Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-10-16 / 1289. szám

1943. október 16. A jugoszláv partizánok Parasztok és munkásokból álló szabadcsapatok folytatnak erős harcot a német megszállók ellen. — Újabb hirek Mihajlovicsról (Az Associated Press — AP — hírszolgáltató vállalat Dani­el De Luce nevű haditudósítója Jugoszláviába ment, ahonnan az alábbi tudósítást írja a “par­tisan” név alatt szereplő sza­badcsapatokról. — Szerk.) Lelkes és harcias jugoszláv hazafiak, akik sapkájukra ott­hon készített vörös csillagot varnak jelvénynek, hadiállapo­tot teremtettek az Adria he­gyes partjaitól egészen a Duna medencéig, noha határtalanul nagyobb német erővel állnak szemben. Olaszország összeomlása óta a jugoszláv partizán sereg tíz­ezrekkel szaporodott. Merész támadásokkal jelentékeny, ha-1 bár csak ideiglenes győzelmeket j arattak a német megszálló se-1 reg felett és sikeresen álltak már ellen nagy összevont hade­rőknek is, noha sem tankok, sem repülőgépekkel nem ren­delkeznek. Fegyverük csak a puska és a gépfegyver. Tiszt­jeik már 29 hónapja harcoló veteránok, akik az “erdei” har­cot jól értik. A nagy területen operáló partizán sereg fővezére Josip Broz, vagy Brozovich, akit azonban Drug Tito név alatt ismernek. Drug szerb-horvát szó és megfelel az angol “com­rade“ (magyarul elvtárs) szó­nak. Drug Tito tehát Tito elv­társat jelent. Tito úgy a szer- bek, horvátok mint az olaszok között gyakran talált név. Drug Tito a spanyol háború veteránja, ahol természetesen a loyalistákkal harcolt. Itt szer­zett haditudásával a lelkes gue­rilla csapatból fegyelmezett hadsereget szervezett. Ez a se­reg két részből áll. Az egyik a Narodna Oslobodilacka, 1— a nemzeti felszabadító hadsereg, a másik a Partizanski Odre- di Jugoslav je — Jugoszláv par­tizán szabadcsapatok. Az előbbi mint valódi hadsereg tartja magát, hadifrontot tart fenn, mig a második csoport ott mű­ködik, ahol nincs hadifront, te­hát inkább guerilla jellegű. De mindkét csoport katonái büsz­kén nevezik magukat partizán­nak. A partizánok jelvénye a vö­rös csillag. Hadiszállásaik fala­ira a vörös sarló-kalapácsot festik. Tisztelgésük az ökölbe szorított felemelt kéz. Egy ré­szük tagja a jugoszláv kom­munista pártnak, mások azon­ban nem kommunisták, de cél­juk, egy — megtisztítani Ju­goszláviát a náci hadaktól. Láttam fekete reverendás katholikus papot, amint ökölbe szorított kézzel üdvözölte a partizán tisztet. Hallottam jó­módú városi kereskedőktől, hogy támogatja a partizánokat. Egy partizán csapat kommen- dánsa mondotta: “Vallás és politikai nézettel nem állítanak válaszfalakat közénk. Minden hazafi közénk tartozik, aki Ju­goszláviáért harcolni akar.” A vörös csillagos partizánok nem az orosz Vörös Hadsere-1 <iet, hanem az angol és ameri-! ’-ai segítő seregeket várják. Amint meglátták és felismer­ték amerikai egyenruhámat, éljenezni kezdték Amerikát és Angliát. Ma a partizán csapatnak egyetlen jelentékeny város sincs a kezében, noha szeptem­ber közepén Fiume és Spalato kikötőit megszállták. Azonban erős német csapatok ellen nem érvényesülhetnek. Az olasz ösz- szeomlás után öt olasz divízió fegyverkészletének egy részét magukhoz kerítették, de nem nagyra becsülik. Jelenleg a par­tizán sereg száma gyorsabban nő, mint a fegyver készletük. Londonból érkező hirek sze­rint Tito partizánjai elfoglal­ták Tryni várost és