Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-13 / 1258. szám
1943. március 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal ployment in this country without destroying private intiati- ve, private capital or private enterprise.” (A verseny szelleme lesz és kell, hogy legyen egyik legfontosabb hajtóerőnk. Ebben az országban teljes méretű foglalkozást adhatunk anélkül, hogy a privát kezdeményezést, a privát tőkét és a privát üzletet tönkretennénk.) KORLÁTOZÓ INTÉZKEDÉSEK Naivság tehát Koestlernek azt várni, hogy az úgynevezett demokrata államok vezetői a múltjukat és osztályérdeküket megtagadva most a magántulajdonon nyugvó termelés ellen fordulnak. Azokból a nyilatkozatokból csak annyit lehetett és csak annyit szabad volt kimagyarázni, hogy ezen államférfiak a kapitalista termelést továbbra is fenn akarják tartani, legfeljebb csak valami módon korlátozni igyekszenek a túlságos kizsákmányolást. Úgy képzelik, hogy ily módon az emberiséget megválthatják a “szükség rémétől”. Éppen azon Marx és Engels féle “rozsdás” fegyverzetre támaszkodva az a meggyőződésem, hogy a verseny által hajtott és a profiton alapuló termelési rendszert még ezen korlátozó intézkedésekkel is csak ideig-óráig lehet majd fentar- tani. Csak addig, amig a háború okozta nagy szükségleteket helyrepótolják. Azután következik újból a krízis, mert a kapitalizmus rákfenéje tovább marja a rendszert a teljes elpusztulásig. De ha igy áll a dolog, — kérdezhetjük, — akkor miért kell különbséget tennünk a nácik avagy a demokraták által korlátolt kapitalista termelési rendszer között? Hiszen akkor a kapitalizmust el fogják pusztítani az önmagában rejlő ellentétek akár a nácik, akár a demokráciák győznek, miért kell tehát a kettő között különbséget tenni? A felelet egyszerű. A demokrata államférfiak a kapitalizmus megmentésére a politikai és gazdasági jogok kiterjesztésével vagyis fejlődéssel törekszenek. Ezt ígérik és nem többet. Ezzel az ígérettel vonják magukhoz népeik támogatását és akarva, nem akarva, de ebből valamit meg kell valósitaniok. És ezen szabadságjogok lehetővé teszik azon állítólagos “rozsdás” fegyverek használatát, amellyekkel az osztályharcot vívjuk. A tengelyhatalmak ezzel éppen ellenkezőleg a szabadság- jogok eltiprásával akarják a magántulaj donbani termelést továbbra is fentarfeani. Ennek megfelelőleg első sorban is a szabadságjogokat követelőket irtják ki. A nácik felismerték, hogy a jelenlegi modern fegyverekkel egy-két nemzet a világ összes népeit szolgaságba tudja kényszeríteni, ha egyszer a többi népek kezeiből ki tudják ütni a fegyvert. Ez volt a céljuk a “blitz” (villám) háborúval és majdnem sikerült nekik. És siker esetén a nácik uj világrendszerében a néptömegek gazdasági igényeit nem fokozni ,hanem letörni akarták. Lesülyeszt^ni az összes népeket a “magasabb rendű” fajok szolgáivá. Ez tehát gazdaságilag visszafejlődést és nem előre haladást jelentene. ÖNVÉDELMI HARC így a teljes, vagyis nemcsak a politikai, hanem az ipari demokráciát is követelő munkásságnak nem maradt más hátra, mint a nácizmus (fasizmus) elleni küzdelem. Első sorban is önvédelemből. Maga az önfentartás ösztöne késztet erre a harcra. És itt az önfentartás alatt nem az egyéni, hanem az ipari demokrácia híveinek kollektive önfentartását értem. De azonkívül ha a még ma is csak igen