Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-20 / 1255. szám
1943. február 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" PANASZ, PANASZ . . . Panasz, panasz és megint panasz, amit mostanában a gyár-, ban hallunk. Valahogy ilyenfor-' mán kezdte Petőfi Sándor is az egyik költeményét, de persze nem a gyári munkások panaszairól irt, mert akkoriban a magyar rónákon még nem igen voltak gyárak. A papok azonban már akkor is éppen annyi sok bajt okoztak mint ma és éppen ezért a Petőfi versében említett panasz az ur jámbor szolgáira vonatkozott. Mi azonban napjaink javarészét a gyárakban töltjük el, igy hát a panasz is a gyári viszonyokra vonatkozik. Megszokott dolog, sőt mondhatnám, hogy egyike az úgynevezett “Íratlan törvényeknek’ ’, hogy munkáslapokban a munka nehézsége, a hosszú, fáradtságos órák, stb. miatt panaszkodjunk. így hát előre figyelmeztetlek nyájas olvasó, nehogy megszédülj a szokatlan dolog láttára, mert most az egyszer azt jelentem be, hogy a mi gyárunkban a nagy panaszra a munka könnyűsége adott okot. De azért nem akarom, hogy levegő után kapkodj egy ilyen hihetetlen állítás bevétele után, hát sietek hozzátenni, hogy amikor ilyen könnyű a munka, akkor a fizetés még könnyebb, mondhatjuk, hogy egészen pe- helyszerü. És itt látszik ki az a bizonyos lóláb, amiről az ördög felismerhető. Eleinte csak úgy vettem a dolgot, hogy az a spciális jelenség a “mi” ipartelepünkön tapasztalható. (Ma-holnap már az egy éves évfordulómat ünnepelem meg, — a jövedelmi adó leszurkolásával, — igy jogosan használhatom a “mi” birtokos névmást). De aztán hallottam, hogy az ilyfajta panaszok má- sütt is napirenden vannak. A két héttel ezelőtti Bérmunkásban pedig Vi. munkástárs' is valami ilyesmit mondott, amikor azt irta, hogy a gépek 40 százaléka áll, vagyis nincs elegendő munka náluk sem. Valójában úgy kellett volna kezdeni ezj; a mai rovatot, hogy a mi gyárunkban jó pár hete már nagyon megcsappant a munka, de nem a rendelések. Az újságban közzétett jelentésekből olvastuk, hogy a cég igen sok millió dollárt kitevő rendelésekkel van elmaradva. Szóval megkapta a nagy rendeléseket, de nem tudja szállítani. (Óh bocsánat; “nem tudjuk” szállítani. Majd elfelejtettem, hogy a többes szám első személyében kell Írnom.) KÖNNYŰ MUNKA DE KÖNNYEBB A FIZETÉS Sokan persze nem értik, hogy miért panaszkodnak a munkások, miért fáj az nekik,'hogy nem megy ki elegendő munka? Hát egy kis körülményes leírással ennek is meg lehet az egyszerű magyarázatát adni. Mint már többször is említettem, ennek a gyárnak a munkásai az AFL-hez tartozó International Association of Machinists unióhoz tartoznak. Ezen szervezet alapszabályainak a Local Lod- ge-ra vonatkozó rész, “H” szakaszának 6, paragrafussá ezt mondja: “Azon műhelyekben, ahol ez nincs bevezetve, a Local nem engedheti meg a darabszámú munkát”. Vagyis az union ellenzi a darabszám munkát és a szerződésekben is igyekszik érvényt szerezni annak. De miután minden törvény vagy szabály csak arravaló, hogy kísérleti alanyul szolgáljon a kijátszásra, igy a bószok (bizonyára az union tisztviselők segítségével) itt is rájöttek, hogy miként lehet kijátszani az alapszabályok fent idézett pontját. Mert a napjainkban csaknem általánossá tett “bonusz” rendszer valójában nem más, mint módosított darabszám munka. A bonusz rendszerrnél az órabér igen alacsony. Azonban már a felvételnél megmondják, hogy nem az órabér a fontos, hanem a “bonusz”, amit az átlagos munkával meg lehet keresni. És valóban, nálunk a munka legtöbbjénél az órabér más- félszeressét, sőt gyakran a két- szeressét is keresik. De mi történik akkor, ha nincs elegendő munka? Az ember “lóg” egy darabig, elveszít sok időt és azután már igen nehéz behozni. Máskor pedig egyáltalán nem .jön be a munka az előző departmentből és ilyenkor azt mondják, hogy pucoljuk ki a gépeket, aztán mázoljuk be festékkel, — mert az olyen festést csak mázolásnak lehet nevezni, avagy takarítsuk ki a szerszámokat tartalmazó ládákat, polcokat, stb. Igen ám, de az ilyen munkánál nincs bonusz. Ha csak néha-néha fordulna elő, hát még elnéznénk, de az utóbbi időben igen gyakori és mert az ilyen könnyű munka mellett a fizetés egészen pehely könnyű lesz, mint föntebb is mondottam, hát bizony nagy a panasz és a zúgolódás. ELFECSÉRELT MUNKA A napokban hoztak a gyárba vagy egy tucat uj eszterga gépet. Gyönyörű dolgok, állítólag darabjának az ára 25 ezer dollártól felfelé megy. Alig állították be őket, még némelyiket munkába sem fogták, amikor a munkanélküli “gang’ ’ nekik ment és bemázolta a