Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-02 / 1287. szám
1943. október 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal ASSZONYOK ÍRJÁK... A Bérmunkás szept. 18-iki számában “Asszonyok írják” című rovatban Fay munkástársnő azt kutatja, hogy mi is lehet az oka annak, hogy sok esetben a legöntudatosabb férjnek nem sikerül megnyerni saját feleségét és gyermekeit az eszmének. Az én észrevételem szerint a férfiak hibásak ezen kérdésben. Az a férfi aki öntudatos ma, az bizonyára az volt akkor is, amikor megnősült. Az én nézetem szerint itt követi el a férfi a legnagyobb hibát. Mikor házat vagy gépkocsit vesz magának a legnagyobb gonddal körültekint. Minden csinját-binját átnézi, nehogy becsapják. Ellenkezőleg mikor leköti az egész életét egy nővel, akkor nem nézi, hogy a nő tudnivágyó avagy tudatlan, komoly vagy gyerekes, vallásos-e vagy öntudatos. Csak azt nézi, hogy szép-e, 100 térfi közül 98 a szépet választja. Minden esetre a tudni vágyó nőt sokkal könnyebb meggyőzni, mint azt, aki az irodalommal mitsem törődik. Az én véleményem szerint innen erednek az okok az eszme megnyerését illetőleg. Tegyük föl, hogy az egyik férj megnyeri a feleségét minden nehézség nélkül az eszméjének. A másik azonban nem ilyen szerencsés, de nem azért mert ő nem jó taktikát használ, hanem azért, mert akadnak olyan nők is, akik bedugják mindkét fülüket, amikor munkásmozgalomról beszél a férjük és többszöri próba után megunja az agitáló férj és az “okos enged, a szamár szenved” közmondást teszi magáévá. Ami pedig a gyermeknevelést illeti, amilyen a családanya, olyanok a gyermekek. Ha a családanyának szilárd a meggyőződése, akkor a gyermekeit nem lehet semmiféle vallás vagy iskolával az anya által beleplántált hittől eltántorítani. Ellenben ha az anya nem öntudatos, ott hiába van a férjnek minden erőlködése még akkor is, ha lángész. Abraham Lincoln is azt mondta, hogy ami lettem a drága anyámnak köszönhetem, az érdem az övé. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az apának semmi köze sincs a gyermekneveléshez, de tudjuk, hogy az apa legtöbb idejét a munkán tölti el, vagy más elfoglaltság^ miatt, koránt sincs annyit a gyermekei között, mint az anya és ennél fogva az anyára hárul a nevelés. Szomorúan tapasztalom, hogy a nőknek is meg van a hibájuk, még pedig az, hogy minden 10 nő közül 2 vagy 3 olvassa és veszi komolyan a Bérmunkást és azt tanulmányozza is. Pedig nagyon áldásos lenne, hogy minden asszony akihez a Bérmunkás hetenként eljut, egy kis időt venne annak tanulmányozására. Mert csak olyan asz- szony tud öntudatos embereket nevelni a gyemekeiből, aki a Bérmunkás tanítása szerint neveli őket. Munkástársnők olvassunk, tanuljunk, hogy taníthassunk'. Álljunk férjeink mellé, adjunk nekik segédkezet, nem szabad hátra állni, mert az ő ügyük a mi ügyünk is és azért közös erővel kell dolgoznunk, hogy elérhessük célunkat a fölszabadulást. Fodomé Lapunk olvasói nem veszik tőlem rossznéven, ha újra találkoznak a nevemmel a Bérmunkás hasábjain, de nem hagyhatom szónélkül Fay munkástársnő levelét, melyhez meg kívánom mondandi a magam véleményét. Nagyon szépen hangzik a munkástársnő felhívása, amit igazán örömmel olvastunk mindannyian el, csak most sajnálhatjuk, hogy már régebben nem használta a tollat, hogy ezen a téren is működjön. De remélem, hogy ezentúl gyakrabban fogunk nevével találkozni a