Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-20 / 1259. szám
1943. március 20 BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) A FESTÉK GYÁRTÁS IS UJ LENDÜLETET KAP Wőhler hires felfedezésével egyidejűleg találta föl Gnelis tanár a szervetlen ultramarin festéket, mely a lapis lazuli iszapjából készült és gyönyörű kék színével egyszerre meghódította az ízlést, a divatot és az ipart. Ez a dicsőség azonban nem tartott sokáig, mert már 1834-ben föltalálták az anilint és a nitrobenzolt és evvel megindult a “kátrányfestékek” hatalmas arányú gyáripara. A festék iparral párhuzamosan fejlődött a gyógyszerek vegyi ipara is, mely különösen Németországban lendült föl, hogy csak néhány fontos anyagot említsünk: a karból, a szalicilsav és az aszpirin. Legjelentősebb következtetése azonban Wőhler nagy fölfedezésének talán az volt, hogy ettől fogva szétágazott a kémikusok tudományos tevékenysége. Eddig ugyanis a tudósok mind egyetemes általánosságban foglalkoztak az egész kémiával, ám Wőhler óta lehetetlenség lett, annyira kiszélesedtek a kémiai határok. így a tudósok lassanként speciálisták lettek, kiválasztották a szerves vegytannak valamelyik ágát és ebben dolgoztak, ezt fejlesztették kísérleteikkel, aminek az lett az eredménye, hogy a szükebb térre összpontosított munka és szorgalom jelentékenyebb sikereket hozott. Például az elektromosságnak a vegytanra alkalmazása szülte a galvanoplasztikát, mely a villamos áram vegybonto erejének gyakorlati fölhasználása. Föltalá- lója Jacobi mérnök és nagy jelentősége abban áll, hogy silány anyagokból készült tárgyakat minden mechanikai segítség és művészi ügyesség, vagy munka nélkül mesterien bevon nemes fémréteggel úgy, hogy a tárgy csalódásig hűen utánozza a nemes fémeket. Továbbá elterjedt alkalmazást talál a galvanoplasztika a sokszorosító iparban is. Ugyancsak a villamos áram vegybontó hatásán nyugszik az elektrolízis is, vagyis az az eljárás, mely szerint a fémeket elektromos utón vonják ki a kőzetekből, ami ismét óriási vívmánya a kémiának, mert költséges telepeket, gépeket és fárasztó műveleteket tesz fölöslegessé. Különösen a réznek ilyen földolgozása van használatban és hogy mily olcsó ez az eljárás kitűnik abból, hogy a Niagara vízesésnél fölállított óriási rézfinomi- tók melyekhez az elektromos áramot a vízesés erejével állítják elő, dolgozták föl a háború előtt az európai rézércek nagy részét is a kétszeres tengeri szállítás dacára. Az úgynevezett elektrolit réz sokkal olcsóbb Európában, mint a kontinensen termelt réz. Az aluminium előállítása pedig, ha Heroult föl nem találta volna elektromos utón való előállításának módját, oly drága lenne, hogy ipari célokra egyáltalában használni se lehetne. A villamos áram vegybontó ereje szolgáltatja a szövőiparnak is az olcsó fehérítő anyagot, az ólom lúgot, a klórt és a klór- mészt, melynek gyártása Németország egyik legjelentősebb iparágát teremtette meg. S hogy csak még néhányat említsünk meg, a fontosabb vegyi készítmények közül: elektromos vegybontással készítik a durranó gázt, krómsárgát, a berlini kéket, a foszfort, a klórsavat, kálit, stb. Nehogy megfeledkezzünk a legérdekesebb sikere egyikéről Moissan mérnöknek sikerült mesterséges utón gyémántot előállítani elektromos vegybontással. HOL LENNE AZ ORVOSI TUDOMÁNY A KÉMIA FEJLŐDÉSE NÉLKÜL? Az emberiség általános jóléte szempontjából