Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-31 / 1278. szám

1943. julius 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI lernek. A régi közmondás az, hogy a sülyedő hajóról mene­külnek a patkányok, már pedig Horthynál undokabb patkányt keveset hordoz ez a bűnös föld golyóbis. HAT KÖTET 32 OLDALON Ma az összesűrítés korszakát j éljük, ami tegnap még vicc |, volt “kérek egy adag rostélyost j pirulában” ma valóság. A ka­tonák egy kis dobozban, három napra elegendő élelmet visznek magukkal, a szállítások is úgy történnek, hogy a felesleges viz kivonása után egy negyed rész helyet foglalnak el a fő­zelék félék. Ugylátszik Geréb munkástárs szeme előtt ezek a példák lebegtek, amikor arra vállalkozott, hogy egy kis 32 oldalas füzetben összesüritsen annyi társadalmi tudományt és problémát, amennyinek a teljes ismertetésére legalább 6 vas­kos kötetre volna szükségünk. De ma Geréb is ledolgozza naponta a gyárban a 8-10 órá­ját, no meg az olvasóink is csak füzetek olvasására képe­sek a nagy robot mellett. Ge­réb viszont jól megoldotta a feladatát, mert a szűkre sza­bott 32 oldalból kivont minden felesleges “vizet”, frázist, szó­szátyárkodást, csak azt adta, ami tiszta érték, tápláló tudás. Ma már a Bérmunkás olva­sóinak a kezében van a kis könyvecske, felesleges az, hogy dicsérjem, csak arra kérem az olvasókat, hogy kövessék pél­dámat, üljenek le és egyfolytá­ban olvassák át a kis könyvecs­két és akkor megfognak győ­ződni arról, hogy 32 oldalon j számos olyan kérdésre kapnak feleletet, amellyel a nap min­den szakában szembe találjuk magunkat. De nem csak a Bér­munkás olvasói, de minden egyes munkásember és itt van a mi öntudatos olvasó tábo­runknak a nagyszerű kötelessé­ge, hogy ezt a kis mindentudót és mindenre feleletet adó köny­vecskét eljutassák az ismerőse­ikhez. Ezért vegyen magának mindenki annyi fáradtságot, hogy rendeljen egy pár füzetet és adja el az ismerőseinek, ez­zel egy nagyszerű agitációt vé­gez, mert ez a kis könyv, na­gyon elkalmas arra, hogy az eddig tévelygők szemeit felnyis­sa. \ Azután vegyenek maguknak időt arra, hogy még egyszer alaposan átolvassák a köny­vecskét — amely nem csak tar­talmilag, de kiállitásilag is el­sőrangú — amelynél többet 32 oldalon senki sem nyújthatna, mint amennyit Geréb ad. Ma­gam is várom az alkalmat, hogy még egyszer nyugodtan átolvashassam, amely után még valószínű vissza fogok térni er­re a kis, de értékes könyvecs­kére. A TANÚ MEGBÍZHATATLAN Ezt nem mi mondjuk, hanem annak idején Roosevelt elnök állapította meg, amikor Mr. J. F. Montgomeryt, Amerika ma­gyarországi követét elcsapta, mert a jelentései megbízhatat­lanok voltak. Mielőtt a németek megrohanták Jugoszláviát, már hosszú hetekkel előbb Magyar- országon keresztül felvonultak a náci hadosztályok, az ameri­kai lapok tudósítói ezeket je­lentették is a lapjaiknak, de Amerika hivatalos követe ál­landóan azoknak az ellenkező­jét jelentette, ő nem látott né­met katonákat Budapesten, ő határozottan tudta, hogy Ma­gyarország semleges marad, igy amikor a német és magyar csapatok rárohantak Jugoszlá­viára az elnök visszahívta, ma­gyarul elcsapta ezt a kiváló diplomatát és azóta se vette igénybe a képességeit. Ez a levitézlett diplomata azóta, amikor arra szükség van mindig jelentkezik magyar ügyekben, mint koronatanú, amely vallomásait a Magyar Szövetségék igyekeznek mint egy “kiváló diplomata” megnyi­latkozását elterjeszteni. Mikor Eckhardt Tibornak kifelé állt a rúd ja Amerika hivatalos körei­ből, akkor