Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-02-20 / 1255. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 FEB. 20 NUMBER 1255 SZÁM Magyar nácik marakodása az Amerikai Magyar Szövetségben Elvéreztetik a szerbeket SZERBIÁBÓL KISZIVÁRGó HÍREK EGYRE BONYOLULTABB HELYZETRŐL SZÁMOLNAK BE. — KÖZEL EGY MILLIÓ EM­BERT IRTOTTK KI A MEGSZÁLLÁS ÓTA. Az elmúlt három hétben, amióta a nagy bridgeporti ese­mény lezajlott, furcsa hangok keringenek a magyar sajtóban. Az a nagy megmozdulás mely­nek célja lett volna az ameri­kai magyarság zömét a Magyar Szövetség zászlója mögött egy­ségesen felvonultatni, annyira balul sikerült, hogy maguk a Szövetség vezérei megrémültek és keresik a kijáratot onnét. Több mint egy év óta, amióta Amerika és Magyarország tény­leges háborúban van, a Szövet­ség horthylegényei igyekeztek köpönyeget változtatni, mely aktushoz a bridgeporti meg­mozdulás lett volna a vizsga, az amerikai kormány előtt. Erre a diszünnepre hónapokon át folyt a propaganda és készülő­dés és olyan nagy dolognak volt felfújva a magyar Horthy saj­tóban ,amihez hasonló csak rit­kán fordult elő az amerikai ma­gyar társasélet viharvert egén. Mi jó előre találgatással vol­tunk a nagy gyűlést illetőleg bizonyos információk alapján és megírtuk, hogy rövidesen az Amerikai Magyar Szövetség a pelenka mozgalmak sorsára fog jutni, azonban arra nem gon­doltunk, hogy az egész mozga­lom egy annyira felfújt hólyag, hogy egy picinyke gombostű szúrástól annyira szétpukkan, hogy három héttel a nagy disz- ünnepség után, már csak a foszlányai maradnak meg. Hogy ez igy van, nem kell messzire menni bizonyítékot keresni és nem is kell a zárt aj­tók mögött történő nem éppen nyelvtani hangú tárgyalásokról információkat jelenteni. Csak bele kell tekintsünk ezzel az üggyel kapcsolatban az utóbbi három hét magyar sajtó hírei­be és olyan fénykép tárul elénk, mely dacára a szomorú időknek kacagásra bir bennün­ket. És hogyne kacagnánk ami­kor a magyar sajtóban, olyan ismert Horthy barátok mint Himler és Daragó, akik csak az utóbbi időben vették fel az ál­arcot egy másik Horthy barát, valami Papp nevű református pap Horthy barátsága ellen til­takoznak, akinek szónoki alkal­mat adtak a bridgeporti gyűlé­sen. Ez az egyén volt ugyanis aki a numerus clausus Horthy találmányt a nácizmus magas fokáig magyarázgatta a papok lapjában, és a náci fajelméle­tet dicsőítette. Himler és Dara­gó urak alaposan kioktatták 1 ezt a Papp urat, amiért annyi­ra nem volt következetes az események kapcsán mint ők és Horthy érzelmét nem volt haj­landó eltakarni a demokrácia álarcával. Az ügy nagyon komoly Him­ler és Daragó részéről, mert az első megakar tagadni minden további támogatást a Magyar Szövetség részére a saját lap­jaiban, mig a másik ur, a sa­ját egyletének a Verhovaynak kiemelésével foglalkozik a Szö­vetségből. A többi magyar urak vagy inkább fajmagyarok, akik csak kullancsok, bizonyára követni fogják a két nagy ve­zért elhatározásukban.. Elképzelhetjük, hogy milyen bajba vannak mostan a régi vezér urak, amit bizonyít a nagy erőlködésük, hogy egy levegőt sem akarnak szívni egy nácival, aki Horthy mellett van, pedig őnekik is minden ér­zelmük Horthy felé sandít és tulajdonképpen burkoltan ez volt a célja a bridgeporti gyű­lésnek is. Hogy aztán ezt el­rontotta az egyik társuk kon­tárkodása, ez bosszanthatja őket, mi azonban örvendünk neki. A díszes társaságot egy saját belső tagjuk , leplezte le. Annál bosszantóbb a részükre az ügy, mert éppen most akar­ták előkészíteni a Rákóczi egy­let pénztárához vezető utat és a közelgő konvencióján akarták keresztül vinni a Rákóczi egy­let beléptetését a Magyar Szö­vetségbe. Ez volt a másik cél, amiért a cécót Bridgeporton rendezték le, ahol az egyesület központja van. Hogy a Magyar Szövetség a bomlás utján van az biztos és minél előbb tűnik el annál jobb, sajnos azonban, hogy eltűnik vele az egyleti ta­gok keservesen befizetett jó néhány ezer dollárja is. (f.) A PETŐFI ÜNNEPÉLYEKET BETILTOTTÁK WASHINGTON, feb. (ONA) — A berlini náci Transocean ügynökség egy itten felfogott angol nyelvű rádió jelentése szomorú hirt közöl. Petőfi szü­letésnapját nem szabad többé ünnepelni Budapesten. A mun­kásság és