Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-09 / 1288. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. október 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORK EK) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 Gne Year .........................$2.00 Félévre .........................100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _____________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Fogjunk munkához Lapunk mai számában közöljük az utóbbi hetekben beérkezett előfizetések nyugtázását. Voltak idők, amikor ezzel a névsorral kérkedhettünk volna, hogy a magyar nyelvű ipari union- isták nem tétlenek az ipari unionizmus eszméjének a terjesztése terén, hogy rajta vannak, hogy a Bérmunkás végezze hivatását a magyarul beszélő munkások között, tanítson, neveljen harcosokat, megértőket, akik kész katonái lesznek az ipari szervezetnek, amely nem a tisztességes napibért, de a munka teljes gyümölcsét fogja a dolgozóknak megszerezni. Ma más megállapításunk van a névsor olvasásakor és pedig az, hogy a nyugtázott előfizetések többsége a saját lapjukért szól. Valamennyien tudjuk, hogy ma hosszú időket, fáradtságos munkával töltünk el a munkahelyeken, hogy annak végeztével nem sok időnk van, de a munkásosztály helyzetének a javulását igazán és gyökeresen csak azoktól az overtimos munkáktól remélhetjük, amelyeket ma végzünk a mozgalmunk és lapunk érdekében. Tíz esztendeje hevertetett munkáskezek kerültek újból a munkapadokhoz, ezek a munkások uj bizalmat nyertek a munkásmozgalomhoz való tartozásuk szükségességéről, csak egy régi készoritás, egy hívás kell, hogy újból közöttünk legyenek. Ezt a munkát kell minden fáradtságunk mellett MOST végeznünk, hogy szervezetünket és lapunkat megerősítsük, számottevővé tegyük az elkövetkező uj világrendszer olyan alapozásához, amelyben minden cselekvés a munkásosztályért történik. Mozgalmunk aktivitásának fokmérője a Bérmunkás olvasóinak tábora, ha ezt most nem igyekszünk emelni, a munkaalkalom csökkenésével minden időkre elveszítjük az alkalmat és fá- radtságosabb lesz ezeket a munkásokat a mozgalom részére megközelíteni. Ne szüneteljen ez a munka. Szerezzünk uj olvasókat lapunknak. Ezen számadatok eléggé bizonyítják, hogy az amerikai tőkések kapzsisága határtalan. De határtalan az arcátlanságuk is, amivel ennek a rablásnak, — mert másnak nem igen lehet nevezni, — a védelmére kelnek. George S. Case Jr., az előbb említet kutyaszövetség egyik igazgatója szerint a munkások érdeke kívánja meg, hogy a gyárosok ilyen nagy profitot csináljanak. “Hiszen azt mindenki tudja,” — mondotta Case, — “hogy a munkások is csak olyan munkáltatóknak szeretnek dolgozni, aki gazdag és akinek jól megy az üzlete, mert csak az ilyen tud jó béreket fizetni.” Szóval most már látjuk, hogy az amerikai munkáltatók csak azért törekednek annyira a túlságos magas profit után, mert a munkásaikat nagyon szeretik s csak azoknak az érdekeit nézik. Eddig so’se tudtuk, hogy ilyen jószivüek. Csak éppen azt nem értjük, hogy akkor miért kell velük olyan kemény harcot folytatni a magasabb bérek és jobb munkaviszonyokért? A “renegotation” ellenzői leginkább azzal érvelnek, hogy nagy tartalékra van szükség a háború utáni időkre, amidőn a há- oorus termelésből a békés termelésre fogják átszerelni ipartelepeiket. Erre az időre természetesen le fogják tenni a munkásokat. Ezt az ország egyik legnagyobb gépgyára már be is jelentette. így joggal mondhatjuk, hogy erre az átmeneti korszakra a munkásosztálynak is nagy szüksége lenne TARTALÉKRA, sőt jóval nagyobb szüksége, mint a gyárosoknak, mert a magas megélhetési árak mellett a munkásosztály hamar ínség elé kerül. Az ilyen tartalék ellen azonban nagyon erős propagandát fejtenek ki ugyanazok, akik a túlságos profitot szükségesnek tartják. Ez a profitharácsolás és annak védelme, másrészről a munkáság jövedelmének a leszorítása, amit a bérek befagyasztásával igyekeznek elérni, része annak a nagy harcnak, amely évszázadok óta folyik a munkás és a munkáltató osztály között a munkásság termelte javakért. VÁLASZTÁSI ADAKOZÁSOK Háborús profit (gb.) Az amerikai tőkés osztály határtalan kapzsiságára élénk fényt vet az az erőszakos mozgalom, amellyel meg akarják akadályozni, hogy a kormány a “renegotation” név alá foglalt uj ármegszabást keresztülvigye azon hadirendeléseknél, amelyeknél szakértők számítása szerint TÚLSÁGOS NAGY profitot zsebelnek el a gyárosok. Ezt a kampányt kimondottan a National Association of Manufacturers (Gyárosok országos szövetsége) irányítja. Randolph Paul, a pénzügyminisztérium jogtanácsosa adatai szerint a hadigyárosok nem kevesebb mint 15 billió dollár TÚLSÁGOS (excess) profitot könyveltek el a háború kitörése óta. Ez az összeg, amilyenről nem is olyan régen még csak a mesékben lehetett hallani, a MÉLTÁNYOS ÉS ÁTLAGOS profiton felüli hasznot jelzi. Paul szerint az amerikai korporációk as utóbbi három év alatt 24,200,000,000 (24 billió és 200 millió) dollár hasznot zsebeltek el, miután a mindenféle adókat már lefizették. Kifizettek 12 billió és 600 millió dollár osztalékot a részvényeseknek és egyéb tulajdonosoknak. így még mindig rendelkeznek 11 billió és 600 millió dollárral, amelyet állítólag a háború utáni átszervezési célokra tartanak. Paul szerint ezen adatok az összes korporációkra vonatkoznak, még azokra is, akik “veszteséget mutatnak ki”. Ha ezeket kihagyjuk, akkor a jól kereső korporációk 18,969,000,000 dollár eddig szét nem osztott profittal rendelkeznek, amit a három utolsó évben gyűjtöttek egybe. (Vi.) Most a választások előtt mindenfelé, még a szervezett munkásság is adakozik valamelyik párt jelölt választási költségeihez. Mi, ámbár nem látunk nagy különbséget a deli demokrata, vagy az északi reakciós republikánus politikus között, egyik kutya a másik eb, de azért most tudjuk meg és egyik párt a másikra kiabálja, hogy honnan kapják azt a sok milliót amit a választásokra költenek. 1940-es választásoknál a Republikánus párt javára adakoztak Du Pont és a G.M. 310,280 dollárt, Rockefellerék 302,235, Mellonék 213,114, Morganék 156,234, Sunoco Oil 110,525, Chrysler 24,750, Ford 13,000, Firestone 21.510. Az összes adakozás 11,592,149 dollár, mig a demokraták részére 2,935.062. Persze a demokraták nem hirdetik, hogy a legtöbb szavazatot ők a déli államokból kapják, ahol a munkásoknak nincs is szavazati joguk és ahonnan a legreakciósabb képviselők kerülnek be. Délen nem szükséges nagy összeg a választásokra, mert egyszerűen meglincselik ha valaki republikánusok mellett mer agitálni. Ami egy cseppet sem teszi őket demok- ratikusabbá, mint a Michigan állami Vandenberg és Hoffman fasizta republikánusokat, vagy a többi mindkét párthoz tartozó reakciós politikusokat. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkba: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keii szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
