Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-04 / 1296. szám

1943. december 4.

BÉKMliNKÁS

7 oldal

Bélrenyheség vagy székrekedés

Emésztési szerveink rendes működése egyik nélkülözhetetlen feltétele a teljes jó egészségnek.

Jó emésztésünk akkor lesz, ha kellően elkészített táplálékot, a megszokott időben, kellő nyugalommal fogyasztunk el, ha fogaink jól megrágják, gyomrunk rendesen feldolgozza és végül beleink is pontosan tova- szállitják az emészthetetlen salakot és azt a végbélizomzat és a hasizmok (u.n. hasprés) rendes működése kellő időközökben eltávolítja. Az emésztési folyamat ezen legutolsó részének zavarai igen gyakoriak és rendkívül sok panasznak okai. A laikus közönség ezen zavarról való téves nézeteit a pana- szök legtöbbször még rosszabbá teszik, pedig sokszor egyszerű eszközökkel sokat lehet elérni a székrekedés megjavításában.

A székürités a legtöbb embernél egyszer napjában történik és pedig gyakran pontosan ugyanazon időben; előfordul azonban, hogy némely embernek rendszeresen naponta két székletétele van, avagy csak minden második nap következik ez be. A székrekedés oka lehet az eset kisebb részében valami akadály, mely meggátolja, hogy a béltartalom rendesen tovább mozogjon és eltávolodjék: ilyen akadályok daganatképződés a belekben, összenövések, nőknél az u. n.

hátrafordult és a végbélre nyomást gyakorló méh, a végbélnek valami zavara. Az ilyen okokat természetesen csak beható orvosi vizsgálat képes eldönteni. A mindennapi életben előforduló székrekedési panaszok túlnyomó részében azonban nem ily okok szerepelnek, hanem legtöbbször csak u. n. működési zavar áll fenn, azaz az emésztő szervek kóros elváltozása nélkül pusztán rossz szokásból, helytelen táplálkozásból kifolyólag a bélkiürülés nem rendes.

Az ilyen szokványos, a béli- zomzat vagy hasprés elégtelen működése folytán beálló székrekedés okai igen sokfélék lehetnek. Elégtelen testmozgás, ülő életmód egyike a leggyako- riabbaknak. Mozgáshoz szokott emberek ezért kapnak székrekedést, ha valami betegség folytán hosszabb időre ágyba kerülnek. Viszont pl. rendkívül sokat mozgó emberek, mint levélhordók feltűnő gyakran szenvednek székszorulásban. Sokat utazó emberek is székrekedésben szenvednek, mert az utazás kényelmetlen körülményei miatt gyakran elhanyagolják a rendes bélkiürités ingerét. Evvel áttérünk a székrekedés másik főokára, a rossz szokásra, hogy a természet ingerét szégyenérzetből, hanyagságból nem veszi figyelembe és igy a végbél és bélkiüritő izom- zat elveszti érzékenységét. Különösen nőknél szerepel ez a körülmény. Serdülő leányoknál ehhez hozzájárul, hogy vérszegénység, szervezeti gyengeség miatt az idegek és izomzat úgy is gyenge és igy könnyen kifejlődik a székszorulás. Többször szült nőknél pedig a hasizom- zat elpetyhüdése a belső részek rendellenes helyzete magyarázza a székrekedést. Rossz hatással van a túlságos dohányzás is. Végre igen nagy mértékben szerepel a mostani táplálkozás azon módja, hogy nagy tápértékkel biró, de salakban szegény tápanyagokat fogyasztunk és evvel elvész az az inger, melyet a bőséges maradékot okozó tápanyagok okoznak a bélben. Sok husevés, tojás, előre megemésztett mesterséges tápszerek mind ezt eredményezik.

A legrosszabb dolog a székrekedés ellen az annyira hirdetett pirulák, csoda “lax”-ok vagy sók valamelyikét használni. A pirulák a bélizmok izgatása által hajtják át a bél tartalmát, a sók a bélfalakból okoznak vizenyős átömlést és igy mossák ki a belet, azonban mindketten a bélt kimerült és megzavart állapotba hozzák, egyenesen a bélhurut fokozódását eredményezik, aminek folytán újabb és erősebb hashajtókat kell használni. Az aki rászokik a hajtószerekre, úgy jár mint az iszákos vagy a morfinista : nem tud meglenni hashajtó szer nélkül, mert a bél a természet rendes ingerére már nem hajlik; emellett folyton kell a hajtószereket változtatnia, mert az egyes szerek is elvesztik ingerlő hatásukat.