jelentkezett Montgo­mery ur, igazolta, hogy Eck­hardt elsőrendű demokrata, aki soha sem volt sem ébredő, sem antiszemita, csak természetes volt, hogy a külügybe ismerve Montgomery uf megbízhatat­lanságát, ezek után végleg el­ejtették a Sörház ucca hősét Eckhardt Tibort. Most már nagyon inog a fasizmus alapja Európában, az oroszok, az angol-amerikai csa­patok döngetik a náci erődöket, inog az uralmuk és vele a ma­gyar úri bitang rendszer is, igy szinte természetes, hogy jön- j nek a mentő nyilatkozatok, hí­rek arról, hogy Horthy milyen nagy barátja a Szövetségesek­nek. Ezeket a propaganda híre­ket igyekeznek a Magyar Szö­vetségék mindenütt elterjesz­teni, ahol erre módjuk van, a magyar lapoknál. Az egyik Montgomery ur nyilatkozata, amely szerint “Horthy tenger­nagy a Szövetségesek barátja és soha nem is volt más”. Más ilyen híradás szerint Horthy megtagadta, hogy a Szövetsé­gesek ellen harcoljan, mert ő csak Oroszország elleni hábo­rúra kötelezte magát. Ennél a nyilatkozatoknál os­tobább védelmet el sem tudok képzelni, Horthy mindig a Szö­vetségesek barátja volt, ezt a nagy barátságot igazolja az a tény, hogy nemcsak az oroszok ellen vonult fel, de megrohan- ; ta a jugoszlávokat is, ma is ál­landó harcot folytat ellenük. Még jobban bizonyítja az a má­sik közismert tény, hogy Pearl Harbor után a főbanditák után Horthy volt az első, amely Amerikának hadatüzent, ezt természetesen csak barátságból tette. Na ennek a védelemnek nem sok hasznát veszik Horthyék. Ezek a tanuk mindenki előtt csak hamis tanuk, kiknek a vallomása minden biró előtt értéktelen volt. Miután Horthy­ék sorsában egy kissé a Szov­jetek is belefognak szólni, nem nagy valószínűsége van annak, minden tanúskodás mellett, hogy a mai magyar uri-bitang ■ uralom a Szovjetek szavát ■ megússza, akár Horthyval, akár : őnélküle ? Horthy most “ellentáll” Hit­ÖSSZEHASONLITÁS A nagytőkés lapok irói, a ké­nyelmes, íróasztalaikon, ami­kor nekirohannak a “kapzsi” munkásoknak, akik nagyobb órabért és másfélszeres díja­zást mernek követelni a túl­órákért, a végső érvként a fe­jükhöz a katonákat vágják, kik minden tulórázási dij nélkül éjjel nappal állandó veszélyben teljesitik a szolgálatot. Csodá­latos, hogy ezek a jól fizetett irókulik soha sem • gondolnak arra, hogy a katonák sorsát összehasonlítsák a milliókat kereső nagytőkések tényleg ve­szélytelen foglalkozásával, mert hisz a részvények szelvényei­nek nyírása közben a legritkább esetben történik baleset, legfel­jebb a tulzabálás következté­ben üti meg őket a guta. Az sem igen jut eszükbe, hogy a katonák túlnyomó többségben munkások és munkások gyer­mekeiből kerülnek ki, kiknek érdeke az, hogy az otthon dol­gozó munkások megtartsák azo­kat az eredményeket, amelyet együttesen vívtak ki. Mi, akik a múlt világégésnél megpörköltük magunkat, jól tudjuk, hogy milyen a sorsunk, mennyi szenvedésen kell átmen­niük a fiainknak, kik ma a vi­lág minden részén fegyverrel a kezükben harcolnak, de azok az urak, akik a katonák veszélyét olyan élesen kiemelik, ha a munkásokkal kell szembeállíta­ni, tudatosan hazudnak nem­csak amikor a nagy kereseti különbségről fecsegnek, de ak­kor is, amikor a munkások fog­lalkozásának a veszélytelensé­géről írnak, azért nem lesz hiá­ba való ha egy kis összehason­lítást végzünk ezen a téren. A hadvezetőség kimutatta, hogy Pearl Harbor óta, tehát másfél év alatt a fegyveres erő vesztessége 16 ezer volt. Ennyi amerikai katona pusztult, szá­razon, vizen, viz alatt és a le­vegőben a haderő