Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-12-18 / 1298. szám
o oica» BÉRMUNKÁS 1943. december 18 Hozzászólás a “Mit várhatunk a háború után” cimii füzethez (Folytatás) A gyarmatpolitika főrugója a kapitalista nagyhatalmak állandó háborús veszélyének. Az első vilgháboru főproblémája is az volt, hogy a finánctőkések melyik csoportjának jusson több gyarmat ,illetőleg nagyobb befolyás azokban a kis országokban, amelyek gyarmatosításra nem alkalmasak már, de kapitalista kizsákmányolásra bőséges lehetőséget nyújtanak. Az első világháború nem oldotta meg ezt a nagy problémát, úgy, hogy a finánckapitalisták különféle csoportjai és az ezek mögött álló nagyhatalmak között a béke ellenére is tovább folyt a harc a világ felosztásáért. És folyik most újból minden képzeletet felülmúló rombolással, kegyetlenséggel amihez hasonló élet-halál küzdelmet a történelem nem ismer. Csak természetes, hogy ily rettenetes rombolás és mészárlás után a világ képének meg kellesz változni. A technikai eszközök tökéletesedése folytán a rombolás és vérengzés is tökéletesebb lett. Nemcsak Globális a küzdelem, de kolosszális is, olyannyira, hogy a civilizált világ már nem bírna ki még egy harmadik ilyen világháborút, nem legalább a tőkés rendszer. A gyarmatok népeinek fölszabadulásáról szó sem lehet, bizonyíték erre Anglia állásfoglalása Indiával szemben és a többi gyarmatokkal szemben is. A kis államoknak is állandóan rettegniük kell és kellesz, hogy függetlenségük megsemmisül az imperialista törekvések miatt. Példa erre Stalin állásfoglalása Finnországgal és a többi balti államokkal szemben, sőt azt a demokratikus álláspontot is elveti, hogy európai Egyesült Államok keletkezzen ezután a háború után és a kis országoknak nagyon szomorú lesz a helyzetük az uj demokrácia érdekszférájában. Mig finánckapitalizmus lessz, addig imperializmus is lesz és az ezzel együttjáró kizsákmányolás. Kiküszöbölésére mindaddig nem kerülhet sor, amig a kapitalista gazdasági rendet föl nem váltja az ipari demokrácia, a szocializmus. Az imperializmusnak lehet, hogy ez lesz az utolsó világküzdelme, de ez a küzdelem imperialista küzdelem, ezt még a kapitalista körökben sem tagadják, sőt a világkörül utazó szenátorok, akik a különböző frontok tanulmányozására lettek ki- küldve, védekező imperialista háborúnak nevezik ezt a küzdelmet. “Mrs. Luce (tagja a parlametnek) told the University of Rochester’s conference on United Nations in the pacific that: We Americans ‘dare not so weaken the British Com- monwelth and destroy a power structure which, in spite of its j imperialism, has helped to keep ! order and decency in the world.” ! Vagy egy másik idézet, By j Wm. Phillip Simms (columnis- S ta) Washington, Nov. 23, 1943 j “ it is pretty generally accept- I ed in United Nations circles j here that after the war the Pacific islands now under Japanese mandate will come under the flag of the United States.” j Persze Geréb munkástárs azokat, akik ragaszkodnak az igazsághoz, egyszerűen konzervatívoknak, vagy tudatlanoknak titulálja. Lássuk a részletek fontosságát, ami a Bérmunkás nov. 6-iki számában van: “A jelenlegi háború megértésénél tehát nem elegendő csak a kontúr vonalakat nézni, — hogy a németek is hódításra törekedtek, tehát imperialista háború, — hanem a kontúr vonalakon belül, a részletek vizsgálata mutatja az igazi képet. A laikus (vagyis tudatlan) csakis a kontúr vonalakig megy mindenben, a szakértő azonban már ismeri a részletes különbséget is. “Hogy mit értek ezalatt, az alábbi példa világosan megma- rázza. Az átlagos háziasszony, mikor tojást vesz, csak azt nézi, hogy a tojás kicsi-e vagy nagy. Esetleg megkérdezi azt, hogy friss-e? Tovább nem igen megy, mert hiszen a tojások nagyon hasonlítanak egymáshoz és részletesebb különbségeket nem ismeri, sőt nem is tudja, hogy olyasmik egyáltalán számításba vehetők. A szakértő tojásvásárló, — mondjuk aki a nagy chain-storeoknak vásárol, a következő dolgokat figyeli meg a tojás minőségének elbírálásánál: 1. Osztályozza súly szerint, 5-6 különböző csoportba, 2. meghatározza a frisseségét a hegyesebb végén látható levegő karika utján.” Itt mégis állhatunk egy pillanatra. Ennél a tudományos magyarázatnál egy kis hiba csúszott be, mert a tojást nem a hegyesebb végén vizsgálják, hanem a gömbölyű végén vizsgáljuk meg a karika üregét, amilyen üreget mutat azon a helyen, vagyis az üreg minél nagyobb, a tojás annál állottabb, vagyis nem friss. Hát ilyen kis gikszer csúszott be a többi tudományos magyarázatba is, bár nagyjában a magyarázások helyesek volnának, ha mondom az a gikszer nem volna ott. Tovább menve még a következőket írja Geréb munkástárs: “Ezek közül megérthetők azok ,akik az ily felületes felfogásuknak megfelelőleg azt tartják, hogy