Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-18 / 1298. szám

1943. december 18 BÉRMUNKÁS 7 oldal Már kezdődnek a bajok az unionnál (Vi.) Mig az autó munkások unionjának tisztviselői nagyon elvoltak foglalva a politikai ak­cióval, korteskedéssel, most hirtelen a nyakukba szakadt a gazdasági tákolmány, melynek a kiépítése, erősítése lett volna a legfőbb kötelességük. Ugyanis már kezdenek lefi­zetni szerszámlakatosokat, sőt production munkásokat, akik­nek az elhelyezése mindig ne­hezebbé válik. A vállalkozók, “job shopok” már kezdik a munkabéreket vágni, melyet úgy igyekeznek elérni, hogy a régi és legmagasabb fizetésű munkásokat fizetik le, tekintet nélkül a senority megegyezés­re .Amíg régebben hajlandók voltak 2.40 centig is fizetni órabéreket, hiszen nem a saját hanem az adópénzből tették azt, most már nagyobb a ver­seny, a gomba módra szaporo­dott vállalkozók egymás ellen versenyeznek a munkáért és árejtés formájában kapnak csak munkát .így a bérlevágás ellen nem igen tudnak a vezé­rek semmit tenni, mivel az ma­gasabb volt mint a War Labor Board megszabott órabére, va­lamint ígéretet tettek, hogy a háború alatt nem fognak sztrájkolni. A másik “Union buster bom­ba” 'az úgynevezett up-graders, a productionról a tool roomok- ba avanzsolt munkások kérdé­se, akiknek nagy részé már két éve elég jó munkát végzett a gépeken a tool rodmokban és most, de majd egy pár hónap múlva még inkább romboló ha­tással lesz, mert azok már nem akarnak vissza menni a productionra, de sok esetben meg nem is igen találnak ne­kik ottan munkát, igy az uccá- ra kerülnének, ha az union a régi, háború előtti toolmake- reknek helyet akar csinálni az által, hogy ezeket lefizetteti. Mert a béke világban is volt vagy 10 ezer munkanélküli la­katos Detroit vidékén, most meg ezer és ezer ilyen upgrad­ed;, háborús lakatost tanítot­tak be. Hogy milyen tervnélkül és lehetne mondani észnélkül van­nak az union tisztviselők ezen kényes problémákkal szemben, vissza kell idézni az uniont a háború utánra, de leginkább üres tervezgetése egyik pontját mely szerint munkát Ígértek a hadseregből visszatért katonák­nak, ugyanakkor a senority rendszer betartását követelik. Akkor nem is gondoltak arra, hogy 11-12 millió visszatérő katonának csak úgy tudnak he­lyet szorítani, ha a mostani munkásokat kidobálják, még esetleg 10 éves senorityval is, melyben a gyárosok is nagyon szívesen segítenek nekik. De amely még jobban szétrobban­taná az uniont. Ma még elbocsájtás helyett i inkább behívnak sok fiatalt és j még a háborús termelés folyik, ! már is a munkanélküliség ve- ! szedelme fenyeget bennünket, mely egyszersmint az unionok gyengítését, felbomlását segíti elő mert ha ezrek állnak a munkára várók soraiban, akkor kevesebb lehetőség van sztrájk­ra, győzelemre és a követelé­sek megnyerésére. Most az a helyzet fog kialakulni, hogy vagy munkába helyezik majd a hazatérő katonákat, vagy pe­dig mint sztrájktörőket fognak igyekezni a gyárosok azokat felhasználni. De csak úgy tud­nák őket munkába helyezni, ha a munkaidőt drasztikusan le­vágnák, amelyet sem a gyáro­sok, sem az union tagságnak a nagyrésze nem akar. Vagy az, hogy a régi munkásokat elbo- csájtják, hogy a leszerelt kato­náknak helyet csináljanak, ami az union felbomlását eredmé­nyezné. Persze, hogy az