Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-10-30 / 1291. szám

1943. október 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal AHOGY ÉN LÁTOM...--------------------- — Írja: KRÉTH — ------------------­Ha a béke eljöttével az ipa­rokban tovább fenn akarjuk tartani a mai számú munkáso­kat és ugyan azzal a bérrel, ak­kor egy csillagászati szám­mennyiségre lesz szükség. A folyó évi termelés ebben az or­szágban dollár értékben kife­jezve 188 billió magaslatot fogr ja elérni. Az 1939. évi termelés 70 billió dollár értékű volt csak. A béke eljöttével a termelés a fenti számú magaslat közelsé­gében kell, hogy legyen, ha már azon magaslaton nem le­het. Nem tudni, sikerül-e az acél ipar termelvényét az épít­kezésben felhasználni, az alu­minium ipar termelvény a vil­lany szükségletre, a szénbányá­szatot és a vasúti szállítást pe­dig az összes iparokban. A termelés okvetlen kell, hogy 155 billiós szám magas­laton mozogjon és nem alacso­nyabban. Úgy az üzlet irányí­tói, mint a munkás termelő ké­pesség figyelői, csak a háborún keresztül voltak képesek ama tudás birtokába jutni, hogy az ország dolgozói mire képesek és ennél az oknál fogva, úgy a munkásság, mint a profitolók vagy üzleti érdekeltségek, nem hogy nem kívánják, de irtóz­nak még annak a gondolatától is, hogy az iparokban leállás vagy lelassítás legyen, mert úgy a leállás, mint a lelassítás, a megszokott nagy számú pén­zek kezelési lehetőségétől fog­ja őket megfosztani. A legelső fejfájás a gyárak vezetőségét akkor fogja megkörnyékezni, ha a háborús szerződéseket kez­dik megsemmisíteni. Az elmúlt háborúban, 1918-ban, a hábo­rús rendeléseket egész simán vonták vissza, akár csak egy vízcsapot zárták volna el és mégsem volt hatása pániksze­rű, de nem úgy most. A folyó évi háborús kiadása a kormány­nak 86 billió dollár. Az ilyen nagyszámú rendelésnek a rög- tönös megszűnése az 1933. évet megsokszorozva hozná vissza. | Ha a németek leraknák a fegy­meg Somogyi Bélát, akkor a hirtelen vezérré lett Vancák János a “kérges” kezét nyúj­totta Horthy felé és azóta sok esetben megegyeztek. A szoci­áldemokraták lemondtak a pa­rasztság megszervezéséről, ki­felé védték a kormányt és be­felé is védelmet nyújtottak a horogkeresztesekkel szemben, ezért a szolgálatért Horthyék garantáltak bizonyos számú mandátumot, megtűrték a szak- szervezeteket és állami hata­lommal semmisítették meg Pe- yerék belső ellenzékét. Nagyon valószínű, most, hogy nagyon ‘demokratikusnak’ lássák őket. Horthyék, befogják venni a kormányba Peyeréket, de ez az utolsó kísérlet nem téveszti meg, sem a magyar népet, sem a tisztán látó külföldöt, amit igazol az angol munkáspárti Renee Smith alábbi nyilatko­zata, válaszul a Népszava és a Szakszervezeti Tanács Horthy védelmére. “Eladtátok Magyarország pa­rasztjait és kiszolgáltattátok vert és megkötnék a békét még mielőtt a japánok, akkor talán enyhülni fog valamennyire az állapot. Megkezdenék a békés termelést fokozatosan. Igaz, hogy vannak helyek, ahol a há­borús termelés megszüntetése zökkenés nélkül mehet át a békés termelésre, ami termé­szetesen nagy megváltást fog jelenteni, de azért általános ér­telemben azt mondhatjuk, az állapotok siralmasak lesznek. Az fogja a legnagyobb fejfá­jást okozni, hogy a fenti eset be ne következzen, hogy a gyár vezetőségének gyorsan és min­den rázkódtatás nélkül módja legyen a pénzt bezsebelni, mely a háborús szerződések után jár nekik és csak azután mennek vissza a békés termelés meg­kezdéséhez. Hátra van még, hogy mily gyorsan kerülnek le a padlóról a háborús anyagot gyártó