létszáma ak­kor 7 millió volt, mig a terme­lésben dolgozó munkások lét­száma körülbelül 50 milliót tett ki, tehát hétszer annyit mint a fegyveres erőé. Ugyancsak a kormány kimu­tatása szerint az elmúlt évben a munka közben történt halá­los balesetek száma 105 ezer volt, vagyis másfél év alatt le­galább 157 ezer, ami a követ­kezőket jelenti: amig egy mil­lió katonából másfél év alatt meghalt 2,287, addig 1 millió munkásból 3,140. Amig a kato­naságnál ez a teljes halálozást jelenti, addig a munkásoknál csak a balesetek által bekövet­kezett halálesetet. A könnyű és súlyos sérülések arányszáma is hasonlóan néz ki. Sajnos tud­juk, hogy a katonáink halálozá­si aránya a harcok fokozásával nagy mértékben emelkedni fog, de emelkedni fog a munkásoké j is a folyton fokozódó munka- ! iram és tulhosszu munkaidő kö­vetkeztében és nem az a célunk, í hogy lekicsinyeljük azt a ve­szélyt, amelyben a fiaink a harctereken élnek, de nem tűr­hető az, hogy a dolgozók na­gyon súlyos áldozatait elsik­kasszák a nagytőke íródeákjai. Ebben a szörnyű harcban egyformán súlyos áldozatokat hoznak a katonák és a munká­sok, egyformán pusztulnak, szenvednek és nyomorékká vál­nak és a legfelháboritóbb az, hogy az egy vérből származó katonát és munkást egymás el­len akarják uszítani azok, akik mint mindennek, még az em­beriség eme szörnyű katasztró­fájának is a haszonlesői. AMI NINCS BEFAGYASZTVA Sok mindenről írtam már ami nincs vagy rosszul van be­fagyasztva, csak a munbéreink azok, amelynek a befagyasztása majdnem tökéletesen sikerült. Ma nem azokról a be nem fa­gyasztott cikkekről irok, ame­lyek a testi táplálékaink alap­ját adják meg, hanem mert nemcsak kenyérrel, hanem mi igével is élünk, a szellemi táp­lálékunk alapcikkeinek, a pa­pírnak, postázásnak stb. emel­kedéséről szól az énekem. A mi Bérmunkásunk előfize­tési ára ma is két “beteg” dol­lár, mint Pearl Harbor előtt, mert figyelembe kellett ven­nünk azt, hogy az olvasóink egy része nincs a hadiiparban elhelyezkedve, más része meg már kiörgedett a munkából, ezeknek súlyos teher lenne egy olyan áremelés amelyet minden egyes lap kénytlen volt a fenti cikkek emelkedése folytán meg­tenni. Egy áremelés helyett a Lapbizottság és a kerületi ér­tekezletek az olvasó tábor szoli­daritására apellál, mint a múlt évben, most is az olvasóinknak ahhoz' a részéhez fordulunk, kiknek módjuk van arra, hogy vállalják azt a terhet amelytől megkíméltük a rosszul kereső és kiöregedett olvasóinkat. Ön­kéntes drágasági pótlékot ké­rünk az 1943-44 évre. Ilyen irá­nyú kérésünket a múlt évben megszívlelték az olvasóink és ezzel lehetővé tették a Bérmun­kás zavartalan megjelenését, most újra azt kérjük, aki tud az adjon annyi drágasági pótlé­kot a Bérmunkásnak, amennyit adhat. Közeleg az országos ér­tekezlet, van addig még 6 he­tünk, mozduljon meg az olva­só táborunk és küldjön be any- nyi drágasági pótlékot, hogy az összeülő delegátusok biztosítva lássák egy uj évre a Bérmun­kás fennmaradását. Minden emelkedett, csak a Bérmunkás irói és adminisztrá­ciója kapják a régi fizetésüket egy-egy jó szót az olvasóktól, egy-egy durva szitkot az osz­tályellenségeinktől és a zavart fejű álforradalmároktól. Mind a kettő azt igazolja, hogy jó utón haladunk és haladni is fo­gunk mindenkivel szembeszáll- va, ki az utunkat állja, ha az olvasóink szolidaritása a lapunk zavartalan fennmaradását biz­tosítsa a következő, a munkás­ság harcainak döntő éveire is. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Thumbnails
Contents