Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-25 / 1286. szám
1943. szeptember 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF ROBBANÓSZEREK — MODERN FEGYVEREK ÉS A DIÓSGYŐRI VASGYÁR BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY A porosz hadsereg el is fogadta ezt a fegyvert, de a többi hatalmak nem követték a példáját, mert nem bíztak az újítás sikerében. Ám az 1864- iki dán háborúban, de különösen Kőnigrétz mellett 1866-ban, katasztrofális eredménnyel bizonyult be a híressé vált gyuj- tótüz puskák kiválósága. Ettől fogva az összes nagyhatalmak hátultöltő puskákkal fegyverezték fel hadseregüket és mindent elkövettek a puskák lövő távolságának, biztos találatá- j nak és gyors tüzelésének fokozására. A parittyák, ijjak és hajitógépek már a legrégibb korban használatosak voltak. A “iszentirás” testvt\rgyilkolással kezdődik —'mondja Carlyle — amióta a barlanglakó ősember megjelent a földön, ez a jelleg igazán “vörös” fonalként vonul végig az emberiség történetében. Hogy hol a vég — mikor éri el azt a fokot, hogy eddig és nem tovább és valóra vál, hogy a “fegyver technika fejlődése fogja lehetetlenné tenni a háborút”. Komor, fekete viharfelhők tornyosulnak. A szélvész vad üvöltéssel törtet az őserdőn keresztül, melyet a kultúra még nem érintett. A csillagtalan égbolton hirtelen kékes fény lobban föl, cikkázva csap le a villám, a földnek sarkai ropogva rezdülnek meg a szörnyű dör- dülésre és messze távolba ellátszik a pirosló fénykalász, mely lobogva csap föl a villámsuly- totta fából. Ég a százados faóriás, tüzet fog a kiszáradt avar és mint medréből kitört áradat önti el a sárga aszott mezőséget. Menekülve, horkanva nyargalnak az erdő vadjai, riadt madárcsapatok, mint fekete felhő, zúgva röpülnek a tüzes pokol elől. Aztán meghasadnak a felhők és zuhogva ömlik a zápor, melynek patakzó vizét szomjazva issza a föld. Majd újra kitisztul és az alkonyati égen tüzvörös fénnyel bukik a nap a szemhatár alá. A félelmetes ragadozók orditva térnek vissza az erdőbe, a pompás zsákmány reménye csalogatja vissza őket. Szanaszét hevernek félig elszenesedett állatok, melyek már nem bírtak a futó tűz elől menekülni. A ragadozók nekiesnek, négylábúak és szárnyasok egyaránt, a földön ballagó farkas éppen úgy, mint a keselyű, mely a fütszagu levegőből csap alá. És a ragadozó vadak gyönyörűséggel nyalogatják a sós hamut és jóleső érzéssel melengetik magukat a langyos földön. Hisz oly ritkán jutnak ily pompás sült húshoz, melyet a villámtól gyújtott erdő tüze Ízletes, fekete sós kéregben tálalt fölt nekik. Ám a távolban, messze a nagy tűzvésztől, még most is piroslik valami az éjszaka homályában. Lobogó tűz az, melyet az ember mentett meg és most már szent vagyonként érzi, hogy bármikor megszerezhesse a “sülthus” élvezetét. Kőből hatalmas fegyvert csiszol, nyila, baltája bármikor elejtheti a vadat és e pompás lángon — a saját lángján — mindenkor azt megsütheti. Százszor alszik ki a tüze és ő százszor gyújtja meg újra. Százszor törik el a dárdája, vagy pattan ketté a kőbaltája és ő százszor újra elkészíti. A messze távolban lobogva lángol a szent tűzhely vörös fénye, mely körül oroszlánok ordítanak, meg az éneklő hattyú dala szól. A tűzhely mellett nyugodtan sütkérezik az ember. Nem irigyli már a rinocerosz orrszarvát, a mam- mut agyarát, az oroszlán félelmetes fogait, hiszen érckemény kövek nagy tömegéből oly fegyvereket készíthet, melyekkel, mint fejedelem veri le félelmetes ellenfeleit. Elindul hóditó útjára a maga csinálta és maga élesítette karddal és mindent