Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-13 / 1293. szám
ß É K M U N K Ä S 1943. november 13. léhány szó az egészségről Irta: JOHN LURBOK Ha a vagyon és a jólét előnyös voltuk tekintetében volt is valaha véleménykülönbség az emberek között, az egészség kérdésében mindnyájan egy nézeten vagyunk. Úgy vélem, alig van róla helyes fogalmunk, hogy mennyit köszönhetünk az orvosoknak. Egészségügyi rendszerünk ma már oly természetes dolognak látszik, hogy alig jut eszünkbe uj és kivételes volta. Ha betegek vagyunk, orvosért küldünk, aki gyógyszert rendel számunkra; az orvosságot bevesz- szük és a doktornak tiszteletdijat fizetünk. Ám az alacsonyabb népfajok a fájdalmat és a betegségeket gyakran a rossz szellemek jelenlétének mondják. A gyógyítással a pap, vagy inkább a kuruzsló foglalkozik, aki éppen nem ért a valódi orvosláshoz és törekvése csak a rossz szellem kiűzésére irányul. Más országokban, amelyekben már némi haladás található, bűvös mondatot írnak fel egy táblácskára és azután lemossák, ezt a vizet pedig megisszák. Néhol a gyógyszert beveszik, de nem a betegek, hanem az orvos. Az ilyen eljárások azonban általában csak átmenetet képeznek, az orvosi rend természetesen ellene küzd és növekvő orvosi gyakorlat mellett valóban kivihetetlenné is válik. Még a díjazás tekintetében is igen eltérő rendszereket láthatunk. A kínaiak csak akkor fizetik az orvosukat, mig egészségesek és megszüntetik a díjazást, mihelyt megbetegszenek. Az ókori Egyiptomról az az értesülésünk, hogy ott az első néhány napon át a beteg díjazta az orvost, azután pedig az orvos fizetett a betegnek mindaddig, mig meggyógyította. Ez nagyon csábitó rendszer, de könnyen viheti rá az orvost heroikus gyógyító eszközöknek igénybevételére. Egészben véve, úgy látszik, a mi módszerünk a legmegfelelőbb, noha nem nyújt elég biztatást az orvosi felfedezések és kutatások iránt. Nem is fogjuk eléggé fel, mennyit köszönhetünk olyan férfiak felfedezéseinek, mint Hunter és Jenner, Simpson és Lister. És mindezek dacára, egészség dolgában általában többet használhatunk saját magunknak, mint amennyit a legnagyobb orvosok tehetnek értünk. Habár mindnyájan megegyezünk is abban, hogy az egészség mily nagy áldás, mégis sokan vannak, akik még oly csekély fáradságot, vagy áldozatot sem viselnek el, amennyi a megtartásához szükséges lenne. Sőt sokan valósággal szándékosan rongálják egészségüket és vonják magukra a kikerülhetetlen korai halált, vagy a szenvedésekkel teli aggkort. Kétségtelen, hogy vannak, akik olyan szervezetet örökölnek, amely az egészséget csaknem elérhetetlenné teszi. Pope a maga életéről úgy beszélt, mint egy hosszas betegségről. Bizonnyal sokan elmondhatják: “szenvedek, tehát vagyok’’. Szerencsére ezek az esetek csak kivételesek. Legtöbben egészségesek lehetnénk, ha akarnók. Sokban a magunk hibája, ha betegek vagyunk. Olyan dolgokat művelünk, amiket nem lenne szabad és viszont elhanyagolunk olyanokat, amit meg kellene tennünk, ezek után még csodálkozunk, hogy nem vagyunk elég egészségesek. Mindnyájan tudjuk, hogy ha éppen akarjuk, megbetegedhetünk, de talán kevesen ismerik fel, mennyire rajtunk múlik, hogy megtartsuk egészségünket. Szenvedéseink jórésze a magunk hibája. Az ókori egyiptomiakról megfigyelték, hogy életük főcéljának az látszott, hogy szép temetésben részesüljenek. Bizony sokan élnek még napjainkban is úgy, mintha létük főcélja szintén ugyanez lenne. Mint Námán a bibliában, azt várjuk, hogy egészségünket égi csoda védje meg és elhanyagoljuk azokat a természetes egészségi szabályokat, melyekkel