Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-23 / 1290. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. október 23. Abessinia császára és Adis Ababa hercege hadat üzentek Nagy headlineok adják tudtunkra, hogy Viktor Emanuel, olasz király engedelmével, Ba- doglio marshal hadatüzent Németországnak. Ezt az eseményt egyrészt Badoglio jelenti be a Szövetséges hadsereg főparancsnokához intézett táviratban, “hogy sikerült elszakadni a szörnyű fasizta múlttól”, az olasz népnek demokráciát Ígérve. A Szövetségesek részéről Roosevelt, Churchill, Stalin jelentik be, hogy a hadüzenetet tudomásul veszik és Badoglioé- kat elismerik “társ-hadviselő félnek” (de ugyanezt nem teszik meg a jugoszláv partizánokkal, kik pedig komoly segítséget jelentenek) ezzel felejtve van az abessziniar rablóhadjárat, amely Emanuelből “császárt” és a hadvezér Badoglio- ból “herceget” csinált, felejtve van Albánia, Görögország meg- rohanása, Franciaország meghódítása, Franconak nyújtott segítség, melyeknek ha Mussolini volt is az elgondoló ja, de a parancsot Viktor Emanuel adta ki és a haditerveket Badoglio dolgozta ki. Nagyon szükséges annak a megvizsgálása, hogy micsoda nagy értéket jelentenek Badog- lioék, hogy nekik elfelejtik a “szörnyű múltat”, hogy Stalin is szükségesnek találta, hogy szakítson a Szovjet eddigi gyakorlatával, amely ellenezte a tegnap fasiztáival való lepak- tálást, ha azok a ronda patkányok menekülnek a sülyedő hajóról. Ez az operett háborúsdi, amit Badoglioék kezdtek, csak látszólag komédia, valójában, ha csak az olasz nép annak idején másként nem határoz, nagyon is komoly tragédia. A háborús kormányok fejei még nem is olyan nagyon régen ismételten leszögezték, hogy ha elérkezik a győzelem ideje, fas- iztával, nácival szóba nem állanak. Azután jött az afrikai partraszállás, amikor a vichyi kormány egyik leghirhedtebb Hitler barátját, Darlan tengernagyot tették meg a Szövetségesek a francia gyarmatok urává. Az amerikai és angliai, nem kevésbé az orosz felháborodást egy jól irányzott revolver golyó hallgattatta el, mely fasizta revolver megölte a sülyedő hajóról menekülő patkányt. Akkor a darlani megalkuvást azzal indokolták, hogy a megegyezés nagyon megkönnyítette az afrikai hódítást. Sok ezer Szövetséges katona életét mentette meg. Ha ez a nagyon is erőlttett indokolás fenn is állt Darlan esetében, a legkevésbé sem elfogadható Badoglioékkal szemben. Viktor Emanuel éppen úgy, mint Badoglio marshal a legnagyobb haszonélvezői voltak a fasizta uralomnak és csak akkor fordultak vele szembe, amikor már az egész fasizta uralom összeomlás előtt állt. Nevetséges úgy beállítani a dolgot, hogy az összeomlás előidézésében nagy része volt ezeknek az uraknak, az összeomlást egyedül az olasz nép, szorosabban az olasz katonaság idézte elő, amely nem volt hajlandó a fasizta uralomért harcolni, amint arra módja volt eldobta a fegyvert és megadta magát. Amikor a fasizta rendszer összeomlott, akkor az olasz nép nem mint felszabadítókat ünnepelte a királyt és Badogli- ot, hanem mint bűnös fasiztá- kat átkozta és az elzáratásukat, megbüntetésüket követelte. Ma a király és Badoglio csak operett figurák, hatalmuk a Szövetségesek szúr o n y a i n nyugszik és általuk meghódított területeken, az ő segítségük katonailag egyenlő a nullával, hogy a “hadüzenetüket i a Szövetségesek tudomásul vet- j ték” annak az oka nem kato- I nai hanem politikai, mert ez- j zel “őfelsége” a király és Adis Abbaba hercege Badoglio marshal, mint szövetséges kormány