Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-20 / 1294. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 NOV. 20 NUMBER 1294 SZÁM A moszkvai konferencia Harcok itthon után Amilyen sokat hallottunk a napilapokban a rádión a mozi­ban jelenteni a moszkvai kon­ferenciáról, olyan keveset hal­lunk most arról, alig néhány nappal a konferencia után. Tu­datták velünk, hogy a konfe­rencia a legszélesebb egyetér­tésben folytatódott és végző­dött és az egyezmény teljes szövegét nyilvánosságra hoz­ták. Ha elolvassuk ezt a szer­ződést azt kell lássuk, hogy sok minden van abban, de valahogy a sorok között olvasni tudó em­ber azt is érzi, hogy sok min­den hiányzik belőle. Napról napra láttuk a konferencia ide­jén Stalin, Eden, Hull és Mo­lotov mosolygó képeit, annak bizonyitátásra, hogy a legtelje­sebb barátság van a különböző nemzeti érdekeket szolgáló ve­zérek között. Az egyezmény fő lényege az, hogy elsősorban a náci hade­rők összetörésére kell minden erőt összpontosítani Európá­ban, mely után minden ország népének a saját maga válasz­tott kormányzatával fogják megalapozni az uj Európát. Az egyezmény kimondja a háborús bűnösök méltó megbüntetését. Egy nemzetközi bizottságot ajánl arra, hogy a jövőben min­den háborút előidéző kérdést azok elé kell terjeszteni. A jelentésekből azt is hatá­rozottan meg lehet tudni, hogy az ami most történik Olaszor­szágban az nem az igazi máso­dik front mint ahogyan eddig hangoztatták, a második front ezután jön és ahogyan Stalin mondotta nov. 7-iki beszédében az arra alkalmas helyen és pil­lanatban. Arról is beszélnek, hogy a teljes barátság megpe- csételésére a közel jövőben ta­lálkozni fognak valahol Stalin, Roosevelt és Churchill is. A moszkvai konferencia a vörös hadsereg győzelmes elő- nyomulásainek az idején volt és egyelőre nem lehet még tudni, hogy úgy a konferenciára és az azzal járó zárt ajtók mögötti megbeszélésekre milyen befo­lyással volt. Tény az marad azonban, hogy a területi igé­nyekről nem beszél a moszkvai szerződés, már pedig az egész biztos, hogy Oroszország az óri­ási áldozataival nem fog bagó­ért kiegyezni, még olyan szé­pen is mosolygó barátaival és azokra a területekre amelyek­ről már többször beszéltek bi­zonyára igényt tart. Ezek a te­rületi igények valahogy azt mu­tatják, hogy Oroszország még mindig fél a szövetséges bará­taitól és velük szemben akarja protektálni magát. így tehát nemcsak Finn, Lengyel, Ro­mán és Baltic tengeri területek­re tart igényt, hanem Perzsiá­ban és Ázsiának más részeiben is területi igényei vannak. Hogy ezt a kényes kérdést el­intézték e vagy sem, erről egy szóval sem beszél a moszkvai egyezmény, lehetséges, hogy azért hangoztatják nyomatéko­san, hogy ez a konferencia a későbbi fontos konferenciák­nak csak az előjátéka volt. Hogy aztán mi lesz később, azt még az ügyek intézői sem tud­ják, legfeljebb csak az elgon­dolásuk szerint próbálják irá­nyítani az ügyeket. Tény az marad azonban, hogy a moszk­vai konferencián ellenségek ül­tek egymás mellett és ha a te­rületi igényeiket nem elégítet­ték ki, akkor mint ellenségek távoztak is el onnét. De erről majd csak a jövő fog tanúbi­zonysággal szolgálni. A jelenben az orosz hadsereg rohamléptekben halad a len­gyel és a román határok felé és nem lehetetlen, hogy na­gyon rövid időn belül meglát­juk, hogy a moszkvai szerződés azon pontja, hogy “minden or­szág népei a maga akaratuk szerint válasszák meg demok­ratikus kormányzatukat, ho­gyan fog a gyakorlatban mű­ködni. Reméljük, hogy a vörös hadsereg náci-fasizta ellenes győzelmes előnyomulása, nem Badoglio féle fasiztákat fog a nyeregbe ültetni, akiknek az el­ső dolguk az igazi munkás meg­mozdulást letörni. Amilyen fon­tos a munkásmozgalmi szervez­kedés szempontjából, a munkás szervezkedést letipró náci-fas­izmust segíteni letörni, ugyan­úgy fontos, hogy a területi hó­dításokért történő minden im­perialista háborút megakadá­lyozni. A forradalmi munkásmozga­lom mindenkor a “cél szentesí­ti az eszközt” jelszó alapján folytatta harcait. Kimondottan határozott célja volt a munkás- mozgalomnak a náci-fasizmust letörni, sajnos erre nem volt meg a szervezett ereje, hogy végrehajtsa ,ugyanúgy sajnos az is, hogy a háború adta meg az eszközt hozzá és a munkás- osztály nem a saját erejéből pusztította el. Ha a munkás- osztály saját erejéből képes lett volna legyűrni a náci-fasizmust, a világ képe egészen más vol­na. Lássuk