Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-17 / 1276. szám
1943 julius 17. BÉRMUNKÁS 3 oldai MUNKA KÖZBEN ■(gb) ROVATA' DURVASÁGOK Azt hiszem, már említettem, hogy a magunkfajta embereknek igen nehéz megszokni a “gyári nyelvezetet”. Bizony a gyárakban hallható beszédmodorral az amerikai munkások nem igen dicsekedhetnek. Ugy- látszik, hogy az átlagos munkás még a legegyszerűbb mondatot sem tudja kimondani a gyárban jókora káromkodás nélkül. Igaz, a legtöbb ember elkáromkodj a magát, ha valami %ii- att méregbe jön. Évszázadok, vagy talán évezredeken át fejlődött ki az embereknél, hogy ha megharagszanak, káromló szavakat használnak. Eredetileg ez a vallással kezdődött, amikor még minden családnak, vagy minden személynek más istene volt. Természetesen mindenki csak a saját maga istenét tisztelte és sértésnek vette, ha a másik erről az istenről becs- mérőleg nyilatkozott. Ha azonban valakit feldühösítettek, akkor ellenfelének legkedvesebbjét, — vagyis az istenét szidta, tudván, hogy azzal fájdalmat okoz az illetőnek. A primitiv embernél a becsmé- relés rendesen valamelyik állathoz való hasonlítás volt. Ilyen eredeti ős-káromkodásra vall az olasz “porko dió” (disznó isten) vagy a magyar “kutya istened” káromkodások. És ugyancsak ez magyarázza meg, hogy egyes primitiv népek miért ábrázolták isteneiket borzalmas alakoknak. Azt tartották, hogy azok megfélemlítik az ellenfeleiket. Az ellenfél aztán még borzalmasabb istennel jelentkezett. Ilyen volt a bevezetés a verekedéshez és a háborúkhoz. Az amerikai gyárakban azonban a káromkodás már nem szolgál semmi ilyen célt. Pusztán csak a megszokás dolga és a nevelés hiányát mutatja. Akik nem dolgoztak még az ilyen gyárakban, nem is hiszik el, hogy az átlagos amerikai munkás még ha csak a kalapácsot kéri a szomszédjától, azt is káromló szavakkal köti össze. Persze nem a szomszédot, hanem fcsak a kalapácsot szidja, mintha igy könnyebbé lenne a kölcsönzés. Úgy vettem észre, hogy a káromló szavak használata már annyira megszokott lett náluk, hogy valójában nem is tudják, hogy trágár kifejezéseket használnak. Különösen a bevándor- lottak itt született gyermekei, az úgynevezett második generáció tünteti ki magát az ily durva beszéddel. Mióta a hadsereg felszívta a fiatalabb munkások legnagyobb részét és helyüket idősebb, leginkább bevándorolt munkások foglalták el, nem hallok annyi durvaságot. Mikor ezeket a durván beszélő, köpködő, zajos és rakoncátlan fiatalságot látom akaratlanul is az egész télen át istáiéban tartott és a tavasszal kieresztett csikókhoz hasonlítom őket. Ezek is még csak most jutottak bizonyos, méretű szabadsághoz és nem tudnak vele élni. A szülőktől, akiknek sokszor a nyelvét sem értik, nem igen tanultak, az amerikai műveltséget pedig még iskolázottságuk dacára sem vették át. Az ilyesmi több generációt vesz igénybe. Kíváncsian vártam tehát azt, hogy mily hatással esz ezekre az emberekre, de különösen a műhelyekben használt durva beszédre a nőknek az alkalmazása. Mert az tény, hogy az amerikai mielőtt kimondja a nagy trágárságot, körülnéz, nincsen-e nő a közelben. A nehéz iparok gyáraiban talán azért fejlődött ki a túlságosan durva beszéd, mert nők nem dolgoztak benn a műhelyekben, legfeljebb csak az irodákban. Az utóbbi időben nálunk is felvettek egy csomó leányt és asszonyt. Legtöbbjük a csomagolásnál dolgozik, de néhányat fa gépekhez is gyakoroltatnak és úgy járkálnak a műhelyben fel és alá, akárcsak a férfiak. Az első pár nap lehetett is hallani, amikor egyik-másik férfi a szokásos módon durván elszólta magát, hogy a hallgatója rápisszegett és ujjával az asz- szonyok felé bökött. Pár hét alatt azonban megszokták a nőket és a durva kifejezések megint csak olyan általánosak, mint annakelőtt. A NŐK DURVULNAK EL Mikor eziránt kérdést intéztem az egyik káromkodóhoz, azt a választ kaptam, hogy csak az idegen nők előtt tartózkodóak az emberek, de ezeket már ismerik és igy semmi szükség sincs az álszenteskedésre De a legnagyobb meglepetést az hozta, hogy ahelyett, hogy a nők jelenléte megfinomitotta volna a férfiakat úgy látom éppen az ellenkezője történt, inkább a nők is eldurvulnak. Itt- ott már ezek is megeresztenek egy-egy durva kifejezést, rakoncátlanok és minden tekintetben hasonlók férfi munkástestvéreikhez. Természetesen van közöttük sok, aki szerényen és mondjuk “ildomosán” viselkedik. Talán nem Írtam volna erről a dologról, ha nem akadtam volna egy újságcikkre, amelynek írója szintén arról panaszkodik, hogy a háború kiöli a nőiességet. Azt fejtegeti, hogy mihelyt a nő felveszi a nadrágot, legyen