Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-02-20 / 1255. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 FEB. 20

NUMBER 1255 SZÁM

Magyar nácik marakodása az Amerikai Magyar Szövetségben

Elvéreztetik a szerbeket

SZERBIÁBÓL KISZIVÁRGó HÍREK EGYRE BONYOLULTABB HELYZETRŐL SZÁMOLNAK BE. — KÖZEL EGY MILLIÓ EMBERT IRTOTTK KI A MEGSZÁLLÁS ÓTA.

Az elmúlt három hétben, amióta a nagy bridgeporti esemény lezajlott, furcsa hangok keringenek a magyar sajtóban. Az a nagy megmozdulás melynek célja lett volna az amerikai magyarság zömét a Magyar Szövetség zászlója mögött egységesen felvonultatni, annyira balul sikerült, hogy maguk a Szövetség vezérei megrémültek és keresik a kijáratot onnét. Több mint egy év óta, amióta Amerika és Magyarország tényleges háborúban van, a Szövetség horthylegényei igyekeztek köpönyeget változtatni, mely

aktushoz a bridgeporti megmozdulás lett volna a vizsga, az amerikai kormány előtt. Erre a diszünnepre hónapokon át folyt a propaganda és készülődés és olyan nagy dolognak volt felfújva a magyar Horthy sajtóban ,amihez hasonló csak ritkán fordult elő az amerikai magyar társasélet viharvert egén.

Mi jó előre találgatással voltunk a nagy gyűlést illetőleg bizonyos információk alapján és megírtuk, hogy rövidesen az Amerikai Magyar Szövetség a pelenka mozgalmak sorsára fog jutni, azonban arra nem gondoltunk, hogy az egész mozgalom egy annyira felfújt hólyag, hogy egy picinyke gombostű szúrástól annyira szétpukkan, hogy három héttel a nagy disz- ünnepség után, már csak a foszlányai maradnak meg. Hogy ez igy van, nem kell messzire menni bizonyítékot keresni és nem is kell a zárt ajtók mögött történő nem éppen nyelvtani hangú tárgyalásokról információkat jelenteni. Csak bele kell tekintsünk ezzel az üggyel kapcsolatban az utóbbi három hét magyar sajtó híreibe és olyan fénykép tárul elénk, mely dacára a szomorú időknek kacagásra bir bennünket.

És hogyne kacagnánk amikor a magyar sajtóban, olyan ismert Horthy barátok mint Himler és Daragó, akik csak az utóbbi időben vették fel az álarcot egy másik Horthy barát, valami Papp nevű református pap Horthy barátsága ellen tiltakoznak, akinek szónoki alkalmat adtak a bridgeporti gyűlésen. Ez az egyén volt ugyanis aki a numerus clausus Horthy találmányt a nácizmus magas fokáig magyarázgatta a papok lapjában, és a náci fajelméletet dicsőítette. Himler és Daragó urak alaposan kioktatták 1

ezt a Papp urat, amiért annyira nem volt következetes az események kapcsán mint ők és Horthy érzelmét nem volt hajlandó eltakarni a demokrácia álarcával.

Az ügy nagyon komoly Himler és Daragó részéről, mert az első megakar tagadni minden további támogatást a Magyar Szövetség részére a saját lapjaiban, mig a másik ur, a saját egyletének a Verhovaynak kiemelésével foglalkozik a Szövetségből. A többi magyar urak vagy inkább fajmagyarok, akik csak kullancsok, bizonyára követni fogják a két nagy vezért elhatározásukban..

Elképzelhetjük, hogy milyen bajba vannak mostan a régi vezér urak, amit bizonyít a nagy erőlködésük, hogy egy levegőt sem akarnak szívni egy nácival, aki Horthy mellett van, pedig őnekik is minden érzelmük Horthy felé sandít és tulajdonképpen burkoltan ez volt a célja a bridgeporti gyűlésnek is. Hogy aztán ezt elrontotta az egyik társuk kontárkodása, ez bosszanthatja őket, mi azonban örvendünk neki. A díszes társaságot egy saját belső tagjuk , leplezte le. Annál bosszantóbb a részükre az ügy, mert éppen most akarták előkészíteni a Rákóczi egylet pénztárához vezető utat és a közelgő konvencióján akarták keresztül vinni a Rákóczi egylet beléptetését a Magyar Szövetségbe. Ez volt a másik cél, amiért a cécót Bridgeporton rendezték le, ahol az egyesület központja van. Hogy a Magyar Szövetség a bomlás utján van az biztos és minél előbb tűnik el annál jobb, sajnos azonban, hogy eltűnik vele az egyleti tagok keservesen befizetett jó néhány ezer dollárja is.

(f.)

