Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-20 / 1255. szám
2 oictai BÉRMUNKÁS 1943. február 20. Európa rablógyilkosai FASIZMUS A VILÁG LEGJOBBAN JÖVEDELMEZŐ ÜZLETE. — NÉMETORSZÁGBAN FELSZAPORODTAK A MILLIOMOSOK. — A KÖZÉPOSZTÁLY TÖNKREMENT, A MUNKÁSSÁG RABSZOLGA SORSBA SÜLYEDT. A NÁCIZMUS IGAZI LÉNYEGE. Irta: ALBERT NORDEN (Folytatás) Az ugyancsak zsidó tulajdont képező Berliner Handelgesellschaft bankban az igazgatót Herman Goering egyik rokonával helyettesítették. A hamburgi Warburg bankot szintén a Deutsche Bank és a Drezdner Bank vették át. A Siemens Trust átvette a zsidó Cassierer Cable Works üzemeit. A Ruhr vidék hadigyárainak fejedelme nem vetette meg a pogromok révén nyert hasznot sem . Hitler zsidóüldözéseinek következtében a Manesman cég tulajdonába jutott a Wolff, Netter és Jacobi Metalworks, úgyszintén a Hahnschen gyárak. Friedrich Flicknek jutott a Rawak és Gruenfeld gyárak. Ez a Friedrich Flick volt egyike azoknak, akik Hitlert siettek pénzzel támogatni. Jelenleg egyike Németország 20 leggazdagabb embereinek. A zsidóüldözésekből tehát csak ezen pénzfejedelmeknek és a velük osztozó náci fővezéreknek volt hasznuk. Ezt a listát igen hosz- szura lehetne nyújtani, azonban itt csak illusztrálni akarjuk, hogy mi rejlett a nácik szadista zsidóüldözése mögött. HINDENBURG SZÉGYENE Ugyancsak a Hitlert támogató nagytőke jutalmazásául a nagy üzletek forgalmi adóját fél százalékra vették, amig a kis üzleteseknek két százalékot kellett fizetni. A nagy üzleteket nem korlátozták a megszabott árak, mint a kicsiket, miért is már a háború kitörése előtt a kis üzletek tízezrei mentek tönkre. A Harmadik Reich Hitler 10 évi uralma alatt teljesen kiirtotta közép- osztályt. Közvetlenül Hitler uralomra jutása előtt, 1932-ben rendkívüli nagy botrány került nyilvánosságra Németországban. Ez volt az úgynevezett “Ost- hilfe”, kormány támogatás a szegény parasztgazdák számára. Azonban az erre a célra s.ánt összegek jórésze a nagyíj irtokosoknak jutott. Kaptak belőle még a volt császári család tagjai, de hasznot húzott maga az elnök, Hindenburg is Neudeck (East Prussia) vidéken fekvő birtokai révén. Hitler ígéretet tett arra, hogy a botrányt elfojtja, ha Hindenburg kinevezi kancellárnak. Hindenburg nagyon félt a korrupció kiderülésével járó gyalázattól, megtette Hitlert kancellárnak, amit annál is inkább tehetett, mert a muníció gyárosok és nagytőkések már úgyis támogatták. A császári család főhercegei még ma is az ország legnagyobb földbirtokosai. Három ezer arisztokrata 2,630,000 hek- ár földet bir. (1 hektár körülbelül két és fél acre). Ezzel szemben a földművelők 60 százalékát kitevő 3,000,000 kis földbirtokos összesen csak 1,500,000 hektárt bir. A birtokosok egy-hetvened része ösz- szesen 10,100,000 hektárt bir, vagyis a művelhető földek 40 százalékát. 412 junker nagyobb birtokkal rendelkezik mint egy millió paraszt. És milyen a mai helyzetük ezen szegény parasztoknak ? Hitler annak idején a “nemzet vérforrásának” nevezte őket. Azonban ma nem egyebek közönséges jobbágyoknál. Nem rendelkezhetnek szabadon a kerti és mezei termékeikkel. Minden terméket, búzát és más szemes magokat, tejet, tojást, vágó marhát, stb. be kell szol- gáltatniok sokkal olcsóbb árért, mint azelőtt kaptak. Ezt még a háború kitörése előtt keresztülvitték. ARATNAK A GENERÁLISOK Hitler hatalomra jutása után rövid pár év alatt sokkal több kis üzletember és