biztosíthatnék. Hajlandó vagyok rá, hogy kételkedjem benne, vájjon az egészséggel való foglalkozás fontosságát eléggé bevésték-e az életbe lépő ifjainknak az elméjébe. Nem mintha kívánatos lenne, hogy apróbb fájdalmaknak nagy jelentőséget tulajdonítsunk, vagy az egyes betegségek leírását könyvekből megtanuljuk, vagy talán gyógyszerekkel kísérletezzünk magunkon. Mi se legyen távolabb tőlünk. Mennél kevésbbé képzelődünk és hisszük, hogy betegek vagyunk, vagy apró testi kényelmetlenségeket veszünk figyelembe, annál valóbbszinü, hogy egészségünket meg fogjuk óvni. Más dolog azonban az egészség általános feltételeinek a tanulmányozása. Egy jólismert közmondás azt tartja, hogy negyvenéves korában minden ember vagy bolond vagy orvos. Kár, hogy ebben az életkorban sokan épp oly rokkantak, mint amennyire orvosok. A gyönge egészségi állapotnak mégsem szabad azonban azt okoznia, hogy kedvünket veszítsük. Ha csak egyetlen egy betegségben szenvedünk, legalább szerencsét kívánhatunk magunknak hozzá, hogy minden többi betegség megkímélt. Sydney Smith, aki örökké kész volt rá, hogy mindennek a derűs oldalát tekintse, egyszer, midőn a kínos betegség ágynak döntötte, arról értesítette egyik barátját, hogy a köszvény, asztma és hét más betegség látogatta meg, de “egyébként igen jól érzi magát” ; sokan viselték már a legnagyobb szenvedés közepette is derült lélekkel és jókedvvel a fájdalmukat. Campanelláról, a hírneves fi- zioknomusról mondják, hogy figyelmét bármily testi szenvedéstől annyira el tudta fordítani, hogy még a kinpadon sem szenvedett nagyon. Mindenki megszabadulhat ily módon az élet apró nyomorúságaitól, hacsak figyelmét erősen másfelé képes irányozni és akaratán eléggé uralkodni tud. Bármily sok oka van az aggodalomra, teste bármily súlyos szenvedés székhelye lehet, lelke mégis vidám és háborítatlan maradhat és a gond és fájdalom felett di- adalmat ülhet. Szomorú, hogy sokan annyi szenvedésen mentek át, amelyet elháríthattak volna, sőt gyakran láttunk hasznos életet kialudni is puszta tudatlanság, vagy gondatlanság miatt. Borzasztó elgondolnunk is, hogy mily sok nagy ember életét hosszabbította volna meg már egy kevés gondosság is. Ha csak a zenészeket vesz- szük, mily fájdalmas vesztesége a világnak, hogy Pergolesi- nek már huszonhat éves korában meg kellett halnia, Schu- bertnek harmincegy, Mozartnak harmincöt, Purcellenek harminchét és Mendelssohnnak harmincnyolc évre terjed csak az élete. A jó egészségnek elég kevés föltétele van: rendes életmód, naponként testmozgás, tisztaság s mértékletesség mindenben — ételben éppúgy, mint az ivásban, ennyi az egész, ami mellett a legtöbb ember elkerülheti a betegséget. Talán nem szükséges e helyütt az iszákosság káros hatásáról szólnom, de talán alig vagyunk annak tudatában, hogy a tultáplálkozás az életben mennyi szenvedésnek és kellemetlen érzésnek az okozója. A rossz emésztésnek például, melytől oly sokan szenvednek, tiz eset közül kilencben a betegségek maguk az okai és nem fejlődik egyébből, mint a túlsók táplálékból és tulkevés mozgástól. Egy régi közmondás azt tartja, hogy kurtítsd meg ebéded, igy toldod meg életed. Egyszerű életmód és fennkölt gondolkodás a legtöbb ember egészségét biztosítja, noha talán aránylag kevéssé fontos az egészséges emberre nézve, hogy mivel táplálkozik, hacsak túl nem terheli magát. Gladstone állította magáról, hogy kitűnő egészségét főleg a következő egyszerű élettani szabálynak köszönheti, melyet már korán megtanult és amelyet mindenkor pontosan megtartott, minden falat húst huszonötször rágott meg. Okosan