Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-30 / 1291. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. október 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKEK) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Egyes szám ára ........... 5e Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: V/ne Year .......................$2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ______ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az adó-kérdés (gb.) Amerikai farmerok között, ha szó esik, hogy valamit okvetlenül meg kell csinálni, akkor a hallgatók közül valamelyik egészen biztosan megjegyzi, hogy “Amerika free country”, ahol csak két “muszájt” ismerünk. Az egyik, hogy mindenkinek meg kell halni, a másik pedig, hogy meg kell fizetni az adót. Az adó a közösség, — legyen az község, város, megye, ország, vagy államok szövetsége, — költségeinek fedezésére szolgál. Azért éppen olyan régi, mint a történelem, amelynek hajnalán már ily közösségek alakultak. És valószinü, hogy talán már azóta mindig folyik a vita azon, hogy az ily közköltségekből kire mennyi jusson. A furfangosabbak, az erősebbek mindenkor kihúzták magukat az adófizetés terhe alól annyira, amenv- nyire csak tudták. Általában véve az adózás módszerétől függ az, hogy melyik osztály vagy csoportra esik a nagyobb vagy kisebb teher. Nagyon sok ideig a föld képezte a jövedelem forrását és éppen azért a föld vagy telek adó volt a legáltalánosabb. Ez a középkorban a jobbágyságra, később pedig a földműveléssel foglalkozó osztályokra rakott nagy terheket. Csak az utóbbi pár évtized alatt jöttek rá, hogy a nagy jövedelmeket már az iparok hajtják és ennek megfelelőleg az ily jövedelmeket kezdték adóztatni. Az ily jövedelmeket húzók száma noha aránylag csekély, a jövedelmük összessége igen nagy és azért képesek voltak sikeresen ellentállni szinte egész napjainkig a rájuk eső arányos adózásnak. Ennek tudható be, hogy most is olyan nagy vita támadt az uj adók fölött. A kormány állítása szerint a háború sikeres folytatására újabb billiókra van szükség és ezért a kereset és más jövedelmek után újabb, fölfelé fokozódó adót javasolt. Ezen javaslat ellen egyszerre megindult az ellenpropaganda úgy az országházban, mint a sajtóban és a rádión. Sőt még el- lenjavaslattal is előhozakodtak és ez a 10 százalékos fogyasztási adó (sales tax). Mint most kitűnt, ezt a propagandát is a National Association of Manufacturers (Gyárosok országos szövetsége) irányítja. Ennek a kutyaszövetségnek van egy úgynevezett “pénzügyi” bizottsága, amelynek J. Cheever Cowdin az elnöke. Ez a Cowdin a gyárosok nevében megjelent a kongresszus pénzügyi bizottsága eiőtt és előterjesztette a jövedelmi adó elleni és a fogyasztási adó mellett szóló érveket, amelyeket a szolgálatra kész sajtó még kibővített. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az “iparok” (értsd: az iparbáróknak) szükségük lesz nagy összegekre a háború utáni átalakításokra, hogy újból munkát tudjanak adni. És azonkivül a korporációk tulajdonosai már úgyis fizetnek jövedelmi adót. És végül, az inflációt csak a nagy tömegek megadóztatásával lehet megakadályozni, tehát a fogyasztási adóval. Ezzel a propagandával már elértek annyit, hogy a kongresszus alsóházának pénzügyi bizottsága nem fog tanácsolni semmiféle uj adózást, rábízzák a teljes képviselőházra, amely ha lesz elég bátorsága, behozza a fogyasztási adót. A fogyasztási adó mindenkor a szegény néptömegek megadóztatását jelentette. Ha ez az adó 10 százalékos, mint ahogyan tervezik, akkor a 2000 dollár keresettel biró öt-tagu családnál ez 200 dollárt jelent, mert az összes jövedelem a család fentar- tartására kell. Sőt még nagyon szűkösen jönnek ki belőle. De a 10,000 dolláros keresetű ugyanolyan család már csak (mondjuk) 4000 dollárt költ a fentartásra, tehát 400 dollár adót fizet. Tehát amig a jövedelem ötszörösre emelkedett, a fogyasztási adó csak kétszeresen nőtt. És minél nagyobb a jövedelem, annál lassabb a fogyasztási adó emelkedese. Szóval az adózásnak ez a neme kimondottan a szegény osztályt sújtja. így egészen természetes, hogy az ország Iparbáróit és pénzfejedelmeit képviselő munkáltatók szövetsége az ily adózást sürgeti. Hogy behozzák-e, kétséges, mert a kormánypárt ezzel kitűnő koríeskodási alapot adna a republikánusoknak a jövőévi elnökválasztásoknál. A fontos dolog amit megjegyezhetünk és amiből tanulhatunk, hogy ebben a kérdésben a munkáltatók osztálya a mindenféle kitartott hajcsárjaikkal egyetemben milyen egyöntetű állást foglalt el. Másszóval osztály öntudatot és szolidaritást mutattak. Ez az osztályöntudat és osztályszolidaritás az, amit a munkásságnak is meg kell tanulnia, hogy minden kérdésben gyakorlatilag érvényesíteni tudja. Akkor nem kell tartani a fogyasztási adóktól, vagy hasonló, kimondottan a szegény, dolgozókat sújtó intézkedésektől. A haza oltáráról (gb.) A hazafiak mindég azzal dicsekszenek, hogy ilyen vagy olyan nagy áldozatokat hoztak a haza oltárára. Az amerikai hazafias újságok most megfordították ezt a dolgot. Úgy vélik, hogy ilyenkor, háborús időkben, elég sokan áldoznak a haza oltárára, amely már nem is bírja a nagy terhet, igy ők, mint az ország minta-hazafiai, hajlandók a haza oltárának megkönnyítésére. Ez az értelme ennek a hirecskének, amit a múlt héten a háború hírek közé gondosan eldugtak. Washington, D. C. — Albert S. Hardy, a National Editorial Association elnöke kijelentette, hogy a hozzáérkezett szavazólapok szerint az amerikai lapkiadók 95 százaléka azt akarja, hogy a kormány költsön 25 vagy 30 millió dollárt a haditkötvényeknek a lapokban elhelyezett hirdetéseire. Hej, de nagyon szép is az a hazafiság, különösen ha milliók vannak benne!! A HÁBORÚS SZÜKSÉGLET szorgos működésben tartja a feltaláló, kutató elemeket, amiknek gyakorlati értékét a közösség csak a vérzivatar elállása után fogja érezni. így az amerikai hadsereg távoli frontjain harcoló katonák életszükségleteinek nagyobb részét, tojást, vajat, főzelékeket, a víztartalmaktól megszabadítva, száraz poralakban kapják, ami a szállítást teszi könnyebbé, mert az ezek elkészítésénél szükséges vizet ott helyben adják hozzá. Egy washingtoni szaklap ismerteti, hogy az ország gyapjú szükségletét sikerült fenyőfa rostokokkal, valamint tejből készült fonásra alkalmas valamivel pótolni. Mindkét anyag úgy dolgozható, mint a müse- lyem. NEM MESÉKKEL, de most is olyan ismeretekkel jelenik meg a Bérmunkás Naptára az 1944-ik évre, amely tanító szórakozást nyújt az olvasónak. A naptárt is az iparokban dolgozók írják és állítják össze, azért annak elkészülése most lassúbb. Ezzel szemben, amikor azt kézhez kapják olvasóink, könyvtáruk egy tudományos munkával gazdagodik. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s ai élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E_ maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRj RENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- 1 szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra Kei! szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetet építjük a régi társadalom keretem belül IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése « m .... i „