számítódik, amely ellen való lázadás, a megszálló hatalom elleni lázadásnak fog számítani és lehetetlenné igyekszik tenni azt, hogy az olasz nép eltávolítsa azt az uj rendszert amely folytatása a fasizmusnak, amelynek a látható fejeit nem kevésbé gyűlöli az olasz nép, mint az elődöt, Mussolinit. Az olasz nép eben gubát cserélt, de világot vet arra is, miként néz ki az a felszabadulás, melyet a Szövetségesek visznek az elnyomott népeknek. Ez a hadüzenet és annak az elismerése a Szövetségesek részéről, óriási győzelmet jelent a fasizmusnak, mert ahol majd a Szövetséges katonák megjelennek, ott már készen várják őket az előrelátó Darlanok és Badogliok, kik “csatlakozni” fognak, hogy ezen a réven aztán megmentsék a fasizta uralmat, legfeljebb egy demokratikus köpönyeget húznak rá a régi tógára. Ez a tény újra igazolja azt, hogy a felszabadulást nem lehet idegen szuronyok hegyén szállítani, hanem azt minden népnek magának kell kivívnia. Ebben a nagyon szomorú képben csak egy vigasztaló van, hogy a politikai mocsárba belefognak szólni a népek, mint azt a jugoszláv partizánok köré csoportosult szerb-horvátszlo- vén tömegek igazolják, kik fütyülnek a királyi szózatokra, kereken kijelentik, hogy nem csak a nácizmusból van elegük, hanem a királyságból is és a fegyvereiket éppen olyan jól tudják használni a szerb reakció ellen, mint a náci megszállók ellen. De ha igaz is az a tétel, hogy a nép szabadságát csak maga vívhatja ki, de nem kevésbé igaz az sem, hogy ezt a falszabadulásra való törekvést késleltethetik a “felszabadítást” ígérő hatalmak szuronyai. Ma a nép akarat megnyilvánulásának a szabad útját a “hadviselés érdekeivel” indokolják, pedig kétségtelen, hogy az olasz nép, ] amely a Szövetséges hadüzenet elismerése után is tüntet a király és minisztere ellen, nagyon | kis katonai erőt fog jelenteni a I szétzüllött olasz hadseregnek azt a részét, amelyet nem tudott Hitler elszállítani és az elrabolt Mussolini hatama alá hajtani, aligha fog Badoglio zászlaja alá sorakozni. Az ő hadseregük legfeljebb zsoldos hadsereg lesz arra, hogy a nép lázadását elnyomják. Ellenben egy nép hadsereg, amely előtt egy szabad, fasizta mentes Olaszország lenne a cél, katonailag is komoly erőt jelentene, de dacára a háborúnak, a gyors és kevés áldozatokkal járó győzelemnél is fontosabb az, hogy a “felszabaduló” országok jövő életébe a kapitalizmus verhetetlensége biztosítva legyen, ezen az sem változtat, ha ezt a “társ-hadvezetőséget” Stalin is elismerte. Mi hisszük azt, hogy az olasz | nép, amely gyűlöli az egész ki- | rályi, katonai és a nagytőkéből álló uralmat, ha erre alkalma i lesz, minden elismerés dacára is i meg fog szabadulni a tegnap {fasiztáitól, még akkor is, ha friss sütetü demokratákká ved- I lettek is át a hatalom megtar- Itása érdekében. Kovách Ernő A társadalombiztosítás két ága Nyolc évvel ezelőtt, 1935-ben az amerikai kongresszus életbeléptette az u. n. Social Security Act rendelkezéseit. Ez a törvény a társadalombiztosítás két ikertestvérét hozta a világra a munkanélküliség elleni biztosítást, az aggok és hátramaradottak biztosítását. Az ikertestvérekről azt tartják, hogy nagyon hasonlítanak egymásra és a közönség eleinte azt is hitte, hogy a két rendszer azonos. Sőt még most — a törvény életbeléptetése után nyolc évvel, sokan nincsenek tisztában a kétféle intézmény lényegével. Ezért tartjuk nagyon szükségesnek, hogy a kérdést kissé megvilágítsuk. A két rendszer közül, az aggok és hátramaradottak biztosítása az, amely kevésbbé jeleni