Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-23 / 1290. szám
o )tea BÉRMUNKÁS 1943. október 23. Mit igér a holnap? Corporációk kormánya (a.l.) Amikor a mesterségesen szított embermészárlás már szünetelni fog, amikor az emberi vértől áztatott csataterek már fölszáradnak, amikor azt a rettenetes vérontást, ami ma végbemegy már csak az elesett proletár milliók porladozó csontjai, a városok romjai és azok a gépszörnyetegek rozsdásodó, szerte szét szórt alkatrészei tanúskodnak amellett, hogy az emberiség önmaga ellen irtó háborút rendezett, csak akkor fog álmából ébredezni az “ember”, de csak azok, akik kiábrándultak az Ígéretekből. Ezek lesznek a jövő emberei. Á ma embere, akik nyitott szemmel és nem mérgezett aggyal látják a végbemenő eseményeket, azok tudják, hogy mit hoz a holnap! A történelem mindig megismétlődik. A kapitalizmus emlőjén táplált fasizmus, amelyen kezdetétől mutatkozott, hogy farkastejen táplálkozott és olyan vaddá nevelkedett, hogy saját emlőjét a magán kapitalizmust igyekezett utjából félreállitani. Itt ébred azután a bajok tudatára a jelen társadalmat uraló magán kapitalizmus, mert létezése és jövője forog kockán. A mának legfontosabb kérdése az, hogy a “régi jó viszonyok megmaradjanak továbbra is.” (?) Ezek a régi jó viszonyok a magántulajdonra épített kapitalista társadalmi rendszer. Vagy ha szebb nyelvezetet akarunk használni, a demokratikus rendszerünk . . . ! Természetesen a fasizmus, vagy nácizmus még sokkal nehezebb terheket rótt magára a nincstelen dolgozókra, akik talán nagyon szívesen látnák a régebbi rendszer visszaállítását, mert már elfelejtették azt a régebbi küzdelmet, amit olyan sok véráldozattal fizettek meg. Az elmúlt világháború látszólag különbözött a jelenlegitől. Mi már a jelenlegi háború megindításánál is tudtuk, hogy a kizsákmányolási rendszer különböző vállfajai között folyik a harc. Azt is tudtuk, hogy melyik helyen van a munkásoknak több alkalmuk arra, hogy szervezeteiket megtarthassák és nevelhessék a munkásosztályt a jövő küzdelmére. Mi akkor is tudtuk, amikor még az “elvtársak” (?) azt kiabálták Roosevelt elnökre, hogy háborús uszító és imperialista háborúra készül, hogy csak egy volt akkor is a célja éppen úgy mint ma, hogy a jelen rendszert minden intézményével továbbra is megtarthassa. Mi ismerjük a jelent és tapasztalatunk van a múltból. Azt is tudjuk, hogy az Egyesült Államok alkotmánya mindenki részére biztosítja a szólás szabadságot. De arra emlékszünk még vissza, amikor ebben a demokratikus rendszerben százával dobták börtönökbe az IWW tagjait, a szolás szabadságért vívott küzdelemből kifolyólag. Alig néhány éve történt csak, hogy 12 munkást South Chicagóban hidegvérrel gyilkoltak le, csak azért, mert törvényes jogaiknál fogva sztrájkolni és piketelni mertek az acéltruszt ellen. Vájjon ebben a tekintetben mit igér a jövő. A múlt háborúban voltak Scheidemanok, most is vannak és lesznek mindaddig, amig a munkásosztály bízni fog a pártpolitikában. Akik egyszer behódolnak a kapitalizmusnak, azok magukon hordják az árulás bélyegzőjét. ..........................................................................: .... Azok, akik a múlt háború befejeztével feszitsdmeget kiabáltak a szociáldemokratákra, most szőröstől-bőröstől behódoltak a kapitalizmusnak. Talán a németektől tanulták, akik mindig az • előre lefektetett terv szerint vonulnak vissza”. Az elvtársak is először a harmadik Internacionálét rúgják a sarokba, most pedig a Yuong Communist Leage-t oszlatták fel. Persze ez is csak