Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-17 / 1276. szám

2 oidai BÉRMUNKÁS 1943. julius 17. A bányász sztrájk és egyebek Ma már nagyjában túlva­gyunk a bányász sztrájkon és megállapíthatjuk, hogy a bá­nyászok teljes vereségével fe­jeződött be. Egy harcos szer­vezet tagjai és sajtója minden­kor fentartja magának azt a jogot, hogy egy egy eseményt a munkásság szempontjából megkritizáljon, de sohasem akkor, amikor a harc folyamat­ban van, sohasem úgy, hogy az a harcban álló munkásságot hátba támad ja, E sorok Írója a heti rovatában állandóan ismer­tette a bányászok most lefolyt küzdelmét, kihangsúlyozva an­nak a jogosságát éppen ezert, most, amikor a harc befejező­dött szükségesnek tartja azt, hogy rámutasson azokra az okokra amelyek a küzdelmet a vereséghez vitték el, amelynek az előrelátható voltáról a harc közben nem irhattunk, nehogy ezzel gyengítsük a bányászok küzdelmét. Amint ismételten kihangsú­lyoztam a bányászok az ameri­kai munkásosztály legharcia- sabb, legradikálisabb rétege és ennek dacára az ő szervezetü­kön a bányász union uralkodik legkorlátlanabbul annak a ve­zére John L. Lewis és a harc irányításába semmi beleszólá­suk nem volt, azt kizárólagos hatalommal Lewis irányította, illetve tudatosan vitte a vere­ség katasztrófájába, nem any- nyira azért, hogy a bányászok vereséget szenvedjenek, mint hogy ezzel elősegítse a maga és a vele egyvonalon álló szélső reakció fasizta hajlamú politi­kusok és nagytőkések céljait. Lewisék egyetértve a bánya­bárókkal, az április elsején le­járó szerződést helyettesitő uj szerződés tárgyalását oly ké­sőn kezdték meg amely előre­láthatólag lehetetlenné tette azt, hogy a tárgyalások idejé­ben befejeződjenek, hol a bá­nyabárók, hol Lewisék szakí­tották meg a tárgyalásokat kü­lönböző ürügyek alatt. Ez a taktika folytatódott amikor to­vábbi négy hétre meghosszab­bították a tárgyalásokat. Köz­ben Lewis ismételten kijelen­tette, hogy a tárgyalásokban, sem a kormánynak, sem a War Labor Boardnak beleszólást nem enged, amikor ehhez az álláspontjához Lewis annyira lekötötte magát, hogy vissza­táncolnia lehetetlen volt, akkor a bányabárók viszont kijelen­tették, hogy ők miután meg- j egyezni úgy sem tudnak, sza- ! bályszerüen a War Labor Board J kezébe teszik le az ügyet, mely- 1 re Lewis sztrájkal felelt, hogy azután újabb négy heti határ­időig visszarendelje a munká­sokat a munkára. Ezt a komé­diát a tágyalás nélküliséget, a War Labor Board ellenességet, illetve annak a döntéséhez való ragaszkodást Lewis és a bánya­bárók újra megismételték, uj sztrájk és a bányák lefoglalása után uj visszarendelés követke­zett be, addig amig a reakció a bányászok sztrájkját népsze­rűtlenné, sőt ellenszenvessé tudta tenni a sajtója utján ma­ga a munkásság előtt is. A bányászok bérkövetelését mindenki jogosnak tartotta és ha azt Lewis és a bányabárók később ismertetett okokból nem taktikázta volna el, egész más kimenetelt érhetett volna el. Amerika munkásszerve z e t e i ezer és ezer ügyet vittek a War Labor Board elé, amelynek a működése nagyon sok kívánni­valót hagy maga után, főleg a késedelmes, bürokratikus inté­zésével, amelyet a munkások számtalan esetben sztrájkokkal tettek mozgékonyabbá, a dön­téseinek a többségét a munká­sok elfogadták, ahol kirívóan kedvezőtlen döntések voltak azt sztrájkokkal korrigálták ki. Ha Lewis ezt az utat válassza és a kedvezőtlen döntés ellen hívta volna ki a munkásokat a bá­nyákból, kétségtelenül a mun­kásosztály osztatlan erkölcsi támogatásával eredményes har­cot vívhattak volna a bányá­szok, de