Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-03-13 / 1258. szám

8 oidai BÉRMUNKÁS r* Őfensége hadserege (Vi.) Ernest Lindley a New j Deal nagy pártolója, rovatában megemlítette, hogy mivel Hab­sburg Ottónak nem sikerült egy ezredet sem összeverbu­válni saját felhívására, melyet a horvát-magyar volt állampol­gárokhoz is kiküldött, most az amerikai hadseregbe besoro­zott volt osztrák alattvalókat helyezik át az őfensége hadse­regébe mely már közép nyuga­ton gyakorlatozik. Ezt a detroiti Free Press ve­zércikkben említi meg és hozzá teszi, hogy mivel a kormányt pártoló egyén irta, igy nem üres vád lehet és nagyon is jó volna kongresszusi vizsgálat ebben az ügyben. A vezércikk és miszerintünk is az még sokkal rosszabb, mint az első eset, amikor Euró­pa legvéresebb királyi háza trónkövetelőjének megenged­ték, hogy amerikai pénzen ön­kénteseket toborozzon saját hadserege részére. De amikor a demokrata amerikai kormány a volt orsztrák állampolgárokat besorozza, bekényszeríti az ő- fensége szolgálatára az már bosszantó, már azért is, mivel azért nem sikerült Ottónak az önkéntesek toborzása, mivel minden munkás sőt liberális, volt osztrák alattvaló gyűlöli még azt a nevet is, melyet vi­sel, de még jobban azt a célt: a Habsburgh monarchiát, melyet vissza akar állítani. A Free Press még azt is mondja, hogy “jó lenne Ottó­val megértetni, hogy ne üsse az orrát az amerikai és a há­borús ügyekbe, vagy ha azt nem tudja elkerülni, akkor hagyja el az országot. Mert mi nem azért harcolunk, hogy a világot megmentsük a Habs­burgok részére. A volt osztrák alattvalók még kevésbé hajlandók azért harcolni, kivéve azt a tucat ki­rályi tisztet, akik közlegények nélkül, megalakították az oszt­rák zászlóaljat, melyet most a demokratikus Berle, Stimson, Hull miniszter urak látnak el közlegényekkel, akiknek szüle­ik vagy ők maguk is elmene­kültek szülőhazájukból, mert nem akarták őfensége mundér­ját, parancsnokságát és kine­vezett tisztjeit, csatlósait szol­gálni. És most itt Amerikában sem tudtak ezen átkozott kirá­lyi bandától menekülni, az ame­rikai kormány sorozza be őket és helyezi ezen királyi banda hatalma és parancsnoksága alá. Ez sok amerikait is vérig bosszant, de legjobban mérge­síti azon volt osztrák alattvaló­kat, akiknek őseit halomra gyilkoltatták a Habsburgok ér­dekében, akiknek az apjait és hozzátartozóit képezték, pofoz­ták a királyi tisztek, hogy hü alattvalókat, mindenben enge­delmeskedő jobbágyakat, ágyu- töltelékeket neveljenek belőlük, akik a királyért meghalni haj­landók, minden habozás és gon­dolkozás nélkül. Hány ezer fiatalember szö­kött meg szülőhazájából, csak azért, hogy ezt a sorsot, a ki­rályi hadsereget kikerülhesse, megmenekülhessen a király szolgálatától. Nálam is, de úgy hiszem legtöbb királyi a csá­szári alattvalónál az volt leg­nagyobb ok az óhazából való menekülésre, hogy nem akar­tunk a király szolgálatában ka­tonáskodni, a rabszolgaságot nevelő, három éves pofozó kur­zuson keresztül menni. 84.000 EMBER HALT MEG HARKOVBAN NÉMET URA­LOM ALATT MOSZKVA, márc. (ONA) — A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 10.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 12.00 Mrs. J. Bodnár, Birdgep. 5.00 Mrs. J. Deák, Akron — 12.00 Mrs. G. Deme, Akron .... 12.00 Mrs. L. Decsi, Akron __ 5.00 Mrs. St. Detky, Phila .... 3.00 Mrs. M. Danka, Cleve. .. 8.00 Kath. Estergall, Clev....... 3.00 Mrs.özv.J. Farkas, Akron 12.