Amit minden székrekedésben szenvedő megtehet addig, mig kellő orvosi tanácsot nem kapott, az a következő: Reggel éhgyomorra nagy pohár hideg viz, a reggelihez gyümölcs és édes tej. Reggeli után kimenni a toiletre, de ott nem szabad sem olvasni, sem cigarettázni. Ha reggel bélürülés nincs, minden további étkezés után kísérletet kell tennie. Az étrendben ajánlatosak a főzelékek, mint tök, sárgarépa, paradicsom, sült krumpli, kukorica; a gyümölcsök közül füge, datolya, alma, szőlő. Evés után egy órával igyunk nagy pohár vizet, éppen úgy lefekvés előtt. Az ételeket jól meg kell rágni. Naponta lehetőleg reggeli után legalább fél órát járjunk, amellett lefekvés előtt végezzünk a szobában oly izomgyakorlatokat, melyek a hasizmokat erősitik. Ilyenek fekvő helyzetből kinyújtott lábakkal egymásután tízszer felülni, aztán a kinyújtott lábakat a csípőben tízszer egymásután a test felső része felé behajtani. Ezt a hasizomgyakorlatot reggel is lehet eszközölni. Szellőzzük hálószobánkat. Ezek az eljárások nem, oly kényelmesek, mint a csoda- pilulák szedése, de végeredményben sokkal jobb és tartó- sabb eredménnyel járnak. Ha ezek mellett bizonyos ideig szükség van emésztő szerekre, azoknak elrendelését bízzuk az orvosra.

| TÁRCA |

Portrait szénnel

Irta: KASSÁK LAJOS

Esteledett. A hideg decemberi kékség már sürü, iszapos szomorúságba lógott a hegyek fölött s mintha valami komor piktor funerálta volna a tájat, percről-percre mélyebb, elvesze j több gödörré bizonytalankodott a világ. Fehér, fehér, fehér, fekete, fekete, fekete — zömök fehér hegyek és beláthatatlan fekete ür: ez volt minden.

Nyolc óra volt és csönd, hogy szinte hallani lehetett a végtelen hómezők éltét. De nem tartott soká. Valahol most roppant a zengő, megfagyott kéreg, aztán nőtt-nőtt a monoton ritmus, egyre erősebb, biztosabb mozgás szaggatta a csöndet s mintha botló, nehéz lábakon valami óriás mérte volna a földet, már egész tisztán ki lehetett venni a közelgő lépteket.

Kevés vártatva egy tömör, bebugyolált alak tolta fel magát a hegy taraján. Ember volt, de csak bundás, tompa 3zilhuetjét mutatta meg: mint valami üszkös, elhajlott oszlop állt bele a hideg, viliódzó fehérségbe. Vastag teste most púposán előre görbült s az idomta- lan tömegből valósággal állati erővel ömlött ki a hivó, elnyújtott kiáltás:

— Hahó-hó-ó . . .

Egy pillanatig csend maradt; aztán, mint valami csorba, feneketlen pofa dadogta vissza a hangot a sötét.

— Hohó-ó-ó-ó . . .

Az ember még egyszer bele- vonitott az estébe, de hogy semmi értelmes, ismerős választ nem kapott, lassan lefelé indult az uttalan hegyről. Nehezen, súlyos mozgással cammogott előre, léptei alatt szilánkokba törött a bőrözött hó s mint valami üszkös, kitaposott szemgödrök vakultak utána a sötét csizmanyomok. Mintha valami gonosz, gyilkoló szándék húzta volna lábai alá a lejtőt, óvatosan lépett és időnként hátra-hátrakapta lógós, buksi fejét, akár ha ravasz, bujkáló kopókat érezne a nyomában. De semmi eleven, mozduló figurát nem látott. Megnyugodott. A fagyos, végtelen tér, mintha kiszívta volna eszéből a gyáva, riadozó gondolatokat, már ott állt, ott érezte magát a célban s erős, paraszti testét valósággal felgyújtotta a himes láz. Négy hete múlt, hogy utoljára tette meg ezt az utat, árulkodó nyomait azóta bolyhos, fehér pihével takargatta be az idő, a szél gyanútlanul messze keverte a magával hozott csípős akolszagot s csak egy élő lélek, egy fiatal, vérbő asszony tudja, hogy neki ma újból jönnie kell az árva hegyekről lefelé.