Lewisnak nem ez volt a célja és igy tovább taktiká­zott, újabb négy hét, újabb sztrájkkal való fenyegetés, amelynek a hatása alatt keresz­tül lehetett hajtani a Connelly- Smith törvényt, sőt még az el­nöki vétó után ismét megkap­ta a két-harmad többséget a kongresszusban igy a vétó da­cára is törvénnyé vált. Újabb sztrájk, újabb visszarendelés azután nem csak a vereséget tette teljessé, de megbontotta a bányászok egységét is, mert a bányászok fele megtagadta a munka felvevését és csak közel két hét után tudta Lewis gépe­nünk munkásokban eddig nem csak a remény élt, hogy a vég­ső célt, az ipari szabadságot el­fogjuk érni, hanem mindenkor hatott bennünk az eleven erő­nek az a tudata, hogy a jelen gazdasági állapoton változtatni kell és hogy hatalmunkat ki­használni tudjuk, ahhoz szer­vezkedni kell a termelés színte­rén az iparokban es el fog jön­ni az az idő, hogy csatlakozni fogunk ahhoz a szervezethez, amely már közel négy évtizede hirdeti a proletárság és a tőke között folyó harcot. Hisz hir­dették már azelőtt is, de hogy a munkásosztály és munkálta­tó osztály között semmi közös­ség nincs, csak az Industrial Workers of the World hirdette. És ha ezt megtudjuk egyszer érteni, tudjuk csak az akadá­lyokat amelyek az útban tor­nyosultak elhárítani. Millió és millió elcsüggedt és reményt- vesztett munkás tévelyeg szer­te a világban, de egy kis csa­pat nem vesztette el a reményt, nem csüggedt el, hanem tovább dolgozik, mondhatnánk kivéte­les állapotok ellenére is és szí­vósan szembeszáll minden erő­szakkal és üldözéssel az ellen­felek minden agyarkodása (po­litikusok, a szerszervezeti veze­tők és a polgári sajtó kukacok) Jiatalma ellenére, szemtanúi le­hetünk és leszünk a munkások nagyszerű, hatalmas gazdasági és kulturális fölemelkedésének. Hiszünk és bízunk! Bischof | zete az egész tagságot visz- I szaterelni a munkába. Soha bérmozgalom hasonló | módon még nem folyt le, de itt a bányászok csak eszközök vol- I tak a már sokkal nagyobb és messzebbmenő cél érdekébe. Nem csak az amerikai nagytő­ke, de Lewis is lelke volt a há­ború előtt az “America First” és más fasizta jellegű megmoz­dulásoknak, ez a csoport ma ismét nagyon aktiv, ma már ismét nyíltan ott állnak a pia­con, elérkezettnek látják az időt arra, hogy a nemzetközi kapitalizmus védelmére a har­cot megkezdjék és ennek elő­feltétele az, hogy összetörjék az egyetlen várható szervezett erőt, a munkásosztályt és az arra támaszkodó New Dealt. Nem akarnak győzni a most folyó háborúban, a casablancai megegyezés után, amely az el­lenség feltétel nélküli megadá­sát tűzte ki a háború befejezé­séül, ők a megegyezéses béké­nek a hívei, amely biztosítaná a mai gyönyörűséges rendszert, átfestett fasizmussal és náciz­mussal, amelyet itt Amerikai színekbe adnák be az amerikai népnek, amely után a Szovje­tek ellen lehetne előkészíteni a harmadik világháborút. Bányász sztrájk, amely ha hosszú ideig tart, megbénítja a hadi ipart, lelassítja Hitler el­leni harcot, alkalmat ad egy Szovjet elleni támadáshoz. Bányász sztrájk, amely ki­kényszeríti a sztrájkellenes törvényt, gúzsba köti a mun­kásszervezeteket egy lépés a fasizmus felé. Bányász sztrájk amely ki­kényszeríti az elnök beavatko­zását, alkalmas arra, hogy el­lene hanglat keletkezzen és az elősegíti a következő választá­son a reakciós republikánus elnök győzelmét. Három legyet egy csapásra: Megakadályozni a nácizmus összetörését a frontokon. Gúzs­ba kötni a munkásosztályt, el­buktatni Rooseveltet. Ezért kel­lett elbuknia a bányászok har­cának. Ez egy része a