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 12.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.... 12.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron ...... 12.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 7.00 Mrs. J. Kollár Cleveland 7.00 Mrs. Kozsány, Saratoga 12.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 9.00 Mary Mayer, Phila ........ 9.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 12.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila. 1.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. Török, Atl. City .... 10.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 8.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 12.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 11.00 Az “Izvesztija” nagy moszk­vai újság tudósítója megálla­pította a felszabadított Har­kovban, hogy német megszál­lás alatt a városnak közel 70,000 polgára, köztük ezer és ezer nő és gyermek halt meg szószerint éhen. A nácik nem adtak kenyeret, csak annak, aki nekik az ő háborús üzeme­ikben dolgozott. Ilyen munka azonban csak kevés volt. A la­kosság mint a kisértetek lé­zengtek és rakásra haltak a nyomorúságtól. 14,000 zsidó lakosa volt Karkovnak. Ezeket egy nap beterelték a város 13. kerületébe, ott barakkokba zár­ták őket és sorra valamennyit rakásra lőtték, lemészárolták. A barakokat, mielőtt elvonul­tak felgyújtották. MUNKÁS-VADÁSZAT EGÉSZ EURÓPÁBAN LONDON, márc. (ONA) — Ideérkezett hírek szerint a né­metek kétségbeesett hajszája munkaerő után, egész Európá­ban tetőpontját érte. A leg­több megszállt országban éjjel­nappal követik egymást a ren­dőri razziák a városokban. E rendőrid akciókat mindenütt a gestapo irányítja, a helyi ren­dőrség meg segédkezik. Vona­tok, városi közlekedési eszkö­zök, omnibuszok hirtelen meg­állnak és aztán jön az átkuta­tás. Kávéházakat, kocsmákat, mozikat, ahova egész családok beülnek, hogy egy kis meleget érezzenek, hirtelen megrohan­ja a rendőrség és akit jónak látnak viszik egyenesen a va­súti állomásra, elcipelésre. Sok­szor a rendőr csak elszedi az emberektől a személyazanossá- gi igazolványokat. Ha aztán az az ember jelentkezik a rendőr­ségen, hogy visszakapja, már viszik is a vasútra. A németek most már azzal sem törődnek, ha a megszállt országok nélkü­lözhetetlen munkásait viszik el. Mindenkit elcipelnek, akire csak rátehetik a kezüket és nem törődnek vele, ha a meg­szállt ország gyáripara meg is akad. “ÚJRACSOPORTOSÍTJÁK” A MAGYAR HADSEREGET AZ OROSZ FRONTON WASHINGTON, (ONA) — A budapesti rádiónak egy házi használatra szánt, de német nyelvű — bizonyára a német “népcsoport”-nak szóló — rá­dió-közleményét fogták fel it­ten. A közelmény a magyar fő­parancsnokság kommünikéjét adta le, mely igy szólt: “ A ke­leti fronton lévő magyar sereg jelenleg ujra-csoportositási mű­veletekkel van elfoglalva, me­lyek igen kemény menetelési feladatokat követelnek a csa­patoktól. A magyar sereg ez ujra-csoportositása hamarosan befejeződik.” A rádió magya­rázó azután e kommünikéhez még hozzátette: “Illetékes ka­tonai körökben a fenti közle­ményhez még a következőket fűzik: Mozgó védelmi har­cok folytak azzal a céllal, hogy egyrészt visszaverjük és meg­lassítsuk az ellenség tömegtá­madását, másrészt pedig, hogy csapataink oly kevés vesztesé­get szenvedjenek amennyire le­hetséges.” AZ OROSZ FRONT Krasnodar, Rostov, Voroshi­lovgrad, Kharkow kiürítése