Füleiben már hallotta az éhes, szerelembolond .asszony koncogását s dagadt, elkékült ereiben megforrott a vér, mintha máglyát raktak volna talpai alá.

Lépésről-lépésre szilajabb és vágyakozóbb lett s most érezte, hogy egyetlen ütéssel a halálba verné azt, aki csak véletlenül is az útjába feszülne. Kívánta és betelni akart a lopott szerelemmi, mint valami elszánt, tehetetlen állat.

Bonifác, igy hívták a bódultán vándorló ember, havonta csak egyszer szakad el a lusta kérődző nyájtól, minden negyedik vasárnap volt csak az ö élete napja, az utolsó héten már száraz, kipattogzott szájjal ébredt bele az özvegy reggelekbe s a kiszámitott ünnepen még szeges vasfogókkal sem tarthatta volna meg magán kemény, pártalan álma. Már évekkel ezelőtt valami bolond, nem várt véletlen cseppentette elé a dús asszony-ajándékot s ő azóta szüreteli róla vágya beteljesedését, mint más ember a friss bort szüreteli az áldott tőkéről.

— Marinka, kicsinyke — botló lépéseire igy becézte az asz- szony pergő, megédesített nevét s duzzadt, piros szája szélét Ízesen leszopta az elrepült szó után.

— Marianka, Marianka — s most az asszony göthös, harapós urára s az ő hiénakörmös gazdájára gondolt. Szinte megundorodott a rivális ember felidézésén és egészséges eszébe vadító tüzcsóvákat tüködött a felingerelt vágyakozás.

Még sohasem gondolt bele ennyire mélyen az életbe s egy pillanatra ijedten meghőkölt. Három széthúzó élet görcsös, összebogozott sorsát találta meg magában s ezt az egyetlen megvilágosodott pillanatát elbirhatatlanabb tehernek érezte minden eddigi robotjánál.

Valami gyerekes, játékféltő ösztön ütötte fel most benne a fejét. — Ha egyszer mégis valahogy szétszakadna ez a csomó ? — az esze még kérte a veszedelmes játékot, de nem merte tovább nyújtani a felbukott gondolatot, a szive riadtan megugrott, zsíros, meleg csizmáit, mint valami biztos kapaszkodó fogakat vágta előre, előbbre a kemény, porzó hóba.

Nemsokára gyulladt, kiugró szemeibe állt a kicsiny, szunyókáló falu.

Szinte futva lódult neki a hirtelen terülő lejtőnek.

Már csak alig egy fejjel volt felette a csendes, mélyreros- kadt kalyibának. Az égen, mint valami roppant kéngolyó, sugárzott a hold s a teljes fény alatt ő most bátor, türelmetlen ugrásokkal fordult be a kihalt, egyetlen uccába.

Senkivel sem találkozott.

Az alacsony sövénykapuk gondosan reteszre voltak húzva s csak itt-ott öntött ki némi vörnyegés csikót egy megizzadt ablakszem. A kémények szálló kórópemyét pipáltak s Bonifác feszülő inait még jobban ragasztotta a hó. De ő sem engedett. Mire a gazda udvaráig ért, arca ragyogott a láztól, görnyedt, bundázott hátát végigcsiklandozta a guruló veríték.

Nem tépelődött, tudta, biztosan tudta, hogy a gazda az egy- hónap számadás után ma valahol a városban duhajkodik, mint valami fáradt, mézéhes medve vetette át magát az alacsony sövényen.

A pitvarajtó nyitva volt előtte, pajkos, gyerekes topogással