Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-10-23 / 1290. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 OKT. 23

NUMBER 1290 SZÁM

Tiz százalékos újabb forgalmi adózás, egyenlő tiz százalékos bérlevágássai

(f.) Ebben a háborúban igazán azt lehet mondani, hogy “nem babszemre megy a játék” ! Az ezer milliós összegek hangoztatása, már olyan megszokott valami, mintha csak egy pakli cigarettáról volna szó. Az egyik évben olyan hatalmasnak látszó államköltségi tervezet, a másik évben már kevésnek bizonyul. Újabb és újabb milliárdok kellenek a háborús gépezet mozgásban tartására. Az élelmiszer árak rohamosan emelkednek és azzal együtt emelik a munkabér adókat. Az ipari munkások élet standardja állandóan lejebb és lejebb sülyed. Ezt mindenki tudja és erre külön bizonyité- kot nem igen szükséges szolgáltatni.

Ezekről a tényekről csak a washingtoni honatyák egy nagy része nem akar tudomást szerezni, az a rész amelyik a nagy korporációk profitját a csalétek számtani műveletekkel takargatják. Ezek vannak többségben az úgynevezett Ways and Means Commiteeban, ahol most kutatják, hogy honnét kellene venni az újabb milliár- dokat anélkül, hogy a nagytőkének a zsebét is megterhelné.

Ez^n bizottság előtt megjelent a hírhedt U.S. Chambers of Commerce képviselője és egy ajánlatot terjesztett a bizottság elé, mellyel a megszabott újabb milliárdokat belehet hajtani. Az ajánlat szerint úgy a luxus, mint az általános használati árucikkeket egy újabb 10 százalékkal meg kell adóztatni és a legsimábban el van intézve minden. A reakciós nagytőke képviselője olyan szépen kieszelt, agyafúrt formában terjesztette be ajánlatát, mintha azzal éppen az egyszerű munkásnépet akarta volna megvédelmezni az adó emelésétől és ők a milliók harácsolói akarnának nagyobb részt visz- szaadni adó formájában.

Ha azonban mi ipari munkások tekintünk a 10 százalékos uj sales taxre, azonnal meglátjuk, hogy az semmi más, mint 10 százalékos bérlevágás a mi részünkre. Addig, mig a nagytőke képviselője egyforma teherviselésről beszél, éppen megfordítva van, a háborús terheket mérhettlen aránytalanul a munkásnép viseli. Mert itt pl. az uj adóval minden munkás újabb 4-5 dollárt fog leszurkolni heti keresetéből, addig a tőkés urak, akik ezreseket zsebelnek be hetenként, szintén any- nyit, vagy ha több és jobb árucikkeket vásárolnak csak valamivel többet fizetnének.

És itt bújik ki a szög a zsákból és ismét nyíltan láthatjuk az osztály társadalom bensőjét és működését. Lehet bármilyen veszélyes helyzet és bármenynyire is végső elsöpréssel fenyeget a háború, a tőkés osztály akkor is a saját osztályhelyzetét tartja szem előtt, és annak megvédelmezésére mindenkor készen van. Az ipari munkásság határozottan tanulhat még pedig osztályöntudatot a tőkés uraktól. Ha bármennyire is fontos, hogy a náci-fasizmus előretörése megakadályozva legyen, nem szabad egy pillanatra sem felejtenünk az amerikai tőkés uraink hatalmi törekvését ellenünk, mely a Kereskedelmi Kamara ajánlatában is megnyilvánul, ők szervezkednek és gyűjtik a pénzmagot, hogy profitharácsoló uralmukat a háború után is föntartani tudják.

Az ipari munkásság nem gyűjthet pénzmagot, mert azt különféle adók formájában úgyis elszedik tőlük, de gyűjthetnek szervezeti erőt arra a harcra, mely az osztályuralmat van hivatva megszüntetni. És addig mig a tőkés urak azon törik a fejüket, hogy hogyan tudnak 10 százalékkal többet elvenni a munkásságtól, a munkás érdeke arra törekedni, hogy hogyan tudnának 10 százalékkal több szervezeti erőt összegyűjteni. A nagytőke ereje hatalmával szemben a háborús helyzetben tehetetlen a munkásság, de a háború utáni időkre is csak úgy gondolhat, ha szervezkedni fog. Ellenkező esetben tovább fogja fizetni a számlát.

Hol van már a tavalyi hé?

Befejező közlemény

SZTRÁJKOLNAK ÚJBÓL A BÁNYÁSZOK

A kormány azon intézkedésére, hogy a bányákat visszaadták a tulajdonosoknak, akik még mindég nem Írták alá a munkásokkal a szerződést, közel 30 ezer bányász beszüntette a termelést. A bányászok elkeseredését maga a fekete cár John L. Lewis sem tudta megakadályozni. A munkabeszüntetés a bányaiparban egyre terjed.