em­berveszteségben nem okozott a németeknek olyan súlyos csa­pást, mint a Stalingrádnál szen­vedett vereség. De a némete­ket a fölényes orosz stratégiai annyira sarokba szorította, hogy kénytelenek voltak álta­lános visszavonulást elrendelni, mert a makacsabb védelem még több véráldozatba került volna. De bizonyos, hogy a né­metek a déli orosz fronton a legtöbb hadi csomópontot elve­szítették, viszont az oroszok számos várost visszahódítot­tak, amelyeknek a németek ko­rábbi dicsekvései szerint, dön tő katonai és gazdasági jelen­tőségük van. 70 ESZTENDŐS KÖLTŐ A HEGYEKBEN LONDON, feb. (ONA) — Ju­goszlávia legnagyobb élő köl­tője, a 69 esztendős horvát Vladimir Nazor eltűnt Zágráb­ból és a hegyekbe vette magát, elment testvérei közé, a sza­badságért harcoló szegénylegé­nyekhez. A náci-szolga horvát kormány nagy zavarban van, 1943. március 13. nem akarja bevallani, hogy a nagynevű nemzeti költő is a forradalmárokhoz csatlakozott, azért azt a hivatalos mesét ta­lálták ki, hogy a partizánok az ősz költőt elrabolták. Ennek ellenkezőjét tanúsítják azonban Vladimir Nazor utolsó versei, amik arról szóltak, hogy szive őt is az erdők és hegyek ren­getegébe vonza. Akkor a náci “Ppremost” folyóirat meg is rótta a költőt: “E nagy ember filozófiája, mondta a folyóirat, nem illik már bele a világ uj rendjébe.” MIT MESÉLNEK A MAGYA- ROKNAK NEW YORK, feb. (ONA) — Az orosz rádió, egy angol nyel­vű, Amerikának szóló híradá­sában elmondja, mit próbálnak hivatalosan a magyar közön­ségnek beadni a veszteséges oroszföldi harcokról. A moszk­vai rádió a magyar hadvezető­ségnek ezt a hivatalosan kia­dott jelentését idézi: “A szovjetcsapatok mindösz- sze azokat a városokat és lakó­helyeket szállják meg, amelye­ket a német csapátok elhagy­tak anélkül, hogy az ellenség távozásukat észrevette volna”. A “Skt Gallener Tagblatt” budapesti tudósítást közöl, amely szerint a magyar lapok az oroszországi hadihelyzetet igyekeznek vigasztalóan leírni. Azt írják, hogy a “németek el­lenállhatatlan védelmi fegyve­rei ezerszám kaszálják le a tá­madó oroszokat” és hogy az oroszok tartalékai “már kime­rültek, lényegében öreg embe­rekből, asszonyokból és gyere­kekből állanak”. A svájci lap értesülése azonban ezzel szem­ben közli, hogy a lapok harcté­ri halál-jelentései megrendítik az egész magyar társadalmat, noha kimerítő veszteségi listá­kat még nem adtak ki, nem is adhatnak, mert a parancsnok­ságok jóformán azt sem tud­ják, hol vannak a csapataik, mennyi pusztult el belőlük és mennyi esett fogságba. Az új­ságokban megjelenő halálhírek azonban elégségesek rá, hogy senki ne higyje a vigasztaló hazugságokat. ENYHÍTIK VALAMIT A ZSI­DÓK SORSÁT BERN, feb. (ONA) — A “Skt Gallener Tagblatt” buda­pesti tudósításában azt írja, hogy a magyar zsidókkal szem­ben az utóbbi időkben bizonyos enyhítéseket alkalmaztak. En­nek oka a lap szerint, hogy az ország gazdasági érdekei nem nélkülözhetik a zsidók közre­működését. A kiviteli cégeket például felmentették a zsidó- törvények zsidó alkalmazottak­ra vonatkozó rendelkezései alól, mert a kivitel üzlet zsidó alkal­mazottai mással nem pótolha­tók. De más téren is észreve­hetők enyhítések, noha nem lé­nyegesek. A zsidó munkás zászlóaljaknak például szabad vasárnap helyett szombaton ünnepelniük. A zsidó munka­szolgálatosok családi hozzátar­tozóik pedig ugyannyi hadise­gélyt kapnak, mint a bevonult katonák hozzátartozói.

Next

/
Thumbnails
Contents