Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-03-20 / 1259. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 MARCH 20

NUMBER 1259 SZÁM

A háború utáni gazdasági tervezet a kongresszus asztalán

A múlt hét egyik legfontosabb eseményei közé sorolhatjuk Roosevelt elnök háború utánra szóló gazdasági tervezeteit, melyeket tanulmányozás végett a kongresszus elé terjesztett. A 640 oldal terjedelmű törvényjavaslat az erre a célra kinevezett bizottság két évi munkájának az eredménye, mely a háború utáni, uj kapitalista termelési rendszernek az alaptervezetét képezné. Nagy vonalakban hasonlít az angolországi Beveridge Plan- hez, melynek lényege, hogy az állam gondoskodjon a “bölcsőtől a sírig’’ minden elő lényről aki az állam keretén belül napvilágra jött.

A társadalmi biztosítás ki- szélesítése, 26 hétig tartó szövetségi alapon kezelt munka- nélküli biztosítás, betegsegély és kórházi kezelés és más hasonló reformok képezik Roosevelt elnök ajánlatát, mely valóságban már nem uj, nemcsak azért mert részben már gyakorlatban van, hanem leginkább azért mert hasonló reformokról már sokat hallottunk különösen a választások idején. A tervezettel most azért érdemes foglalkoznunk, mert a választásoktól most még any- nyira távol vagyunk, hogy nem lehet föltételezni, hogy szavazat fogás lenne a tervezet hátterében.

Ugylátszik, hogy a Roosevelt kormánynak nagyon komolyan a kapitalista termelési rendszer megmentése a célja, és a helyzet tanulmányozói felismerték azt, hogy a régi formák között a kapitalista rendszer nem maradhat fönn és kényszerítve vannak olyan engedményekre mely a régi rendszer vak követői előtt érthetetlennek látszik. Ennek lehet tulajdonítani, hogy egyes képviselő urak Roosevelt tervezetét “szélsőséges szocializmusnak”, mig mások “bürokratikus ostobaságnak” minősítették. Nekünk még nem volt módunkban átnézni a terjedelmes törvényjavaslatot, de viszont a képviselő uraknak sem ,akik gyorsütemben mondtak bírálatot, de azt tudjuk, hogy a tervezet nem “szélsőséges szocializmus” és nem is “ostobaság” ellenben a képviselő urak bírálata vaskos ostobaság.

A tervezetben lehetnek és vannak ellentmondások, sőt talán az egész egy ellentmondás, mert uj termelési folyamat csak a régi megszüntetése

után jöhetne létre és a foltoz- gatásnak nem sok eredménye lehet .bármennyire is kiszínezve van. Az egyik ilyen ellentmondás a javaslatban, hogy minden visszatérő katonának munkaalkalmat biztosit és azért a munkanélküli segélyzés idejét meghosszabbítani akarja. De ezt nem lehet ostobaságnak nevezni, ez inkább éles előrelátás, mert jól tudják azt, hogy a kapitalista háborús termelést nem fogják tudni máról holnapra ismét a békés termelésre átformálni és az igazi megrázkódtatás csak a háború után fog pekövetkezni.

És még azt sem lehet tudni, hogy a háború milyen körülmények között fog befejeződni, de az bizonyos, ha nem lesz termelési profitra kilátás, akkor nem lesz termelés. Ha az a sok millió bérmunkás, akik ma a háborús muníciót gyártják, ugyan olyan lendülettel a hasznos szükségleti cikkek termelését folytatnák, rövid idő alatt az öldöklő barbarizmus helyett, az igazi jólétet és bodogságot jelentő paradicsomi életet varázsolna a földre. Persze ehhez a kapitalista termelési rendszer megszüntetése volna szükséges, nem pedig az alamizsnák osztogatása, mely fölött most aztán a képviselő urak talán évekig fognak vitatkozni. Addig mig a munkásosztály gazdasági erejét szervezetileg nem összpontosítja, csendes szemlélője marad annak a harcnak, mely az egyik oldalon egy morzsát akar adni neki, mig a másik oldal még azt is megakadályozni akarja. Ne várja a munkásosztály senkitől sem, hogy a saját jövőjének gazdasági tervezetét létre fogja hozni, ha annak- érdekében saját maga sem lép a szervezkedés szinterére. (f.)

HOL VAN A DÁN VAJ!

LONDON, márc. (ONA) — Az itt állomásozó dán menekült bizottság közzétette a német megszállás eredményét a dán élelmiszertermelés dolgában. Valaha Dánia látta el Európa egy részét vajjal, disznó és marhahússal, baromfival. A német megszállás óta azonban a disznók száma 3,200,000- ről 1,939 ezerre hanyatlott, a baromfi mennyisége, valamint a szarvasmarhák száma is valósággal lezuhant. Az erőszakos hódítás csak pusztítani tud, nem használni.

