Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-31 / 1278. szám
1943. julius 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN ‘(gb) ROVATA" ‘INSZENTIVA’ Az idén a nagy melegek jóval hamarább beköszöntöttek, mint más években. A tavasz úgy elsurrant felettünk, hogy észre sem vettük. Addig panaszkodtunk a hosszú tél miatt, mig egyszerre csak ránk szakadt a nagy forróság, méghozzá vízgőzzel telitett levegővel, amikor még dolog nélkül is csak lézeng az ember és a munka ilyenkor kétszeresen nehéz. Az emberről csak úgy csorog az izzadtág, amit addig törül- get a mindinkább olajosabbá lett kendőjével, amig végre az arca, keze és a munkatárgy egyformán olajosak lesznek. A szomszéd, aki nem látja a saját arcát, jót nevet rajtunk, mi meg visszanevetjük és igy hoz egy kis vidámságot a tikkasztó idő is. Ilyenkor igazán nem ártana valami jó “inszentiva”, vagyis olyasmi, ami a munkakedvet növelné. Mert annyit mondok, hogy a modern gyárakban, ahol tömeg produkcióra dolgoznak, a munkásból kiveszett a munkába rejlő gyönyör minden érzete. A munkában csak az a munkás találhat élvezetet, aki legalább látja a teljes munkáját. Gyermek koromban sokszor láttam Magyarországon, amint a cipészek, szabók vagy a csizmadiák büszkén mutatták a lábbelit vagy a ruhát, amit készítettek. Itt is hallottam elégszer farmerokat dicsekedni, hogy ennyi vagy annyi bushell kukoricát termeltek holdanként. Sőt akadtam olyan újságíróra is, aki dicsekedett, hogy milyen nagyszerű cikket irt. És igy tovább, hasábokon át lehetne felsorolni ilyen eseteket. Bizonyára az olvasó éppen úgy tapasztalta ezeTcet, mint én. A gyárban azonban — nagyon kevés kivétellel, — ilyesmit nem lehet hallani. Ennek a legfőbb oka az, hogy a modern gyárakban a munkás a munkatárgynak csak igen icike-picike részét készíti el. Legtöbbször foga,lmunk sincs arról, hogy min dolgozunk. Ebben a tekintetben a mi gyárunkban még valamivel szerencsésebbek vagyunk, mert leginkább csak katonai traktorokat készítünk, amiket ott állítanak össze és időközönként látunk néhányat szaladozni. Azonban van kívülről jövő úgynevezett kontrakt munka is, amelyek csak részei bizonyos hadiszereknek. MIND EGYFORMA Andrew szomszéd már két éve vág a milling masinán szépen karcsúié vonalakat hat incs hosszúságú acél darabokra, melyekről csak azt tudja, hogy valátni gépfegyvernek a részei. A fegyvert természetesen még soha sem látta. Arra legyen talán büszke, hogy ezer meg ezer hasonló acéldarabon egyforma vágást végzett? Vagy nézzük mindjárt az én esetemet. Negyed magammal hetek óta a járom alakú traktor cdutch-okon dolgozom vagyis azon a részen, ami a fogaskerekeket arrébb löki, amikor egyik sebességből a másikba cserélnek. A nyers öntvényen 23 különböző műveletet (operation) kell elvégezni, amire az a darab elkészül. Ilyen művelet például az, hogy lyukakat kell ráfurni. Ilyenkor beállítjuk a fúrógépbe a munkát fogó “jig”- et és aztán egymásután furjuk ugyanazt a lyukat száz meg száz hasonló darab öntvényre. Mire legyek ilyenkor büszke ? Hogy egyik lyuk éppen olyan mint a másik? Mert az a fontos, azt kell méregetni időközönként. Eldicsekedjek talán vele, hogy micsoda magasztos érzést váltott ki belőlem, amikor láttam, hogy a 734-ik lyukba éppen úgy passzol a guage (mérőeszköz), mint a 125-ösbe. És ez igy van mindenkivel. Még az sem számit, hogy most háború van és hadiszereket készítünk. Munkaközben csak valami nagy homályossággal gondolunk a háborúra. Ilyenkor csak két dolog érdekel. Az egyik az, hogy milyen messze vagyunk még a munkaidő végétől, a másik pedig, hogy lehet- e keresni ezzel a munkával. Ez utóbbi különösen azon gyárakban fontos, amelyekben darabszámra, vagy az ahhoz nagyon hasonló bonusz rendszerrel dolgoznak. Ezidőszerint ezt a bonusz rendszert találták ki a munkások serkentésére. A munkáltatók általában úgy tartják, hogy a munkások nem dolgoznak képességükhöz mérten ilyen állítólagos külön jutalom, vagyis “inszentiva” nélkül. Természetesen azon gyárakban, ahol a bonusz rendszert bevezették, az órabért levágták és nagy kegyesen bonusz révén adnak alkalmat valamilyen keresetre, ha a munkás agyondolgozza magát. Az utóbbi hetekben a bonusz rendszer és általában a munkások munkakedvének élesztősét célzó “inszentivák” nagy vitákra adtak okot. Mint most kisült, Eddie Rickenbacker kapitány, a “nemzeti hős”, aki egyben maga is nagy munkáltató, azért agitált annyit, hogy a munkásokat ne a munkaaidő szerint, hanem a termelt dolgok után fizessék. Ez a bázisa a darabszám munkának. Azonban a unionok legtöbbjének alapszabályai tiltják az ilyen munkát. Ennek a tilalomnak a kijátszására született meg a bonusz rendszer. TUDOMÁNYOS