Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-10-09 / 1288. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1943 OKT. 9 NUMBER 1288 SZÁM Álmodozások a háború utáni időkre Hol vaii mar a tavalyi hó? VOL. XXXI. ÉVFOLYAM Ahogyan az összes újságok, a rádió és folyóiratok a háború utáni helyzettel már most fog­lalkoznak, úgy mi sem térhe­tünk ki azelől. Az biztosra ve­hető, hogy a kapitalista terme­lési rend fenmarad legalább is a győztes országokban, de az is biztos, hogy a régi “aki bírja marja” termelési módszer nagy változásokon fog átmenni. A múlt világháború után az ucca- sarki almaárulás volt az egyik fajta érdem a 'háborús hőskö­désért, mig a másik még az annál is rosszabb munkanélkü­liség és az azzal járó leveses konyha előtti ácsorgás. Most azonban más lesz, lega­lább is mást Ígérnek, mi azon­ban mint hitetlen tamások, azt mondjuk, hogy majd meglát­juk. És eddig mig arra a pont­ra érünk vitatkozunk a dolgok­ról, mert mi jól tudjuk, hogy a termelési rendszerben csak ak­kor lehet változás, ha azt ma­guk a termelő erők idézik elő. Érdekes azonban egyes tudálé­kos álmodozóknak az Írásaiban betekintnünk, kik a legnagyobb határozottsággal a legrózsá- sabb jövőt látják a háború be­fejezése után és legalább is 5-től 10 évig tartó prosperitást jövendölnek. Egy ilyen ismert ujságtudó- sitó szakértőnek az írásait ol­vastuk a napokban, aki a né­met náci haderők leverését 1944-ben látja és aztán még egy teljes évig tartó háborút japán ellen. Szóval a háború végét 1945-ben látja. Aztán 6 hónapig tartó munkanélküliség lesz, de nem úgy mint 1918-ban, hanem a kormány által nyúj­tott munkanélküli segéllyel, mely után óriási prospectivák lesznek az uj ipari fejlődés ki­használásával. A plastic és üveg újfajta alkalmazása valóságos csodákat fog előidézni a terme­lésben. Milliószámra fognak pi­acra kerülni a gyárilag készí­tett és bárhol összerakható há­zak. Az autó és rádió iparban szintén hatalmas változások lesznek, valamint az uj gumi és gazolin szintén csodákat fog művelni. Az egész ipari beren­dezkedés uj alapokra lesz he­lyezve, melyeknek egyik részét az unionizmus széleskörű kiter­jesztése fogja képezni. A mun­kabéreket a korlátozott infláció arányában 40-50 százalékkal kell majd emelni. Az adózások megmaradnak a háború után is a 250 billió dolláros államadós­ság törlesztésére. Az uj ságiró ur álmodozásai­nak egy részét leközöltük nem azért, mintha hinnénk benne, . csak annak bizonyítására, hogy még az iparokon kívül álló ele­mek is, csakis az ipari beren­dezkedésen keresztül látnak változást a társadalmi életben. A háború végével még nagyobb feladat előtt fog állni a munkás­ság. Mert az igaz, hogy a há­ború folyamata alatt óriási fej­lődésen ment át az ipari terme­lés, mig viszont a munkásság a szervezkedés terén nem tartott lépést az ipari fejlődés arányá­ban. A nagymérvű ipari fejlődés­sel szemben, vajmi keveset je­lentenek a kapitalista osztály képviselői által alkalmazott re­formok. Ahogyan az ipar forra­dalmi átalakuláson ment át, Ugyanúgy a termelési rendszer­nek is forradalmi átalakuláson kell átmenni. A fejlődést lehet ideig-óráig hátráltatni de meg­akadályozni nem lehet. A náci­fasizmus megpróbálkozott a fejlődés menete ellen lándzsát törni, de végeredményben pusz­tulnia kell. A kapitalizmus ha­sonló hibába esik, és ha egyide- ig még sikerülni is fog neki az uralmát föntartani, sorsát nem kerülheti el. A háború utáni jövő csakis a munkásosztályé lehet, ha saját kezébe veszi az ügyeinek intézését és nem vár a nagy megváltókra. Ahogyan felismerte a munkásosztály a fasizmus veszélyét és minden erejével harcolt ellene, ugyan­úgy fel kell ismerje a végzetes veszélyt, melyet a kapitalista rendszer megerősödése jelent­het részére. Ne higyjünk az ál­modozóknak és egy pillanatra se felejtsük, hogy a mi jövőnk- nek csak saját magunk lehe­tünk a kovácsa. (f.) TREBLINKA LONDON, szept. 