elenyésző kis- sebbséget képező radikális munkásság a háborút és a háború utáni csak valamivel is kiterjesztett szabadság jogokat kihasználja, akkor egyrészről megrövidítheti az átmeneti korszakot, másrészről pedig enyhíti a munkásság szenvedéseit. És ugylátszik, hogy kétség- beesettsége dacára Koestlernek is felvillant ez a gondolat, mert cikkét igy fejezi be: “Az elmúlt 15 év alatt a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség rozsdás fegyverzetű lovagjai mindig a vésztők oldalán harcoltak. Sanghai, Addis Ababa, Madrid, Bécs, Prága, — a veszteségek láncának hosszú sora, mig végre szokássá vált nálunk, hogy az állandó vereség klímájában élünk. De a vereség ilyen nagy adagokban veszedelmes orvossággá válhat, mert megszokjuk. Most első alkalommal látszott, mintha a nyerő oldalon lennénk. És lehet, hogy ez a győzelem nagyon különbözni fog attól, amilyenről álmodoztunk, de mégis igen nagy hatást gyakorolhat reánk, — kiforgathat bennünket a vereségekhez való szokásból, átváltozhatunk a győzelemhez való szokáshoz és ha rozsdás fegyverzetünket modernizáljuk, ki tudja, hol állunk meg?” Ki tudja, hol állunk meg?! Sehol! Mert a fejlődésben nincs megállás. Csak önámitás az, hogy a fejlődés bármily pontjában is odajutunk, ahonnan tovább már nem kell haladnunk. A fejlődés maga az emberiség története, amelynek nem lesz vége addig, amig emberek lesznek a földön. És hogy ez a fejlődés mind nagyobb néptömegek érdekeit szolgálja, azt azokkal a Marx- Engels féle “rozsdás fegyverzettel” lehet kiharcolni. A fegyverek csak akkor rozsdásak, ha el hagyjuk rozsdásodni, ha nem használjuk azokat. Mert a fegyvereket, mégha elméletiek is, csak a használat fényesíti és élesíti. És még ugyanazon fegyverek is egyik ember kezében ragyognak, a másik pedig meg hagyja rozsdásodni. Ebben az esetben nem a fegyverekben, hanem az emberekben kell keresni a hibát. (gb.) A természet erőinek megismerése Irta (Folytatás) A SZERVES KÉMIA FEJLŐDÉSE Az a váltakozó kölcsönösség, mely az állatok és növények életfolyamata közt fönáll szükségképpen rávitte Liebiget arra, hogy az állatok élettanával is tüzetesebben foglalkozzon. És ezen a téren szintén úttörő munkát végzett, mert az emésztés folyamatáról és a növényekben lévő kémiai anyagok fölhasználásáról az állati testben Liebig kortásai úgyszólván semmit sem tudtak. Lavoisier ugyan már rámutatott arra a körforgásra, hogy azokat az anyagokat, melyeket a növény a levegőből vesz, az állat kilélegzése ismét visszaadja a levegőnek és hogy azokat az anyagokat, melyeket a növény a talajból vesz föl, az állat ugyancsak visszaadja a talajnak ürülék alakjában. De Liebig fejtette meg először a táplálkozás és az emésztés folyamatát. E kísérletei közben foglalkozott a hús vegyi összetételével is és e tanulmányai alapján állapította meg azt az eljárást, mellyel a róla elnevezett huskivonatot még ma is gyártják óriási mennyiségben Uruguay köztársaságnak Fray- bentos nevű városában. Ugyancsak e kisérletei közben találta föl azt a gyemektápszert, mely az anyatejet teljesen pótolja és ezek a klasszikus tanulmányok, kísérletek és fölfedezések vetették meg a modern élettani tudomány alapjait. Liebig munkatársa és barátja Wőhler kezdetben szintén orvosnak készült mint Berzei- us és csak később vetette rá magát a kémiára, Úttörő munkája, mely egyszersmind