union vezé­rek tehetetlenek lesznek ezzel a nagyon komplikált kérdések­kel, hiszen erre nincsen megol­dás a mai rendszer keretein be­lül. És ők maguk sem akarják a rendszert megváltoztatni, csak tódozni-fódozni, hogy ne­kik is kényelmes poziciók, állá­sok juthassanak és magukat az átlagos munkásság fölé he­lyezhessék. Amíg kényszerítve vannak harcolni a “Free enter­prise” propaganda és a Gyáro­sok Szövetsége ellen, más ol­dalról azoknak segítenek har­colni azok ellen, akik a mai rendszert el akarják seperni a haladás utjából. Ilyen zavaros álláspont mellett, csak önöi\ magukat juttatják tarthatat­lan helyzetbe, mert ha a ma­gántulajdon rendszere jó és megvédésre ajánlatos, akkor miért harcolnak ellene, miért nem tudnak velük ők sem meg­egyezni. Ha pedig nem jó, mint mi állítjuk, akkor miért nincs elég eszük, vagy bátorságuk azt megmondani, beismerni és ve­lünk együtt ellene harcolni, egy jobbat a kollektiv termelés és fogyasztás rendszerét kiépíte­ni ahol nem kell ilyen problé­mákkal bajlódni, munkanélkü­liség, upgraders, bérlevágás. Mi reméljük, hogy a jó fize­téses kiváltságokat élvező uni­on tisztviselőség ezt felismeri, vagy beismeri, hogy az egész rendszer rothadt, korrupt, csak a mungásság, akinek majd kell szenvedni miatta, kell és előbb utóbb fel is fogja ismerni, hogy csak a rendszer megváltotzatá- sával leszünk képesek ezt az örökös harcot, bizonytalansá­got kikerülni. A NEW YORKI MUNKÁSTÁR­SAK FIGYELMÉBE December 18-án, most szom­baton este a General Defense Committee IWW az osztály­harc foglyainak az érdekében NAGY TÁNCMULATSÁGOT rendez a Bérmunkás Otthon­ban, 1351 3rd Ave. Ételekről és italokról a közös vigalmi bi­zottság gondoskodik. Kérjük a munkástársak résztvételét és támogatását. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! TARCA A megrögzitett hűség Irta: KARITHY FRIGYES — Igenis doktor ur, a dolog úgy kezdődött, hogy szerelmes voltam egy hires színésznőbe, akit egy időre talán megkap­hattam volna, minden kötele­zettség nélkül, úgy mint sokan másek. De értse meg: én sze­rettem ezt az asszonyt és halá­losan féltékeny voltam rá, az a gondolat, hogy más férfiaknak is teszik s ő neki tetszhetnek más férfiak, beteggé tett. A mozdulataira, a hangjára, a sze­mére, a ruhájára voltam félté­keny: minden, ami belőle lát­ható volt, ami benne édes lako­ma és kiapadhatatlan forrás volt az én két szememnek. — Okos ember voltam azon­ban és beláttam, hogy szerel­mem igy, ebben a formájában reménytelen. Nem lehetek vele minden pillanatban, nem lehe­tek arcán a kis tapasz, vagy a kisujján a gyűrű, amit min­denüvé magával hord. Belát­tam azt is, hogy nekem nem a lelke kell, hanem az, hogy lás­sam őt, mindig és mindenütt, ahol akarom, mint az én gyö­nyörűségem megelevenedett ví­zióját. És hogy mindig egyfor­mán, mindig úgy lássam, mint­ha csak értem, csak nekem len­ne a világon: nem bánom, elér- j hetetlenül ugyan, mint odafönt a halavány hold, de éppen oly elérhetetlenül más számára is, egyedül bolyongva a felhők kö­zött. Ne nyúlhassak hozzá, csak a szememmel, de más se legyen a közelében: ezt a hűsé­get akartam csak tőle. — Egy napon holmi mozidrá­mában láttam őt játszani: a filmnek volt egy része, ahol egyedül sétál egy fasorban, las­san előre jön, leül egy padra és vár. .Ebben a filmjelenésben oly