Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-13 / 1258. szám
BÉRMUNKÁS 5 oldal 1943. március 13. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI SZTRÁJKOLUNK! Életbevágóan fontos iparokban, amelyeknek a folytonosságán fordul meg az összes iparok üzemképessége, mondották ki, hogyha a követeléseinket nem teljesitik, akkor sztrájkolunk. Csodálatos, hogy azok az elemek, akik olyan érzékenyen reagálnak minden sztrájk megmozdulásra, kik rögtön törvényes sztrájk tilalom után ordítanak, ezekben az esetekben mélységesen hallgatnak. Még a lapok is csak eldugva emlékeztek meg a nagy horderejű határozatról, de a nagy meglapu- lás nagyon érthetővé válik, ha megtudjuk, hogy most nem a munkások bérköveteléséről volt szó, amely egy parányit el akar csípni a nagytőke profitjából. Nem, most a sztrájkkal fenyegetődzők a szabad rablásukért akarnak harcba menni, a kormányzat azon intézkedéseit akarják visszavonatni a sztrájkkal, amely gátat kíván vetni a korlátlan profitjuknak. A négy nagy chicagói stock- yard, amely a disznó vágást úgyszólván teljesen a kezében tartja, követeli a disznóhus nagybani árának a felemelését, mert a mai árak mellett minden levágott disznóra 3 dollárt ráfizetnek. Természetesen ez hazugság, mert ezek a nagyvágók nemcsak a hús árakat kontrolálják, de ők határozzák meg azt is, hogy a termelők mennyit kapnak az élő állatokért. A másik csoport a csirke kereskedők voltak, akik kijelentették, hogyha a kormány nem úgy állapítja meg a csirke és tojás árát, ahogy azt ők kívánják, akkor az összes csirkekereskedők (majd azt Írtam csirkefogók) bezárják az üzleteiket. A harmadik ebben az élelmiszer uzsorás csoportban a floridai zöldség termelők voltak, kik kijelentették, ha a kormány megszabja a friss zöldfőzelékek árát akkor ők beszüntetek a szállítást először New York és Washington részére és ha kell, teljes szállítási tilalmat rendelnek el. Ezek a tőkés csoportok nemcsak a kormány, hanem az egész amerikai nép ellen készülnek sztrájkolni. Itt kellene a kormánynak erős kezet mutatni és a nép és a hadviselés érdekében lefoglalni nemcsak a fenti üzemeket, hanem az ösz- szes olyan üzemeket, amelyek a nép kiuzsorázására, a nagy háborús profitra törekszenek, nem pedig a folytonos áremelkedés miatt béremelést követelő munkások ellen törvényeket készíteni. De ez csak úgy történne meg, ha a munkásszervezetek olyan erőt tudnának felmutatni, amely egyensúlyozná a tőke politikusainak a hatalmát. De itt volna már az ideje annak is, hogy az úgynevezett black market rablását is letörjék, mert a dupla árakat számitó élelmiszer bootlegereket nem lehet letörni azzal, hogy 20-30 dollárra megbüntetik őket. Ha itt intézkedés nem történik és bürokratáktól nem félnek olyan nagyon akkor, amiden milliókat adnak, de feljajdulnak, ha a profitot csipetnyit is korlátolni akarják. A MUNKÁSOKON FÜGG a szabad rablás az élelmiszer piacon tovább fog uralkodni, akkor minden törvény és fogadalom dacára is a munkás- osztály kénytelen lesz állandó bérharcokat vívni, hogy megakadályozza az életnívójának a folytonos sülyedését. PAPI MASZLAG “A menekült a háborúnak legszomorubb mellékterméke. Egy valaki, akinek mennie kell és ott kell hagynia mindent, ami eddig az övé volt. Házat, üzletet, vagyont, sokszor családot, gyermekeket. Ezrével lepik el ezek a szerencsétlenek