Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-31 / 1278. szám
1943. julius 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI lernek. A régi közmondás az, hogy a sülyedő hajóról menekülnek a patkányok, már pedig Horthynál undokabb patkányt keveset hordoz ez a bűnös föld golyóbis. HAT KÖTET 32 OLDALON Ma az összesűrítés korszakát j éljük, ami tegnap még vicc |, volt “kérek egy adag rostélyost j pirulában” ma valóság. A katonák egy kis dobozban, három napra elegendő élelmet visznek magukkal, a szállítások is úgy történnek, hogy a felesleges viz kivonása után egy negyed rész helyet foglalnak el a főzelék félék. Ugylátszik Geréb munkástárs szeme előtt ezek a példák lebegtek, amikor arra vállalkozott, hogy egy kis 32 oldalas füzetben összesüritsen annyi társadalmi tudományt és problémát, amennyinek a teljes ismertetésére legalább 6 vaskos kötetre volna szükségünk. De ma Geréb is ledolgozza naponta a gyárban a 8-10 óráját, no meg az olvasóink is csak füzetek olvasására képesek a nagy robot mellett. Geréb viszont jól megoldotta a feladatát, mert a szűkre szabott 32 oldalból kivont minden felesleges “vizet”, frázist, szószátyárkodást, csak azt adta, ami tiszta érték, tápláló tudás. Ma már a Bérmunkás olvasóinak a kezében van a kis könyvecske, felesleges az, hogy dicsérjem, csak arra kérem az olvasókat, hogy kövessék példámat, üljenek le és egyfolytában olvassák át a kis könyvecskét és akkor megfognak győződni arról, hogy 32 oldalon j számos olyan kérdésre kapnak feleletet, amellyel a nap minden szakában szembe találjuk magunkat. De nem csak a Bérmunkás olvasói, de minden egyes munkásember és itt van a mi öntudatos olvasó táborunknak a nagyszerű kötelessége, hogy ezt a kis mindentudót és mindenre feleletet adó könyvecskét eljutassák az ismerőseikhez. Ezért vegyen magának mindenki annyi fáradtságot, hogy rendeljen egy pár füzetet és adja el az ismerőseinek, ezzel egy nagyszerű agitációt végez, mert ez a kis könyv, nagyon elkalmas arra, hogy az eddig tévelygők szemeit felnyissa. \ Azután vegyenek maguknak időt arra, hogy még egyszer alaposan átolvassák a könyvecskét — amely nem csak tartalmilag, de kiállitásilag is elsőrangú — amelynél többet 32 oldalon senki sem nyújthatna, mint amennyit Geréb ad. Magam is várom az alkalmat, hogy még egyszer nyugodtan átolvashassam, amely után még valószínű vissza fogok térni erre a kis, de értékes könyvecskére. A TANÚ MEGBÍZHATATLAN Ezt nem mi mondjuk, hanem annak idején Roosevelt elnök állapította meg, amikor Mr. J. F. Montgomeryt, Amerika magyarországi követét elcsapta, mert a jelentései megbízhatatlanok voltak. Mielőtt a németek megrohanták Jugoszláviát, már hosszú hetekkel előbb Magyar- országon keresztül felvonultak a náci hadosztályok, az amerikai lapok tudósítói ezeket jelentették is a lapjaiknak, de Amerika hivatalos követe állandóan azoknak az ellenkezőjét jelentette, ő nem látott német katonákat Budapesten, ő határozottan tudta, hogy Magyarország semleges marad, igy amikor a német és magyar csapatok rárohantak Jugoszláviára az elnök visszahívta, magyarul elcsapta ezt a kiváló diplomatát és azóta se vette igénybe a képességeit. Ez a levitézlett diplomata azóta, amikor arra szükség van mindig jelentkezik magyar ügyekben, mint koronatanú, amely vallomásait a Magyar Szövetségék igyekeznek mint egy “kiváló diplomata” megnyilatkozását elterjeszteni. Mikor Eckhardt Tibornak kifelé állt a rúd ja Amerika hivatalos