(rr) Bárgyuság volna tiszta I látkört, józan bírálatot és bíráló képességet várni MA azoktól, akik rövidlátásukról ismeretesek, akik egy emberöltőn át szinvakságban szenvedtek. A zavaros állapotokkal együtt, vakító köd lepi el egész társadalmi berendezkedésünket. Ennek tudjuk be, hogy emberek, csoportok és véleményüket kifejező lapjaik is, akik egy életen át a pacifizmust hirdették, bedőltek a háborúnak.

Nem akarunk mi pápábbak lenni a pápánál. Nem állítjuk, hogy az adott viszonyok között, illetve közvetlen a háború kitörését megelőzőleg, lett volna! mód, annak megakadályozásé- j ra! Ám a háború nem spontán ! szakadt az emberiség nyakába! Évtizedes készülődés előzte azt meg és a háború ténye, e készülődésnek a befejező folyamata lett.

A munkásszervezetek, de különösképpen az úgynevezett forradalmi pártok, dicsőségesnek nem mondható szerepüket eljátszották az előkészülődés folyamatában. A szolidaritáshoz szokott fülnek, az osztálytársadalmat ismerő agynak, az egész világ elnyomottjaival együttérző szívnek: egy szebb jövőért eltöltött életküzdelemben lassan belégörnyedő lényünk és idealizmusunk, belénk idegződött forradalmiságunk, MINDENSÉGÜNKNEK, hej de furcsán hangzik az a diszting- válás, hogy egyik ország mundérba bujtatott álig felfegyverzett, vágóhidra szánt proletárjai, HŐSÖK, mig a másik országéi HORDÁK!

Mert az bizony igaz, hogy nekünk a németországi internáló táborok akkor is túl nagyok volnának, ha csak egy tucat ártatlan ember volna bennük, de azt nem hisszuk, hogy az a közel 17 milliós szociálista és kommunista, akik az 1933-as választásokon a szavazatukkal résztvettek, nem volna a német hadsereg kombattáns osztagaiban! Ott vannak.

Keserű iróniája a sorsnak, de a német proletárok is, csak úgy mint az amerikaiak, vagy bármely országbeliek, olcsó áldozatmentes, harcnélküli változást óhajtottak! Róza Luxemburg és Carl Liebknecht spar- takuszait ölhetett kezekkel hagyták elvérezni! Nos, alig húsz esztendős távlatból tessék belenézni a történelembe! Ugy- e, hogy nagyitóüveg nélkül is látni lehet, mily csekély volt az amit Liebknechték tőlük köveI teltek és mily borzalmas amit Hitleréknek — a német dolgozóknak adniuk kellett! *

Szakasztott igy vagyunk az osztályharc amerikai frontján is! Bár lehetnek a vélemények különbözők: de e sorok írója azt állítja — és nem egyedül — hogy a forradalmi szervezkedéstől, nem meggyőződésből, nem kényelemből, de nem is egészen tudatlanságból, HANEM GYÁVASÁGUK MIATT MARADTAK TÁVOL A MUNKÁSOK !

A tőkésosztálynak volt rá módja és gondja, hogy húsz esztendős hajsza és üldöztetéssel elriassza a munkástömegeket az IWW-tól! Nincsen szándékunkban, de módunkban sem, hogy e cikk keretébe szorítsuk azt a mindennek, csak éppen DEMOKRATIKUSNAK nem mondható bánásmódot, melyet nekünk, illetve szervezetünknek juttatott a tőkés osztály és politikai cselédeik. Az üldözés, bebörtönözés és gyilok, lassan alább szállt. De nem azért, mert a tőkések megelégelték, hanem inkább azért mert a munkástömegek elriasztásával, agyonfélemlitésével, harcierőnket meggyöngitették! Erő, tömegerő, szervezett erő hiányában, hatástalanná válik a harcikedv és harcikészség! És habár számos mellékkörülmények vannak, melyekről lehetne beszélni, nagyban egészben ez adja magyarázatát, a háborúval szemben tanúsított viselkedésünknek.

Más variációban, de lényegében ugyanúgy fizet az amerikai proletáriátus is, mint a német, vagy az angol, öntudattól fütött, osztályharcos szervezkedésre, célirányos osztályharcra, nem voltak kaphatók! FÉLTEK AZ ÜLDÖZÉSTŐL ÉS BÖRTÖNTŐL. Az amerikai anyák, azt a kis részt, amit a társadalom nekik a gyermeknevelésre átengedett, úgy osztották be, hogy gyermekük mindenre fellehetett szerelve az életküzdelemhez, csak éppen szervezkedésre nem!

Sikerült . . . Osztályháboru- ra, számottevő generációt, az első világháborút követő húsz esztendőben nem neveltek! Ennek okán nem nyerhettek beleszólást, hogy féltve őrzött magzataikat, a TÉNYLEGES háborútól megmentsék! Felmentjük őket a társadalom bűnei alól, mert tudjuk, hogy nem igy akarták . . DE IGY LETT! ÉS IGY VAN!