sűrített erővel ragyogott belő­le mindaz a szépség és szerel­mes inger, ami a bolondjává tett, hogy azt gondoltam ma­gamban: ha ezt az öt percig tartó jelenést, ahol egyedül, egymagában, csak nekem jele­nik meg, meg tudnám menteni az elmúlástól, eldugni magam­nak, ennyi is elég volna nekem, hogy rajongásomat kielégítse és enyhítse kínzó féltékenysé­gemet. — Az ügynökhöz siettem s megvettem egy példányát en­nek a filmdrámának, kivágtam belőle ezt az öt percig tartó jelenést, kis házi vetítőgépet vásároltam és estékint zárt aj­tók mögött és esténkint szobá­ban a falra vetítettem szerel­mesem mozgó alakját. — Jogom volt elhitetni ma­gammal, hogy ez a nő, akit ki­csiny dobozban őriztem, mint az Ezeregyéj óriása az ő féltett 'szerelmesét, hogy kinyitva, a j négy fal között, ezt a kis do- ! bozt, néhány boldog percre ele­venné váljon előttem, — mon­dom, jogom volt elhitetni ma­gammal, hogy ez a nő hü hoz­zám. Múlandó s ellenőrizhetet­len életének egy olyan percét ragadtam meg s rögzítettem le, mikor egyedül van, nincs sóvár férfiszem a közelében s min­den mozdulata, szemének min­den rebbenése nekem szól. E nőnek hűségében megbízhat­tam: hiszen ugyanazt teszi és ugyanúgy, bármennyiszer hív­jam életre a vetítőgép bűvös lámpáján keresztül, mindig egyformán, újra és újra, szok­nyájának minden libbenése vál­tozatlanul megismétlődik, meg­másíthatatlan végzetszerüség- gel, hála a nagyszerű találmá­nyoknak, mely a futó, kicsi percből mozdulatlan örökkéva­lóságot tud teremteni. —7 Képzelheti, néhány éven keresztül, hogy bevésődött lel- kembe ennek az öt percnek minden mozdulata. A nő jön előre a fasoron, lassan közele­dik, kicsit habozik, megáll, pil­lanatra a fák közé tekint, foly­tatja útját, leül a padra. Bol­dog voltam, hogy ilyen nagy kincs birtokában lehetek. — Néhány hónap előtt ütött meg először a gondolat: miért áll meg a nő egy helyen s mi­ért néz a fák közé? Valószínű­en a szerepében igy volt akkor, abban a drámában, de engem nyugtalanított a dolog. Tud­tam, hogy nem történhetik semmi, hogy ez az én magam­nak teremtett, a magam részé­re örökre lekötött asszony nem okozhat nekem gyötrelmes meglepetést, nem árulhat el, hi­szen egyetlen útja van a pádig, — hiába, egyszer megütött a gondolat s azóta sajátságos, érthetetlen nyugtalanság fogott el, valahányszor a filmdarab­ka ehhez a részéhez közeledett. Miért áll meg az én hűséges szerelmesem, kit keres a fák között ? — Nos, dbktor ur, tudom, miért jöttem ide, és tudom, hogy hol vagyok. Magam is ki­váncsi vagyok rá, vájjon őrült vagyok-e s joggal kerestem fel az elmebetegek hajlékát. Győ­ződjön meg róla maga is, ma­gammal hoztam a filmet. Doktor ur, ez az asszony en­gem megcsal. Tegnap jöttem rá. Meredten figyeltem a fil­met, s a harmadik percben, mi­kor az én asszonyom megáll a fák között s oldalt néz a liget­be, egy férfi ugrott elő a fák közül, hirtelen megcsókolta az én asszonyomat és megint visz- szaugrott. Az asszony ezután úgy folytatta az útját, mint rendesen és leült a padra. Le­het, hogy ha most levetítjük a képet, már nem ismétlődik ez a jelenet, megcsalt . . . meg­csalt a nyomorult ... a filmen . . . megváltoztatta a filmet . . elárult . . . Hiába minden: az asszonyi hűséget még egy perc­re se, még a mozgókép se tud­ja megrögziteni.

Next

/
Thumbnails
Contents