gépek? És mily gyorsan lesz a fenmaradt háborús anyag eltakarítva? Ki fogja úgy a gépeket, mint a fenmaradt anyagot megvásárolni és mi­lyen áron? Ezen kérdések meg­választása, bizony nem kis fe­ladat. Mondjuk a teherautókat eladják civil használatra, de itt a bökkenő! Mi történik azok­kal a munkásokkal, akik a te­herautók gyártásával foglalkoz­tak. És mi történik magával a gyárral? És mi történik az élel­miszer üzletekkel, amelyek az élelmiszert szállítják a munká­soknak, akik munkanélkülivé váltak a fentiek következtében. Ezek után lesznek általános fejfájást okozó gondok egy ki­csit komplikáltabbak. Mi törté­nik a nemzetközi kartellek az adó és áru szabályozókkal, akik az infláció és defláció mentési munkálatokat végezték és már teljesen intézménnyé váltak? És vgül a világ piac megnyitá­sa és mindezek tetejére lesznek speciális gondok, amelyek elin­tézésre várnak. Vegyük példá­ul a vasúti szállítást. A jelen­ben a vasút egy nagy része, az olaj szállítással van elfoglalva, őket reakciós, kizsákmányoló és mindenható arisztokratái­toknak egy tál lencséért, egy kis biztonságért, egy piciny he­lyért a magyar reakció napja alatt,” — írja Smith. “Eladtá­tok a magyar parasztokat né­hány kiosztott helyért a ma­gyar parlamenti cirkuszban. Egyik dolog magával hozza a másikat. Az a párt, mely a hu­szas években eladta a parasz­tokat, az 1943. év kedvenc párt­ja lett . . . Hát csak neki, az ajtónálló lakáj szerepét. Ily mó­don Magyarország is megkapja a maga Badoglioját és a Badog- lionak kijáró fizetést is!” Valószínű lesz magyar Ba- doglio és mióta Smith megírta a cikkét, azóta Badoglionak a hatalmát biztosították a Szö­vetségesek, de utoljára majd az olasz, illetve a magyar nép fizet meg nemcsak a Mussolini- Horthy főbanditáknak, de a menekülő patkányoknak, a Ba- doglioknak is, ha azt magya­rul esetleg Bethlen grófnak hívják is. a másik része más háborús anyagok szállitásával. Mi tör­ténik a vasúttal ha a szubma- rinok és repülő gépek nem lesz­nek többé oly mértékben olaj fogyasztók, mint a jelenben és az olajat szállító tartályok ki lesznek vonva újra a forgalom­ból? Amíg a fenti kérdések nin- csennek megválaszolva, addig biztos jövedelemről nem beszél­het sem a munkás, sem pedig a munkaadó, vagy vállalkozó. De ha már jövedelemre nem is számíthat a gyáros és vállalko­zó, befektetéseket eszközölhet­nek. A legelső mire elkölthetik az összegyűjtött háborús hasz­not, bizonyos javításokra, ami­re most nem igen van idő és pénz. A javítási munkálatokat a vasutaknál kell megkezdeni, még pedig azért, mert a béke időben a teherkocsik nyolc szá­zalékát vonták ki a forgalom­ból mint használhatatlant, a je­lenben, dacára, hogy több időt vannak szolgálatban, csak há­rom százalékát vonják ki és ócskázzák. Ez egy kis lecke a vasút tulajdonosoknak. Meg­tudták ezen keresztül a kocsik munkábarását. Például 1942- ben több teherkocsi volt forga­lomban 48 százalékkal, mint 1929-ben, ezt a teherforgalmat 16,700-zal kevesebb mozdony­nyal és 449,715 teherkocsival bonyolították le. Ha a vasút tulajdonosok ezen tapasztalataikat tovább hasz­nosítani fogják, mi történik azon iparokkal, amelyek a va­sút részére szállítják a teher­kocsikat és mozdonyokat. To­vábbá vegyük az autó ipart, amelyek nem tudni milyen ok­nál fogva az 1942-es modelek gyártásával akarják az üzemet mozgásba hozni. Az ő állításuk szerint, ez talán elfogadható megindokolás, hogy uj mode- leknek való szerszám nem áll rendelkezésükre és az 1942-es modelek pedig készen vannak és amelyek felszerelése csak kis időt vesz igénybe, de ko­rán sem annyit, mint