Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-27 / 1256. szám
BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre ..................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ...........,...... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Bolshevik mumus “Private Enterprise” (gb.) A háború kitörése óta számos amierikai államférfi, közöttük úgy az elnök, mint az alelnök kijelentették, hogy az egyéni kezdeményezés és a magántulajdont képező üzleti vállalkozás a mai társadalmi rendszerünk alapja, amit meg kell védelmeznünk. Erre az egyéni kezdeményezésre és magánvállalkozásra vet igen érdekes fényt ez a hirecske, ami az amerikai napilapokban jelent meg. “Cleveland, O. február hó: — N. Kalkas ügyvéd, Ray Foster deputy sheriff nevében 323 dollár kártérítésre pörölte az Ever Flo Sales Companiát, mert a cég által forgalomba hozott Ever Flo fagyás elleni folyadék olyan alkatrészeket tartalmazott, amelyek elrozsdásitották és teljesen tönkretették a Packard automobil motorját.” Az Ever Flo tulajdonosai, mint minden “private enterprise,” profitot akartak szerezni. Olcsóbb és egyben rosszabb árut hoztak a piacra, mint versenytársaik. Csak a profitot nézték és nem voltak tekintettel arra, hogy maga az áru milyen károkat okozhat. Ez a magántulajdonra alapított üzletnek a tulajdonsága. Ezzel a kártérítési pörrel csak egy kis üzletet fülelnek le, de számos, igen nagy “private enterprise” mindenféle hatósági segédlettel árulja káros portékáját. (gb.) A hadifrontokon nagy vereségeket szenvedő náci vezérek újból előrántották a “bolshevik” mumust, melynek segítségével eddig oly sok győzelmet arattak. Goebbels német propaganda miniszter újból azt hangoztatja, hogy ha a németek nem tudják megállítani az orosz vörös hadsereget, akkor a “bolshe- vizmus réme el fogja önteni Európát.” Goebbels nagyon jól tudja, hogy a bolshevik mumussal nagyon sok embert meg tud ijeszteni. Maga Roosevelt elnök is tudatában van annak, hogy a németek kezében milyen erős politikai fegyver a bolshevizmussal való ijesztgetés. Éppen azért a legutóbbi beszédében kitért erre a kérdésre. “A nácik már valóban nagyon kétségbe lehetnek esve, ha azt hiszik, hogy az angol, amerikai és kínai kormányokat, avagy népeiket a bolshevizmus rémével Oroszország ellen tudják uszítani,” — mondotta az elnök. Azóta a War Information Iroda is hasonló tartalmú értesítést küldött szét, figyelmeztetvén az ország népét a bolshevizmus rémével való ijesztgetésre. És mindezek dacára meg lehet állapítani, hogy Goebbels mérges nyilai jó talajra találtak. Minél győzedelmesebben halad előre a Vörös Hadsereg, annál inkább halljuk a figyelmeztetést: De mi lesz, ha az oroszok elfoglalják Németországot? Az oroszok még a saját területüknek is csak a kissebb részét foglalták vissza és máris Európát féltik tőlük.. Amerika legnagyobb tekintélyű újságja, a New York Times is vezércikkben foglalkozik ezzel a kérdéssel. Megismétli az elnök szavait és ismerteti azt a veszélyt, amit a bolshevizmus elleni propaganda magában rejt. De ugyanakkor kunkluziói gyanánt azt hozza ki, hogy éppen ezen nagy veszedelem miatt MÁR MOST KELLENE OROSZORSZÁGTÓL MEGKÉRDENI A SZÖVETSÉGESEKNEK, HOGY MEDDIG SZÁNDÉKOZIK MENNI? Természetesen a kongresszusban is visszhangra találtak Goebbels szavai. Mrs. Clare Luce, az utolsó választásoknál mandátumot kapott politikusnő első, úgynevezett “szűz” beszédében azt a kérdést vetetette felszínre, hogy ha a háború után a jövő iparát a légjáratok fogják kontrolálni, mi lesz, ha Európa légjáratai az oroszok kezébe kerülnek? És egyre sűrűbben halijuk ezt az “amig nem késő” kifejezést, ami alatt azt értik, hogy amig a német náci hordákból meg lehet valamit menteni és azokkal szövetkezni lehetne az oroszok ellen. Amig az őszinte anti-fasizták örömrivalgásba törnek ki az orosz győzelmek hallatára, mert azok a fasizmus erőszakszervezeteinek a kiirtását jelzik, addig a reakciósok minden válfaja, a munkások kizsákmányolásából élő herék serege mint a fuldokló a szalmaszál után, úgy kapnak a nácik által bedobott bolshevik mumus után. És minél közelebb jut a Vörös Hadsereg a német határokhoz, annál hangosabb lesz az üvöltésük. Nem a németeket, nem Európát féltik, hanem a saját kizsákmányoló kiváltságaikat. így aztán dacára az eddigi és az esetleg ezután következő vereségeknek, Hitler számára még mindig van remény. Úgy Angliában mint Amerikában egyre több pártfogója akad, ha már nem tőle, hanem csak az oroszoktól, illetőleg az oroszok példájától kell tartaniok. A SZOVJET A KIS NEMZETEK SZABADSÁGÁÉRT IS HARCOL LONDON, feb. (ONA) — Gorkin a szovjetunió elnökségének titkára cikket tett közzé, melyben a vörös hadsereg harcának céljai közé, a nácik megszállta kis nemzetek szabadságát, biztonságát, jogait is sorozta. A cikket az angol hivatalos rádió közvetítette lengyel nyelven Európának. “A vörös hadsereg azonban, szövetségeseivel karöltve a nácizmus megsemmisítéséért is küzd, a nemzetek függetlenségéért, a nemzetek felszabadításáért náci járom alól, az emberi lény demokratikus jogainak visszaállításáért, ama nemzetek gazdasági megsegítéséért, kik a náci iga alatt szenvednek, a náci uralom és a német hadsereg megsemmisítéséért és miden nemzet jogáért, hogy maga dönthessen jövője dolgában.” AKI FÉL A RÁDIÓTÓL WASHINGTON, feb. (ONA) — A szocialista “Népszava” budapesti napilap, az OWI-hoz érkezett értesülés szerint egy történetet közöl, amely kifigurázása a ródióhallgatási tilalmaknak. Egy öreg, fáradt emberről van szó, aki éhes és ebédelni szeretne. Bemegy egy vendéglőbe, de ott rádió szól. Az ember rémülten elszalad. Sorba benyit a többi éttermekbe, mindenütt látja, vagy hallja, hogy rádió van, elmenekül hát. Végre talál egy helyet, ahol nincs rádió. Rendel húst. A kiszolgáló lány azt mondja neki, ma hústalan nap van, nem hallotta a rádióban? Rendel tehát halat. A lány kéri a haljegyet. Nincs. Hát nem hallotta a rádióban, hogy mostantól csak jegyre lehet halat felszolgálni? “Nem hallottam, feleli az elkeseredett öreg ember és nem is fogom hallani, mert én nem akarok többé rádiót hallani. Azelőtt hallgattam és mint jóhiszemű ember, meg akartam hallgatni az ellenvéleményt is. Ezért egy évi börtönt kaptam, ellenséges rádió hallgatása miatt. Most jövök ki a börtönből. Elég volt nekem. Nem akarok többé rádiót hallani.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség, és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban -— dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer _ már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés'* "Nevelés" — "Felszabadulás" V/ ^ W A* Ipari Forradalmárok Szentháromsága V/ ^ y/ 1943. február 27. BÉRMUNKÁS 4 oldal