22 (ONA) — A lengyel menekült kor­mány jelenti, hogy a múlt hó folyamán a treblinkai koncent­rációs táborban fogva tartott zsidók felgyújtottak egy kivég­ző gázkamrát. A földalatti Swit (Virradat) lengyel rádió fel­hívta a lengyeleket, hogy ad­janak hajlékot szökésben levő zsidóknak. — II — (rr) A rendszerválságot nem szüntette meg sehol e föld ke­rekségén sem a háború, legjobb esetben ideiglenesen — a hábo­rú tartamára — felfüggesztet­te, illetve elnapolta. Akár há­lálkodunk, akár bosszankodunk felette, de mi egy olyan nem­zedéknek vagyunk tagjai, ki­ket egy emberöltő alatt kétszer is az a kétes szerencse ért, hogy írott és íratlan történelmünk óta, két legnagyobb világkon­fliktusnak vagyunk szenvedő résztvevői és szemlélői. Régen megállapítást nyert, hogy számos rossz emberi szo­kások és tulajdonságok között, osztálytársadalmunk egyik osz­tálya sem tanul, nem okul a múltak feljegyzésein és tapasz­talatain ! Az osztályok egyes tagjai és kialakult kisebb cso­portjai igen ... de a nagytöbb­ség nem! E megállapítások alátámasz­tására, a példák garmadáit so­rakoztathatnánk fel e hasábo­kon. Elővehetnénk, bármely úgynevezett kulturország tör­ténelmét. Kezdhetnénk Magyar- országon Dózsától Horthyig és folytathatnánk Angliával Crom- welltől Chamberlaining, Német­országon Bismarcktól Hitlerig, Olaszországon Garibalditól egé­szen Mussolini-ig és hogy ma­radjunk egy kicsit a saját por­tánk körül, leporolhatjuk a tör­ténelmet az Egyesült Államok­ban és kezdhetnénk T. Roose- velt-től F. D. Rooseveltig. Szükségtelen volna rekedtre beszélni magunkat, vagy a ke­zünkkel gesztikulálni bárkinek a meggyőzéséhez és azon állí­tásunk elfogadtatásához, hogy a történelmi osztályok mind­egyike : tőkés és munkásosz­tály egyaránt újból és újból ugyanazon végzetes hibákba esett, mintha a feljegyzéseket, a történelmet nem is a részük­re Írták volna meg. Hovatovább két esztendeje múlik Pearl Harbornak. Min­den erőlködésük dacára sem bírtak mind a mai napig jobb háborús jelszót sem gyártani, mint 1917-ben! És hogy kíno­san kerülik a “Save the World for Democracy” emlitgetését, e puszta tényben is van egy nagy adag keserű iróniája a sorsnak. A mi sorsunknak! S ha szabad az eszmei gon­dolatfuttatás közé gyakorlati tapasztalatunkból eseteket meg- rögziteni álljon itt egy. Egyik katonai telep építésé­nél e sorok Írója két olyan ács­csal is dolgozott együtt, akik­nek az apjuk, mint ácsok ugyanezen telepeket építették 1917-ben és ők viszont katonás­kodtak odaát: történetesen mindkettőnek katona fiaik vol­tak vágóhídi beosztással. Különböző variációban, más­fájta termelési ágakban, millió- számra találunk a gépek és a munkapadok mellett olyan apá­kat, akik az elmúlt háborúban katonáskodtak, akiknek apjuk a háborús gépezet etetője volt a hinterlandon és akinek fiaik most a csatatereken véreznek. Miért? Részesei és szenvedő szemta­núi vagyunk úgyszólván vala­mennyien akik a Bérmunkás körül csoportosulunk, annak a kolosszális átalakulási folya­matnak, amely 1914-től 1920-ig termelési rendszerünkben vég­bement. Láttuk, mint emelkedtek ez­rével a legmodernebb gyárak, mint alakultak ki és váltak még hatalmasabbakká a már meglévő trösztök. Mire a fegy­verszünetet aláírták, már csak az utolsó simításokat kellett el­végezni az Egyesült Államok újjászületett gazdasági beren­dezésén. Alig negyedszázaddal elébb, az 1900-as évek elején bár mé­reteiben sokkal kisebb, de ha­sonló gazdasági átalakuláson, újjászületésen esett át Ameri­ka. Ezt az átalakulási folyama­tot, az országot törzsében rázó sztrájkok, bérharcok követték. Ez időtájt már általánossá vált a haladó munkástömegekben az a felismerés, hogy az American Federation of Labor, szerkeze­ténél összetételénél fogva alkal­matlan a munkásosztály tőké­sek elleni harcának levezetésé­hez. A nagy szakszervezet tes­téből egymásután válottak ki a szakmai csoportok és a harcok hevében számos olyan csopor­tosulásról tudunk, amelyek már az indulásnál nem kértek a ma­radi szakszervezettel való kö­zösségből ! Ezt a szellemet, ezt a felis­merést testesíti meg az IWW zászlóbontása is. 1905-ben való megalakulásától, az 1920-as évekig, olyan harcokat vívott szervezetünk, amely példa nél­kül áll nem csak Amerika, de az egész világ munkásmozgal­mának történetében. Nos és mit tanult mindezekből az amerikai munkásság?! Majd erről is be­szélgetünk . . . Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Thumbnails
Contents