Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-13 / 1258. szám
2 oidai BÉRMUNKÁS 1943. március 13. Készülődjünk már most a békére Nézzünk férfiasán szembe a tényekkel. Ismerjük fel, hogy a munkásmozgalom alapelvei ellen úgy gazdasági, mint politikai és társadalmi téren, összpotositott vadd hajsza van folyamatban. Soha a történelemben nem akadt példa arra, hogy a munkásmozgalom alapelveinek any- nyi elárulója lett volna, mint napjainkban. Soha az amerikai munkásmozgalom történelmében, a munkásság nem volt urainak annyira alárendeltje, mint napjainkban. Ugyancsak számolnunk kell azon tényekkel is, hogy a dolgozók soraiban napról-napra és egyre erősebben duzzad az elégedetlenség árja. A dagály még most szórványos, szervezetlen és szinte hangtalan. De azonban határozottan észlelhető. Közeleg a nap és nincs is a túl messze jövőben, mikor a dolgozóknak feltétlenül harcba kell vonulniok, hogy az elmúlt két esztendőben elvesztett és árulóik által feladott terepet visszafoglalják. Most van itt az ideje, hogy terveink alapját lerakjuk, hogy a harcteret kijelöljük és magunkat a minden bizonnyal eljövendő harcra kiképezzük. Ezt a csatát határozottan megnyerhetjük és pedig mindörökre, ha valóban a szervezett ember eszével, szellemében és önállóságával cselekszünk. A GAZDASÁGI TÉREN Harc a 40 órás munkahétért Chicago városában indult meg 1886-ban. A küzdelem azóta is folytonosan dúl az egész világon. Itt-ott némelyik munkás csoport ki is vívta a 40 órás munkahetet. Némely országban a munkásmozgalom nyomása és a gépek fejlődése, ki- kényszeritette a negyven órás munkahét törvénybe iktatását is. Azonban kezdve az országos munkáltató szövetségtől és végig kisérve a kongresszus madzagon rángatható figurái által, a kereskedelmi sajtó hirdetési és vezércikkeiben kikürtölve, visszhangra találva az egyenruhás bábfigurák, mint Ricken- backer és Winchell változékos uszításaiban; mindannyian a 48 órás munkahétért indítottak vad hajszát. Itt az Egyesült Államokban akarják törvényesíteni a 48 órás munkahetet és azon merészség, amely lyel a hajszát folytatják, felkelti bennünk annak a gyanúját, hogy a munkásmozgalom alapelveinek elárulói agyában fogamzott meg annak terve, mert hiszen azok szentesítették az egyre jobban növekvő hajszát, akik a CIO—AFL- nél a vezető tisztségeket betöltik. A kapitalistáknak, a kormánynak, a tizcentes admirálisoknak és kapitányoknak jogukban áll az amerikai dolgozókra kényszeríteni a 48 órás munkahetet, feltéve ha azok azt megengedik. Nekik szükséges, hogy bennünket heti 48 órán dolgoztassanak, hogy versenyképesek legyenek a kínai termékekkel, melyet az amerikai gyártmányú gépekkel termelnek. Nekik szükségük van a mi verejtékünkre 48 órán át hetenként, hogy a Braziliába szállított lend-lease gépek terményeivel egy vonalban kerüljenek. Az amerikai munkások kidolgozhatják a szivüket csak azért, hogy az amerikai kapitalisták versenyképesek maradjanak azon országokkal, melyek amerikai lend-lease gépekkel termelnek. Az éknek a 48 órás hajsza az éle. Hazugságon alapul minden érvelés, felülről lefelé végig. Nincsen egyetlen gyár az ország hossza-széltében, amelynek szüksége volna és képes lenne a 48 órás alapon működni. Nincsen egy szemernyi terület az egész országban, ahol ne lenne munkás felesleg éppen ebben a pillanatban. A 48 órás hajszával szemben, nekünk követelnünk kell a 30 órás