kereskedő, vagy bankár ment tönkre, mint a pangás legrosszabb évei alatt. De az is tény, hogy ugyanezen idő alatt a nagy monopóliumok tulajdonosai, akik Hitlerrel egykézre játszottak, olyan arányokban emelték gazdasági hatalmukat, amihez hasonlót eddig egyetlen országban sem lehetett látni. Azonban teljesen lehetetlen a Harmadik Reich állami hatalmának és a nagytőkének viszonyát tárgyalnunk anélkül, hogy a generálisok szerepét ne ismertetnénk. Nézzük például Field Marshal Walter von Re- ichenaut, aki 1941-ben “hirtelen elhalt” a Rostov melletti náci vereség után. Óriási jövedelmei voltak az apja révén, akit a Rheinmetal Works gyárak igazgatójává tett. Németország egyik legnagyobb hajógyárának, a Kiéiben fekvő Krupps gyáraknak igazgatója Admiral Heusinger von Waldeg, akinek a fia a Goebels irodájában visel nagy tisztséget. Von Hanneken generális személyesen vállalt igazgatósági tisztséget számos oly üzemben, amelyet elszedtek tulajdonosaiktól. A katonai gazdasági tanács elnöke, General Thomas szintén egyik direktora a Rhe- inmetallnak, azonkívül az I.G. Farben vegyi cégnek, a Deutsche Banknak és még más pénzintézeteknek is. General Qarlimont (aki a spanyolok elleni náci hadak vezére volt) egyik testvére számos nagy cég igazgatóságába került, mint a Metallgesellschaft és az I.G. Farben cégnek, amelynek nagy érdekeltségei vannak Spanyolországban. General Ritter von Leeb mint a Goering Trust egyik igazgatója húz nagy jövedelmet. Joachim von Stuelpnagel (a párisi parancsnok, Ottó von Stuelpnagel fivére) a Berlin Boersenzeitunk (Börze újság) tulajdonosa, amely egyike a legnagyobb befolyással biró német lapoknak. De azonkívül nagy érdekeltsége van a German Cellulose Trustben is, amely Hitler uralma alatt az állami rendelések következtében rendkívüli módon megnagyobbodott. Ma legalább is 12 nagy gyártelepe van. Ez a Stuelpnagel nagyon gyakorlati okok miatt gyűlöli annyira az oroszokat. Az ő kontrolja alatt álltak a Ladoga tó mentén fekvő Kexhold és Waldhof gyárak, valamint a viborgi Procope cég is. Ezen gyárak 1940-ben a Szovjet-Finn béke alapján orosz birtokok lettek. A generálisok és a nagy trösztök közötti anyagi kapocs I igen messzemenő. Ezért van j az, hogy a náci háborús gépe-1 zet vezetői egyben a német nagytőkének a vérebei, akik kirabolják az elfoglalt területek gyárait is. Ez rendkívüli nagy hasznot hajtó szövetkezés. Az állam és a magánüzletnek ilyen összekapcsolása és amelyben magas állású katonatisztek egyben a polgári üzleteknek is a vezetői, a trösztök számára aranykort teremtett. EGY HAZUGSÁGGAL TÖBB tisztogatáshoz. Már 1939 janu- szeptember havában a barna- inges és egyenruhás német képviselők kezüket a náci tisztelgésre emelve ordították: “Heil! Heil! Heil”, midőn Hitler ezt a kijelentést tette: “Ezen háborúban senki sem fog pénzt keresni!” Igaz, Hitlernél egy hazugsággal több, vagy kevesebb nem sokat számit. A tény az, hogy Németországban körülbelül tiz ezer egyénnek a háború profitja akkora lett, hogy azt csak a csillagászatban használt meny- nyiségtani kifejezésekkel lehet ] kiírni. Természetesen a nagy iparvállalatok jelentései a sorok között elbújtatva adnak számot a profitról. A német iparbárók már a háború kitörése előtt több mint másfél billió dollárt helyeztek “tartalékba” ,ami a profitnak ily néven való elkönyvelését jelenti. Huszonnégy órával azelőtt, hogy Hitler serege megtámadta a Szovjet Uniont a német