MASZLAG A darabszámú munka és a bonusz rendszer között az a különbség, hogy amig a darabszámú munkánál megállapítják az egy darab munkáért fizetendő munkabért, addig a bonusz rendszernél csak az egy darab munka elvégzésére szükséges időt szabják meg. A darabszámú munkánál mindenki annyit keres, amennyi darabot készít. Ugyanannyi darab munkáért mindenki ugyanazt a fizetést kapja. A bonusz rendszernél ellenben csak az időegységet állapítják meg és igy akinek nagyobb az órabére az többet keres ugyanazon munkáért, mint a kisebb fizetésű munkás. Mindkét rendszernél az egység megállapítása sok veszekedésre ád okot, mert amig a bó- szok szeretnék lenyomni a béreket, a munkások természetesen keresni akarnak. A veszekedések nálunk is elég gyakoriak, de mint hallom másutt még élesebbek. Hiába beszélnek az ilyen gyárakban a “tőke meg a munka” (értsd: a munkáltatók meg a munkások) testvériségéről meg közös érdekeltségéről, ebben az egy, de leglényegesebb pontban az ellentét annyira nyilvánvaló, hogy azt még a legelmaradottabb és legreakciósabban gondolkodó munkás (mert ilyen is van) is látja. Az utóbbi időben aztán tudományosan hangzó frázisokkal akarják a munkásokat elbolon- ditani. Azt hiresztelik, hogy a munkaegység idejének, vagy munkabérének megállapítása, — “job evaluation” münevet adtak neki, — ma már szigorúan megállapított tudományos utón történik. Ezen állítólagos “tudományos” megállapítás szerint számításba veszik, hogy a szóban- forgó munkához mennyi szakértelem, erő, gyakorlat, idő, veszélyesség, stb. szükséges. Minden ilyen faktornak bizonyos mennyiségű “pont” értéket tulajdonítanak. A pontok összege aztán megszabja, hogy a méret alatt álló munka mit ér és igy mennyit kell érte fizetni. Ily módon természetesen hajszál pontossággal meg lehet állapítani a munkás termelő képességét, — föltéve, hogy minden simán megy a munkafolyamat alatt. A cél tehát valójában kivenni a munkásból összes termelő képességét. Most a szükség következtében valamivel magasabb béreket fizetnek a hadiiparokban a munkaegységekért. De normális viszonyok között ez a “job evaluation” nem egyéb, mint a végletekig menő kizsákmányolás. És ezek az állítólagos tudósok ezt merik “inszentivának” nevezni, amely a munkások munkakedvét növeli! LERÁZHATJA-E AZ OLASZ NÉP A FASIZTA URALMAT? WASHINGTON, jul. (ONA) — Olaszország belpolitikai viszonyaival ismerős körök alig hiszik, hogy az olasz népnek módjában volna a Roosevelt- Churchill-féle felszólítás szellemében cselekedni és a fasiz- ták uralmát a szövetségesek bevonulása előtt saját erejéből megdönteni. Olaszországban sok német katonaság van, amellyel a forradalmárok alig tudnának szembeszállni. De ettől eltekintve a fasizta-ellenes csoportok nem egységesek és ennélfogva nem is erősek. Ezek a bennfentes körök rámutattak, hogy a fasizta uralom húsz év alatt mindent megtett az esetleges ellenállás fészkeinek megsemmisítésére. A fasizta-ellenes elemek gyengék és szervezetlenek, mig a fasiz- ták katonai és politikai szervezete az olasz élet minden fázisában érezteti hatalmát. Az utóbbi hetekben Olaszországban megalakult a Partito d’Azione földalatti szervezet, amely egyesíti az anti-fasizta erőknek minden árnyalatát, kivéve a kommunistákat és katolikusokat. A Partito d’Azione, a cselekvés pártja, Carlo Sforza grófot, Olaszország volt külügyminiszterét ismeri el vezérül, aki Mussolini uralomraju- tása óta számkivetésben él és- jelenleg az Egyesült Államok- |ban van. ! A Partito d’Azione programja, itteni olasz körökhöz eljuttatott földalatti nyomtatványok I szerint: olasz köztársaság, a közmüvek állami tulajdonba vétele és- a földkérdés megoldása. Itteni megfigyelők azonban alig hiszik, hogy a sok különvéleménnyel biró kis csoport ] valóban egységesen támogatja ; ezt a programot. MAGYAR EMIGRÁNS SIKERE AUSZTRÁLIÁBAN MELBOURNE, jul. (ONA) — Egy Ausztráliába vándorolt magyar emigráns olyan gépet talált fel, mely a kvarckristályokat az eddigi három nap helyett 32 perc alatt csiszolja ki. A találmány a katonai rádiókészülékek előállítását gyorsítja meg. A feltaláló neve Dr. Y. Cly- nes, vagyis magyarosan Klein. Klein doktort műhelyében látogatta meg Norman Makin hadfelszerelési miniszter és kijelentette, hogy ez az a tipusu emigráns, amelyre Ausztráliának szüksége van. Klein doktor öt évvel ezelőtt hagyta el Magyarországot a zsidótörvények miatt. Előzőleg léghajózási teszt-laboratóium tervet készített el, amely oly kitűnő volt, hogy az amerikai kormány megrendelte. Mostani találmányát valószínűleg mind az angol, mint az amerikai hadvezetőség meg fogja vásárolni. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