Bérmunkásban. Hiszen nekünk tudni kell azt, hogy mindenki nem szüle tett azzal a tehetséggel, hogy tanítson, hogy ezáltal váljon a Bérmunkás segítségére. De a segítés munkáját lehet más oldalon is végezni, ha akarat is van hozzá, úgy a munkástár saknál, mint a munkástársnők nél. Most is azzal a véleménynyel vagyok, mint az elŐbbeni soraimban voltam, hogy egy munkásnőnek azon kell igyekezni, hogy tanuljon és olvassa a Bérmunkásnak nemes tanítását, amely csak is a munkásság érdekét szolgálja. Vegyük figyelembe azoknak a fáradtságukat, akik teljesen díjtalanul szolgálják a lapon keresztül ezt a célt, hogy a munkások megismerjék, hogy miként kell cselekedniük, hogy közelebb érjünk a bérrendszer megszüntetéséhez. Én magamról tudom és be is vallom, hogy csak egy pár éve, hogy olvasom a Bérmunkást. Állítom, hogy az világosított fel, tanított meg sok mindenre. Most tudom és érzem, hogy mi az én és sok millió kötelessége osztályával, a munkásosztállyal szemben. Bevallom, hogy 20 évvel ezelőtt én is haragudtam a férjemre, ha elment a gyűlésre és három órán keresztül hallgatta a szónokokat, azt kérdeztem tőle, hogy mit lehet három órán keresztül egy gyűlésen csinálni. A férjem igyekezett megmagyarázni azt az eszmét, amelyért a Bérmunkás küzd, mig magam is helyesnek találtam. Most már nem tudnám mellőzni, hogy egy Bérmunkás gyűlésre el ne menjek, mert egy munkás családnál közösen kell nemcsak a napi munkát végezni, de egymást megértve annak megkönnyítéséért is közösen kell harcolni. És nagyon sok háznál a feleség igen nagyon tudja a férjét befolyásolni, ezt ugyan én nem tartom károsnak, de éppen azért kívánatos a munkás lap olvasása, hogy az a feleség tudja, hogy úgy neki, mint a férjének a munkásmozgalom mellett kell lenniök. Fay munkástársnőnek a Női Gárdára vonatkozó kitételére még csak azt szeretném megjegyezni, hogy az volna a helyes mindenfelé, ha a gárda tagjai nemcsak a havi egy dollárt fizetnék be és ezzel betudnák a kötelességüket, hanem megosztanák a munkát úgy az előfizetők szerzésében, mint a mozgalom és a lap egyébb munkálataiban. És nekem nagyon kedves, hogy ebben a munkában is ott látom az akroni öreg Farkas nénit, aki nekem is az egyik legodaadóbb segítségem volt. Ha ezekből is kivesszük a részünket, még magunk is részesei lehetünk egy szebb jövőnek, amit mi Ipari Demokráciának nevezünk. Los Angeles, 1943 szeptember hó. Mrs. Alakszay Szekfü Gyula jellemrajza Az utóbbi időben a Magyar- országról jövő hírek bizonyos Szekfü Gyula tanárról tesznek említést, mint aki körül állítólag a náci és általában a Horthy uralom ellenes ellenzék csoportosul. Az amerikai magyar reakciós lapokon kívül az ilyfajta hírek már az angol sajtóba is bekerültek. Mi, akik már több évtizede kerültünk el Magyarországból, nem sokat tudunk erről a “kiváló” férfiúról, akiről most a “Harc” cimü folyóiratban Vámbéry Rusz- tem az alábbi ‘méltatást” adja. — Szerk. MOGY LETT A FEHÉR SZEK- FÜBŐL VÖRÖS SZEKFÜ Némi meglepetéssel olvastam a John Gunthernek a N. Y. Ti- mesban irt tudósításához, a “Szabadság” hasábjain megjelent kommentárban, hogy “a kossuthi elveket valló intellek- tuelek, élükön Szekfü Gyula professzorral, őszintén kívánják a Szövetségesek győzelmét.” Mint a Magyarországi Kossuth Pártnak hosszú éveken át volt alelnöke némi tudomásom van arról, hogy kik azok az intellektuellek, akik kossuthi elveket vallanak. Ezek közé Szekfü