Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-20 / 1259. szám
8 oidai BÉRMUNKÁS 1943. március 20 TÁRCA "Safety First" Irta: Erdős Géza Ez a szálló ige akkor keltett bennem először mélyebb benyomást, mikor egy széfti förszt táblába beleütöttem a nyakamon viselt dinnyeszerü gömböt. Ott díszelgett a tábla egy temetkezési vállalkozó kirakata előtt, hogy kioktassa a köny- nyelmü polgárokat. A koppa- násra kirohant egy gyászba öltözött, patkányszemü és viaszos orcáju ur, sebesen jegyzeteket készített miközben patkányszemeit szúrósan szegezte rám, mintha én hulla, azok meg koporsófedél lettek volna. Szemméreteket vett rólam a polgártárs és egy költségvetést nyomot kezembe, melyen rajta volt becses cime és az, hogy számomra jutányos áron készít koporsót és 59 dollár 99 centért úgy eltakarít, mintha sohase lettem volna a világon. E nevezetes esemény előtt való napon egy igen praktikus “safety first” cikket olvastam, melyben meg volt Írva, hogy előrelátó halandó ha halandó, mindig az orra elé néz. Mert csupán igy kerülheti el hogy a jövendő nemzedék számára csinált temérdek lövészárokba bele ne szédüljön. Valamikor régen, mikor még öregapám ringatott térdein, mesélte a megboldogult, hogy valamikor még régebben, (mikor még őt ringatta a térdén, hasonló módon megboldogult dédöregapám) egy hamisítatlan kerek négy krajcárost talált az uccán. Azt is elmesélte nagyapám, hogy életét annak köszönhető, hogy járás közben midig a kövezetét akkoriban porló uccai port, illetve sarat vizsgálta. Jó öregapám példája és a “safety first” együttes kulturális hatásán jó magam is eltökéltem, hogy ezentúl vigyázok becses személyem magánbiztonságára, továbbá az esetleg utamba hullatott réz, nikkel, ezüst és aranypénzekre (nem vetvén meg a bankjegyeket se) az ilyen elhatározás különösen aktuális Ney Yorkban, hol az uccákat jelenleg feltúrták és kitúrták egész a föld közepéig és ahol ma is, mint mindig naponta sok ember elveszti a pénzét. Persze könnyű az elhatározás, de a kivitele már nehezebb. Képzeljenek el egy szerencsétlent kinek az orra nagyon hosz- szu és a látása nagyon rövid. Hogy a csodába lásson szegény az orra elé ? Persze okuláriu- mot hordhat és esetleg az orrából is leoperáltathat egy néhány angol hüvelynyit, amivel némileg helyre állítaná a “Safety first” egyensúlyt. Igen ám. De ha szegény azok közé tartozik, kik naponta a “Quick Lunch Room”-ban ebédelnek. Ez az a helyiség, melyben jóétvágyu, de gyenge fizetőképességű egyedek karosszék formájú kalodába szorulnak és bosztoni babot, meg kaliforniai kukoricát gyömöszölnek magukba. A kaloda arra való, hogy a gyomorfalakat kellően összenyomva, a jóllakottság kéjes illúzióját minél olcsóbban és korábban előhívja. Másrészt a kaloda mint bizonyos “Safety first” berendezés is végtelenül jótékony, amennyiben megakadályozza a túlságos nagyevést és ezzel az egészségünk megromlását. A kalodában ebédlő ur soha szem előtt nem téveszti, hogy ha túlságosan sokat eszik, a székben reked, abból kimászni képtelen és igy mérsékletre szokik. Lenyelvén a kukoricát, a mi mérséklethez szokott ebédelünk kibújik a kalodából; arcán megelégedett mosoly, szivében béke, gyomrában a bosztoni bab és a kaliforniai kukorica, — lelkében a 15 centért való jóllakottság kéjes érzete. Kiszáll a székből .... megáll és hirtelen irtózatos sejtelem szállja meg. A karos szék megszűnt szorítani, hasüregének a falai elfoglalják rendes helyüket és gyomrában tátongó ür jelentkezik, mit semmi be nem tölthet, csak a gyönyörű habos cake, melynek ára (Uram segíts!) 