Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-10-23 / 1290. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. október 23. Abessinia császára és Adis Ababa hercege hadat üzentek Nagy headlineok adják tud­tunkra, hogy Viktor Emanuel, olasz király engedelmével, Ba- doglio marshal hadatüzent Né­metországnak. Ezt az eseményt egyrészt Badoglio jelenti be a Szövetséges hadsereg főpa­rancsnokához intézett távirat­ban, “hogy sikerült elszakadni a szörnyű fasizta múlttól”, az olasz népnek demokráciát Ígér­ve. A Szövetségesek részéről Roosevelt, Churchill, Stalin je­lentik be, hogy a hadüzenetet tudomásul veszik és Badoglioé- kat elismerik “társ-hadviselő félnek” (de ugyanezt nem te­szik meg a jugoszláv partizá­nokkal, kik pedig komoly segít­séget jelentenek) ezzel felejtve van az abessziniar rablóhadjá­rat, amely Emanuelből “csá­szárt” és a hadvezér Badoglio- ból “herceget” csinált, felejtve van Albánia, Görögország meg- rohanása, Franciaország meg­hódítása, Franconak nyújtott segítség, melyeknek ha Musso­lini volt is az elgondoló ja, de a parancsot Viktor Emanuel adta ki és a haditerveket Ba­doglio dolgozta ki. Nagyon szükséges annak a megvizsgálása, hogy micsoda nagy értéket jelentenek Badog- lioék, hogy nekik elfelejtik a “szörnyű múltat”, hogy Stalin is szükségesnek találta, hogy szakítson a Szovjet eddigi gya­korlatával, amely ellenezte a tegnap fasiztáival való lepak- tálást, ha azok a ronda patká­nyok menekülnek a sülyedő ha­jóról. Ez az operett háborúsdi, amit Badoglioék kezdtek, csak látszólag komédia, valójában, ha csak az olasz nép annak ide­jén másként nem határoz, na­gyon is komoly tragédia. A há­borús kormányok fejei még nem is olyan nagyon régen is­mételten leszögezték, hogy ha elérkezik a győzelem ideje, fas- iztával, nácival szóba nem álla­nak. Azután jött az afrikai partraszállás, amikor a vichyi kormány egyik leghirhedtebb Hitler barátját, Darlan tenger­nagyot tették meg a Szövetsé­gesek a francia gyarmatok urává. Az amerikai és angliai, nem kevésbé az orosz felhábo­rodást egy jól irányzott revol­ver golyó hallgattatta el, mely fasizta revolver megölte a sü­lyedő hajóról menekülő pat­kányt. Akkor a darlani megalkuvást azzal indokolták, hogy a meg­egyezés nagyon megkönnyítet­te az afrikai hódítást. Sok ezer Szövetséges katona életét men­tette meg. Ha ez a nagyon is erőlttett indokolás fenn is állt Darlan esetében, a legkevésbé sem elfogadható Badoglioékkal szemben. Viktor Emanuel ép­pen úgy, mint Badoglio mar­shal a legnagyobb haszonélve­zői voltak a fasizta uralomnak és csak akkor fordultak vele szembe, amikor már az egész fasizta uralom összeomlás előtt állt. Nevetséges úgy beállítani a dolgot, hogy az összeomlás előidézésében nagy része volt ezeknek az uraknak, az össze­omlást egyedül az olasz nép, szorosabban az olasz katonaság idézte elő, amely nem volt haj­landó a fasizta uralomért har­colni, amint arra módja volt eldobta a fegyvert és megadta magát. Amikor a fasizta rend­szer összeomlott, akkor az olasz nép nem mint felszabadítókat ünnepelte a királyt és Badogli- ot, hanem mint bűnös fasiztá- kat átkozta és az elzáratásukat, megbüntetésüket követelte. Ma a király és Badoglio csak operett figurák, hatalmuk a Szövetségesek szúr o n y a i n nyugszik és általuk meghódí­tott területeken, az ő segítsé­gük katonailag egyenlő a nul­lával, hogy a “hadüzenetüket i a Szövetségesek tudomásul vet- j ték” annak az oka nem kato- I nai hanem politikai, mert ez- j zel “őfelsége” a király és Adis Abbaba hercege Badoglio mar­shal, mint szövetséges kormány számítódik, amely