az uj mo­delek szerszámai. De itt fel­merül megint egy újabb kér­dés, hogy mi történik a szer­szám készítőkkel és tervezők­kel, ha már elintézést nyer va­lahogyan, hogy a termelés meg­kezdésében az autógyártás az első lesz, mert azon gyárak, amelyek teherkocsik gyártásá­ra vannak a jelenben felszerel­ve, könnyebben és gyorsabban mehetnek a személykocsik ter­melésére, mint például a tan­kok és más hadianyag készíté­sére berendezett gyárak. A re­pülő gép iparral mi fog történ­ni? Ez lesz talán a legnehezebb megoldás. A. N. Kemp, az Ame­rican Airlines Inc. elnökének az állítása szerint két, vagy több évet vesz igénybe a békés termelés kialakulása, mert mint mondja — a háborúban hasz­nált gépek a béke eljöttével ócskavasnak és nem másnak lesznek használhatók. A béke időszakában teljesen uj modelekre lesz szükség, ezek­nek az építése időt vesz igény­be és ha ez megtörtént, ki fog­ja megvásárolni a 90,000 gé­pet, mert ha az összes repülő gyárakat, amelyek most hadi gépeket gyártanak üzemben akarják tartani, annyi lesz a termelés. A vizi szállítás 400 millió tonna tartalomnak a kormány lesz a tulajdonosa a béke eljöt­tével igy a világ legnagyobb teher hajóraj tulajdonosa is lesz. 1918-ban csak 11 millió tonnának volt tulajdonosa és mi történt? Nem volt elég te­her rakomány a szállításra, en­nek folytán több hajóstársaság becsukta a boltot. Ezeket és ezer más kérdése­ket a tőkések feladták egymás­nak és önnön maguknak, amire a választ okvetlen meg kell ad­ni, mire a háború befejeződik. De hogyan? A mi válaszunk az, ami benne van az IWW elvinyi­latkozatában. Az a forradalmi jelszó, hogy le a “bérrendszer­rel”. Utóirat: Economic misery must be banished and exploi­tation of the underprivileged no longer tolerated — Baron C. W. H. von Boetzalaer, Nether­lands embassy. A SOK ZAVAROKAT okozó fehér pennyket nem gyártják többé. Ez a rezet pót­ló kísérlet sok kellemetlensége­ket okozott mindenfelé, mert könnyen összetévesztették a tiz centesekkel. TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELT tartanak a Bérmunkás cleve­landi olvasói november 7-én, vasárnap délután 3 órai kez­dettel a 3930 Lorain Ave. eme­leti helyiségében. Lesznek há­zilag készitett sütemények, ká­vé és a többi. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 2.00 J. Bischof, Akron ............ 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ........ 1.00 P. Csorba, New York ........ 5.00 M. Danka, Cleveland ........ 5.00 St. Detky, Phila................. 6.00 J .Duschek, Nutley .......... 2.00 J. Engli, Cleveland .......... 2.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 L. Fishbein, New York .... 3.00 J. Farkas, Akron .............. 3.00 L. Fülöp, New York ____ 2.00 J. Geréb, Cleveland .......... 4.00 P. Hering, Buffalo .......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ........ 1.00 E. Kovách, Cleveland ........ 2.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 3.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Ceveland .... 3.00 J. Mogor, Cleveland ........ 1.00 A. Molnár, Cleveland ........ 1.00 J. Munczi, Cleveland ........ 2.00 G. Nagy, New York ........ 1.00 J. Nagy, New York ........ 1.00 P. Pika, Chicago .............. 3.00 M. Simko, Pittsburgh ...... 1.00 A. Székely, Cleveland ...... 1.00 J. Spisák, New York ...... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 J .Varga, Cleveland ........ 1.00 G. Vaszkó, New York ...... 1.00 Jos. Vizi, Akron ................ 3.00 A. Wiener, Chicago ........ 1.00 J. Zára, Chicago .............. 3.00

Next

/
Thumbnails
Contents