munkahét elismerését országszerte. A nyomdászok szervezete, — kivételesen azon szervezetek egyike, amely méltán megérdemli az union megnevezést — már is elvben kimondotta ezt a célkitűzést és pedig anélkül, hogy ártalmára volna azáltal a “háborús követelményeknek”. ÖT SZÁZALÉKOS BÉRESÉS Amig valamennyi korporáció miliónyi fizetetlen adót költ el hirdetésekre, amely nem egyéb törvényesített szubvenciónál, addig a kormány minden elvehető öt centért a bérünkben kotorász. Egy erősen engedélyezett veszély fenyeget arra, hogy az ország bérnivó- ját letörik az egyre növekvő adókényszerrel. Már arról beszélnek, hogy 19 és 25 százalékos kereseti adóra lesz szükség, ami a dolgozóknak annyi százalékos béresést fog jelenteni. Mi ellensúlyozhatjuk a fenyegető veszélyt és ugyanakkor a bércsökkentést is. Csináljuk törvényesen. Még pedig dupla törvényesen. Követeljük, hogy az ország kapitalistái tártsák be politikus szavukat. Ha már a politikusok nem szavahihetők, nekünk jogunk van elvárni, hogy az uraság felelőséget vállaljon szolgáinak szókimondásáért és cselekedeteiért. Nekünk ugyanis az 1941 év januári életnívót Ígérték érvényben tartani. Mi tehát akarjuk is azt a megélhetési standardot most 1943 máciu- sában. Mi igenis akarjuk és ha méltónak akarunk maradni az unionista megnevezéshez, hát százszázalékos emelkedést kell kapnunk a mai béralaphoz, hogy elérhessük az 1941-es életnívót. Azonban ne elégedjünk meg az ilyen ellenakcióval. Bennünket harci izgalomba akarnak sodorni, tehát izguljunk fel egy kissé. Az ellenakció csak védelmi eszköz. Azonban menjünk támadásba mi is már egyszer. Több mint egy .billió dollárt raboltak el a bérmunkásoktól ebben az országban. Csupán azok a levonások, hogy egy percnyi reggeli késés, 15 percnyi veszteséget jelentett a bérünk boritékában. Ott van aztán, könnyen további két billi- ónyi munkabér járadék, amit túlórázásért a negyveneken alul nem fizettek ki. Ezen ösz- szegeket be kellene hajtani és be is lehetne most. A POLITIKAI TÉREN A Federal hírszolgálat vezérlésével, a munka tröszt valamennyi munkássajtója és munkás' frontja, nagyon felhördült azon, hogy egyes államban kísérletet tettek annak a törvénybe iktatására, hogy a munkásszervezetek köteleztes- senek könyveiket a kormánynak felmutatni és a politikusoknak pénzügyi jelentéssel szolgálni. Holott a tényleges tagságot kell inkább érdekelje szervezetének financiális helyzete és a szervezeti könyvek helyes vitele, mint a kormányt Hadd hozzanak ők ilyen törvényeket a szervezet helyiségében, vagy ha megengedhető volna, ott ahol az ország alkotmányát megírták és feltéve ha a tényleges .tagság mint szervezett egyének cselekedhetnének. Azon munkástag, aki a tagilletékeket fizeti, az illetékes és azokkal a jogokkal rendelkező, hogy szervezetének könyveit átnézhesse. A pénzügyi jelentéshez is csak neki van joga. Ha pedig az ily jogok gyakorlása azt jelentené, hogy az AFL vezéreinek 70 százaléka és a CIO vezéreinek 60 százaléka kerülne azért hűvösre, akkor is elegendő hely maradna a jégszekrényekben befogadásukra, miután az igazi unionis- tákat onnan kibocsátották. A TÁRSADALMI TÉREN Roosevelt ,Willkie és a többiek, mind .készek önmaguk által meghatározott szabadságot adni, minden boldog-boldogtalannak a föld kerekségén. Ha szabadságban azt értelmezik amit Jefferson, akkor toldjuk még hozzá a deklarációban Jefferson által