radikális újítást, mert Amerikában azelőtt is voltak — bár csak szórványosan nyugdíjbiztosítások, egyes intézmények alkalmazottai részére. A szak- szervezetek voltak az elsők, amelyek aggkori és haláleseti biztosításokról gondoskodtak a tagjaik részére. A magánbiztosító intézetek szintén már régen kultiválták a biztosítások ez ágazatait, azok részére, akik a dijakat fizetni tudták. A szövetséges kormány és egyes nagyvállalatok alkalmazottai szintén részesültek bizonyos fajta nyugdíj ellátásban. Egyes államok és városok alkalmazottai hasonlóképen élvezték a nyugdíj intézményét. De a Social Security Act életbelépte előtt, nem volt a munkások legnagyobb részére kiterjedő, általános aggkori biztosítás az Egyesült Államokban. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás már nem te- Kinthet vissza ilyen tekintélyes múltra. Egyes szakszervezetek ugyan kimutathatólag már régebb idők óta fizettek munka- nélküliség esetén segélyeket, de a biztosítottak száma sohasem rúgott 100,000-nél többre. Munkanélküliség elleni biztosítással csak egyetlen állam, Wisconsin, kísérletezett 1932. óta. Lássuk most már mind a két fajta biztosítás fontosabb intézkedéseit. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás csak azokra a munkásokra terjed ki, akik önhibájukon kívül lettek munka- nélküliekké, hajlandók és képesek dolgozni és megfelelnek az illető állam törvényesen körülirt kívánalmainak. Az aggok és hátramaradottak biztosítása a munkásokat és családjukat öregkorban és halálesetben biztosítja. Az aggkori biztosítási havi járulék a munkást 65. életéve betöltése után illeti meg, ha nem dolgozik többé. Ha a visszavonult munkás férfi, a felesége is részesül havi járulékban, még ha sohasem is dolgozott azelőtt. A 18 éven aluli gyermekek is kapnak járulékot. A hátramaradottak biztosítása akkor esedékes, ha a biztosított munkás elhal, 65 éves kora előtt, vagy után. Az utóbbi biztosítást a Szövetséges kormány kezeli. A munkanélküliség elleni biztosítás az egyes államok Kezében van. Az aggok és hátramaradottak biztosítási összegeit a Social Security Board helyi hivatalától utalják ki. A munka- nélküliség segélyét az illető állam megfelelő hivatalától kell kérelmezni. Ez a hivatal rendszerint az állami munkaközvetítő hivatallal van egybekötve. A kétféle biztosítás pénzügyi alapja is más és más. Az aggkori ellátás céljaira úgy az alkalmazó, mint az alkalmazott köteles egy-egy százalékot fizetni a Inunkás bére után. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás terheit egészen az alkalmazó viseli, néhány államot kivéve, ahol a munkás is fizeti a dijat. Az aggkori ellátás biztosítási alapja az a kereset, amelyet a munkás 1936 óta élvezett, de csak olyan állásokban, amelyek a törvény rendelkezései alá esnek. A Social Security Act mai formájában, sokfajta munkásra egyáltalában nem terjeszkedik ki. Az aggkori biztosítást a biztosított haláláig élvezi, gyermeke pedig 18 éves koráig. A munkanélküliség biztositá s a csak aránylag rövid ideig védi a munkást. A legtöbb államban csak 15-30 hétig, előbbi keresetéhez mérten. Az összeg a rendes fizetésnek körülbelül a felére rúg, de legfeljebb heti 15- 20 dollárra, a különbőzé államok törvényei szerint. (FLIS) ELISMERÉS A National Restaurant Association (Cleveland, 0.) banket- tot ad azoknak a clevelandi katonáknak, akik külföldről itthon vannak, vagy külföldi szolgálat után becsülettel elbocsá- tattak. Kiváncsiak vagyunk, hogy fogják kezelni ezeket a volt katonákat, amikor éhesek lesznek.