ellen való lázadás, a megszálló hatalom elleni lázadásnak fog számíta­ni és lehetetlenné igyekszik tenni azt, hogy az olasz nép eltávolítsa azt az uj rendszert amely folytatása a fasizmus­nak, amelynek a látható fejeit nem kevésbé gyűlöli az olasz nép, mint az elődöt, Mussolinit. Az olasz nép eben gubát cse­rélt, de világot vet arra is, mi­ként néz ki az a felszabadulás, melyet a Szövetségesek visznek az elnyomott népeknek. Ez a hadüzenet és annak az elismerése a Szövetségesek ré­széről, óriási győzelmet jelent a fasizmusnak, mert ahol majd a Szövetséges katonák megje­lennek, ott már készen várják őket az előrelátó Darlanok és Badogliok, kik “csatlakozni” fognak, hogy ezen a réven az­tán megmentsék a fasizta ural­mat, legfeljebb egy demokrati­kus köpönyeget húznak rá a ré­gi tógára. Ez a tény újra igazolja azt, hogy a felszabadulást nem le­het idegen szuronyok hegyén szállítani, hanem azt minden népnek magának kell kivívnia. Ebben a nagyon szomorú kép­ben csak egy vigasztaló van, hogy a politikai mocsárba bele­fognak szólni a népek, mint azt a jugoszláv partizánok köré csoportosult szerb-horvátszlo- vén tömegek igazolják, kik fü­tyülnek a királyi szózatokra, kereken kijelentik, hogy nem csak a nácizmusból van elegük, hanem a királyságból is és a fegyvereiket éppen olyan jól tudják használni a szerb reak­ció ellen, mint a náci megszál­lók ellen. De ha igaz is az a tétel, hogy a nép szabadságát csak maga vívhatja ki, de nem kevésbé igaz az sem, hogy ezt a falsza­badulásra való törekvést késlel­tethetik a “felszabadítást” ígé­rő hatalmak szuronyai. Ma a nép akarat megnyilvánulásának a szabad útját a “hadviselés ér­dekeivel” indokolják, pedig két­ségtelen, hogy az olasz nép, ] amely a Szövetséges hadüzenet elismerése után is tüntet a ki­rály és minisztere ellen, nagyon | kis katonai erőt fog jelenteni a I szétzüllött olasz hadseregnek azt a részét, amelyet nem tu­dott Hitler elszállítani és az el­rabolt Mussolini hatama alá hajtani, aligha fog Badoglio zászlaja alá sorakozni. Az ő hadseregük legfeljebb zsol­dos hadsereg lesz arra, hogy a nép lázadását elnyomják. Ellen­ben egy nép hadsereg, amely előtt egy szabad, fasizta men­tes Olaszország lenne a cél, ka­tonailag is komoly erőt jelente­ne, de dacára a háborúnak, a gyors és kevés áldozatokkal járó győzelemnél is fontosabb az, hogy a “felszabaduló” orszá­gok jövő életébe a kapitalizmus verhetetlensége biztosítva le­gyen, ezen az sem változtat, ha ezt a “társ-hadvezetőséget” Stalin is elismerte. Mi hisszük azt, hogy az olasz | nép, amely gyűlöli az egész ki- | rályi, katonai és a nagytőkéből álló uralmat, ha erre alkalma i lesz, minden elismerés dacára is i meg fog szabadulni a tegnap {fasiztáitól, még akkor is, ha friss sütetü demokratákká ved- I lettek is át a hatalom megtar- Itása érdekében. Kovách Ernő A társadalombiztosítás két ága Nyolc évvel ezelőtt, 1935-ben az amerikai kongresszus élet­beléptette az u. n. Social Secu­rity Act rendelkezéseit. Ez a törvény a társadalombiztosítás két ikertestvérét hozta a világ­ra a munkanélküliség elleni biz­tosítást, az aggok és hátrama­radottak biztosítását. Az ikertestvérekről azt tart­ják, hogy nagyon hasonlítanak egymásra és a közönség eleinte azt is hitte, hogy a két rend­szer azonos. Sőt még most — a törvény életbeléptetése után nyolc évvel, sokan nincsenek tisztában a kétféle intézmény lényegével. Ezért tartjuk na­gyon szükségesnek, hogy a kér­dést kissé megvilágítsuk. A két rendszer közül, az ag­gok és hátramaradottak bizto­sítása az, amely kevésbbé jeleni radikális újítást, mert