örökre hallhatatlanná tette a nevét az volt, hogy 1828-ban sikerült neki mesteséges utón hugysavat, tehát szerves testet előállítani. Ez a fényes ered- hény örök emlékjel és nevezetes határkő a kémia történetében mert soha addig szerves anyagot nem birtak előállítani vegyi utón. A LABORATÓRIUM MEGOLDJA A SZERVES ANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSÁT A kémikusok laboratóriumaiban csak a szervetlen anyagok vegyi össszetétele sikerült addig, vagyis az elemekből előtudták állítani a legtöbb szervetlen anyagot, de minden kísérlet a szerves anyagok vegyi összetételére meddő maradt, úgy, hogy végre általános lett a hit, hogy szerves anyagokat csak maga a természet képes előállítani, bizonyos titokzatos életerőnek a segiségével, melyet a tudomány se meg nem ismerhet, se szolgálatába nem kényszeríthet. Ezt az elméletet döntötte meg Wőhler, mikor a hugysavat az állati élet működésének egyik termékét mesterséges utón előállította alkotó részeiből és képzelhető mekkora izgalmat, föltünést és JÓZSEF lelkesedést keltett híradása a tudományos világban! Fölfedezésének hírére a tudósok mind lázasan kezdtek foglalkozni az addig elhanyagolt szerves vegytannal, mely gyors fejlődéssel sok tekintetben átalakította az orvostudományt, az ipart és a technikát. Száz meg száz uj gyógyszert, szebbnél szebb festékeket, ether anyagokat és sok egyebet köszönhetünk a szerves vegytannak, mely 1828. óta oly rohamosan halad, hogy majdnem teljesen kimeríti és lefoglalja a kémikusok tevékenységét. Még maga Wőhler is több olyan szerves anyagot állított elő vegyi utón, melyek többé kevésbé fontosak az iparban és a technikában, de mindezeknél sokkal nagyobb jelentőségű az aluminium, melyet 1827 évben fedezett fel. E sajátságos és könnyűsége, szilárdsága miatt fölötte becses fém előállításának módjait azóta nagyon tökéletesítették és ma már villamos eljárással, roppant nagy mennyiségben készítik a svájci Neu- hausenben és a Niagara vízesés mellett de azonkívül még sok helyeken. A használata pedig úgy elterjedt, hogy ma már nincsen gép, amelynek egy két jelentékeny alkotó része nem alumíniumból készül, nem is számítva azt, hogy még ezenkívül is tömérdek apróságot készítenek belőle, úgy, hogy ma már szinte nélkülözhetetlen iparban és kereskedelemben egyaránt. ( Folytatjuk) Kis dolgok nagy jelentősége (Folytatás a 3-ik oldalról) nak útlevelet sem adtak Davis kérelmére, Mr. Hull és Stimson nemcsak útlevelet, hanem hadi- repülőgépet adtak Peyrouton- nak, hogy Argentiniából Afrikába mehessen átvenni a kormányt. De féltek Mowrert odaengedni aki tudta, hogy az a Peyrouton sok franciát átadott a náciknak és bebörtönöztetett csak azért, mert azok a nácik ellen beszélni mertek, vagy cselekedtek. Peyrouton volt a Vichy rendőrség főnöke mielőtt Argentiniába küldték, hogy a fasizta kapcsolatokat ottan megerősítse és megakadályozzák Argentiniát, hogy a többi south amerikai államokkal együttesen hadatüzenjen a náciknak. Peyrouton sikeresen működött a fasizták részére, mindkét pozíciójában, mely gyülöl- té tette a nevét mindenki előtt aki igazán harcolt és harcol a fasizták ellen. És ilyennek ismerték Mr. Mowrert is és bizony igaza van Mr. Hullnak, hogy nem illik abba a környezetbe és sok bajt csinálhatott volna a fasiztáknak, még fel is boríthatta volna az asztalt rájuk. : BISCHOF