10 cent. Ki állhat a végzet útjába? Az Ur gondot visel a mezők liliomára, de az emberi halandó kénytelen önmagát táplálni, ha a “Safety first” igét és az orrát szem előtt tartja. A szem előtt tartott orr a gyomor nevű sötét kamara számára végez felderítő szolgálatot. Afféle külső képviselő. Kiszimatolja a különböző szinü, szagu, formájú és áru ínyencségeket, abban a biztos tudatban, hogy gyomor főnök ur kellő táp jutalékban részesíti a bevétel arányában. Szimatoló nagy orr az élelmezés safety first-jének detektív je, valóságos Sherlock Holmes ja. S itt ütközik ősszé a két biztonsági szükséglet különböző igénye. Ha a táplálékod romlatlanságát akarod biztosítani, mennél hosszabb legyen a szimatoló szerszám, ellenben ha az orrod elé akarsz látni, hogy biztosan járj, ahol mész, az orrod hosz- szusága nagy hátrányodra le- end. Ilyen az élet, tele inkompatibilitással. Nem csoda, hogy sokan megunják és halálra isz- szák magukat. Ám Sherlock Holmes szimatol, amig e jogában rövidséget nem szenved. Sa a 10 centes “cake” integet, mosolyog, suttog, nevet, kiabál, röhög, ordít. — Meglátni és megszeretni egy pillanat müve. (De semmiesetre se több egy percnél.) Beleszorulni újra a karosszékbe, hogy a habos caket a gyomrunkba szorítsuk, egy másik röpke pillanat. Ize nincs, bűze van. Irtózatos.... oelétörött a 12 dolláros hamis foga. Szóval, odatódul szegény áldozat a márványos kirakodó helyhez és megszólítja azt a fehér zubbonyost, aki neki a habos kéket lepuncsolta. Ez a bizonyos fehér zubbonyos egy ir származású egyén, ki még nemrég a Barnum cirkuszban dolgozott, lévén ott a kidobó osztály alkalmazottja, mely hivatást nagy sikerrel teljesité s végre úgy Barnum, mint Bailey megijedtek, hogy nemsokára az elefántokat meg a tulajdonosokat is kidobja. Hogy ezt megelőzzék, őt dobták ki az osztály többi tagjainak segítségével. Tehát ehez a bizonyos írhez fordul a mi törött reményű és tört fogú áldozatunk, mondván: — Ez a cake nem jó. — Ki mondta, hogy jó? — De bűzös, hagymaszagu, kemény és beletört a 12 dolláros hamis fogam, cserélje ki bosztoni babra. Az ájris nem felel, ellenben beleüt a panaszos balszemébe a jobb öklével, átugrik a “pult”- on, rátérdel a boldogtalanra és torkának nyomja az ócsárolt caket. Kikutatja, zsebeit, elveszi a talált 34 centet és kirakja az ájult panaszost az uccai gyalogjáróra. Lefizeti a pénztárosnak a lepuncsolt 25 centet és 9 centet a saját zsebébe sülyeszt, törlőrongyot kerít, felmossa a porcellán falra föl - freccsent vérfoltokat és elfoglalja fásult arccal a pult me- gett való helyét, ügyesen utánzóit ételnemüeket és elégedetlen fogyasztókat “lepuncsolni” az ő hivatása és ő közmegelégedésre gyakarolja e hivatást. De, hogy az ördögbe viseljen szemüveget az olyan ember, ki naponta hároszor az ilyen helyen étkezik? Ki fedezze a töméntelen tönkre “puncsolt'’ szemüvegek költségeit? íme, egy másik összeférhetetlenségi bonyodalom, melyben az élet legfontosabb “safety first” igényei összeütközésbe kerülnek. A modern élet problémái néha komplikáltabbak a jóhirne- vü gordiusi csomónál s bár kardon kívül, gyorstüzelő fegyverek, kézi gránátok, vizi és légtorpedók állnak a rendelkezésünkre, mégse tudjuk megoldani őket. A “safety first” eszmék egymást kergetik fejemben. Uton- utfélen beleütközöm az igébe. A temetkezési vállakozó