Ameri­kában azelőtt is voltak — bár csak szórványosan nyugdíjbiz­tosítások, egyes intézmények alkalmazottai részére. A szak- szervezetek voltak az elsők, amelyek aggkori és haláleseti biztosításokról gondoskodtak a tagjaik részére. A magánbizto­sító intézetek szintén már ré­gen kultiválták a biztosítások ez ágazatait, azok részére, akik a dijakat fizetni tudták. A szö­vetséges kormány és egyes nagyvállalatok alkalmazottai szintén részesültek bizonyos fajta nyugdíj ellátásban. Egyes államok és városok alkalmazot­tai hasonlóképen élvezték a nyugdíj intézményét. De a So­cial Security Act életbelépte előtt, nem volt a munkások leg­nagyobb részére kiterjedő, ál­talános aggkori biztosítás az Egyesült Államokban. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás már nem te- Kinthet vissza ilyen tekintélyes múltra. Egyes szakszervezetek ugyan kimutathatólag már ré­gebb idők óta fizettek munka- nélküliség esetén segélyeket, de a biztosítottak száma soha­sem rúgott 100,000-nél többre. Munkanélküliség elleni biztosí­tással csak egyetlen állam, Wis­consin, kísérletezett 1932. óta. Lássuk most már mind a két fajta biztosítás fontosabb in­tézkedéseit. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás csak azokra a munkásokra terjed ki, akik ön­hibájukon kívül lettek munka- nélküliekké, hajlandók és ké­pesek dolgozni és megfelelnek az illető állam törvényesen kö­rülirt kívánalmainak. Az aggok és hátramaradot­tak biztosítása a munkásokat és családjukat öregkorban és halálesetben biztosítja. Az agg­kori biztosítási havi járulék a munkást 65. életéve betöltése után illeti meg, ha nem dolgo­zik többé. Ha a visszavonult munkás férfi, a felesége is ré­szesül havi járulékban, még ha sohasem is dolgozott azelőtt. A 18 éven aluli gyermekek is kapnak járulékot. A hátrama­radottak biztosítása akkor ese­dékes, ha a biztosított munkás elhal, 65 éves kora előtt, vagy után. Az utóbbi biztosítást a Szö­vetséges kormány kezeli. A munkanélküliség elleni biztosí­tás az egyes államok Kezében van. Az aggok és hátramara­dottak biztosítási összegeit a Social Security Board helyi hi­vatalától utalják ki. A munka- nélküliség segélyét az illető ál­lam megfelelő hivatalától kell kérelmezni. Ez a hivatal rend­szerint az állami munkaközve­títő hivatallal van egybekötve. A kétféle biztosítás pénzügyi alapja is más és más. Az agg­kori ellátás céljaira úgy az al­kalmazó, mint az alkalmazott köteles egy-egy százalékot fi­zetni a Inunkás bére után. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás terheit egészen az al­kalmazó viseli, néhány államot kivéve, ahol a munkás is fi­zeti a dijat. Az aggkori ellátás biztosítá­si alapja az a kereset, amelyet a munkás 1936 óta élvezett, de csak olyan állásokban, amelyek a törvény rendelkezései alá es­nek. A Social Security Act mai formájában, sokfajta munkás­ra egyáltalában nem terjeszke­dik ki. Az aggkori biztosítást a biz­tosított haláláig élvezi, gyer­meke pedig 18 éves koráig. A munkanélküliség biztositá s a csak aránylag rövid ideig védi a munkást. A legtöbb államban csak 15-30 hétig, előbbi kerese­téhez mérten. Az összeg a ren­des fizetésnek körülbelül a fe­lére rúg, de legfeljebb heti 15- 20 dollárra, a különbőzé álla­mok törvényei szerint. (FLIS) ELISMERÉS A National Restaurant Asso­ciation (Cleveland, 0.) banket- tot ad azoknak a clevelandi ka­tonáknak, akik külföldről itt­hon vannak, vagy külföldi szol­gálat után becsülettel elbocsá- tattak. Kiváncsiak vagyunk, hogy fogják kezelni ezeket a volt katonákat, amikor éhesek lesznek.

Next

/
Thumbnails
Contents