köreiből, akkor jelentkezett Montgomery ur, igazolta, hogy Eckhardt elsőrendű demokrata, aki soha sem volt sem ébredő, sem antiszemita, csak természetes volt, hogy a külügybe ismerve Montgomery uf megbízhatatlanságát, ezek után végleg elejtették a Sörház ucca hősét Eckhardt Tibort. Most már nagyon inog a fasizmus alapja Európában, az oroszok, az angol-amerikai csapatok döngetik a náci erődöket, inog az uralmuk és vele a magyar úri bitang rendszer is, igy szinte természetes, hogy jön- j nek a mentő nyilatkozatok, hírek arról, hogy Horthy milyen nagy barátja a Szövetségeseknek. Ezeket a propaganda híreket igyekeznek a Magyar Szövetségék mindenütt elterjeszteni, ahol erre módjuk van, a magyar lapoknál. Az egyik Montgomery ur nyilatkozata, amely szerint “Horthy tengernagy a Szövetségesek barátja és soha nem is volt más”. Más ilyen híradás szerint Horthy megtagadta, hogy a Szövetségesek ellen harcoljan, mert ő csak Oroszország elleni háborúra kötelezte magát. Ennél a nyilatkozatoknál ostobább védelmet el sem tudok képzelni, Horthy mindig a Szövetségesek barátja volt, ezt a nagy barátságot igazolja az a tény, hogy nemcsak az oroszok ellen vonult fel, de megrohan- ; ta a jugoszlávokat is, ma is állandó harcot folytat ellenük. Még jobban bizonyítja az a másik közismert tény, hogy Pearl Harbor után a főbanditák után Horthy volt az első, amely Amerikának hadatüzent, ezt természetesen csak barátságból tette. Na ennek a védelemnek nem sok hasznát veszik Horthyék. Ezek a tanuk mindenki előtt csak hamis tanuk, kiknek a vallomása minden biró előtt értéktelen volt. Miután Horthyék sorsában egy kissé a Szovjetek is belefognak szólni, nem nagy valószínűsége van annak, minden tanúskodás mellett, hogy a mai magyar uri-bitang ■ uralom a Szovjetek szavát ■ megússza, akár Horthyval, akár : őnélküle ? Horthy most “ellentáll” HitÖSSZEHASONLITÁS A nagytőkés lapok irói, a kényelmes, íróasztalaikon, amikor nekirohannak a “kapzsi” munkásoknak, akik nagyobb órabért és másfélszeres díjazást mernek követelni a túlórákért, a végső érvként a fejükhöz a katonákat vágják, kik minden tulórázási dij nélkül éjjel nappal állandó veszélyben teljesitik a szolgálatot. Csodálatos, hogy ezek a jól fizetett irókulik soha sem • gondolnak arra, hogy a katonák sorsát összehasonlítsák a milliókat kereső nagytőkések tényleg veszélytelen foglalkozásával, mert hisz a részvények szelvényeinek nyírása közben a legritkább esetben történik baleset, legfeljebb a tulzabálás következtében üti meg őket a guta. Az sem igen jut eszükbe, hogy a katonák túlnyomó többségben munkások és munkások gyermekeiből kerülnek ki, kiknek érdeke az, hogy az otthon dolgozó munkások megtartsák azokat az eredményeket, amelyet együttesen vívtak ki. Mi, akik a múlt világégésnél megpörköltük magunkat, jól tudjuk, hogy milyen a sorsunk, mennyi szenvedésen kell átmenniük a fiainknak, kik ma a világ minden részén fegyverrel a kezükben harcolnak, de azok az urak, akik a katonák veszélyét olyan élesen kiemelik, ha a munkásokkal kell szembeállítani, tudatosan hazudnak nemcsak amikor a nagy kereseti különbségről fecsegnek, de akkor is, amikor a munkások foglalkozásának a veszélytelenségéről írnak, azért nem lesz hiába való ha egy kis összehasonlítást végzünk ezen a téren. A hadvezetőség kimutatta, hogy Pearl Harbor óta, tehát másfél év alatt a fegyveres erő vesztessége 16 ezer volt. Ennyi amerikai katona pusztult, szárazon, vizen, viz alatt és a