Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-23 / 1290. szám
5 oldal 1943. október 23. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI A MOSZKVAI KONFERENCIA A vörös falás uj hullámot vetett Amerikában. Szenátorok, újságok, rádió kommentátorok pro és kontra tárgyalják a Szovjetek terveit és a Szövetségesek között fennálló ellentéteket. Browderék, kik mindent a moszkvai szemüvegen keresztül néznek, az amerikai jingo hazafiaskodásuk mellett követelik a második front megnyitását. A szélső reakció, a tegnap izolácionistája, hogy az ellentéteket mélyítse, szintén második frontot követel, de az oroszoktól, Japán ellen, egyben védi az Atlanti Charterre hivatkozva a kis országok mint Esztonia, Latvia, Litvánia és főleg Lengyelország és Románia függetlenségét és területi épségét a Szovjetekkel szemben. Ugyan akkor a reakciós sajtó fokozott mértékben veszi elő a radikálisok elleni jelszavakat, nekik ma minden vörös, bolseviki, ki útjába áll a kapitalizmus korlátlan uralmának, Roosevelték, az uniók, liberálisok, mind egy-egy veszélyt jelentenek az “amerikai szabadságra”, ami alatt mindenkor a kapitalizmus korlátlan uralmát értik. Ezt a nagy hazugságot két dolog idézte elő, a Vörös hadsereg nagy győzelme és az ezzel kapcsolatban sürgőssé vált három hatalmi konferencia megtartása Moszkvában, amely megelőzi Roosevelt, Churchill és Stalin találkozását. Tagadhatatlan, hogy éles ellentétek állanak fenn a Szovjetek és Amerika-Anglia között, amely ellentétek a nácizmus vereségének a kezdete óta egyre élesebben nyilvánul még. Mennél közelebb kerülünk a nácizmus leverséséhez, annál inkább kitűnik az, hogy a nácizmus diadalának a csúcspontján tett ígéretek “egy uj igazságos, háború mentes” világról, csak jelszavak és annak megvalósulását nagyon hatalmas politikai erők gátolják. Mint minden gondolkodó ember, igy a Szovjet vezetőség is tisztában van azzal, hogy egy jobb és háború mentes világ, csak a profitrendszer megszüntetésével érhető el, de azzal is, hogy a mai őrült rendszer és a fasizmus veszélye csak úgy csökkenthető, ha a népi erők kerülnek hatalomra az egész világon, amelyek nem lesznek gátjai az emberiség fejlődésének a jelzett “uj világ” felé. Ezzel szemben ha fegyveresen győznek, nem hogy a nép kezébe kerülne a hatalom, hanem a tegnap véres fasiztáit emelik újra hatalomra a Szövetséges fegyverek szuronyai. Darlan után Ba- doglio és a király, Francoval yaló barátság, az antifasizták háttérbe szorítása, még a liberális elemeket is bizalmatlanná tették és természetes, hogy a Szovjetek, amelyek olyan óriási áldozatokat hoztak, keserű bizalmatlansággal látják a gyűlölt ellenségeiknek, a szélső reakciónak az uralomra segítését és az ellen a maga módja és lehetősége szerint 'védekezni próbál. Teljesen megérthető az, hogy a Szovjet pem jó szemmel nézi azt, hogy körülötte azok a hatalmak kerüljenek uralomra, amelyek 1919. után állandóan megakarták fojtani. Nem akarja tűrni, hogy az 1919-ben kreált mesterséges kis államok, amelyeknek a célja a Szovjetek körülzárása volt és ugródeszkát képeztek egy Szovjet elleni hadjárathoz, újra életre keljenek, nem akar maga mellett látni újra egy erős szélső reakciós Lengyelországot, úgy Lengyel- országtól, mint Romániától vissza akarja venni azokat a területeket, amelyet 1919-20- ban leszakított róla a győztes Antant és főleg nem akarja azt, hogy Németországot, mint egy hatalmas ipari államot, a német Darlanok, a