Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-03-06 / 1257. szám

H OiUíli BÉRMUNKÁS 1943. március 6. TÁRCA Sakkrejtvény Irta: HELTAI JENŐ (Folytatás) Igen, én, Stopp Jeremiás j Hugó, nem szégyellem bevalla-; ni, hogy végzetes hibát követ- j tem el. Nem tudom, mi okon, j talán a tét szokatlanságán za- j varodtam meg, talán túlságo­san féltettem a ballábamat, amely gyermekkorom óta hü kísérőm volt, mondhatnám hoz­zám volt nőve, elég, hogy hely- rehoztatlan hibát követtem el. Elvesztettem a játszmát és a tízezer maravédin fölül a ballá­bamat is . . . — Rettenetes! — A kapitány lovagias em­ber volt, nem követelte rögtön a ballábamat, beérte azzal, hogy írást vett róla. Azután bérbe adta nekem és én évi ti­zenötezer maravédi használati dijat fizettem érte. Másnap megint összecsaptunk és ezút­tal, de azátun is mindig nekem kedvezett a szerencse. A ballá­bamat ugyan nem nyertem vissza, de elnyertem a kapitány jobblábát, balkarját, elnyer­tem mind a két fülét és a fej­bőrét, amit az indiánok skalp­nak neveznek. Ezenkívül pedig elnyertem tőle készpénzben két millió maravédit, a kapitány egész vagyonát. Mondanom sem kell, hogy a föntemlitett végtagokat én is bérbe adtam neki évi százezer maravédiért. A kapitány tönkrement, csak indiai birtokait tudta megmen­teni. Itt az őrnagy még jobban el- komorodott és újabb palack whiskyt hozatott (költségem­re) , szódával (költségemre), stb. stb. stb. (költségemre) az­tán folytatta: — Sohasem fogom elfelejte­ni az utolsó játszmánkat. Én két millió maravédit tettem az indiai birtokok ellen és a jobb lábamat az ő orra ellen. A já­ték elkeseredett dühvei folyt és én heves támadást intéztem a királynéja ellen* — El akarja fogni a király­némat? — kérdezte rekedt ne­vetéssel a kapitány. * — El — mondtam szigorúan. — Abból maga nem eszik! — De maea sem! — Vagy kitudja! — Kapitány — mondtam er­re gúnyosan — mibe fogad­junk, hogy nem fogja meg­menteni a királynéját? — Amibe akar. Az életembe. — Szívesen. — Ezzel szemben, ha meg­mentem a királynét, ön vissza­fizeti mindazt, amit tőlem ed­dig nyert. — Top! — mondtam hide­gen, miközben a kibicek lélek- zeni sem mertek. És megtettem a döntő húzást, hogy megad­jam a királynénak a kegyelem­döfést. A kapitány fölemelte a királynét és pillanatig tanács­talanul tartotta a levegőben, mintha azon tanakodnék, hogy melyik mezőre menjen vele. Azonban akárhová nézett is, a királynénak sehol sem volt egérutja. Arcomon diadalmas mosoly jelent meg, de a követ­kező pillanatban a vér meghűlt bennem. A kapitány gyűlölet­tel nézett rám és mielőtt meg­mozdulhattam volna, elnyelte a királynét. — Vedd el, ha tudod! — hö­rögte tompán, aztán összeesett. Óriási zavar keletkezett. Az emberek fölugráltak a székek­re, onnan ordított mindenki. Csak én nem vesztettem el a lélekjelenlétemet. Kocsit ho­zattam és beültettem az ájult kapitányt. A sebészeti kiinká­ra vágtattam vele és ott a leg­híresebb gyomormetszőt meg­bíztam azzal, hogy a királynét operálja ki a kapitányból és adja át nekem. A tanár meg­nyugtatott, hogy minden rend­ben lesz, elaltatta a kapi­tányt, ráfektette az operációs asztalra és hozzálátott a mű­téthez. Én ezalatt kint sétál­tam a folyosón az operációs szoba előtt. A folyosó csakha­mar megtelt a klub tagjaival, akik utánam siettek és kíván­csian várták az eredményt. Másfél óra múlva