taktika. Hogy azután a háború befejezése után nem fog a történelem megismétlődni, hogy nem-e kell megint uj pártról, uj névről gondoskodni. Hogy a holnap csak annyit Ígérhet a munkásosztály részére, amennyiben a munkásosztály felismeri azt a tényt, hogy az osztályharcot nem lehet egy időre szegre akasztani és ha majd minden szélvész elmúlt, akkor ismét leakasszuk, de már akkor más módot, más nevet adunk neki, mert a régi név a kapitalizmus lomtárába a megalkuvások következtében annyira elavult, hogy a szociáldemokraták sorsára jutott. A munkásosztály jövőjét és sorsát senki más, csak maga a munkásosztály intézheti el. Ha a munkások tényleg osztályszervezetekbe tömörülnek és csak a tényleges osztályharcot tartják célravezetőnek, a munkásosztály célkitűzéseinek keresztülvitele, akkor, sem pártállások, sem névcserélések nem téveszhetik meg. Háború vagy nem háború, a munkásosztályra a jövőben nagy feladat vár. A szervezésen kívül nagyon fontos szerepet kell, hogy betöltsön a munkásosztály szociális nevelése, mert a múltban a legnagyobb tévedés az volt, hogy a tollbamondott híreket és határozatokat, a párt hívek szol- galelküen követték. Sohasem gondoltak arra, hogy helyes-e vagy nem, csak, hogy rendelet. A munkásmozgalom minden egyes katonája önálló kell, hogy legyen, mert csak úgy tudja hivatását az osztályharc terén betölteni. Akik a munkásmozgalmat politikai kortes tanyává próbálják sülyeszteni, azoknak sohasem volt és nem lesz céljuk a munkásosztály felszabadítása. A jövő nem hozhat mást, mint amiért tényleg harcolunk és ha tényleg a fasizmus ellen folyik a harc, a magánkapitalizmus részéről és ha a győzelem biztosítva is van, akkor is csak a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmus további fenmaradása lesz az eredmény. (Vi) Stettinius, Rockefeller, Knudson, Taylor, Harriman, Lehman és még kevésbé ismert bankárok és nagy corporációk fejei ma direkt vezető szerepet játszanak a kormányban. Amig a múltban megvoltak elégedve kisebb, sokszor csak felbérelt szolgák ilyen pozíciókban való helyezésével, ma már saját kezeikbe veszik a külügyi minisztériumot, európai élelmezést és Oroszországban való diplomáciai képviseltetést. Szerény véleményem szerint ez a három hivatal lesz a mérvadó a háború utáni forradalmi időkben. Ehhez számítva, hogy az (ideiglenes kormányzatra megalakult AMGOT, mely már Olaszországban működik, két angol bank és korporáció elnök, vagy helyesebben mondva nemzetközi bankár és iparfejedelem fenhatósága alá fog tartozni. Az egyik Lord Renne 1, az angolországi Morgan bankház feje, a másik R S. Harris 11 nagy korporáció tanácsosa, némelyiknek elnöke, melyek között egy pár nagy Argentínában működik, mely ország fasizta kormányával ezek az urak nagyon meg vannak elégedve. Nem régen az alelnök Wallace azt a kijelentést tette, hogy most már Washington nem mellék állomása a Wall streetnek. Ámbár ő nem tette hozzá és nem igen ismerné be nyíltan, hogy már most a végállomása lett. És Wall street, melynek Stettinius egyik legnagyobb embere, a United Steel, a világ legnagyobb és legnemzetközibb trusztjének a feje, amely a Wall streetnek egyik fő alkatrésze, most az egész világra kiterjedő nemzetközi ügyeket intézi, a 12 milliós amerikai hadsereg igénybe vételével. A múlt világháború után, az áruló szocialista vagy más ve- jzérek azt hozták fel legnagyobb oknak, hogy a társadalmi forradalmat elodázzák, hogy ha forradalmat kezdenek, akkor Hoover, aki élelmiszer diktátor volt Európában, nem fog nekik kenyeret adni, hanem agyon