porosz junkerek uralma alá juttassák. Ez egyszerű védése a saját életének és biztonságának szemben azzal a világ reakcióval, amely uralomra juttatta Hitlert, Mussolinit, Francot, Horthyt, Láváit, amely világ reakció a kapitalizmus abszolút korlátlan hatalmát akarja biztosítani a háború után, amelynek az útjában állana egy erős és baráti államoktól körülvett Szovjet. Ma a helyzet az, hogy a Szovjet elég erősnek néz ki arra, hogy ezt a biztonságot fegyverrel is megszerezze, ezért dühöng a reakció fokozott mértékben. i A három külügyminiszter és később Roosevelt, Churchill és Stalin tanácskozás, ha a nagytőke befolyását kitudják zárni, hozhat megegyezést, de ha mint Wallace alelnök mondotta a Szovjeteket újra double cros- sol-ják, úgy elvetik a harmadik és mindennél borzalmasabb világháború magvát. Természetesen, ha Európa és Amerika munkássága kellően és helyes irányban meg volna szervezve, akkor ezek a problémák megoldása nagyon egyszerű, kézen fekvő dolog volna, de ma, őszintén meg kell mondani, hogy különösen Amerika munkássága közönyösen nézi a háború utáni világ kialakulását és meg sem próbálja, hogy erejét szembe helyezze a reakció törekvésével. így nagyon is megérthető, hogy a Szovjet biztosítékot kíván arra, hogy a közéig jövőben nem kell újra 10 millió életet és 25 éves erőfeszítést feláldoznia egy uj háborúban. Amerika és a világ dolgozóinak meg kell végre érteniők | azt,'hogy ha mentesíteni akarják magukat, gyermekeiket egy uj förtelmes világháborútól, úgy azt a nácizmus leverésével még nem érik el, ahhoz az egész gazdasági rendszernek a megváltoztatásával, egy uj társadalmi rendszer építésével érhetik el. Hitler, Mussolini sorsára fog jutni, de ahogy Mussolini helyett Badoglio jött, éppen úgy jöhet és jönni is fog, egy uj Hitler nemcsak Németországban, hanem az egész világon, ha a dolgozók sarkukra nem állanak és el nem seprik az egész reakciós rendszert a világ minden részén. ELMÉLET — GYAKORLAT Kerekes. SZÁZEZREI! Hm! Hát lehet istenfélő ember, aki ilyet mer hazudni?! Azonban az olyan embereknél, akikről az amerikai külügyi és az igazságügyi hivatalok állították ki a hazugsági bizonyítványt, egy két hazugság nem sokat számit, hacsak valami magasabb rangfokozatra nem törekednek a hazugság létráján. Nem is ez "a lényeg, amire rá akarunk mutatni, hanem arra, hogy mikép akarják védeni és menteni még ma is a Horthy kormányt. És még hozzá egy amerikai hatóság segítségét kérik erre. Egy olyan állam hatóságának a segítségét, amelyiknek az amerikai kormány hadat üzent. íme itt a bizonyság, szószerinti idézet a haza küldendő üzenetnek szánt fogalmazványból: A ti kormányotok eresztette be a németet az országba. ő üzent hadat esztelenül az amerikai Egyesült Államoknak! A ti kötelességetek kormányotokat arra kényszeríteni, hogy szabadítsa meg országotokat a német veszedelemtől. Tehát nem arra hívják fel a magyar népet, hogy kergessék a pokolba azt a kormányt, amelyik hadat üzent Amerikának, amelyik az orosz harcmezőkre vitte a magyar ifjúságot és amelyik KÉSZSÉGGEL TÁMOGATTA HITLERT A FELTŰNÉSE ELSŐ PILLANATÁTÓL KEZDVE (amit szerényen “beeresztette a németeket” módon tompítanak le), hanem azt mondják, hogy KÉNYSZERITSÉTEK A KORMÁNYOTOKAT, HOGY SZABADÍTSA MEG ORSZÁGOTOKAT A NÉMET VESZEDELEMTŐL. Aztán uralkodjon felettetek tovább, mintha semmi sem történt volna, ugy-e? Ez a beállítás olyan, mintha a magyar nép politikai szabadságokkal rendelkezett és