az utakat .... Máris jelentik, hogy rengeteg orosz menekül az előretörő kommunista csapatok elől.” Ezt a förtelmes hazugságot, Biró Benedek farfieldi pap irta le, a papszakácsnék lapjában a “Mi Lapunk”-ban. Ez a hir sehol egyetlen amerikai lapban sem jelent meg, még a Hearst lapok sem mernek egy ilyen, nyilvánvalóan szemtelen hazugságát leírni, mint ez a hep-hep pap. Kik azok, akik “nekik jelentik?” A amerikai hírügynökségek nem, a nagy lapok tudósítói szintén az ellenkezőjét jelentik. De ezt jelentik Hitlerék, Horthyék, kik mint “felszabadítók” rohanták meg a Szovjetet, ahonnan most véres fejjel menekülnek, űzik, verik őket nemcsak a katonák, de a civil lakosság, asszonyok, gyerekek is. Ez nagyon fáj a papocskáknak, azért hazudnak lapjuk minden számában rendületlenül. De a kutyák ugatnak ... az oroszok haladnak előre. PAPI ÉMELYGÉS r “Oligarchia, magyarán az államhatalom istenitése, vagyis a Marx által összetákolt nyers szociaizmusnak az alaptétele. ” “De sajnos a tudománynak a követői, akik lenézik a mindentudás igazi királynéját a vallásosságot, csak ártalmára vannak az emberiségnek. Az ő ördögies mesterkedésük egyik igazi okozója a jelen háborús vérontásnak.” A fenti bolondgombát viszont a főszerkesztő Csernitz- ky atya irta le egy vezércikkben, amelyet csak úgy lehet megérteni ha tudjuk, hogy Csernitzky atyánk már a második gyermekkorát éli és már nem tudja, hogy mit cselekszik, mert amit fenti idézetben mond, mint “tudományos megállapitásokat”, azok nem mások, mint egy gyenge elme kiagyalásai, akivel szemben minden oktatás hiábavaló, mert az értelmi nívója olyan alacsony, hogy a kitanitást képtelen felfogni. Próbáljam neki megmagyarázni, hogy az oligarchia, a középkor arisztokráciája, rablólovagja, nem istenítette az államot, sőt egyáltalán nem respektálta az államot ? A maga hatalmi körében államot alkotott az államban, számtalan esetben hadatviselt az állam vagy a király ellen. Mondjam neki, hogy a marxizmusnak, annyi köze van az oligarchiához, mint neki a tudományhoz, hogy a szocializmus nem isteníti, de megszüntetni akarja az államot, hogy a vallás nem királynője, de az ellentéte a tudásnak, hogy a háborút nem a tudósok, de az imperialisták idézik elő, hogy az általa név- leg is leszólt Edison többet tett az emberiségnek, mint az ösz- szes pápák együttvéve? Nem ez mind felesleges volna. Ha Basky Lajos vagy 30 alatt hiába oktatta ezt a papot, akkor mit próbálkozzak én, amikor már a második gyermekkorát éli, csak szomorúan gondolhatunk arra a nyájra, amelynek a lelki és szellemi táplálékát Csernitzky atya és társai adják. Azt is elhisszük, hogy Mr. Green és a többi szakszervezeti vezér a magánüzlet fentartása mellett vannak. Természetes, hiszen abból élnek, hogy az üzletek, iparok tulajdonosainak árulják a szakszervezetekben tömöritett munkások munkaerejét. Green és társaira a kapitalizmus eltörlése éppen annyit jelent, mint a kereskedőnek a piac bezárása. Mindkettő elesik az eladás lehetőségétől és ezzel a jövedelemtől. Johnston ur attól tart, hogy a sok, sok millió bérmunkás nem látja a tőkének és a munkának szoros, közös érdekeltségét. A sok millió bérmunkás, meg milliók, akik nem bérért dolgoznak (a farmerokat érti alatta) nem lelkesednek azért, hogy az üzletemberek megkapják azt a bizonyos megérdemelt profitot, nem