azonban mégis csak az orvosi kémia köszönhet legtöbbet Wőhler nevezetes fölfedezésének. Már említettünk néhány fontos gyógyszert, amelyeket meg kell most még toldani a morfinnal, mely az orvostudomány legfontosabb altató szere, a khinin- nel, mely a váltóláz egyetlen hathatós orvossága és a sztri- chinnel mely ugyan a legerősebb mérgek egyike, de egyúttal igen sok betegségnek az egyetlen orvossága is. Ide lehetne sorolni a mesterséges zsiradék és olaj ipart is, melynek úgyszólván atyja és mestere a francia Chevreul volt. A szappanfőzés mesterséget gyámoltalan kisipari állapotból Chevreul fejlesztette hatalmas gyáriparrá és ugyancsak ő találta fel a stearinsavat, melyből aztán ő és Gay Lussac 1825-ben a stearin gyertyát kezdték gyártani, eljárásukat 1831-ben Milly és Motard tökéletesítettek és a stearin és milly-gyertyák lassanként teljesen kiszorították a faggyú gyertyát a forgalomból. A szappanfőzés egyik mellékterméke a glicerin, melynek évi fogyasztása több millió tonna. A stearin gyertyák föltalálása volt az első jelentős lépés a világitó ipar nagyarányú fejlődésében. Itt a petroleum iparról szólunk, mely azzal kezdődött, hogy Drake amerikai mérnök 1859. augusztus 27-én megfúrta az első petroleum kutat Pennsylvaniában. Ettől fogva évtizedeken át a petroleum volt a legfontosabb világitó anyag és a galíciai, orosz és romániai petroleum források száz és ezer milliókat jövedelmeztek tulajdonosaiknak. A petroleum világitó olaj mellett egész csomó értékes melléktermény maradt hátra: benzin, gazolin, nafta, földolaj, para- fin és vazelin, amelyek mind fontos anyagok a modern gyáriparban és a faggyút, a faolajat meg az egyéb állati zsiradékokat a technika igen sok alkalmazásában pótolják. A MÜVAJAT KÖZEL 100 ESZTENDŐVEL EZELŐTT ISMERTÉK A marha faggyúból Mouries kémikus III. Napoleon kívánságára hosszas kísérletezés után előállította a müvajat, mely közönségesen margarin néven ismeretes és a természetes vajtól sem színre, se izre nem különbözik, noha alig kerül félannyiba. A margarin ma már igen fontos élelmiszer és aziránt táplált előítéletek egyáltalában nem jogosultak, mert csak a legtisztább és legjobb marhafaggyuból lehet margarint készíteni és mihelyt a faggyú megavasodik, rögtön olyan kémiai változásokon esik keresztül, hogy margarin készítésére többé nem alkalmas. Az ipari és technikai kémia rohamosan fejlődött az utolsó száz évben. A XIX. század elején még csak magánosok űzték, mint speciális iparág, mig ma a XX. században olyan nagy iparrá fejlődött, mely a világ legnagyobb gyárait hozta létre. Ide tartozik Nobel Alfréd kémikus dinamit ja és a gyuj- tószerek kémiájának imerteté- sei is, amelyben elsőrendű szerepe van magának a gyújtónak, ahogy az idők folyamán mai alakjáig kifejlődött. A foszforos gyújtók 1833. körül jöttek forgalomba, de mivel a foszfor irtózatos betegségeket okozott a munkásoknak, nem igen terjedtek el. Végre 1845- ben Kopp megfigyelte, hogy a foszfor, ha hosszabb ideig áll a napon, megvörösödik, elveszti mérges tulajdonságait, de egyébként ép oly gyúlékony, mint azelőtt volt és ebből a foszforból készítik az úgynevezett svéd gyufát, melynek a gyártása az egészségre már nem veszélyes. BÁNYÁSZAT ÉS KÓHÁSZAT Az ősember legrégibb mestersége a vadászat és halászat mellett a bányászat volt. Attól fogva, amikor kőbaltájával támadt rá a barlangi medvére, mindenkor rá volt