legyőz. Először az orszar- vut győzte le, majd a mammu- tot, aztán az oroszlánt és végül a földet, az óceánt ,a levegőt, mindennel ami rajta él! Kidőlnek az őserdők faóriásai, mintha villám döntötte volna ki őket és helyükön nagy város épül, mely elektromos fénynek zöldes ágyában fürdik. Dübörögve száguld acélsínéin a vasparipa és a mozdony éles füty- tyentése átsüvölt a csöndes éjszakán, amint végigrohan a föld kereségét behálózó vas-ös- éjszakában, az ijesztően fekete fényeken. A csillagtalan, ködös óceán sivatagjain bömbölve zugnak az úszó városok szirénjei és vakító fénycsikok, az elektromos fényszóró tüzkigyói siklanak végig a sötétlő vizek fölött. Fehér fénykalászok világítanak be az alagútba, mely áttör az égbenyuló havasok gránittestén és fényes nappalt támasztanak a föld mélységes gyomrában, hol egykedvű bányászok turkálnak a kőszénkorszak megkövült érdéiben. Vakító napként merül el a tengeralattjáró naszád villamos fénye a polypok, a tengeri csillagok világába, amelynek szintén nem lesz titka az ember előtt. Mert ő a földnek legtökéletesebben alkalmazkodó élőlénye. Szerszámaival, eszének isteni szikrájával megóriásodik és legyűri a teremtett világot, melynek korlátlan ura, koro- nátlan királya és zsarnoka lesz. Uj idegei, mint elektromos hálózat, országokat futnak be és az óceán fenekén kábel képében kígyózik tovább feszülő izomereje, mint dinamit, hegyeket robbant szét, mint emelőgép oly vastömegeket ragad föl, melynek súlya az elefánt súlya nem több a pehelynél és a harsogó Niagara és a hegységből alázuhanó folyók több milliónyi lóerejét úgy fogja hámba, mint játéklovat a porban játszó gyerek. Hangját a rádió rövid hullámai messzebbre elviszi, mint amennyire a földetrázó égzengés hallatszik, messzelátóval szétszedi a tejut csillgadködét és tizenöt mér- földnyire lehozza a Holdat a világűr távolából. Mi van lehetetlenség az ember előtt. Átvágja a földet és az Indián-óceán vize a Vöröstengeren át a Földközi tengerbe szakad, gátat vet a világot ostromló árjainak és Hollandia sivatag homokbuckái virágos kerté vál- I toznak. Fölszáll a levegőbe és a leggyorsabb madárnál gyorsabban repül. Az ígéret földjét nemcsak távolról látja, mint Mózes, hanem el is jut oda, mert nem ismer határokat az egész földtekén. Lefurja magát a mélységbe, mint hatalmas gyökér és nyújtózkodva tör a magasba, mint a leghosszabb napsugár. Az övé minden ezen a kerek világon, melyet akár újra is teremthet a saját tetszése szerint, mert az ereje, a tudása és az eszközei megvannak ehhez. Sok ezer évi küzködéssel, gigászi erőfeszítéssel szerezte meg és az észnek ez a nagyszerű diadala az anyag fölött, a civili- ! záció története. déli és a Crimea szigetén levő náci csapatokat elvágná a visz- szavonulástól, amit szintén nem mondhatnak a nácik tervszerű visszavonlásnak. Október elején sártenger borítja a Dniper folyó környékét, mely mindkét fél hadigépezetét sártengerbe fullaszt ja és amig meg nem fagy, addig nagyon korlátolt lesz minden mozgás, támadás úgy mint a visszavonulás. De ha Kievet az oroszok elfoglalják, akkor olyan helyzetbe kerülnek, hogy a sártenger és a pripeti mocsarak nekik lesznek segítségükre. Mivel onnan délnyugatra fen- sik és aránylag jó utak volnának ,melyen a Kárpátokhoz, valami 180 milera haladhatnának és még több nácit elzárnának a németországi utaktól. Valamint a pripeti mocsarak nagy védelmet adnának nekik északról, amelyen keresztül az esős időszakban nagyobb csa- • pat mozgékonyság lehetetlen. Nagy kilátás van, hogy a tavasz nem fog találni náci hadakat az