Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-30 / 1291. szám
2 OK 3a Modern orvostudomány és a világháború Derék emberek A statisztika rideg számoszlopai az orvostudomány csodával határos teljesítményeiről számolnak be. Ebben a minden előzőnél véresebb háborúban, a sebesülteknek hasonlíthatatlanul több esélyük van a felgyógyulásra, mint azelőtt. Az ápolók és mentőkocsi-vezetők halálmegvető bátorsága előtt — kik a fronton önfelál- dozóan teljesitik kötelességüket — le kell venni a kalapot; de gyorsaságuk és ügyességük ellenére is, a halálesetek száma sokkal többre rúgna, ha nem alkalmazhatnék a szulfa-gyógy- szereket és a vérátömlesztést. Az Office of War Information jelentése szerint, a Pearl Harbornál megsebesült tengerészek 97 százaléka felépült. A hadsereg becslése szerint az északafrikai hadjáratban megsebesültek közül 98 százalékot mentenek meg az életnek. A hadi tengerészet jelentései még ennél is kedvezőbbek. Guadalcanal és a Csendes Óceán délnyugati részének 400 sebesültjéből 99.82 százalék épült fel — ami igazán a csodával határos. A sebesültek kezelése már a csata folyama alatt megkezdődik és a frontorvosokat a várható sebesülések speciális kezelésére előre kioktatják. A frontkatonaságnál minden 266-350 emberre esik egy orvos, a kockázat arányában. A különböző fegyvernemekhez megf ele 1 ő specialista orvosokat osztanak be. így például ski doktorokat kapnak a ski csapatok, az ejtőernyős katonákkal együtt ugranak le az ejtőernyős orvosok. Mások együtt‘hajtanak a tankokkal vagy gyalogolnak az in- fanteristákkal. Gyakran megtörténik, hogy a sebesülést követő percben, már ott van az orvos, aki először morfint alkalmaz a fájdalom csillapítására, aztán kiviteti a sebesültet a frontvonalból, hordágyon, katonai autóval, mentőkocsival, vagy repü- gépen, a sebesüléshez és a harctéri viszonyokhoz képest. Ha különös kezelésre van szükség, a tengerentúlon megsebesülteket gyakran visszaszállítják az amerikai szárazföldre. Az orvosok olyan közel dolgoznak a fronthoz, hogy gyakran ők maguk is, megsebesülnek. Miután az elesettet felszedték, a modern orvostudomány csodával határos teljesítményei adják vissza az életnek a beteget. Az életmentő orvosságok legfontosabbika a szulfa-gyógy- szer. Minden katona magával hordja a sulfanalimide port és pirulát. A port a sebbe hintik, hogy a fertőzést megakadályozza, a pilula pedig belsőleg segít. A sulfanalimide hatása gyakran az orvosokat is csodálatba ejti. Előfordult már, hogy 24 óránál is tovább feküdtek katonák a halállal vívódva a harctéren, mielőtt az orvosi segítség megérkezett és mégis sikerült megmenteni őket a fertőzéstől és a haláltól, azzal, hogy sulfanalimidet fecskendeztek a nyílt sebre. Egy haditudósító jelenti, hogy a csatában csak azok estek el, akik azonnal szörnyet haltak, más mindenkit megmentett a szufanalimi- de. A Pearl Harbornál megsebesültek közül senkit sem kellett amputálni vérmérgezés miatt ; ezzel szemben az első világháború alatt volt kórház, amely azt volt kénytelen jelenteni, hogy az amputálások 47 százalékát vérmérgezés tette szükségessé. A második csodaszer a vérplazma, amelyet a Vörös Kereszt utján gyűjtöttek könyörületes emberek véréből. Mig a szulfa orvosságok a fertőzést akadályozzák meg, a vérátömlesztés erőt ad a betegnek arra, hogy a vérveszteséget kiheverje. Északafrikából jelentik, hogy égő olajtól 400 ember súlyosan megsebesült és a vérplazmák segítségével 394-et mentettek meg az életnek. A sebesültek felének van szüksé- be