használd az élveket; Ha lakomára méssz, úgy kelj fel onnan, Hogy étvágyadból valami maradjon. Kétségtelen ugyan, hogy elméletben elég egyszerűen hangzik az a szabály, hogy ne együnk és ne igyunk túlsókat, de alkalmazni már nem ennyire könnyű. Sok Ézsau akadt már, aki egészségét egy tál lencséért eladta. Mégis határozottan úgy áll a dolog, — bármennyire furcsának tűnik is fel, hogy a mértékletes embernek az étkezés és ivás több élvezetet szerez, mint amennyit nyalánk és hatalmas étkü, vagy az iszákos megérhet. Emezek nem ismerik “az egyszerű száraz kenyér fenséges izét”. Még ha az evés és ivás okozta puszta élvezetet tekintjük is, ugyanez a szabály alkalmazható. Kellemes séta után a kenyérből és sajtból álló egyszerű villásreggeli élvezetesebb, mint a Lord Mayor ünnepi ebédje. Anélkül, hogy Apicius módjára gólya nyakát kívánnék lakománkhoz, mert az meghosszabbítja éltkezésünk idejét, éppenséggel nem kell hálátlannak lennünk azért az élvezetért, amelyet az étel és az ital nyújt, még ha ez kevéssé esztétikus élvezeteink közé tartozik is. Csekélység ugyan az egész, de visszatér minden reggel, délben és este és nem kevésbbé valódi élvezet ha inkább a testet elégíti is csak ki és nem a lelket. Találóan szoktuk az “egészséges étvágy” kifejezést használni, mert testi állapotunk megbízható mérője az étvágy, sőt úgy áll a dolog, hogy gyakran még az elmeállapot iránt is érzékeny. A költő mondása, hogy “fáradtság nélkül nincs a halandónak semmi öröme”, különösen igaz még az átvágyra vonatkoztatva is; bármily egyszerű ebédhez ülünk is le barátainkkal a hegyek közt vagy a tengerpart mentén tett sétánk után, nem csekély élvezetet nyújt számunkra. Ehhez járul, hogy az étkezés alatt megnyilvánuló vidámság és jókedv nemcsak magában véve kellemes, hanem egészségünkhöz is sokban hozzájárul. Hallottuk, hogy az éhség a legjobb ízesítő; de a legtöbb embernek több örömet okoz a lakoma alatt néhány vidám történet meghallgatása, mint a jó étvágy. Plato, és Plutarchos három nagy “lakomájában” ételekről még csak szó sem esik. Ami az ételnek a só és a bors, azt jelenti a társalgásban és az irodalomban az ötlet és a humor. Nem keresünk humort Kempis Tamásnál, vagy a héber prófétáknál, — mondja a Cornhill Magazine egy jókedé- lyü írója; de Bölcs Salamon tanított meg rá bennünket, hogy a nevetésnek éppúgy meg van a maga ideje, mint a sirásnak. “A jó vígjáték olvasása fölér a világ legjobb társaságával, mert a legjobbakat mondják benne és a legmulatságosabb dolgok történnek a szemünk előtt”. Nincs is minden ok nélkül, hogy mindenki visszautasítja azt a feltevést, hogy nem szereti a tréfát. (Folytatjuk) A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 7.00 Bercsa Jánosné, Clev......... 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .... 7.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Mrs. J. Deák, Akron ......... 7.00 Mrs St. Detky, Phila ......... 6.00 Katy Esztergall, Cleve. 5.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 8.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 4.00 Mrs J. Fodor, Cuyahoga 10.00 Mrs. P. Kern, Akron ........ 7.00 Mrs. J. Kollár. Clev........... 5.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 4.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb...... 5.00 Mrs. L .Lefkovits, Clev. 6.00 Mary Mayer, Phila.............. 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleve. .. 5.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ......... 7.00 Mrs. St. Visi, Detroit ........ 5.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 7.00 a tic».