kinyílt az ajtó, a tanár kilépett és sugár­zó arccal igy szólt: — Uraim, az operáció sike­rült. A kapitány élete nincs ve­szedelemben. — És a királyné? — ordítot­tuk valamennyien egy torok­kal. — Itt vannak — mondta a professzor és átnyújtott ne­künk két fekete királynét. — Folytassam még tovább ezt a történetet? A két király­né hajszálra ugyan az volt. A legélesebb szem, a legezersze­resebb nagyitóüveg sem látott rajtuk semmi különbséget. Nem lehetett eldönteni, hogy melyik királynéval játszottunk, hogy melyiket nyertem el tő­le. A gazember alkalmasint hó­napokkal az előtt már produ­kálta egyszer ezt a trükköt, már elnyelt egy királynét. De melyiket ? Hiába kérdeztük meg a szakértőket, hiába pö- rösködtem, elvesztettem a port a fogadást a kapitány nyerte meg, mert mégis csak meg­mentette a királynéját. És én visszaadtam a kapitánynak a két millió maravédit, a jobb lábát, a bal karját, a két fülét és a fejbőrét. Egyszerre koldus lettem, mert a nyert pénzen fölül elvesztettem évi százezer maravédi jövedelmet. A legszo- morubb pedig, tudja-e, mi volt? — Sejtelmem sincs róla. — Az, hogy a fogadás hevé­ben elfelejtettem a ballábamat biztosítani magamnak. Az még mindig a kapitány jogos tulaj­dona volt és én még két évig fizettem neki az évi tizenötezer maravédi haszonbért. Szeren­csére kitört a forradalom és, hála Istennek, már az'első csa­tában kilőtték alólam a ballá­bamat, amelyet aztán spiri­tuszban elküldtem a kapitány­nak. így végződött életem leg­szenzációsabb sakkjátszmája. Olvasás után, adja la­punkat más magyar 4 kezébe! ANGLIA AZ OROSZ NÉPET IMÁJÁBA FOGLALJA WASHINGTON — A British Broadcasting Company minap olasz nyelvű, Európának szóló üzenetében ezt hirdette: “An­gol egyházi vezérek, élükön a Canterbury érsekkel azt indít­ványozták, hogy február 21- ének vasárnapján az orosz nép­ért való imáknak szenteltes­sék.’’ Ez az anglikán protes­táns egyház üzenete. Angol katholikus egyházi férfiak, az oroszok győzelmes előnyomu­lásán fellelkesedve — amit egy angol félhivatalos Reuter távi­rat szerint még német náci szószólók is kénytelenek “ a háború folyamán példátlan ve­reségnek” vallani — mindenna­pos imákat határoztak el az orosz népért. Arthur Hinsley bíboros prímás elrendelte: “A bíboros kívánságához képest mindennapos külön imákat fo­gunk szentelni Oroszországnak. Az orosz nép hősies ellenszegü­lése a területükre tört táma­dók ellen, még buzgóbbá teszi könyörgéseinket.’ ’ KEGYETLEN LECKÉT KAP­TAK OROSZORSZÁGBAN WASHINGTON — Az Office of War Information tudomásá­ra jutott, hogy magyarországi rádió magyarázók fokozato­san mégis informálják a közön­séget, micsoda borzasztó vesz­teségeket szenvedtek az orosz fronton. Mig egyrészt hangoz­tatják a hazai területen ma­radt fegyveres erő hatalmát, mondván, hogy “erre az erőre minden eshetőségre támasz­kodhatunk” másrészt azonban ez a budapesti magyarázó elis­merte, hogy “a borzasztó téli csatákban a magyar hadsereg kegyetlen leckét kapott”. MIHÁJLOVICS TÁBORNOK KILÉP A JUGOSZLÁV KORMÁNYBÓL LONDON, feb. (ONA) — Az ONA tudósítója úgy értesül, hogy a jugoszláv kormány újabb átalakítása küszöbön van. Ez átalakítás folyamán Mihaj lovics tábornok is hama­rosan kiválik a kormányból mint hadügy, tengerészeti és repülő miniszter és csupán fő­parancsnoki tisztjét tartja meg. A minisztercserének leg­nevezetesebb