elvágták a Ljubljana-Triest vasútvonalat. A várost azonban nem tudták megtartani. Az itt operáló par­tizán csapatot 15 ezer főre be- ; csülik. A partizán csapatok sikerei­vel szemben megint hirek ke­rültek forgalomba, hogy a Mi- hajlovics követői újból koope­ráltak a fasizta csapatokkal a partizán sikerek meggátlására. A menekült jugoszláv kormány és hívei mindig arra töreked­tek, hogy a partizánok műkö­dését a Mihajlovics javára hi- reszteljék el. De Luce tudósí­tása érthetővé teszi, hogy a kommunisták által vezetett pa­rasztok és munkásokból álló csapatok és a konzervatív meg reakciós hazafiak csoportjai között, — amely Mihaj Iovící* vezetése alatt áll, ellentétek vannak és a háború végével kö­zöttük éles összeütközés várha­tó. ASSZONYOK ÍRJÁK... Bár a Bérmunkás minden száma ünnep az én részemre, mégis a szeptember 11-iki lap ennél is nagyobb megelégedést és örömet váltott ki. A magyar nyelvű ipari unionisták, képvi­selve az ország különböző ré­szeiből Clevelandon konvenci­óztak és mint öntudatos mun­kások egyé forrtak, hogy fel- készülten szolgálhassák azt a célt, amelyet az IWW kijelölt egy szebb jövő megteremtésé­hez. Az ország túlsó határából küldöm kézszoritásomat Kuch­er munkástársnak, aki az ak- roni Női Gárda nyomodkain, a konvenció színhelyén 28 taggal megalakította az építő gárda férfi csoportját az 1943-44-es esztendőre. Alig kell a Bérmunkás olva­sóinak ma már magyarázni azt, hogy milyen szolgálatot teszen az építő gárda mindkét csoport­ja a lap fen tartása mellett, ami más szóval azt jelenti, hogy se­gítünk lehetővé tenni, hogy a Bérmunkás minden héten elvi- hesse tanító, nevelő eszméjét a magyar munkásokhoz. Ezért kívánatos, hogy a gárda névso­ra hétről-hétre szaporodjék. És ha ezt komolyan vettük, hogy azért havonta áldozatot is ho­zunk, segítsünk abban is, hogy a Bérmunkás tanítása minél több magyar család asztalára eljusson. Szerezzünk uj olvasó­kat. Magyar szomszédaink, is­merőseink között említsük a Bérmunkás hitvallását és hiva­tását, hogy azok is olvasók le­gyenek. Hiszem, hogy tanulságos lesz Fay munkástársnőnek ebben a rovatban megjelent Írásának a fejtegetése, hogy “számos mun­kás család, ahol a férj 20-30 esztendőt töltött el a munkás- mozgalomban, a feleségét, a gyermekeit nem agitálta meg ennek az eszmének”. Én ezt egyenesen a férj hi­bájának tudom be, aki nem for­dított erre elég gondot az együttélés kezdetén. Nők mind­annyian óhajtottuk, hogy fér­jeink kicsiny és nagy örömöket szerezzenek nekünk, ezeknek a fejében ezer és egy alkalma és módja van a férjnek, hogy a feleséget, majd a család tagja­it a maga eszméje, felfogása mellé állitsa. Sok ilyen ideális családot ismerek és hiszem, hogy a munkásmozgalom még sokat fog kitermelni, mert azoknak közreműködésére van szükség, hogy uj társadalmi rendszer létesüljön. Nők, asz- szonyok, értsük meg, hogy ne­künk is a munkásmozgalomban van a helyünk. Szeretettel olvastam Révész munkástársnő Írását ebben a rovatban és tudom, hogy vala­mennyien egyetértünk vele ab­ban is, hogy óhajtjuk Zára munkástárs Írását újból élvez­ni a Bérmunkáson keresztül. Ezt az óhajt még azzal szeret­ném megtoldani, hogy Révész munkástársnő az ő mozgalmi is­meretével a los angelesi mun­kástársnők között hasznos munkát végezhetne hetenként legalább egy-egy órás beszélge­téssel. Tudom, hogy nem csak a magam óhaját tolmácsolom itt, de többekét, akik szivesen vennénk ebbeli aktivitását az ipari unionizmus szolgálatában. Los Angeles, 1943 október. Mrs Alakszay Nézlek, nézlek, de hiába nézlek, cimü népdal jut eszemben min­den héten, mikor megkapom a Bérmunkást és nézem a Női Gárda létszámát. Igaz, hogy mióta Kovách munkástárs ki­jelentette, hogy megharagusz- nak az akroni munkástársnők, szép számmal szaporodott a Női Gárda, de még mindig nem értük el a tavalyi létszámot. Pedig ha most nem jut egy dol­lár havonként, mit várhatunk akkor ha a munka megcsökkep és vele együtt a peda koperták is. Nem leszek meglepve, ha többen azt mondják a munkás­társnők közül, hogy mire a ko- perta a mi kezünkbe kerül, bi­zony nem sok marad benne, mert kivesznek erre is meg ar­ra is. Ez igaz. De azok az asz- szonyok, akik ezideig sorakoz­tak a gárdához, az ő peda ko­pertájukkái is éppen úgy bán­nak el. Fölösleges pénze egy munkás asszonynak sincs. Sőt találkozunk a gárdisták között ! özvegy és farméi asszonyokkal is, akiknek nincs pedájuk és mégis jut a szűkösből áldozni ha kell az eszméjükért. Hallottam én olyan megjegy­zést is, hogy a Bérmunkás olyan mint a feneketlen pap­zsák, soha sem telik meg. Hogy a papzsák miért nem telik meg azt nem tudom, mert nagyon régen volt, mikor én a papzsá­kot raktam. De azt tudom, hogy a Bérmunkás miért nem telhet meg és ha az okoskodók job­ban ismernék a lapjukat, ők is tudnák, hogy egy lapot nem le­het semmiből kiállítani, pláne hirdetések nélkül és a Bérmun­kás azért nem hirdet, mert nincs olyan őszinte hirdetés, ami az egyensúlyt meg ne bil­lentené. Az a szerencsénk, hogy csak kevesen vannak olyanok, akik feneketlen zsáknak tart­ják ezt a színtiszta munkás la­pot. Tudom határozottan, hogy vannak szegényebb munkás családok, akiknek fáj az a tu­dat, hogy nem áldozhatnak ked­vük szerint, még az évi előfize­tés is nehezükre esik. Ezeket szívből sajnálom. Akadnak olyanok is ,akik azt mondják,' hogy mit ád nekünk a Bérmun­kás, ha rossz helyzetbe kerü- j lünk ? Ha többet törődne a munkás- osztály a helyzetével és nem várná, hogy egy kisebb vagy nagyobb önfeláldozó csoport ki­kaparja a sült gesztenyét a I tüzbői, akkor nem kellene at­tól tartani, hogy rossz helyzet­be leszünk. Hisz azt próbálja | velünk a Bérmunkás megértet- , ni, hogy összetartásban rejlik ! az erő. A Bérmunkás semmifé- | le segélyt nem adhat, de amit ad, az felbecsülhetetlen mert nevel, tanít, tudást csepegtet belénk, már pedig a tudás ha­talom. És ha hatalmunk volna, nem volna olyan aki segélyre szorulna. Munkástársnők még nem ké­ső beállni a Gárdába! Ha ta­lán egy dollárt nehéz félreten­ni, 25 centet minden szombaton félre tehetünk és négy hét alatt meg van a dollár és alig vesszük észre. Addig adjunk, amíg van, mert eljön az idő amikor nem jut. Tehát csinál­junk alapot most, amikor lehet, hogy a lapunkat kilehessen ad­ni rosszabb időkben is. Fodorné NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELMÉBE Az IWW magyar csoportja az idén is megtartja a szoká­sos SZÜRETI MULATSÁGOT, 1943 NOVEMBER 6-án, szom­baton este a Bérmunkás Ott­honban, 1351 Third Ave. A rendezőség gondoskodik jó zenéről, ételekről és hűsítők­ről. Kérjük a Bérmunkás olva­sóit, ha egy kellemes estét akarnak eltölteni tömegesen jöjjenek el. A jegy ára előreváltva 50 cent, a pénztárnál 60 cent. í oictai A A S

Next

/
Thumbnails
Contents