ezt be és talán nem (Vi.) Most, amikor a politi­kusok világbékéről tanácskoz­nak, terveznek, itthon még a háborús kényszer és törvények vagy egyezmények dacára is napirenden vannak az elkesere­dett harcok, sztrájkok. Fordnál, mivel legkegyetle­nebb bánásmód volt éveken ke­resztül, még most is azok a for­mánok, servicemenek vannak, akiket a régi jó időkben a bru­talitásuk miatt tettek ilyen po­zíciókba és az union három év alatt sem volt képes velük meg­értetni, hogy szervezett mun­kásokat nem lehet úgy kezelni mint a szervezetleneket, ami­kor nem volt védelem, az egyé­nekre széttagolt munkásoknak. Az egyik ilyen nagy hős for­mán megütött egy munkást, amire az öntöde munkásai ahol ez történt, letették a szerszá­mot és követelték ennek a for­mánnak az elbocsátását vagy elhelyezését. Az igazgatóság nem akarta ezt a minta haj­csárt elhelyezni, vagy megbün­tetni, hiszen nekik éppen ilye­nek a legkedvesebb embereik. Másnapra az union rimánkodá- sára az emberek visszamentek a munkába de a hajcsár is és elbizakodva hatalmas támoga­tói révén, éppen úgy piszkos­kodott mint azelőtt. Amire a munkások direkt akcióhoz for­dultak és meg akarták agya- bugyálni a magát kis-istennek képzelő hajcsárt, de nagyon jól tudott szaladni, bemenekült az igazgatósági irodába. De a munkások ide is követték és mivel nem tudták onnan kihúz­ni, igy az irodát is összezúzták, vasdarabokat küldtek a forma- nocska után. Megint összeszaladtak a ser­vicemenek, meg az union tiszt­viselők és most nem vas botok­kal mint régen, hanem rábeszé­léssel lecsillapították a munká­mondjuk tulkorán a fasizmus bukásának az előestélyén és vonjuk le a tanulságot a jövőt illetőleg. A moszkvai szerződés kulissza titkai esetleg sok bajt rejtegethetnek és a munkásosz­tálynak fel kell készülni min­den eshetőségre. Ne bizakod­junk el, sem a szépen megfo­galmazott szerződéseken, sem pedig esetleg a közeljövőben történhető európai forradalmi kitöréseken. Ne felejtsük egy pillanatra sem, hogy a munkás- osztálynak csak annyija van és lesz, amennyit a szervezett ha­talma által biztosítani tud ma­gának. Csak a szervezett erő az, mely a munkásosztályt iga­zi célja és felszabadulása felé viszi. (f.) sokat. De úgy látszik az inkább csak fegyverszünet, mint béke. Ugyanilyen helyzet áll fenn. a Bomber Plantben, ottan is majdnem minden napos a harc. És az union vizsgálatot követel és azt, hogy a kormány vegye át ezen telep kezelését, a Ford által összeszedett fasizta ele­mektől. A Chryslernél is minden hé­ten törnek ki ilyen harcok, hol egyik, hol másik telepen. Amellett sok kisebb munició gyárakban, dacára, hogy az U.- A.W. ígéretét igyekezve betar- j tani, minden esetben teljes ere- ! jével igyekszik az ilyen harco- ; kát megakadályozni, vagy men­tői hamarább leszerelni. ! Most ehhez járul az a nagy ; harc, mely az árak emelkedésé- I vei újabb béremelés követelé­seket kényszeritett, még a bé­két hirdető és óhajtó union ve­zérekre is. Nem csak John L. Lewis volt kényszerítve, hogy a bányászok részére béremelést követeljen, hanem Phillip Mur­ray és Thomas meg sok más union vezérek is. Amig egyik oldalon nagy erőt és energiát kell nekik elpazarolni, hogy a harcoktól visszatartsák a mun­kásokat, másik oldalon nekik is nagy harcba kerül, amig — ha sikerül — az áremelkedéshez mérten újabb béremelést kap­ni a munkásoknak. Ez a harc a profitrendszer szüleménye s mind addig, amig ez a rendszer létezik nem szün­tethető meg. Most mindég na­gyobb mértékben kiterjed a farmerokra is. Detroit vidékén alig lehet tejet kapni, a terme­lők visszatartják és a kereske­dők más felé szállítják el, hogy nagyobb árakat tudjanak kicsi­karni. Ez a rendszer jelleme, hogy most, amikor a gyárosok olyan nagy hasznot csinálnak, a far­merok és a kereskedők is akar­nak aratni. “Ha lúd hát legyen kövér.” Amidőn itthon az ország ke­retein belül nem tudnak a poli­tikusok békét teremteni és ők maguk beismerik ezt, akkor Európában, az országok közöt­ti békét akarják megvalósítani a mai rendszer keretein belül. Az öreg Európában, a királyok támogatásával, az arisztokrá- ! cia és a nemzetközi bankárok részére, akiket még jobban gyűlöl a népesség, mint a Ford Servicemeneket, vagy a Lind­bergh féle üzemvezetőket a Fordnál. Pedig mifelénk ez a legközgyülöltebb banda. És bé­ke nem lehet amig ilyenekre támaszkodik a rendszer és ki­zsákmányolását folytatni akar­ja.

Next

/
Thumbnails
Contents