vérátömlesztésre, amit gyakran kell ismételni. Az orvostudomány uj sikerei azonban még a szulfanalimide és vérplazma csodáit és felülmúlják. A szulfaszerek más csoportjait kezdik most alkalmazni és a sulfathiazele felülmúlja az animilide gyógyító és baktériumölő hatását is. A katonákat most kezdik ellátni ez újabb gyógyszerrel. A legújabban feltalált penicillin azonban minden utóhatás nélkül gyógyítja meg a betegségek sokkal több válfaját, mint a szulfaszerek. Egyelőre csak igen keveset gyárthatnak belőle, de az orvosok jelentése szerint, ennek az uj csodaszernek óriási lehetőségei vannak. Amit az elmúlt háborúban nem tudtak elérni, most köny- nyü módját találták fel annak, hogy a tetveket és férgeket elpusztítsák, amelyek tífuszt terjesztenek. Egy másik készítmény a levegőben lévő bacillu- sokat öli meg. Ha a szoba levegőjébe néhány kanálnyi folyadékot permetezünk, a tüdőgyulladás, influenza, meghűlés ba- cillusai mind elpusztulnak, melyek az előző háborúban rengeteg áldozatot szedtek. Az orvostudomány minden ága nagyot haladt az elmúlt 25 évben s lehetetlen volna felso- sorolni a haladás minden eredményét. A műtétek technikája is nagyot lendült. Hordozható röntgen szekrények állnak rendelkezésre, amelyek a puskagolyót, vagy shrapnel töredéket azonnal pontosan megjelölik, igy hogy nincsen szükség többé előzetes operációkra, amelyek az idegen test hollétét voltak hivatva megállapítani. A felszerelések között találjuk az automatikus melegviz-tömlőt, amely vegyi utón fejleszti a hőt, mihelyt megnedvesitik. A katona orvosok felfedezései természetesen a polgárság részére is rendelkezésre állanak, sőt a legtöbbjük már alkalmazásban is van. De éppen azokat a betegségeket a legnehezebb legyőzni, amelyek a katonai és polgári életben egyformán előfordulhatnak. Igen sok a megbetegedés, malária, tüdővész, nemi betegségek következtében, amelyek otthon épen CSEHOV ANTAL (Folytatás) — Volodja! — szakította félbe Vjera Szemjonovna ezekeket a kritikai ömlengéseket. — - Furcsa gondolat foglalkoztat tegnap este óta. Mindig arra gondolok, hogy mivé alakultunk volna ki, ha az ember élete kezdettől fogva arra lett volna alapítva, hogy nem szegül ellene a rossznak? — Minden valószínűség szerint semmivé. Az ellen nem szegülés teljes szabadságot adott volna a bűnös akaratnak és emiatt, a civilizációról nem is szólva, kő kövön nem maradt volna a földön. — Hanem mi maradt volna? — Basi-buzukok és nyilvános házak. Esetleg a legközelebbi tárcában erről fogók Írni. Köszönöm, hogy eszembe juttattad. És az én barátom a következő héten beváltotta Ígéretét. Éppen az az idő volt — a nyolcvanas évek — amikor nálunk a társaságban és a sajtóban a rossz eltűréséről, az Ítélkezés, büntetés, háborúskodás jogáról beszéltek, amikor valaki a mi körünkből elkezdett cselédség nélkül élni, falura ment szántani, tartózkodott a hús élvezetétől és a testi szerelemtől. Vjera Szemjonovna, miután elolvasta bátyja cikkét, elgondolkodott és alig észrevehetően vállat vont. — Nagyon szép! — igy szólt. — De még mindig sokat nem értek. Például Ljeszkov “Egyház szolgáidban van egy zöldségtermelő csudabogár, aki mindenki számára ültet, a vevőnek, a koldusnak, meg annak, aki meglopja. Okosan cselekszik ez? Nővére arckifejezéséből és a hangjából Vladimir Szemjonics megértette, hogy tárcája nem tetszett neki és — talán életeben először — megrezzent benne a szerzői önérzet. Kissé ingerülten azt felelte; — A lopás, az erkölcstelen jelenség. Tolvajok számára vetni annyit jelent, mint