kidolgo­zott taktikának, amely ha nem is vált be száz percentesen, de kétségtelen, hogy súlyos vere­séget szenvedett az egész mun­kásosztály. De ez csak a kezdet, harc fo­lyik és ebben a harcban Lewis- nek nagy szerepet osztott ki az amerikai fasizmus. Nézzük meg Lewis lapjait a United Mine Workerst, a Dairy Farmert, az “50. kerület” heti lapját, vagy a Chicago Tribünt, a Hearst lapokat, Gerald Smith lapját, ezek mind egy karmes­ter dirigálása alapján Írnak, fe­neketlen gyűlölet a Szovjet el­len, tiltakozás a Szovjet és Anglia támogatása ellen, mert a “fő ellenség Japán” oda kell minden erőt összpontosítani és a Szovjetnek csak akkor adni segítséget ha “megnyissa a második frontot Japán ellen”. Belpolitikáiig éppen igy, egy nótát fújnak, csak Lewisnak ez a reakciós fasizta irányzata te­szi érthetővé azt a gyalázato­sán buta taktikát, amellyel a bányászok bérmozgalmát leve­zette. A bányászok ma már vissza vannak a munkahelyen, egy- ! mással meghasonolva, elkese­redve lássák, hogy kijátszották TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW .YORKBAN Az első ilyen kirándulás si­kerén felbuzdulva az IWW new yorki tagjai elhatározták, hogy ismét kirándulást rendeznek, mely JULIUS 18-án LESZ AZ EDENWALD ERDŐBEN. Az ételekről és italokról a rendezőség gondoskodik. Útirány: Vegye a “White Plains Road” feliratú subwayt a 180-ik uccáig és ott szálljon át a Dyre Ave. elevator vasút­ra és menjen az utolsó állomás­ig. Onnét néhány perc séta be az erdőbe. őket, csak még azt nem lássák, hogy az amerikai fasizmus ki­magasló alakjai Lewis és a bá­nyabárók játékszerei voltak, ha ezt megfogják látni és meg­fognak tudni szabadulni Lewis famíliájától, letudják vonni a harc tanulságait, akkor a csor­bát kiküszöbölhetik. De nem-' csak a bányászoknak, de az egész amerikai munkásságnak figyelnie kell Lewist, akivel a túlsó oldalon találkozunk az el­jövendő nagy ipari harcoknál. Ezt ma a bányász sztrájk után meg kellett írnunk, de ez nem zvarapéteri hátbatámadás, akinek a hihetetlen szemtelen­ségeit nem lehet szó: nélkül tür- i i (de Ízléstelenség a Bérmun­kás íróit velük egy kalap alatt elintézni). Mi jól tudjuk, ami­kor ugyanez a Zvara émelyítő­en hízelgő cikket irt az akko­ri gazdájáról Katharyn Lewis- ról, mert az egyik vezére volt az “American First” fasizta alakulatnak és írna ma is, ha őnagysága a Szovjet megtáma­dása után,, ki nem dobta volna Zvarát és kommunista társait a jól fizetett szervezői állások­ból. Ezeknek a kis koca politi­kusoknak a zagyvaságai csak teljessé teszik azt a képet, ame­lyet a bányászok és az egész amerikai munkásság ellensége­iről föntebb festettünk. Inkább egy bukott harc, mint a posványba sülyedés, a semmitevés. Egy elbukott harc 'csak fegyvergyakorlat, amely­nek a tanulságaiból sikereseb­ben vívhassuk meg a nagy vég­ső harcunkat. A bányászoknak a tanulság, amit le kell vonjanak az, hogy legyenek önállók, álljanak a talpukra, szabaduljanak meg a halálos ellenséggel paktáló Le- wistől és a fasizta politikusok­tól és alakítsák át az unióju­kat olyan ipari szervezetté, amelyet a tagság irányit és nem a vezérek játékszerei és eladható áruja. Kovách Ernő NEW YORKIAK FIGYELMÉBE Értesítjük new yorki mun­kástársainkat, hogy a tragikus körülmények között elhunyt FEJTI JÓZSEF munkástársunk hamvait julius 18-án az Eden- wald Erdőben tartandó társas kiránduláson Emlék ünnepély keretében fogjuk a szabad ter­mészetben szétszórni. Kérünk mindenkit, hogy d.u. pont 2 órára legyenek jelen. Az IWW newyorki csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents