Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-16 / 1289. szám
1943. október 16. A jugoszláv partizánok Parasztok és munkásokból álló szabadcsapatok folytatnak erős harcot a német megszállók ellen. — Újabb hirek Mihajlovicsról (Az Associated Press — AP — hírszolgáltató vállalat Daniel De Luce nevű haditudósítója Jugoszláviába ment, ahonnan az alábbi tudósítást írja a “partisan” név alatt szereplő szabadcsapatokról. — Szerk.) Lelkes és harcias jugoszláv hazafiak, akik sapkájukra otthon készített vörös csillagot varnak jelvénynek, hadiállapotot teremtettek az Adria hegyes partjaitól egészen a Duna medencéig, noha határtalanul nagyobb német erővel állnak szemben. Olaszország összeomlása óta a jugoszláv partizán sereg tízezrekkel szaporodott. Merész támadásokkal jelentékeny, ha-1 bár csak ideiglenes győzelmeket j arattak a német megszálló se-1 reg felett és sikeresen álltak már ellen nagy összevont haderőknek is, noha sem tankok, sem repülőgépekkel nem rendelkeznek. Fegyverük csak a puska és a gépfegyver. Tisztjeik már 29 hónapja harcoló veteránok, akik az “erdei” harcot jól értik. A nagy területen operáló partizán sereg fővezére Josip Broz, vagy Brozovich, akit azonban Drug Tito név alatt ismernek. Drug szerb-horvát szó és megfelel az angol “comrade“ (magyarul elvtárs) szónak. Drug Tito tehát Tito elvtársat jelent. Tito úgy a szer- bek, horvátok mint az olaszok között gyakran talált név. Drug Tito a spanyol háború veteránja, ahol természetesen a loyalistákkal harcolt. Itt szerzett haditudásával a lelkes guerilla csapatból fegyelmezett hadsereget szervezett. Ez a sereg két részből áll. Az egyik a Narodna Oslobodilacka, 1— a nemzeti felszabadító hadsereg, a másik a Partizanski Odre- di Jugoslav je — Jugoszláv partizán szabadcsapatok. Az előbbi mint valódi hadsereg tartja magát, hadifrontot tart fenn, mig a második csoport ott működik, ahol nincs hadifront, tehát inkább guerilla jellegű. De mindkét csoport katonái büszkén nevezik magukat partizánnak. A partizánok jelvénye a vörös csillag. Hadiszállásaik falaira a vörös sarló-kalapácsot festik. Tisztelgésük az ökölbe szorított felemelt kéz. Egy részük tagja a jugoszláv kommunista pártnak, mások azonban nem kommunisták, de céljuk, egy — megtisztítani Jugoszláviát a náci hadaktól. Láttam fekete reverendás katholikus papot, amint ökölbe szorított kézzel üdvözölte a partizán tisztet. Hallottam jómódú városi kereskedőktől, hogy támogatja a partizánokat. Egy partizán csapat kommen- dánsa mondotta: “Vallás és politikai nézettel nem állítanak válaszfalakat közénk. Minden hazafi közénk tartozik, aki Jugoszláviáért harcolni akar.” A vörös csillagos partizánok nem az orosz Vörös Hadsere-1 <iet, hanem az angol és ameri-! ’-ai segítő seregeket várják. Amint meglátták és felismerték amerikai egyenruhámat, éljenezni kezdték Amerikát és Angliát. Ma a partizán csapatnak egyetlen jelentékeny város sincs a kezében, noha szeptember közepén Fiume és Spalato kikötőit megszállták. Azonban erős német csapatok ellen nem érvényesülhetnek. Az olasz ösz- szeomlás után öt olasz divízió fegyverkészletének egy részét magukhoz kerítették, de nem nagyra becsülik. Jelenleg a partizán sereg száma gyorsabban nő, mint a fegyver készletük. Londonból érkező hirek szerint Tito partizánjai elfoglalták Tryni várost és elvágták a Ljubljana-Triest vasútvonalat. A várost azonban nem tudták megtartani. Az itt operáló partizán csapatot 15 ezer főre be- ; csülik. A partizán csapatok sikereivel szemben megint hirek kerültek forgalomba, hogy a Mi- hajlovics követői újból kooperáltak a fasizta csapatokkal a partizán sikerek meggátlására. A menekült jugoszláv kormány és hívei mindig arra törekedtek, hogy a partizánok működését a Mihajlovics javára hi- reszteljék el. De Luce tudósítása érthetővé teszi, hogy a kommunisták által vezetett parasztok és munkásokból álló csapatok és a konzervatív meg reakciós hazafiak csoportjai között, — amely Mihaj Iovící* vezetése alatt áll, ellentétek vannak és a háború végével közöttük éles összeütközés várható. ASSZONYOK ÍRJÁK... Bár a Bérmunkás minden száma ünnep az én részemre, mégis a szeptember 11-iki lap ennél is nagyobb megelégedést és örömet váltott ki. A magyar nyelvű ipari unionisták, képviselve az ország különböző részeiből Clevelandon konvencióztak és mint öntudatos munkások egyé forrtak, hogy fel- készülten szolgálhassák azt a célt, amelyet az IWW kijelölt egy szebb jövő megteremtéséhez. Az ország túlsó határából küldöm kézszoritásomat Kucher munkástársnak, aki az ak- roni Női Gárda nyomodkain, a konvenció színhelyén 28 taggal megalakította az építő gárda férfi csoportját az 1943-44-es esztendőre. Alig kell a Bérmunkás olvasóinak ma már magyarázni azt, hogy milyen szolgálatot teszen az építő gárda mindkét csoportja a lap fen tartása mellett, ami más szóval azt jelenti, hogy segítünk lehetővé tenni, hogy a Bérmunkás minden héten elvi- hesse tanító, nevelő eszméjét a magyar munkásokhoz. Ezért kívánatos, hogy a gárda névsora hétről-hétre szaporodjék. És ha ezt komolyan vettük, hogy azért havonta áldozatot is hozunk, segítsünk abban is, hogy a Bérmunkás tanítása minél több magyar család asztalára eljusson. Szerezzünk uj olvasókat. Magyar szomszédaink, ismerőseink között említsük a Bérmunkás hitvallását és hivatását, hogy azok is olvasók legyenek. Hiszem, hogy tanulságos lesz Fay munkástársnőnek ebben a rovatban megjelent Írásának a fejtegetése, hogy “számos munkás család, ahol a férj 20-30 esztendőt töltött el a munkás- mozgalomban, a feleségét, a gyermekeit nem agitálta meg ennek az eszmének”. Én ezt egyenesen a férj hibájának tudom be, aki nem fordított erre elég gondot az együttélés kezdetén. Nők mindannyian óhajtottuk, hogy férjeink kicsiny és nagy örömöket szerezzenek nekünk, ezeknek a fejében ezer és egy alkalma és módja van a férjnek, hogy a feleséget, majd a család tagjait a maga eszméje, felfogása mellé állitsa. Sok ilyen ideális családot ismerek és hiszem, hogy a munkásmozgalom még sokat fog kitermelni, mert azoknak közreműködésére van szükség, hogy uj társadalmi rendszer létesüljön. Nők, asz- szonyok, értsük meg, hogy nekünk is a munkásmozgalomban van a helyünk. Szeretettel olvastam Révész munkástársnő Írását ebben a rovatban és tudom, hogy valamennyien egyetértünk vele abban is, hogy óhajtjuk Zára munkástárs Írását újból élvezni a Bérmunkáson keresztül. Ezt az óhajt még azzal szeretném megtoldani, hogy Révész munkástársnő az ő mozgalmi ismeretével a los angelesi munkástársnők között hasznos munkát végezhetne hetenként legalább egy-egy órás beszélgetéssel. Tudom, hogy nem csak a magam óhaját tolmácsolom itt, de többekét, akik szivesen vennénk ebbeli aktivitását az ipari unionizmus szolgálatában. Los Angeles, 1943 október. Mrs Alakszay Nézlek, nézlek, de hiába nézlek, cimü népdal jut eszemben minden héten, mikor megkapom a Bérmunkást és nézem a Női Gárda létszámát. Igaz, hogy mióta Kovách munkástárs kijelentette, hogy megharagusz- nak az akroni munkástársnők, szép számmal szaporodott a Női Gárda, de még mindig nem értük el a tavalyi létszámot. Pedig ha most nem jut egy dollár havonként, mit várhatunk akkor ha a munka megcsökkep és vele együtt a peda koperták is. Nem leszek meglepve, ha többen azt mondják a munkástársnők közül, hogy mire a ko- perta a mi kezünkbe kerül, bizony nem sok marad benne, mert kivesznek erre is meg arra is. Ez igaz. De azok az asz- szonyok, akik ezideig sorakoztak a gárdához, az ő peda kopertájukkái is éppen úgy bánnak el. Fölösleges pénze egy munkás asszonynak sincs. Sőt találkozunk a gárdisták között ! özvegy és farméi asszonyokkal is, akiknek nincs pedájuk és mégis jut a szűkösből áldozni ha kell az eszméjükért. Hallottam én olyan megjegyzést is, hogy a Bérmunkás olyan mint a feneketlen papzsák, soha sem telik meg. Hogy a papzsák miért nem telik meg azt nem tudom, mert nagyon régen volt, mikor én a papzsákot raktam. De azt tudom, hogy a Bérmunkás miért nem telhet meg és ha az okoskodók jobban ismernék a lapjukat, ők is tudnák, hogy egy lapot nem lehet semmiből kiállítani, pláne hirdetések nélkül és a Bérmunkás azért nem hirdet, mert nincs olyan őszinte hirdetés, ami az egyensúlyt meg ne billentené. Az a szerencsénk, hogy csak kevesen vannak olyanok, akik feneketlen zsáknak tartják ezt a színtiszta munkás lapot. Tudom határozottan, hogy vannak szegényebb munkás családok, akiknek fáj az a tudat, hogy nem áldozhatnak kedvük szerint, még az évi előfizetés is nehezükre esik. Ezeket szívből sajnálom. Akadnak olyanok is ,akik azt mondják,' hogy mit ád nekünk a Bérmunkás, ha rossz helyzetbe kerü- j lünk ? Ha többet törődne a munkás- osztály a helyzetével és nem várná, hogy egy kisebb vagy nagyobb önfeláldozó csoport kikaparja a sült gesztenyét a I tüzbői, akkor nem kellene attól tartani, hogy rossz helyzetbe leszünk. Hisz azt próbálja | velünk a Bérmunkás megértet- , ni, hogy összetartásban rejlik ! az erő. A Bérmunkás semmifé- | le segélyt nem adhat, de amit ad, az felbecsülhetetlen mert nevel, tanít, tudást csepegtet belénk, már pedig a tudás hatalom. És ha hatalmunk volna, nem volna olyan aki segélyre szorulna. Munkástársnők még nem késő beállni a Gárdába! Ha talán egy dollárt nehéz félretenni, 25 centet minden szombaton félre tehetünk és négy hét alatt meg van a dollár és alig vesszük észre. Addig adjunk, amíg van, mert eljön az idő amikor nem jut. Tehát csináljunk alapot most, amikor lehet, hogy a lapunkat kilehessen adni rosszabb időkben is. Fodorné NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELMÉBE Az IWW magyar csoportja az idén is megtartja a szokásos SZÜRETI MULATSÁGOT, 1943 NOVEMBER 6-án, szombaton este a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. A rendezőség gondoskodik jó zenéről, ételekről és hűsítőkről. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, ha egy kellemes estét akarnak eltölteni tömegesen jöjjenek el. A jegy ára előreváltva 50 cent, a pénztárnál 60 cent. í oictai A A S