igen, vagy csak nagyon lanyhán támogatják a kapitalizmust. Már pedig ettől nem messze esik az, hogy ellene fordulnak. És ha ennyi millió ember megtámad valamit, annak pusztulnia kell. Ennek akarják elejét venni az ilyen furfangos Írásokkal. De ez is hiábavaló erőlködés. Mert a tőkés termelési rendszerben benn vannak azon elemek, amelyek elfogják pusztítani. Maga Johnston is megmondja ezt, a következő szavakkal: “Meg kell engedni, HOGY AZ ÜZLET ANNYI PROFITOT HÚZZON, HOGY ANNAK EGY RÉSZÉT ÚJBÓL TŐKÉSÍTENI LEHESSEN, AMIT AZTÁN ÚJBÓL BE LEHET FEKTETNI VALAMILYEN ÜZLETBE. A szabad magán üzlet olyan, mint a motorbicikli, ha megáll, akkor felborul.” Ez a hasonlat helyes. A kapitalizmus jellemző tulajdonsága az, hogy a munkások által termelt javak egy részét a szerszámok tulajdonosai lefoglalják, de nem képesek elkölteni saját fogyasztásukra, tehát újból tőkésitik, újabb üzem indul meg, gyarapszik a termelés. Azonban miután a munkásság nem kapja vissza termelésének teljes értékét, annak csak egy részét tudja visszavásárolni. így egyszerre csak a termelt áruk mennyisége messze felülmúlja a fogyasztók vásárló képességét, beáll a krízis, jön a háború, — szóval újból megismétlődik az egész ciklus. Az az csak megismétlődik addig, amíg azt a sok millió és millió bérmunkást és másféle munkásokat a kapitalizmus áldásos meséjével félre lehet vezetni. A vörös hadsereg huszonöt éves Amikor az európai harctereken még patakokban ömlött a vér, amikor az egész világ népei egymást ölték halomra azért, hogy a német nagytőke uralja-e a világpiacokat, vagy az angol, amikor az európai munkásmozgalom romokban hevert, akkor keleten tisztulni kezdett a láthatár ,a föld egy- hatod részén az orosz nép akarata megdöntötte a kapitalista társadalmi rendszert. Azok a munkástömegek, ki-. két nem vakított el a hazafias 1 mézbe ültetett imperialista propaganda, akik a vértenger dacára is hittek a munkásság nemzetköziségében és történelmi hivatásában, ujongó lélekkel köszöntötték az orosz pro- letáriátus forradalmát, mint a proletáriátus felszabadulásának első, de hatalmas lépését. Hogy milyen csalódásokat és ellentéteket okozott később az orosz forradalom az újraéledő munkásmozgalomban szerte a világon, annak és az okainak a taglalása ma, amikor a Szovjet halálos küzdelmét vívja, nem időszerű. Mert ma csak a reakció és a zavaros fejű “forradalmárok” támadják hátba a múlt felsorolásával, kiszinezé- sével a küzdő orosz népet. Mi nem követjük ezen a téren sem a Peglereket, sem a Himlere- ket, de a Kudlikokat sem, hanem teljes szolidaritással állunk a Szovjet népe mellett, mert jól tudjuk azt, hogy az ő hősies küzdelmük eredménye újra serkentőleg hat a világ munkásmozgalmára. Az orosz forradalom lendítő ereje, az akkor már negyedik éve folyó imperialista háború elleni küzdelem volt. Leninék megtudták értetni az orosz néppel, hogy csak a kapitalizmus megdöntése hozhatja meg a békét, a jólétet és a szabadságot. De az a tény, hogy az uj Oroszország nem akart háborút, hogy békés épitő munkát akart végezni, nem volt elegendő, mert először az akkor még győztes német Imperializmus támadta meg és kényszeritet- te súlyos béke diktátumának az elfogadására, hogy utána az ellenforradalmak, Judinics, Kol- csak, Denikin, Pet jura, Wran- gel, végül a győztes Antant csapatai támadtak reájuk. Ezé-
