt három nappal elküldeni, azt majd a Ro­mán—Nagy Jánosok fogják Amerika összmagyarságának meg­magyarázni. Mi tudjuk és hisszük, hogy Magyarország népe a közeljö­vőben megfogja mutatni, hogy igenis tud harcolni a népek sza­badságáért és azt is tudjuk, hogy az igazi megpróbáltatás nap­jai kitermelték Magyarországon azokat az elemeket, akik meg­fogják vívni Magyarországban a magyar dolgozók végleges sza­badságharcát anélkül, hogy igénybe vennék a minden igazi de­mokratikus megnyilvánulást mellőző koma mozgalmat, amely mozgalomban a fő elvtársak már előre megjelölték, hogy kiket fognak a vezetőcégbe bevenni. Mi, akik sohasem kalandoztunk el az osztályharc igazi út­járól, nem vehetünk részt egy olyan “demokratikus” mozgalom­ban, ahol minden megtalálható, csak éppen a demokrácia hiány­zik. Csak azok érzik ott jól magukat, akik elveiket is megtagad­ják csak azért, hogy vezérszerepet játszanak abban a tudatban, hogy esetleg ezáltal majd a jövőbe, talán vezérszerephez jutnak. Mi, mint remeiő bérmunkások, nem a munkától akarunk megszabadulni, hanem csak a kizsákmányoló kapitalista rend­szertől és ezt nem úgy véljük elérni, hogy megatagdjuk osz­tálytudatunkat, hanem úgy, hogy igyekszünk a munkásosztályt szervezni az ipari demokrácia megvalósításának kivívására. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés71 "Nevelés77 — "Felszabadulás77 Az Ipari Forradalmárai« Szentháromsága

Next

/
Thumbnails
Contents