szorulva a bányászatra, mert eszközeit, csontból és kőből, később pedig ércekből készítette. Amely mértékben fejlődött a bányászat, ugyanoly mértékben hágott az ember is egyre magasabbra a kultúra és civilizáció lépcsőfokain, mert a bányászat termékei adták kezébe az eszközt, az emeltyűt a további emelkedésre. A cromagnoni ember, aki még barlanglakó volt, csak csont és kőszerszámokat ismert, obszidián hegyű nyilakkal, dárdákkal ejtette el zsákmányát és ugyancsak kőkéssel fejtette le a bőrét, melyből csonttükkel varrt magának ruhát. Ez volt a kőkorszak, melynek nyomai Magyarországban is megvannak a Miskolc fölött fekvő Avashegyen, mint Herman Ottó bebizonyította tömegesen élt ősember és a hegyoldal kóvás tűzköveiben a szerszámok és fegyverek igazi arzenáljával rendelkezett. Lassanként, amint a kőcsiszolást már szinte művészi tökéletességgel űzte az ősember, rájött arra, hogy a fegyverei és szer- I számai sokkal tartósabbak len- Inének, ha oly anyagból készítené őket, amely nem oly merev, szilárd és törékeny, hanem hajlósabb és rugalmasabb. A kőbalta éle hamar kicsorbult, a kő nyílhegy hamar letört és eltompult, ha keményebb tárgyhoz ütődött és akkor lekellett róla repeszteni egy egy szilánkot vagy réteget, hogy ismét használható legyen. Ez az örökös vesződtség és bajlódás arra ösztönözte az ősembert, hogy megfelelőbb anyagot keressen fegyverei és szerszámai számára. (Folytatjuk) A NÉMETEK BELSŐ ERŐDÍTÉSEKET ÉPÍTENEK, PARTRASZÁLLÁS ELLEN LONDON, márc. (ONA) — Az európai szárazföldről érkező jelentések és a repülők megállapításai arra vallanak, hogy a németek nem bíznak benne, hogy partraszállás esetén a partokat fegvédelmezhetik. Lázasan épített belső erődítési vonalak, a partoktól jó távol, arra mutatnak, hogy a németek el vannak készülve a hátrálásra a partoktól és távolabb, beljebb is készülnek a védekezésre. így erődítési vonalak építése nyilvánvaló Soissons vidékén az Aisne és Oise folyók egy befolyásánál. Ezek az erődítési vonalak tovább visznek Észak-Franciaországba és Belgiumba északnyugatra Gent belga városig s onnan Hollandiába. Bizonyos vidéken háromszoros erődítési vonal is megállapítható. Hidak, völgyek, keresztutak, egyes házak, valóságos erődökké alakultak át. A legtöbb városban, sőt falvakban is állásokat építettek ki uccai harcok esetére, ha a lakosság a partraszállás hírére felkelne. HITLER SZÉLHÁMOSSÁGA AZ OLASZ KATONÁKKAL LONDON, márc. (ONA) — Itteni szövetséges körökben azt a tengelyi hivatalos hirt, hogy a keleti fronton lévő olasz csapatokat visszavonják és Olaszország védelmének rendelkezésére bocsátják, semmi egyébnek nem mondják, mint szemérmetlen szélhámosságnak. Az olasz hadsereg viszonyaival ismerős katonai körök úgy tudják, hogy 12 olasz hadosztály harcolt az orosz fronton. Ebből két páncélos hadosztály, a többi pedig alpini-k, hegyi csapatok. Ez a haderő mindössze 150.000 ember volt. 120.000 ebből elesett és az oroszok foglya lett. Mindössze 30.000 ember hazaszállításáról lehet szó, de ezek elvesztették teljes felszerelésüket a voronesi frontszakaszon, testükben, lelkűkben megtört emberek. Az orosz frontról való hazaszállítás különben sem jelent sokat az olasz nép számára. Hiszen az olasz fiuk a Balkánon véreznek évek óta, különösen pedig Afrika sivatagain, ahol csontjaik százezerszámra fehérlenek a homokban. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