gyönyörű és ragyogó, uj gépeket, hogy mostmár éppen olyan ócskáknak néznek ki, mint a többiek. Amikor az egyik magyar munkás meglátta, hát elkáromkod- ta magát: “Ejnye, az apjuk er- re-arráját”, — mondotta — “már nem tudják, hogy mire dobják ki a pénzt?! Ha már igy fecsérelnek, hát inkább nekem adnák, én a családomra el tudnám költeni!” Ezt csak azért hoztam fel, hogy illusztráljam, milyen munkanélküliség van nálunk. Amikor nem találok munkát azon gépeknél, amelyeken dolgozni szoktam, hát megyek a magasabbrendü foreman hoz, akit itt “bős” címen ismernek és kérek tőle W.P.A. munkát, mert igy neveztem el az ilyen tisztogató, alamizsna munkát. De sokszor, amikor meglát, hát siet elbújni, mert még ilyen munkája sincs. De most jön a java. Ez a mi gyárunk hetek, sőt hónapok óta állandóan hirdet munkásokért az összes hetilapokban. Sőt már azt is bejelentették, hogy nőket is fel fognak venni, mihelyt a női szobákat elkészítik. Hát kérdezem alázattal, ki van itt megháborodva ? És aztán hallom a többi munkásoktól, meg olvasom a lapokban is, hogy a gyárak százaiban hasonlók a viszonyok. Az egyik szomszédos gyárban feladták a második shiftát, mert nem volt elég munkájuk. És mindezek dacára a lapok tele vannak a nagy munkáshiányról szóló hírekkel. Egyre- másra azon óbégatnak, hogy mi lesz velünk, nincs elég munkás, nem tudjuk ellátni a hadsereget a hadikészlettel. Ennek a sopánkodásnak is a központi forrása Washingtonban van. Valamelyik irodában meg lehetne találni azt a hivatalnok csoportot, amelyik ezt a hazug propagandát terjeszti. A lapok persze még nagyítják is a dolgot és mindent elkövetnek, hogy a munkapiac mindig tele legyen fölös munkással. Amikor az ilyen híreket hallom, vagy olvasom, hát eszembejut, hogy az óhazában amikor a macska a szobába piszkit, hát belekeverik az orrát, úgy tanítják az illemre. Én is valahogy olyanformán szeretnék elkapni egyet azok közül, akik felelősek a nagy munkáshiányról szóló propagandáért és bevinném a “mi” gyárunkba aztán odaverném az orrát a sok üresen álló géphez, amelyek körül a munkások söpörgetnek, hát akkor elmenne a kedve az ilyen hírek ismétlésétől. A RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 142. NEW YORKI OSZTÁLYÁNAK egy nagyon érdekes Műsoros Táncestélye lesz, február 20-án, szombaton este a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave, melyre kérik a magyarság szives megjelenését. Kitűnő cigányzenekar szolgáltatja a zenét és a legkiválóbb színészek és műkedvelők fognak szerepelni. A belépő jegy ára 50 cent, mely összegért kávé és házilag készített sütemény lesz felszolgálva. Kezdete pont 8 órakor. “Itt nyugszik a munkásosztály hü harcosa“ mint egy tündöklő érdemrend, úgy feküdt egy vörös szalagon írva a fenti mondás, Koncz Ferencz munkástársunk kihűlt tetemén. Ez a felírás méltóan fejezte ki az elhunyt életét, életének 73 évén keresztül mindenkor a munkás- osztály hűséges tagja volt. Amikor 40 évvel ezelőtt Amerikába jött, zsebében a munkásszervezetek tagsági könyvével, az első teendője volt, hogy az elvbarátait keresse és velük együtt alakította meg Clevelandon — ahol az amerikai életét leélte — az első magyar szocialista szervezetet. Az IWW alakításakor tagja lett a szervezetnek és azután is egyik legbőkezűbb támogatója volt feleségével együtt a mozgalmunknak és a Bérmunkásnak, üldözések idején mindig készek voltak letenni a bondot, hogy az osztályharc áldozata szabadlábra kerüljön, ha a Bérmunkásnak kölcsönre volt szüksége Konczék- ra mindig számítani lehetett. A végtisztessége méltó volt az életéhez, a pap, amelyre az életében sem volt soha szüksége, a temetésen sem alkalmatlankodott. A Clevelandi Munkás Dalárda gyászdalai után Kovách Ernő munkástárs méltatta a munkás életét és búcsúztatta el hűséges élettársától és a nagyszámú rokonságától, valamint a munkástársadalomtól úgy a temetési intézetben, mint a Crematoriumban, ahol az Internacionále hangja mellett adták át kihűlt tetemét a lángoknak, amely megsemmisítette a testét, de az emléke továbbra is köztünk él. Az özvegyen maradt munkástársnőnknek, a “Bérmonkás” lapbizottsága ezúton is mélységes részvétét küldi és vele együtt gyászolja az ő harcos élettársát. Igaz testvéri szeretettel kérjük, hogy találjon vigasztalást a munkástársai részvételében és a jövőben egyedül is végezze a munkásosztály érdekében azt a nemes munkát amelyet eddig együtt végeztek felejthetetlen munkástársunkkal, ez lenne a legszebb emlék a munkásosztály igaz harcosának Koncz Ferencznek. Tudósitó. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