figyelmeztetése véres nyomot hagyott a homlokomon, mégse tudom, hogyan óvjam meg a biztonságom. Ha nem biztosítom az életemet, elmérgezi ezt a feleségem nyelve. Ha biztosítom az életem, megmérgez a feleségem készített marha-nyelv. Ha melegen öltözöm, elkényeztetem a testem, ha hidegen öltözöm, akkor biztos meghűlök. Ha halkan beszélek, nem értik, mit mondok, ha kiabálok, nem értik, miért kiabálok. Ha faházban lakom: beleégek, ha kőházban: összedönt a földrengés. Ha villamos a világításom, megüt az áram, ha gáz, megfojt az átkozott. Ha petroleum a lámpám, az feldül és korommá éget. Ha gyertyát égetek ? — — — ki használ gyertyát a huszadik században? Ha járás közben a lábaim elé nézek, valami a fejembe ütődik, agyvelőrázkódást kapok, megvakulok. Ha felfelé nézek: beesem abban a bizonyos verembe, melyet a közmondással ellenkezőleg valaki a saját maga számára ásott, de melybe mai napság mindig más esik. Ha villamosra ülök, az beleszalad egy lámpaoszlopba, vagy épülő kanálisba. Ha a magas vasutat kultiválom, az leszakad, összeütközik, bukfenceket és utasokat hány. Ha a földalattira ülök, az kigyul, bedől, összeomik. Nincs igazság. Az igazságban mindig benne van a gazság. De legnagyobb gazság az, hogy az ember soha bizton nem élhet e földön. A nagy találmányok tere még nincs kimerítve. Tárt karokkal várja az emberiség* azt a világrengető elmét, aki megírja az első igazán üdvözítő és biztositó “Safety first” törvényeket, melyeknek utasításait biztonsággal követelheti a békés polgár és melynek tanácsait követve 100 százalékos az esély, hogy elérjük az élet magasztos végcélját, mely abban nyilvánul, hogy fehér párnában, csend, nyugalom és jólétben szenderedjünk jobblétre, minden komplikációtól menten — végelgyengülésben. NAGY VÁLTOZÁS NEW YORK, márc. — New York állam szenátusa Baum szenátor indítványára elfogadta azon javaslatot, amely üdvözli az orosz Vörös Hadsereget alapításának 25 éves évfordulója alkalmából. A Vörös Hadsereg születésének idején, vagyis 25 évvel ezelőtt New York állam törvényhozó testületé kizárta 11 szocialista tagját, akik ellen az egyetlen vád az volt, hogy “vörösek”, szimpatizálnak az oroszokkal, igy természetesen a Vörös Hadsereggel is. New York állam törvényhozó testületének a véleménye alaposan megváltozott. KÖLTŐK SORSA AZ UJ RENDBEN LONDON, márc. (ONA) — Az idevaló hollandi kormány hirt kapott arról, hogy Jan Campert hires holland költő az egyik német büntetőtáborban kiszenvedett. A költő azért került oda, mert hollandi zsidóknak kezére járt, hogy átszökhessenek a határon. — A lengyel kormány meg azt jelenti: A németek mindent megtettek, hogy Chopin-nek, a nagy lengyel nemzeti zeneköltőnek muzsikáját ne lehessen többé hallani Lengyelországban. Minthogy azonban azt nem bírták elérni, “arizálták” Chopin-t. Kitalálták róla, hogy Chopin apja német eredetű volt és a család neve igazában Schobinger. KÉTES KITÜNTETÉS WASHINGTON, marc. — A Greek Orthodox Church a legnagyobb kitüntetését, — a Szent Sir Nagykeresztjét adományozta Roosevelt elnöknek. A kereszt állítólag abból a fából van, amelyre Krisztust fel- feszitették. (Abból a keresztből már annyi darab került a forgalomba, hogy egész erdőt kitenne. — Szerk.) Noha a kitüntetést igen nagy ceremóniával adták át, értékéből nagyon levont az a tény, hogy Rooseveltet megelőzőleg eddig csak egy amerikai kapta meg> _— ez az egy azonban Harding, a siralmas emlékezetű elnök volt.