A PETŐFI ÜNNEPÉLYEKET BETILTOTTÁK

WASHINGTON, feb. (ONA) — A berlini náci Transocean ügynökség egy itten felfogott angol nyelvű rádió jelentése szomorú hirt közöl. Petőfi születésnapját nem szabad többé ünnepelni Budapesten. A munkásság és diákság régi szokás szerint kivonulni készült a Petőfi szoborhoz, hogy a “Talpra Magyart” szavaló bronzemlék előtt ismét elmondják, mint minden esztendőben, “Esküszünk, hogy rabok tovább nem > leszünk.”

LONDON, febr. hó: — Ideérkezett hírek szerint Jugoszláviában nemcsak a német megszálló hadsereg irtja a szerbeket, hanem azok önmaguk között is valóságos polgárháborút folytatnak. Jugoszláviának is megvan a maga báb kormánya, a szerb Milan Neditch generális vezetése alatt, aki a jugoszláv Quisling szerepet tölti be. Neditch a német fegyveres erőre támaszkodva kormányozza az országot, azonban rendeletéinek nem igen engedelmeskednek. Ezért számos polgármestert és városi tisztviselőt kivégeztek. Neditch a közelmúltban a következő proklamációt tette közzé:

“Bizonyos Hazafias Jugoszláv Hadsereg Parancsnokság rendeletet küldött a polgármestereknek, hogy hagyják ott tisztségeiket, meneküljenek a hegyek közé és megtiltották mindenkinek, hogy a német megszálló hadsereggel kooperáljanak. Ezért számos, a rendeletnek nem engedelmeskedő polgármestert kivégeztek. Azonban ez a Hazafias Jugoszláv Hadsereg Parancsnokság csak egy pár rablóból és vérszomjas kommunistából áll, akiknek céljuk csak a rablás és szabotálás, ami nem méltó a szerb néphez és katonatisztekhez. Az ország összes állami és városi hivatalait utasítom, hogy hozzanak meg minden áldozatot a szerb nép és a haza védelmében és a legerélyesebben pusztítsák ezen maroknyi bitangot, akik csak Moszkva és London szolgái.”

Neditch tehát a szerb nép és a szerb haza védelmében a németekkel való kooperációt kéri, illetőleg követeli. Azonban a parasztság és a munkásság soraiból kikerült partizánok a németek és a németekkel kooperálok kiirtására törekszenek. Bihács körül elért sikereik folytán a németek kénytelenek voltak nagyobb haderőt odavinni. És miután a partizánoknak nincs repülő támaszuk, igen sokat szenvednek a német repülőktől. A németek állítólag több divíziót küldtek Jugoszláviába, mert attól tartanak, hogy ha az egyesült nemzetek Afrikából kiverik a németeket, akkor itt, az az Jugoszláviában nyitják meg a kontinens második frontját.

Az eddig említett mindkét

jugoszláv csoporttal szemben áll Mihajlovics tábornok, akit a Londonban székelő Jugoszláv menekült kormány támogat. A partizánok ugyanis meg akarnak szabadulni a háborút megelőző nagy földbirtokosok elnyomásától is. Mihajlovics és a londoni menekült kormány azonban a háborút megelőző uralkodó osztályt képviseli és igy harcolnak nemcsak a németek és a velük kooperáló Ne- ditchék pilen, hanem a partizánokat is szeretnék kiirtani.

Mihajlovics ezt az üzenetet küldte Londonba: “Jugoszláviát elöntötte a szerb vér, de a szövetségeseink mitsem tesznek ezen véráradat meggátlására. A kiirtott szerbek száma már megközelíti az egy milliót. Már azt hiszem, hogy az Egyesült Nemzeteknek nem áll érdekében, hogy a szerb népnek ez a nagymérvű lemészárlása a németek által végetérjen. Nem-e lehetne valamit tenni, hogy a szerb népet megmentsük a végleges kiirtástól?”

A szerb helyzet annyiban nyert igen nagy fontosságot, mert nagyjából ugyanez a helyzet áll fenn csaknem minden elfoglalt országban. Minden országban a háborút fel akarják használni nemcsak arra, hogy a németektől megszabaduljanak, hanem a régi uralkodó osztálytól is. A harc azonban még a többi országokban nem került fegyveres összeütközésére, de mindenütt hallani, hogy a háborút megelőző rendet és uralkodó osztályt képviselő úgynevezett “menekült kormányok” elmaradtak és már nem képviselik népeik akaratát.

IJESZTIK A MAGYAROKAT.

ANKARA, feb. (ONA) — A német propagandának azt a fogását, hogy az embereket a vereség szörnyű következményeivel próbálják ijesztgetni, most már Magyarországon is alkalmazzák. Egy ideérkezett jelentés szerint egy budapesti lapban, a “Pesti Újságban” cikk jelent meg, azt fejtegetvén, hogy a vereségnek sokkal keserűbb volna a következménye a magyarokra, mint a németekre. “Az ellenség — Írja ez az újság —sokkal könnyebben állhatna bosszút 12 millió magyaron, mint 80 millió németen.” A lap a pánszláv veszedelem régi meséjével is előhozakodik.