Sajtószabadság...

(Vi.) Az amerikai alaptörvények szerint itten sajtószabadság létezik. A mi gyakorlati tapasztalatunk szerint itten is a pénz beszél és csak az a sajtó irhát meg szemen-szedett hazugságokat is, melynek a hátamegett nagy pénzeszsák van.

Ezt bizonyítja Pegler Írásai, melyben neki szabad hamis vádakat emelni, tolvajnak nevezni még a kincstárt és hivatalnokait is. És amikor a kincstár hivatalosan bebizonyítja, hogy Pegler hazudott és kéri azokat a lapokat melyeken keresztül Pegler mérgezi a közvéleményt, hogy ezt a hazugságot igazítsák helyre a kincstár által kibocsátott dokumentumok alapján, a lapok a szabad sajtóra hivatkozva nem, vagy csak azt a részt közlik le, mely nekik tetszik és nem nagyon diszkreditálják Peglert.

A harc ottan kezdődött, hogy Pegler szerint a kincstár több millió dollárt kilopott az adófizetők zsebéből azáltal, hogy az évben kezdődő Victory adóban a múlt évben keresett pénzből is levont. Az első támadásra a kincstár felvilágosította Peglert, hogy a törvény azt mondja, hogy az 1943. január elseje után kifizetett összegekből kell a munkáltatóknak levonni és nem csak az 1943-as évben keresett összegből.

Ezt a magyarázatot Pegler nem vette tudomásul és tovább vádolta a kincstárt lopással ezen üggyel kapcsolatosan. Amire a kincstár hivatalosan megírta ezt a magyarázatot és kérte mindazokat a lapokat, melyben Pegler támadásai, vádjai megjelentek, hogy közöljék, ezen lapok több mint 8 millió példányban jelennek meg. De több lap nem közölte, vagy megcsonkította, mert őszerintük a sajtószabadság azt jelenti, hogy csak azt kell nekik közölni, ami nekik tetszik, vagy ami kifizető.

Ugyancsak ilyen harc volt a Tengeri Munkások Unionja elleni hamis vád, mely szerint még a háborús területeken sem akarták vasárnap kirakni a hadirakományt. Ezt is minden Hearst és más reakciós újság leközölte, de amidőn a Tengerészügyi minisztérium megcáfolta és az Union kérte a cáfolat közlését, sok megtagadta, vagy kiferditette, vagy ha headlineba közölték is a hazugságot, a cáfolatot eldugva pici betűkkel nyomtatták ki, tudva, hogy a tömeg csak a headlineokat olvassa.

Mink is elmondhatjuk a magyar nótával, “Anyám én nem ilyen lovat akartam” vagyis, nem igy képzeljük el a sajtószabadságot, hogy hazudni, rágalmazni, vádolni hamisan szabad, pláne ha csak a munkászervezetekről van szó, ha egyik csoportot a másik ellen uszíthatják. Ha mindez a szent tőke védelmében folyik.

Hitler szokása, hogy mentői többet és nagyobbat hazudnak annál jobban elhiszik. Ez a minta folyamat Pegler és sok más hasonló méregkeverő kezében, akiknek nem annyira a tehetségük, hanem inkább a nagytőke iránti kutyahüségük nyitotta meg az ajtót a nagy lapvállalatoknál. És nagy összegeket fizetnek ki nekik, amiért hazugságok, hamis vádjaik halmazát becsempészik a tömegek agy velejébe, melyeknek segítségével minden munkásmozgalmat, minden jobb sorsra való törekvést, min- ! den olyan megmozdulást, melytől a nagytőke megretten jóelőre ellen súlyoznak, lebunkóznak.

Pegler átlag nyolc millió családot érint naponta, ez közel 20 százaléka az amerikai családoknak. Milyen romboló hatással van ez minden olyan törekvésre, munkások szervezeti akciójára, esetleges sztrájkjaikra. Vagy majd a munkásellenes törvények iránti pártolása, a Dies Committee, a több kisebb nagyobb terror fasizta szervezetek támogatásában, melyek ellen a haladó munkásságnak élet-halál harcot fog kelleni vívni rövid időn belül. Mert amig harcolunk a külföldi fasizmus ellen, az itthoniak szúrnak bennünket hátba.

Utazás egy hazugság körül

HAZUGSÁGON FOGTÁK A MUNKÁSELLENES LAPOKAT. — NÉGY MILLIÓ DOLLÁROS KÁRTÉRÍTÉSI PöR A HAZUGSÁGOT TERJESZTŐ LAPOK ELLEN.

Nem sokkal azután, hogy a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsége) a Detroit-Cleve- land hadizónában vendégül látott 10 ujságirónőt egy heti kéj utazásban az Akron Bacon- Journal cimü lapban egy cikk látott napvilágot, amely hirül adta, hogy Guadalcanal kikötő-