elismerni a tolvajok létjogosultságát. Mit szólnál, ha lapot alapítanék, aztán én is részekre osztanám és a becsületes eszméken kívül én is zsarolást terveznék vele? Pedig látod, ennek a zöldségnek logikája szerint helyet kellene adnom a zsarolóknak ,a gondolat gazembereknek is! Nem? Vjera Szemjonovna semmit sem felelt. Fölkelt az asztaltól, lustán odavánszorgott a díványhoz és ráfeküdt. — Nem tudom, semmit sem tudok! — szólt elgondolkodva. — Neked valószínűleg igazad van, de én azt hiszem, úgy érzem, hogy a mi küzdelmünkben a rossz ellen van valami hamis dolog, mondhatnám elhallgaugy elérhetik az embereket, mint a háborúban. De ezek ellen a betegségek ellen is egyre nagyobb sikerrel küzdenek az orvosok. Common Council. 1943. október 30. tott, vagy rejtett valami. Isten tudja, meglehet, hogy nálunk a gonosz elleni küzdelem elve azokhoz a előítéletekhez tartozik, amik olyan mélyen gyökereznek bennünk, hogy most már nincs erőnk megválni tőle és azért már nem is tudunk róla helyes ítéletet mondani, — Vagyis, hogy áll a dolog? — Nem tudom, hogy magyarázzam meg neked. Lehet, hogy az ember téved, ha azt gondolja, hogy köteles és van joga a gonosszal megküzdeni épp úgy, mint ahogy téved, ha azt hiszi, hogy a szívnek olyan formája van, mint a piros ásznak. Nagyon meglehet, hogy a gonosz- szál való küzdelemben nem ahhoz van jogunk, hogy erőszakot használjunk, hanem hogy azt használjuk, ami az erőszaknak ellentéte, vagyis, ha te például akarod, hogy ne lopjak el tőled valamit, akkor ne zárd el, hanem add oda . . . — Okos! Nagyon okos! Ha el akarok venni egy gazdag boltoslányt, akkor a lány, hogy ebben a pimaszságomban megakadályozzon, siessen és jöjjön ő énhozzám feleségül! A testvérek éjfélig beszélgettek és nem értették meg egymást. Ha idegen ember hallotta volna őket, aligha bírta volna megérteni, mit akar az egyik és mit akar a másik. Esténként a testvérek rendesen otthon ültek, ismerős családjaik nem voltak, de nem is érezték szükségét az ismerősöknek, színházba csak premierekhez mentek — ez. vöt akkoriban a szokás irók között — hangversenyre nem jártak, mert nem szerették a zenét . . . — Gondolj, amit akarsz — szólt másnap Vjera Szemjonovna —, de nálam a kérdés részben meg van már oldva. Mélyen meg vagyok győződve, hogy semmi jogcímem nincs arra, hogy ellenálljak a személyesen ellenem irányuló gonoszságnak. Meg akarnak ölni? Tessék. Attól, hogy védekezni fogok, a gyilkos még nem fog megjavulni. Most csak a kérdés másik fele van még hátra; milyen állást kell foglalnom azzal a gonoszsággal szemben, ami felebarátom ellen irányul? — Vjera, ne bolondulj már! — szólt Vladimir Szemjonics nevetve. — Amint látom az ellen nem szegülés a te fixa ideád lett! Szerette volna ezeket az unalmas beszédeket tréfával elütni, de» valamikép nem volt tréfálkozó kedve, és arcán a mosoly görbének és savanyúnak sikerült. Testvére már nem ült hozzá az asztal mellé és nem követte hódolattal iró kezét, és őmaga is minden este úgy érezte, hogy mögötte a díványon olyan ember fekszik, aki vele nem érez együtt . . . és olyan volt, mintha háta elfásult, megzsibbadt és lelkén fagyos lehellet fuvallt volna át. A szerzői önérzet haragtartó, kérlelhetetlen, nem ismer megbocsátást és éppen testvére volt az első, aki fölszabadította, fölzaklatta ezt a nyughatatlan érzést és ez olyan dolog volt, mint egy nagy, edényekkel telt ládát kicsomagolni, ami nagyon könnyű, de úgy visszarakni mindent, ahogy azelőtt volt, lehetetlenség. (Folytatjuk) TÁRCA BEK M L Mi Á S