értelmezett egyenlőséget is. A magunk értelmezése és a mi eszményünk szerint; mindén bérmunkás szabad és egyenlő. Az ilyen feliratú zászló köré kell nekünk felsorakozni. Egyes ipar bérnivója rákényszerült a laikus munkásra is és a kapitalistára pedig, a szervezett munkás által. Ez csak az egyik volt azon kísérleteknek, hogy egyes munkaágban valamennyi dolgozó egyenlőséghez jusson. Azonban nem ez volt a unionizmus intenciója a végcélt illetőleg. Ez csak lépcsőfoknak volt alkalmas az összes bérmunkások egyenlősítésére. Az olyan értelmű egyenlőségre, amely valóban érvényesülhet az egész földön; a zsebnek teljes egyenlősége. A rationing szelvények kigondolásának alapelve, a fogyasztók egyenlősítése. Elméletben, ha nem is gyakorlat- ! ban, a kormány kimondja, , ! hogy a bérmunkásnak is annyi | joga van sertéskarajt enni, mint a milliomosnak. Fogadjuk el hát az ő megállapításukat és vigyük logikus konklúzióra, hogy most és minden időkre, az egyesnek éppen olyan joga legyen és annyi alkalma enni, mint a másiknak. Az egyes munkásnak fizetett mai legmagasabb bér maradjon érvényben. Azonban érvényesüljön az valamennyi munkás részére, bár legyen az színes vagy fehér, déli vagy északi és kevésbé képzett vagy szakképzett, avagy zubbonyos, vagy fehérgalléros. Legyen az a nemzeti minimum és a nemzeti maximum — megadatva a haszontalan politikusoknak is, nem érdemük alapján, hanem mert ők is emberek. Az ilyen program jelentene gyakorlati akciót. Ez volna az igazi jó hir. Ez az az ut, melyet a munkásoknak követni kel a legközelebbi jövőben. Ez a része a háború megnyerésének, de ugyanúgy a béke megnyerésének is, amelyhez a mi hozzájárulásunkat kérik.-Gondolkozzanak olvasóink ezeken a kérdéseken és ismertessék minél szélesebb körben. Mert ha a munkások közül elegen olvassák és tanulmányozzák ezen problémát, akkor sokkal közelebb jutunk a háború megnyeréséhez, mintha azt bármelyik haszonleső hazafi nekünk kívánja. (Industrial Worker) Olvasás után, adja lapunkat mis magyar kezébe! az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. .. 4.00 F. Bleier, Bridgeport .... 2.50 J. Buzay, Cleveland ........ 8.00 G. Barcza, Bridgeport 4... 12.00 Id. P. Csorba, New York 4.00 J. Deák, Akron .............. 1.00 M. Danka, Cleveland ...... 8.00 L. Decsi, Akron .............. 4.00 St. Detky, Phila .............. 3.00 J. Dushek, Nutle ............ 7.00 J .Engli, Cleveland ..... 14.00 J. Farkas, Akron ...... 9.00 L. Fishbein, New York .. 3.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 8.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 9.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ...... 1.00 St. Hornyák, Phila 2.00 S. Kisák, New York ........ 8.00 J. Kollár, Cleveland ........ 4.00 E. Kovách, Cleveland .... 2.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh __ 3.00 L. Lefkovits, Cleveland 7.00 J. Mogor, New York ...... 12.00 A. Molnár, Cleveland .... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Pataki, New York ...... 3.00 P. Pika, Turtle Creek .... 4.00 P. Pika, Chicago ............ 5.00 L. Rost, Phila ................ 3.00 M. Stefankó, New York 8.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 3.00 A. Székely, Cleveland .... 5.00 G. Wiener, New York .. 5.00 H. Varjú, Chicago .......... 5.00 J. Vizi, Akron ...... 12.00 , J. Weidinger, Manayunk 1.50 IJ. Zára, Chicago ............ 7.00