rendelkezne, de a kormány egy kis tévedést csinált. No sebaj, még helyre lehet hozni. Máskülönben jó kormány az, az istenfélő emberek nagyon szeretnék, ha továbbra is uralmon maradna. Ez az értelme annak a üzenetfélének. Nem vagyunk járatosak az Office of War Information irodáiban, de elképzeljük, hogy ott is vannak szémetkosár félék, amibe az ilyen Írásokat dobják. Az amerikai magyarság pedig újból meggyőződhetett róla, hogy ez a társaság még ma is csak a Horthy kormány megmentésén fáradozik. Lehet még ezután is valami kétség, hogy nem Horthy ügynökök? Egyik munkástársam voll nálam az elmúlt vasárnap és mi tűrés-tagadás a legnagyobb meglepetésére a kis unokán; játék puskáját látta meg és természetesen, kifejtette azt hogy mennyire helytelen az hogy megengedjük a három és fél éves Rickynek azt, hogy állandóan japánokra vadásszon. Szerinte meg kell értetni vele azt, hogy az egy helytelen, barbár játékszer. Először is bevallom, hogy Rickynek nem csak egy puskája van, hanem egy arzenálja, sőt minden darab fából, papírból puskát csinál magának. Elméletbe nagyon igaza van a munkástársamnak, csak ott téved, amikor úgy képézeli el, hogy egy 2-3 éves gyereknek meglehet magyarázni a puska barbár voltát. Nem. Egy kis gyermek gondolkodását úgy nem lehet irányítani, hogy megfelelő játékszereket adunk a kezébe. Ezelőtt hat hónappal még Ricky nem játszott puskával, a kedvence a szelíd kis szarvas, a Bambi volt, meg a Tamper nevű nyuszika. A háború, a puska, a repülőgép, Japán, ismeretlen volt előtte. De azóta az apja katona lett, minden gyerek előtt az apa az ideál, olyan szeretne lenni mint az apja, igy ő is katona akart lenni. Azután az anyjával elmentek az apja után, három hónapig minden nap megnézte amint az apja gyakorlatozott, nappal miután az anyja dolgozott nurse- rybe volt, nagyobb gyerekekkel és a gyakorlatozó katonáktól, a többi gyerekektől megtanulta mi az a puska, Japán. Tudja, hogy a japánt le kell lőni és nincs rá ma még lehetőség, hogy ezt a játékot a háború idején elvegyük tőle. Ez igy van mindazoknál a gyerekeknél, kik hasonló körülmények közé kerültek. Ez egy végtelenül szomorú jelenség, egyike azoknak az erkölcsi rombolásoknak, melyeket a háború idéz elő, amely nem csak a hadsereg tagjait mérgezi meg hanem a jövő generációt is és mi munkások, kik nem készültünk fel ennek a szörnyűségnek a megakadályozására, súlyos büntetésként szakad ránk az, hogy a jövő generáció elbóditását, majd évekig sem tudjuk helyrehozni. A 3-4 éves, sőt az idősebb gyermekek felfogó képessége még nem elég erős arra, hogy felvilágosítással ellensúlyozni lehessen azt, amit utón útfélen, iskolában, beszélgetés közben, moziban, rádióban és az uccán lát és hall. Ez egy szomorú jelenség, amelyen nem változtathat a legszebb elmélet sem. A tény az, hogy még az öntudatos munkásnak is, különösen ma, nap nap után küzdelmet kell folytatnia a gyermekei gondolkodásának az irányításáért és sajnos nagyon gyakran alul maradunk ebben a küzdelemben a nálunknál erősebb és a gyermeki lélekre hatásosabb erőkkel szemben. Megoldás itt is, mint minden részletkérdésnél az, ha a fő baj, a rendszer ellen folytatunk meg nem szűnő küzdelmet, természetesen nem adva fel a harcot abban az irányban sem, hogy a mai nagy káoszból a gyermekeink gondolkodását próbáljuk meg* tisztán átmenteni egy szebb, boldogabb társadalmi rendszer részére. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe? BÉRMUNKÁS