része, Mihajlo- vics hadügyminiszter távozásán kívül az lesz, hogy a külügymi­niszteri tárcát, amit eddig ide­iglenesen Szlobodán Jováno- vics miniszterelnök kezelt, Dr. Milán Grol eddigi közlekedési miniszterre fogják bízni. Em­lékezetes, hogy a januári kor­mányválság idején Memcsiló Nincsics külügyminiszternek távoznia kellett, túlságosan me­rev orosz-ellenes magatartása miatt. Dr. Milán Grol, a most kiszemelt miniszterelnök a szerb demokraták vezére és ha­ladó múltja alkalmassá teszi őt, hogy a mai kényes helyzet­ben a külügyeket képviselje. Az alkudozások az orosz szov­jetkormány és a menekült ju­goszláv kormány között szaka­datlanul folynak és remélik, hogy e kormány-átalakítás kö­zeledést egyenget majd a szerb csetnikek és a délszláv partizá­nok versengése dolgában is. A HŐS JUGOSZLÁV NŐK NEW YORK, feb. (ONA) — Pauline Albala volt belgrádi tanárnő füzetet adott ki, a ju­goszláv nők hőstetteiről a ná­cik és szövetségesek ellen való küzdelemben. Egy asszony ve­zette azokat a fegyveres szerb parasztokat, akik a német hely­őrséget Sabácon megostromol­ták. Boszniában lányoknak egy fegyveres csapata napokig állt ellent a német katonaság tá­madásának. De az asszonyok viszik a híreket, parancsokat, üzeneteket is az ellenszegülő csapatok között, ők terjesztik, ruhájukba, tetükön, kosaraik­ban elrejtve a röpíratokat, lá­zitó felhívásokat, az egész for­radalmi irodalmat. Sok jugosz­láv nőt elcipeltek német gyá­rakba, földmunkára, cselédnek. Sok lány szolgál német kato­nák tábori nyilvános házaiban is. FELÜLFIZETÉST KÜLDTEK Február 28-ig: A. Toldi Party, Detroit 18.00 J. Berky, Cleveland ........ 2.00 A. Kondray, Joffre ...............50 J. Koren Party L. Ang. 20.00 Mrs. J. Szilvágyi, Detroit 1.00 J. Szallay Party, Detroit 25.00 NYUGTÁZÁS Folytatás, a Naptárért az alábbiak küldtek be összege­ket: Cleveland: Mrs. J. Leiz, Rose Koncz, F. Kulcsár. Chicago; S. Fábián, Mrs. A. Kohler. Phila­delphia: G. Szabó, J. Asztalos. Newark: E. Soos. Brunswick: St. Ehasz, A. Kovács. Bronx, N. Y.: J. Nagy. Coraopolis: M. Mihályi, M. Fekete. Sharpsvil- ie: V. Pompor. Star City: K. Gazsi. Joffre: A. Kandray. Glendale: Mike Odor. Bridge­port: J. Pirigyi. A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 10.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 12.00 Mrs. J. Bodnár, Birdgep. 5.00 Mrs. J. Deák, Akron ...... 12.00 Mrs. G. Deme, Akron .... 12.00 Mrs. L. Decsi, Akron ...... 5.00 Mrs. St. Detky, Phila .... 3.00 Mrs. M. Danka, Cleve. .. 8.00 Kath. Estergall, Clev....... 3.00 Mrs.özv.J. Farkas, Akron 12.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 12.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.... 12.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron ...... 12.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 7.00 Mrs. J. Kollár Cleveland 7.00 Mrs. Kozsány, Saratoga 12.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 9.00 Mary Mayer, Phila ........ 9.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 12.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila. 1.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. Török, Atl. City .... 10.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 8.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 12.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 11.00

Next

/
Thumbnails
Contents