náci újságok egy rendeletet közöltek, amelynek célja az volt, hogy mutassa a Harmadik Reich szocialista karakterét és igy a katonákat harcra tüzelje a bolshevik-plutokrata összeesküvés ellen. Ez a rendelet az állam részére foglalta le mindenféle járadékoknak a hat százalékon felüli részét. Vagyis ezen rendelet értelmében minden befektetett tőke csak hat percentes jövedelmet hozhatott a tulajdonosának, a többi az állam részére ment. Egyszerre azonban ,valóságos bü- vészeti ügyességgel a nagy társulatok mindjárt megnövelték alaptőkéjüket. így természetesen a profit kisebb százalékot mutatott,. habár valójában ugyan olyan nagy maradt is. Hogy milyen méretű volt ez a 'svindli, mutatja az, hogy 1942- re 883 részvényes cég az előző 4,900,000,000 márka alaptőkét 7,800,000,000 márkára emelte fel, tehát csaknem megduplázta. Báró von Thyssen-Bornem- isza, Fritz Thyssen bátyja, a Duesseldorfer Press and Walzwerk alaptőkéjét háromszorosra emelte, igy rejtette el a hatalmas profitot. Ez a cég 5 százalékos osztalékot fizetett, de mivel az alaptőkét háromszoros nagyságra emelték, igy az osztalék valójában 15 százalékos volt. AZ ÜZLET KÖVETI A HADSEREGET Azt a 100,000 német katonát és 18,000 Gestapo rendőrt ,akik Ausztria függetlenségét elrabolták, nyomon követték a német financbárók. A Deutsche Bank azonnal lefoglalta Ausztria legnagyobb bankját, a Kre- ditansalt-Wiener Bankvereint.' Az igazgatóságba betették Krupp munició gyáros fiát. Más német bankok átvették a többi kisebb osztrák bankokat és nagyobb iparvállalatokat. A nagyon ismert villany-mágnásnak, Siemensnek a veje, bizonyos Herr Oskar Henschell, aki a kasseli lokomotív gyárak tulajdonosa, megkeritette a bécsi lokomotív gyárakat és azonkívül a legnagyobb osztrák földbirtokot, 736,080 acret. De maga Krupp sem maradt üres kézzel. Neki a Bernsdorf városban fekvő munició gyárak jutottak. Természetesen az I.G. Farban vegyészeti cég is jelentkezett. (Ezzel a céggel kartellban állnak az amerikai DuPont cég, a Standard Oil, Sterling Product és az Aluminum Corporation.) De Marshall Goering családjának is jutott elég osztrák vagyon. Goebels propaganda miniszter pedig Hans nevű fivérét Ausztria legnagyobb biztosító társulata főigazgatójává tette. (Folytatjuk) A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 10.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 9.00 Mrs. J. Bodnár, Birdgep. 5.00 Mrs. J. Deák, Akron ...... 8.00 Mrs. G. Deme, Akron .... 12.00 Mrs. L. Decsi, Akron ...... 5.00 Mrs. St. Detky, Phila .... 3.00 Mrs. M. Danka, Cleve. 6.00 Kath. Estergall, Clev....... 3.00 Mrs.özv.J. Farkas, Akron 9.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 9.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 9.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.... 12.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron ...... 9.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 5.00 Mrs. J. Kollár Cleveland 7.00 Mrs. Kozsány, Saratoga 12.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 9.00 Mary Mayer, Phila........... 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 12.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila. 1.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 9.00 Mrs. Török, Atl. City .... 10.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 8.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 9.00 Mrs. J. Zára, Chicago ... 9.00