professzor két okból nem tartozott: 1. mert sohasem vallott kossuthi elveket, 2. mert azt, amit vallott, elvnek a legjobb akarattal sem lehet nevezni. Ez a tehetséges történész, sőt jeles iró, Ferenc József idejében, amikor a Habsburg-elle- nes rebellisek nem voltak népszerűek, Rákóczi fejedelemről bebizonyította, hogy Párisban játékbarlang és bordélyház jövedelméből élt. Viszont a Három Nemzedék-ben az ellenforradalom anti-liberalizmusát sietett igazolni, már előbb pedig Der Staal Ungarn-ban a németek felé orientálódott. Nem emlékszem, hogy Kossuth Némethonban keresett volna támogatást a magyar szabadságnak. Azután a tehetségtelen Hóman- nal együtt megírta Magyarországnak a magyar úri kaszt testéhez szabott történelmét. Ezt azzal végzi, hogy a háború és a forradalmak történetét híven nem lehet még megírni, mert hiányzanak a megbízható források. Kijelentéséhez hü is maradt abban a cikkben, melyet Magyarország legújabb történetéről az Encyclopedia Britannica- ban (1935) sikerült közzététet- nie. Ebben megtalálhatók az ellenforradalomnak összes konvencionális hazugságai, megtoldva olyan valótlansággal, hogy a frankhamisítást a kor, mánypártból kitessékelt, szélsőséges politikusok (Nádasy?, i Windischgratz ?, Gerő?, Zadra- vetz?) követték el s kiegészítve azzal a valósággal, hogy Bethlennek 1921-ben “sikerült” a mandátumok 79 százalékát megszerezni. Csak éppen azt a csekélységet hallgatja el, hogy ez a siker a titkos szavazás rendeleti eltörlésének és a választók egy harmadát sújtó választói jogfosztásnak volt az eredménye. Mint a Bethlenék Magyar Szemlé-j ének szerkesztője folyóiratában igazán nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy a Kossuth Lajos elvein alapuló politikát meg ne támadja. Hogy e pillanatban a kossuthi elveket valló magyar intel- lektuelek élére állt, az csak a magamfajta naivák számára meglepetés, akik nem méltányolják, ha valaki oly boszorkányos gyorsasággal váltogatja meggyőződését, mint az adomában Rotschild az ingét. Hát hogyne vallaná Kossuth elveit, mikor mült karácsonykor már oda sülyedt, hogy cikke a Népszavában jelent meg. Étasvous tombés si bas — mondaná Franchet d’Esperey, ha még élne. De Szekfü él, ha fehér ártatlansága vörösre pirult is s Ady-val szólva (“Marika élni akar”) a tudós historikus a politika hullmátaraján táncolva tovább is élni akar. Csöppet se kellene tehát csodálkoznunk, ha az orosz győzelmek nyomán, legközelebb azt olvasnék, hogy Szekfü a Sztálin elveit valló magyar intellektuelek élére állt. Úgy gondolom, hogy a magyar fiatalságban, a paraszt- | pártnak, a munkásságnak, a fa- I lukutatóknak és az értelmiségnek némaságba fojtott részé- j ben, ha egyszer szóhoz jutnak, !a kossuthi elveknek méltóbb | szószólója is akad, mint ez a jeles történész, aki a chameleon és a szélkakas összes erényeit egyesíti. Abból a mocsárból, amelybe önző és rövidlátó kalandorok vitték az országot, csak gerinces emberek menthetik ki. Igaz, hogy Bismarck mondása szerint csak az ökör következetes, de ebből korántsem következik, hogy minden következetes Toíitikus — ökör. Vámbéry Rusztem 50 CENT HAVI BEFIZETÉSÉRT a Kaiser hajógyár munkásai olyan kórházi kezelést kapnak szükség esetén, amely magában foglalja a teljes kórházi ellátást, orvosi kezelést, operációt. Dr. Garfield, a Kaiser telepek főorvosa szerint a tervet általánosítani fogják valamennyi dolgozó befogadására.
