Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-13 / 1258. szám
4 uKlal BÉRMUNKÁS 1943. március 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 *zne Year ...... $2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.---------------------------------------------------------------------T------------------------Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE T^ORLD A kapitalizmus védelmezői (gb.) Az Egyesült Államokban a tőkés termelési rendszer védelmezői két nagy szervezetben tömörültek. Az egyik a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szervezete), a másik pedig a Chamber of Commerce of the United States (U.S. Kereskedelmi Kamara). Az utóbbi időkben mindkét szervezet a munkásellenes hadjáratok központjává lett. A háborús alkalom mindkét szervezetnél emelte a harci készséget, — nem külellenség, hanem egyrészről a munkásság szabadságjogai ellen, másrészről pedig a kiváltságaik megtartására és kibővítésére. A millitáns szellem eredményeképpen mindkét szervezet élére uj, energikus, harcias elnököt állítottak. A gyárosok szövetségét Frederick C. Crawford, clevelandi gyáros vezeti, akiről már számos esetben irtunk e helyen. Crawford most azt a jelszót hangoztatja, hogy a lerombolt világrészeket a privát tőke profittal építheti fel, mert ha az államok építik fel, akkor még a jövő generációkat is eladósitják. Ezt a jelszót igyekszik támogatni a U.S. Chamber of Commerce uj enöke, bizonyos Eric Johnston nevű egyén is, akinek aláírásával a kapitalizmust védelmező olyan cikk jelent meg a Reader’s Digest nevű folyóiratban, amelyhez fogható furfangos propaganda irás még aligha látott nyomdafestéket. Ezt az őszinteség álcája alá bujtatott furfangos Írást az ország összes nagy lapjaiban leközölték oldalas hirdetések alakjában. Számos lap, amelyeket természetesen a hirdetésekkel megfizettek, vezércikkekben is feldicsérte a Mr. Johnston “igazságait”. Noha a cikk nem támadó, hanem védekező szellemben van írva, hamis alap- i tételével és a ravaszul épített logikájával könnyen megtévesztheti azokat, akik a társadalmi, de különösen a gazdasági kérdésekkel csak felületesen fofglalkoznak. Természetesen ez a célja minden ilyen propaganda Írásnak és éppen azért helyénvalónak tartjuk, hogy foglalkozzunk vele. CSAK KÉT UTAT LÁT még a nemzeti zászló ráncai mögé is behúzódtunk az AMERICAN WAY OF LIFE kifejezéssel.” SEGÍTŐ TÁRSAK “Az ilyen beszéd katasztrofálisan elhomályosítja a kérdés lényegét. Nem vehetünk egy szippantást a free enterprise-ból, avagy egy nyújtózkodást a Wey of Life-ból, hogy azokkal gyárat kezdjünk. A gyárhoz, hogy abban munkaalkalmat kezdjünk, MEGTAKARÍTOTT ÖSSZEGRE van szükség. Ha gyárat akarsz nyitni, TŐKÉVEL kell bírnod, mert már ezer és ezer dollárból álló tőkét igényelnek csupán azon gépek is, amelyek csak egy munkás számára teremtenek munkát. SZABADSÁG és AMERI- KÁNIZMUS csak az atmoszféra, a TŐKE az igazi mag, amely a talajba kerül. Ha nem teremtjük meg ezt a magot, ha nem ültetjük el, akkor nem lesz aratás, nem lesznek privát munkák az amerikai nép számára a háború után.” “Ha ez az ország valaha is elfogadná a kormány általi regi- mentálást, akkor a munkások szenvednének leginkább. Ezért érdekli a munkásokat annyira, hogy a privát üzlet megmaradjon. A munkásoknak tehát arra kell törekedni, hogy az üzlettulajdonosok és managerek megkapják a befektetések után nekik jogosan kijáró érdemleges hasznot. Szakavatott munkásvezérek megegyeznek ebben. William Green, az American Federation of Labor elnöke a multkorában ezt mondotta: ‘Ha ebben az országban valaha is érvényesül a kormány általi regimentális rendszer, akkor Labor (munkásság) fog szenvedni leginkább. így a Labor érdeke a magán üzlet fentartása; a munkásságnak néznie kell, hogy a tulajdonosok és a managerek megkapják a nekik járó jogos hasznot befektetéseik után.’ ” HAMIS ALAPTÉTEL De talán többet már nem kell idéznünk. Az eddigiekből is lÉitJ.pl'ja taz olvasó, hogy milyen ravasz propaganda írással árasztják el az országot. A gyanútlan olvasó részére felállították a csapdát már az alapfeltevésnél, amelyből kiindultak, hogy a háború után csak két módon menthető meg az ország, mégpedig a magán üzlet által, vagy a “kormány által bevezetett regimentált rendszerrel”, — bármit is értenek alatta, mert azt nem magyarázzák meg, hanem csak sejtetik, hogy az valami szörnyen borzasztó rossz dolog lehet. Ez az alapfeltevés természetesen hamis azért, mert elhallgatja azt, hogy ahhoz a bizonyos pusztuláshoz, amelyhez a háború vezette az országot, (mert mint látjuk csak az országról és nem az emberiségről beszélnek), szintén a kapitalista termelési rendszer következménye volt. A további fentartás tehát megint csak hasonló állapothoz vezetne. De hamis azért is, mert mint axómát, mint elintézett igazságot mondja ki, hogy csak ez a két ut áil előttünk. Mi a kettő közül a HARMADIKAT, az IPARI DEMOKRÁCIÁT választjuk, anol az iparok irányítása a magán- tulajdonból az iparokban dolgozó munkások kezeibe megy át. : Mr. Johnston azonban már le meri írni a “kapitalizmus” szót, de az IPARI DEMOKRÁCIÁT még eltagadja. És milyen naivnak képzelik ezen emberek a nagyközönséget, amikor mintha valami természeti igazságot állítanának, úgy mondják be, hogy a gyárak építéséhez MEGTAKARÍTOTT MAGÁNTŐKÉRE VAN SZÜKSÉG. Hát azt a sok millió — dehogy is millió, mpndjuk billió dollárokat kik takarították meg, amelyekkel mostanában Crawford, Johnston és barátaik számára az állam gyárakat építtetett és rendezett be? Ugylátszik, hogy a “A kapitalizmus híve vagyok”, — kezdi Johnston a cikkét, — “valamint az általam ismert csaknem minden munkásvezér is. ők sem hisznek abban, hogy a kapitalizmus már halott, mert nagyon jól tudják, hogy a háború után az országot csak a magántulajdont képező üzlet, vagy pedig a kormány-bürokrácia mentheti meg. És a munkásvezérek a magán üzletnek adnak elsőbbséget.” “Erre alapos okaik vannak. Jól tudják, hogy a kormánnyal nem lehet egyezkedni; a béreket, a munkaidőt a kormány alkalmazottak számára a törvények szabják meg. A hadsereg által fedezett kongresszusi törvényeket egyetlen munkáscsoport sem változtathatja meg. A harcot már a kezdetnél elvesztették. A CIO egyik vezetője helyes gondolkodásról tett tanúságot, amikor ezt mondotta: ‘Inkább egyezkedem akármilyen privát munkáltatóval, mint akármelyik bürokratával. A bürokratának börtönei vannak!’ Munka és az üzlet tehát szilárd szövetséget köthetnek arra, hogy az országot megóvják az elkormányositástól.” “Nem tartok attól, hogy a Munka a kormány érdekében hajlandó lenne tönkretenni az üzletet, de tartok attól, hogy általában a nép, — beleszámítva millió és millió bérmunkás és milliókat, akik nem bérértdolgoznak, megfeledkeznek arról, hogy mi hajtja az üzletet. Igaz, ennek mi, üzletemberek vagyunk az okai, mert nem beszéltünk nyíltan gazdasági rendszerünk alapelveiről. Megijesztettek bennünket a hízott kapitalistákról meg a felhalmozott rém nagy profitrokról szóló mesékkel. Úgy tartottuk, hogy a KAPITALIZMUS szó népszerűtlenné lett. Ezért ködös j frázisok mögé bújtunk, mint például FREE ENTERPRISE, sőt ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'• A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipán szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy I yy