a munkásságnak egészen mindegy, melyik fél kerül ki győzelmesen abból a há7 borúból. Ellenben azok, akik egészen helyesen látják, hogy a nácizmus győzelme visszavetné a munkásságot a jobbágyok1 helyzetébe, önmagukkal jönnek ellentétbe, amikor ezt a háborút az előző háborúkkal egyformán imperialista háborúnak nevezik.” És ez a háború mégis imperialista háború, aki ezt mondja, még nem mondja azt, hogy a nácik győzelme kívánatos, hogy melyik félnek a győzelme kívánatos, az egyéni felfogás dolga és nem elméleti felfogás kérdése, a háború akármilyen tudományos szögből nézzük is, mégis csak háború, az I emberek ezrei, vagy százezrei | borzalmas módon pusztulnak el, j nem csak a fronton de a front mögött is, városokat és falvakat pusztítanak, nemcsak a náci bombák, de az angol bombák is, a megsebesült embernek a sebe fáj és jajgat, akár az egyik oldalon, akár a másik oldalon és ezt nem tagadhatjuk le, ez van és létezik máma és igy a rendszert sem lehet kibeszélni, addig mig pénz és kizsákmányolás van, kapitalizmus is van és mig kapitalizmus van, imperializmus is van, hogy most már az egyik esetleg humánusabb mint a másik, az más kérdés. Az IWW mint forradalmi szervezet ezen az álláspontján nem változtatott és elitéli a jelenlegi háborút is, de nem tesz ellene semmit, nem buzdítja tagjait az ellenállásra, a tagjai b mt vannak az iparban és dolgoznak, és semmi tekintetben nem segítik a nácizmus szekerét, a szervezet hivatalosan nem tagadhatja meg forradalmi múltját, még akkor sem, ha tudjuk milyen veszedelmet rejteget önmagában a küzdőfeleknek egyik oldalon való győzelme és az sem helyes dolog, hogy az IWW hivatalos felfogásával szembe helyezkedjünk, mert a szervezetnek van egy hivatalos fóruma, a legfelsőbb fórum, az országos konvenció, ahol megállapítják, hogy a szervezet milyen elvi felfogást propagáljon bizonyos esetekben. Akiknek különböző céljaik vannak és más az elméleti felfogásuk és az nem egyezik meg az IWW felfogásával, azoknak van tágterük azt hirdetni az IWW szervezeten kívül . G. Vaszkó Megjegyzés: Vaszkó munkástárs az érvelés örve alatt személyeskedést és sértést tartalmazó írására lapunk egyik közeli számában adjuk meg az érdemleges választ. — Szerk. Ki épitse fel? (Folytatás a 3-ik oldalról) sokkal kell végeztetni, a szükséges összeget onnét kell venni ahol van, illetve azoktól ami különben ugyanaz, akik profitáltak ezekből a rombolásokból, a hadi ipar uraitól és nem csak a németeknél, de mindenütt el kell kobozni az ujáépitésre minden háborús nyereséget. Bármily nagy is a rombolás, ez a véres profit olyan hatalmas, hogy fedezni fogja a helyerál- litás költségeit. De nem kell azért nélkülözni a rab munkát sem, a szövetségesek beígérték a háborús bü- í*ósök megountetésec, tesse*. csak összeszedni Hitler, Mussolini, Horthy, Antonescu, Franco fasiztáit katonatisztjeit, hivatalnokait, spiclijeit, akik úgy is csak veszélyt jelentenek az emberi társadalomra, élősdi mivoltukkal, ezeknek van szükségük az átnevelésre, amelyet nagyszerűen el lehet végezni, ha termelő munkára kényszerítik őket, ez még büntetésnek is lesz olyan nagy, mintha becsukják őket. Azután a számukét kilehetne egészíteni a győztes országok fasiztáival és háborús uszitóival ,itt is találnánk eleget, kiknél még akkoi sem károsodna az emberiség, ha lehetetlenné teszik nekik a további szaporodást. A béke biztosításáról szavalnak az uraink, a békét csak egy erős, jól nemzetközileg megszervezett munkásosztály biztosíthatja, amelynek nem érdeke a háború, amely úgyis csak áldozatokat hoz háború esetén, de a munkásosztály testvériesüléséből nem lehet kizárni a német munkást sem az ő átnevelésének a legjobb eszköze, ha szabad, az emberi testvériesülésbe befogadott, jól fizetett munkásként élhet és akkor megszabadul a körülmények által elfogadott német világuralmi eszmétől és méltó tagja lesz az emberi társadalomnak. A világ munkásságának a legélesebben kell tiltakozni a felmerült rabszolga terv ellen, még akkor is, vagy annál inkább, ha Stalin ennek a tervnek a szülője, egy ilyen terv megvalósulása, csak a hitleriz- mus folytatása lenne, azzal a különbséggel, hogy 70 millió német lenne rabszolga a cseh, lengyel, orosz stb. rabszolga helyett. Ahogy a hitlerizmus veszélyt jelentett az emberiségre és különösen jelentett a munkásosztályra, ez a terv, vagy bármely más terv, amely hasonló elven épül fel, a munkás- osztály egységének a szétrom- bolását, felszabadulásának az akadályát jelentené. AZ IDŐK JELE Az Office of War Informa- tion-nak jelentik: Az idők jelét kell látni a következő hirdetésben, mely egy budapesti napilapban jelent meg: “A ‘Mein Kampf’ első kiadása .. . olcsón eladó.” "Szervezés7* — "Nevelés77 — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