éhezteti őket. Ez legnagyobb i részben állt Német, Osztrák I és Csehszlovák országokra. De ■ a magyar kommun megbukta- ! tásában is ez játszott legnagyobb szerepet. Egyik kézben egy darab kenyér, a másikban egy kézigránát és a népeknek szabad választást adtak a kettő között, ha szót fogadott Ho- overnek, a nemzetközi bankároknak, akkor megkapta a kényért, ha nem akkor a bombát. Most ezt a szerepet Lehman, a new yorki bankár és muníció gyáros kapta meg és már is meghívta Hoovert, hogy segítsen neki a múlt háború után olyan sikeresen felhasznált módszert bevezetni. Ez a Lehman, aki Wisconsinban Ellis Chalmer muníció gyárában a sztrájkoló munkásokat tankekkel akarta vissza kényszeríteni még 1939-ben, nem lesz irgal- masabb az európai sztrájkoló munkássággal sem, akiknek majd a mindennapi kenyerét ő fogja a kezében tartani. Rockefeller, aki szintén a termelési osztálynak egyik feje, egyszermint a Standard Oilnak is nemcsak a feje, de tulajdonosa is. Annak a Standard Oilnak, melyet a kormány nemcsak vádolt, hanem bíróságon bűnösnek is bizonyított abban, hogy a nácikkal szövetkezve visszatartottak nagyon fontos hadi dolgok gyártását, ezek között a mügumi gyártásának a megkezdését minden erejükkel szabotálták, mert ezt a náci kartellal igy határozták el. A Standard Oil-t 50,000 az az ötvenezer dollárra büntették, de Rockefeller nevét még csak bele sem keverték, nehogy felségsértést kövessenek el. Csak az alantas tisztviselőket vitték a törvény elé és büntették 50,000 dollár pénzbírságra, mely nagyon kis része annak, mely ösz- szeget a nácikkal való ezen piszkos üzlettel csináltak. Most mindezt betetőzte, Ave- rill Harriman, a nagy nemzetközi bankár, az Internacional Nickel bánya érdekeltségek társa (akik bírják a finnországi nickel bányákat is, ami megmagyarázza az amerikai urak nagy szeretetét a kis Finnország iránt) a világ legfontosabb nagyköveti állását veszi át. Mert amig Angliában bárki is megfelelő, ottan nem hozzák zavarba és Churchill-Roosevelt úgy is személyesen intéznek el legtöbb ügyet, amit a Szovjetekkel nem tudnak megtenni és azért megy oda a megbízható bankár ur. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 7.00 Bercsa Jánosné, Clev......... 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .... 7.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 2.00 Mrs. J. Deák, Akron ......... 7.00 Mrs St. Detky, Phila ......... 6.00 Katy Esztergád, Cleve. 5.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 8.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 4.00 Mrs J. Fodor, Cuyahoga 10.00 Mrs. P. Kern, Akron ........ 7.00 Mrs. J. Kollár. Clev........... 5.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 4.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb...... 5.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 4.00 Mary Mayer, Phila............ 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleve. 5.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 7.00 Mrs. St. Visi, Detroit ..... 5.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 5.00 NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELMÉBE Az IWW magyar csoportja az idén is megtartja a szokásos SZÜRETI MULATSÁGOT, 1943 NOVEMBER 6-án, szombaton este a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. A rendezőség gondoskodik jó zenéről, ételekről és hűsítőkről. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, ha egy kellemes estét akarnak eltölteni tömegesen jöjjenek el. A jegy ára előreváltva 50 cent, a pénztárnál 60 cent.