az munkára, vagy a katonai szolgálattal kapcsolatban, azonnal megindul az el- durvulási folyamat. Én is azok közé tartozom, akik hívei a nők és a férfiak teljes egyenjogositásának. Éppen azért megbocsáthatatlan bűnnek tartom, hogy egyes uni- onok belegyeztek abba, hogy a nők ugyanazon munkáért kis- sebb fizetést kapjanak. Sőt tovább megyünk a teljes egyen- jogositásnál ,amennyiben a nők részére a testi szervezet által mekivánt bizonyos kiváltságokat követelünk. Azonban nem hiszem, hogy bárki is közülünk hive volna annak az egyenlőségnek, amely a durva beszédmodorban és viselkedésben tenné a nőket az ugyanolyan durva férfiakkal. Már csak azért sem lehetünk hívei az ilyen egyenlőségnek, mert hiszen ellenszenvvel halljuk az ily beszédeket és szemléljük az ily viselkedést a férfiaknál is és nemhogy a nőket akarnánk hozzájuk hasonlóvá formálni, hanem még az ily férfiakat is nevelni, finomítani szeretnénk. , Erre már csak azért is szükség van, mert azt tapasztaltam, hogy minél trágárabb beszédű valamely munkás, annál kevésbé törődik munkásügyekkel. Ellenben a szervezeti ügyekkel törődő munkások rendesen ritkán káromkodnak. A háború sok minden változást hoz. Ezek között nem a legjelentéktelenebb lesz a nőknek elférfiasodása. Reméljük, hogy ez csak a függetlenségben, munkában és esetleg a ruházkodásban merül ki és nem fogják átvenni a durva 'férfiak trágár beszédmodorát is. A háborús bűnösök biinhődése WASHINGTON, julius hó (ONA) — Roosevelt elnök Herbert C. Pell-t, volt budapesti és lisszaboni amerikai követet nevezte ki az Egyesült Államok képviselőjének abba a bizottságba, amelyet az Egyesült Nemzetek a háború bűnök kivizsgálására alakítottak. Ezen bizottságban eddig Amerika, Anglia, Kina és az európai megszállott országok képviseltették magukat, most pedig bejelentette csatlakozását Oroszország is. Oroszország csatlakozásának azért van jelentősége, mert ez a szövetséges hatalom eddig külön utakon járt a háborús kegyetlenkedésekre vona t k o z ó adatok gyűjtésében. Mint ismeretes, Oroszország a múlt év októberében azt javasolta, hogy az Egyesült Nemzetek minden haladék nélkül helyezzék vád alá az ellenségnek azokat a főkolomposait, akik a kezükbe esnek és Molotov külügyminiszter meg is nevezte Rudolf Hesst, Anglia foglyát, mint akinek neve ott szerepel “a Hitler-klikk véres gyilkosainak névsorában”. Angol és amerikai körökben azonban gyakorlati meggondolások szóltak az ellen, hogy Hesst a háború befejezése előtt bíróság elé állítsák, mivel attól tartottak, hogy a németek szörnyű megtorlást fognak gyakorolni a fogságba eső szövetséges katonákon. Sokan rámutattak arra, hogy a múlt háború után a háborús bűnökkel vádolt németek, kevés kivétellel, mind kibújtak a büntetés alól. Azt hiszik azonban, hogy ezután a háború után más lesz a helyzet és az amerikai és angol hatóságoknak inkább az okoz gondot, hogyan fognak majd a letiport nemzetek bosz- szujának határt szabni. Ezeknek az országoknak a kormányai már régóta jegyzik az elkövetett kegyetlenkedéseket. Az adatokat a bizottsághoz fogják terjeszteni és a feltétlen megadás egyik folyományaképen az Egyesült Nemzetek a háborús bűnösök kiadatását fogják követelni. Roosevelt elnök a múlt év októberében tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy azoknak a száma, akik büntetést fognak kapni, csak kis töredéke lesz az ellenséges országok lakosságának. “Sem az Egyesült Államok kormánya, sem a velünk szövetséges kormányok nem szándékoznak tömeges megtorló intézkedéseket foganatosítani,” mondta az elnök. “Ellenben föltett szándékunk, hogy az igazság keze utolérje azokat a főcinkosokat, akik felelősek ezer meg ezer ártatlan emberélet kioltásáért és akiknek kegyetlenkedései a keresztény vallás minden egyes parancsát lábbal tiporták.” NAGYOBB KENYÉRADAGOT ÍGÉR A MAGYAR KORMÁNY WASHINGTON — Az erősen csökkentett élelmiszeradagok fölötti ismételt zúgolódások annak a bejelentésére késztették a magyar közellátási minisztériumot, hogy a kenyérfejadagot julius 1-ével valószínűleg' felfogják emelni. A kassai rádió, mint az Office of War In- formation-nak jelentik, bemondta, hogy “az adagok felemelése kormányrendelet utján fog történni.” Hogy az elégedetlenség további megnyilatkozásainak útját vegyék, a náci érzelmű “Magyarság” cikket közölt, mely szerint “a közellátási minisztériumnak sikerült a megfelelő kenyérellátás biztositfsá- ra elegendő mennyiségű gabonát és lisztet szereznie,” és hogy “tervszerű gazdálkodással lehetségessé fog válni a kenyéradagok felemelése.” IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