orosz földön. A következő hónapokban a nácik nagyon is ellesznek foglalva Olaszországban, ahol több mint egy félmillió máris hadisorban áll és ezeket még mindég erősíteni kell, ha megakarják védeni őket az elpusztítástól. De ugylátszik, hogy Olaszországot Nápolytól északnak, az' orosz földhöz hasonló romhalmazzá fogják tenni. Még esetleg a Balkánon is megindulnak a nagyobb harcok, mely sok náci ágyutölteléket le fog kötni és megsemmisíteni, ami viszont az oroszoknak teszi könnyebbé a harcot, sietteti a végleges náci felbomlást, a háború végét. Érdekes jóslást tett Drew Pearson, mely szerint, amidőn a nácik teljesen kiszorulnak, vagy visszavonulnak Oroszországból, úgy nagymérvű békeajánlatot fognak tenni az oroszoknak, melyet az oroszok a Szövetségesek elé terjesztik ugyan, de elfogadása mellett lesznek, mely csak kormányváltozást követelne meg Németországban, de nem ragaszkodna az “unconditional surrender” követeléshez. Persze ez csak találgatás, de minden jel arra vall, hogy amig az oroszok elől visszavonulnak a nácik, a Szövetségesekkel szemben még mindig nagy erőt mutatnak és kemény harcokra van kilátás. Ezt ha másért nem is, csak azért megteszik, hogy megmutassák, hogy még sok angol-amerikai katona életébe kerülne a háború folytatása, ha ragaszkodnak az “unconditional surrender” követeléshez. Ez az esetleges orosz álláspont, egy kicsit érthetetlennek látszik, ha nem vesszük számításba, hogy a Szovjetek nem igen bíznak az angol diplomatákban sem és inkább meghagynának egy félig meddig erős német hadsereget, melynek esetleg a barátságát is elnyerhetnék, minthogy megengedjék, hogy az angol-amerikai kombináció diktálja a békét és az oroszokat éppen úgy kizárja mindentől mint a németeket. Még az sincs kizárva, hogy karácsony előtt megtörténik ez a s^kkhuzás, a németek és oroszok részéről és azzal végetvetHáborús szemle (Vi.) Ezen vértengerben nehéz tisztán látni a helyzetet. Például a nácik úgy igyekeznek feltüntetni az orosz frontot, mintha ottan minden a hadvezetőség terve szerint történne. Mivel most nem foghatják az orosz téli hidegre, vagy hóviharokra, igy nagyképűen csak azt jelentik, hogy minden visszavonulás tervszerint történik. De ha visszatekintünk a júliusi náci offenzivára, amikor óriási felkészültséggel, még csekély sikereket is értek el, de tiz nap alatt a saját vérükbe túladtak, már nem lehet azt hinni, hogy az is a haditerv szerint történt. Azt sem hiheti el még a legbuzgóbb náci sem, hogy a világ leggazdagabb területét Ukráni- niát, melynek a lefoglalása több mint egy millió náci életbe került, most egy másik millió náci feláldozásával tervszerűen adják vissza az oroszoknak. Hogy nagyon véres és elkeseredett harcok folynak legtöbb helyen, azt a nácik nem tudják letagadni. Stalino, Poltava vidékén hetekig folyt nagyon is véres harc és bizony az oroszok ottan nagyon keveset haladtak előre. Az orosz offenziva első heteiben alig 2-3 mile haladást és azt is nagy áldozatok, harcok révén tudták az oroszok megtenni. Most már 10-12 milet haladnak sok helyen, ahonnan a náciknak elkellett vonni csapatokat, hogy Poltava és más helyeken képesek legyenek ellenállni. Mivel a támadás 650 mile hosszú fronton egyszerre halad igy nem tudják minden pontját védeni sikeresen, legtöbb erődítményt, a körülkerítés veszedelme miatt kellett feladni, de nem a tervszerint. Most már csak 65 milera vannak Kievtől, mely 220 mile haladást jelent Őreitől 40 nap alatt. Ugyancsak veszedelmesen közel, 38 milera vannak Zaporozhe legdélibb Dniper folyó keresztezésétől, amely az egész