diákság régi szokás szerint kivonulni készült a Pe­tőfi szoborhoz, hogy a “Talpra Magyart” szavaló bronzemlék előtt ismét elmondják, mint minden esztendőben, “Eskü­szünk, hogy rabok tovább nem > leszünk.” LONDON, febr. hó: — Ide­érkezett hírek szerint Jugoszlá­viában nemcsak a német meg­szálló hadsereg irtja a szerbe­ket, hanem azok önmaguk kö­zött is valóságos polgárháborút folytatnak. Jugoszláviának is megvan a maga báb kormánya, a szerb Milan Neditch generális vezetése alatt, aki a jugoszláv Quisling szerepet tölti be. Ne­ditch a német fegyveres erőre támaszkodva kormányozza az országot, azonban rendeletéi­nek nem igen engedelmesked­nek. Ezért számos polgármes­tert és városi tisztviselőt ki­végeztek. Neditch a közelmúlt­ban a következő proklamációt tette közzé: “Bizonyos Hazafias Jugosz­láv Hadsereg Parancsnokság rendeletet küldött a polgármes­tereknek, hogy hagyják ott tisztségeiket, meneküljenek a hegyek közé és megtiltották mindenkinek, hogy a német megszálló hadsereggel koope­ráljanak. Ezért számos, a ren­deletnek nem engedelmeskedő polgármestert kivégeztek. Azon­ban ez a Hazafias Jugoszláv Hadsereg Parancsnokság csak egy pár rablóból és vérszomjas kommunistából áll, akiknek cél­juk csak a rablás és szabotálás, ami nem méltó a szerb néphez és katonatisztekhez. Az ország összes állami és városi hivata­lait utasítom, hogy hozzanak meg minden áldozatot a szerb nép és a haza védelmében és a legerélyesebben pusztítsák ezen maroknyi bitangot, akik csak Moszkva és London szolgái.” Neditch tehát a szerb nép és a szerb haza védelmében a né­metekkel való kooperációt kéri, illetőleg követeli. Azonban a pa­rasztság és a munkásság sora­iból kikerült partizánok a né­metek és a németekkel koope­rálok kiirtására törekszenek. Bihács körül elért sikereik foly­tán a németek kénytelenek vol­tak nagyobb haderőt odavinni. És miután a partizánoknak nincs repülő támaszuk, igen so­kat szenvednek a német repü­lőktől. A németek állítólag több divíziót küldtek Jugoszláviába, mert attól tartanak, hogy ha az egyesült nemzetek Afrikából kiverik a németeket, akkor itt, az az Jugoszláviában nyitják meg a kontinens második front­ját. Az eddig említett mindkét jugoszláv csoporttal szemben áll Mihajlovics tábornok, akit a Londonban székelő Jugoszláv menekült kormány támogat. A partizánok ugyanis meg akar­nak szabadulni a háborút meg­előző nagy földbirtokosok elnyo­másától is. Mihajlovics és a londoni menekült kormány azonban a háborút megelőző uralkodó osztályt képviseli és igy harcolnak nemcsak a néme­tek és a velük kooperáló Ne- ditchék pilen, hanem a partizá­nokat is szeretnék kiirtani. Mihajlovics ezt az üzenetet küldte Londonba: “Jugoszlávi­át elöntötte a szerb vér, de a szövetségeseink mitsem tesznek ezen véráradat meggátlására. A kiirtott szerbek száma már megközelíti az egy milliót. Már azt hiszem, hogy az Egyesült Nemzeteknek nem áll érdeké­ben, hogy a szerb népnek ez a nagymérvű lemészárlása a né­metek által végetérjen. Nem-e lehetne valamit tenni, hogy a szerb népet megmentsük a vég­leges kiirtástól?” A szerb helyzet annyiban nyert igen nagy fontosságot, mert nagyjából ugyanez a hely­zet áll fenn csaknem minden elfoglalt országban. Minden or­szágban a háborút fel akarják használni nemcsak arra, hogy a németektől megszabadulja­nak, hanem a régi uralkodó osztálytól is. A harc azonban még a többi országokban nem került fegyveres összeütközés­ére, de mindenütt hallani, hogy a háborút megelőző rendet és uralkodó osztályt képviselő úgynevezett “menekült kormá­nyok” elmaradtak és már nem képviselik népeik akaratát. IJESZTIK A MAGYAROKAT. ANKARA, feb. (ONA) — A német propagandának azt a fo­gását, hogy az embereket a ve­reség szörnyű következményei­vel próbálják ijesztgetni, most már Magyarországon is alkal­mazzák. Egy ideérkezett jelen­tés szerint egy budapesti lap­ban, a “Pesti Újságban” cikk jelent meg, azt fejtegetvén, hogy a vereségnek sokkal kese­rűbb volna a következménye a magyarokra, mint a németek­re. “Az ellenség — Írja ez az újság —sokkal könnyebben áll­hatna bosszút 12 millió magya­ron, mint 80 millió németen.” A lap a pánszláv veszedelem ré­gi meséjével is előhozakodik.

Next

/
Thumbnails
Contents