levegőben a haderő létszáma akkor 7 millió volt, mig a termelésben dolgozó munkások létszáma körülbelül 50 milliót tett ki, tehát hétszer annyit mint a fegyveres erőé. Ugyancsak a kormány kimutatása szerint az elmúlt évben a munka közben történt halálos balesetek száma 105 ezer volt, vagyis másfél év alatt legalább 157 ezer, ami a következőket jelenti: amig egy millió katonából másfél év alatt meghalt 2,287, addig 1 millió munkásból 3,140. Amig a katonaságnál ez a teljes halálozást jelenti, addig a munkásoknál csak a balesetek által bekövetkezett halálesetet. A könnyű és súlyos sérülések arányszáma is hasonlóan néz ki. Sajnos tudjuk, hogy a katonáink halálozási aránya a harcok fokozásával nagy mértékben emelkedni fog, de emelkedni fog a munkásoké j is a folyton fokozódó munka- ! iram és tulhosszu munkaidő következtében és nem az a célunk, í hogy lekicsinyeljük azt a veszélyt, amelyben a fiaink a harctereken élnek, de nem tűrhető az, hogy a dolgozók nagyon súlyos áldozatait elsikkasszák a nagytőke íródeákjai. Ebben a szörnyű harcban egyformán súlyos áldozatokat hoznak a katonák és a munkások, egyformán pusztulnak, szenvednek és nyomorékká válnak és a legfelháboritóbb az, hogy az egy vérből származó katonát és munkást egymás ellen akarják uszítani azok, akik mint mindennek, még az emberiség eme szörnyű katasztrófájának is a haszonlesői. AMI NINCS BEFAGYASZTVA Sok mindenről írtam már ami nincs vagy rosszul van befagyasztva, csak a munbéreink azok, amelynek a befagyasztása majdnem tökéletesen sikerült. Ma nem azokról a be nem fagyasztott cikkekről irok, amelyek a testi táplálékaink alapját adják meg, hanem mert nemcsak kenyérrel, hanem mi igével is élünk, a szellemi táplálékunk alapcikkeinek, a papírnak, postázásnak stb. emelkedéséről szól az énekem. A mi Bérmunkásunk előfizetési ára ma is két “beteg” dollár, mint Pearl Harbor előtt, mert figyelembe kellett vennünk azt, hogy az olvasóink egy része nincs a hadiiparban elhelyezkedve, más része meg már kiörgedett a munkából, ezeknek súlyos teher lenne egy olyan áremelés amelyet minden egyes lap kénytlen volt a fenti cikkek emelkedése folytán megtenni. Egy áremelés helyett a Lapbizottság és a kerületi értekezletek az olvasó tábor szolidaritására apellál, mint a múlt évben, most is az olvasóinknak ahhoz' a részéhez fordulunk, kiknek módjuk van arra, hogy vállalják azt a terhet amelytől megkíméltük a rosszul kereső és kiöregedett olvasóinkat. Önkéntes drágasági pótlékot kérünk az 1943-44 évre. Ilyen irányú kérésünket a múlt évben megszívlelték az olvasóink és ezzel lehetővé tették a Bérmunkás zavartalan megjelenését, most újra azt kérjük, aki tud az adjon annyi drágasági pótlékot a Bérmunkásnak, amennyit adhat. Közeleg az országos értekezlet, van addig még 6 hetünk, mozduljon meg az olvasó táborunk és küldjön be any- nyi drágasági pótlékot, hogy az összeülő delegátusok biztosítva lássák egy uj évre a Bérmunkás fennmaradását. Minden emelkedett, csak a Bérmunkás irói és adminisztrációja kapják a régi fizetésüket egy-egy jó szót az olvasóktól, egy-egy durva szitkot az osztályellenségeinktől és a zavart fejű álforradalmároktól. Mind a kettő azt igazolja, hogy jó utón haladunk és haladni is fogunk mindenkivel szembeszáll- va, ki az utunkat állja, ha az olvasóink szolidaritása a lapunk zavartalan fennmaradását biztosítsa a következő, a munkásság harcainak döntő éveire is. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
