Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-02-13 / 1254. szám

vläl BÉRMUNKÁS 1943. február 13. SZOVJET SIKEREK (Vi) Goering siralmai leg-1 jobban bizonyítja a Szovjet si­kerek fontosságát, de ugyan­csak a fontosabb városok elfog­lalása, valamint a mindég na­gyobb számú hadifoglyok a leg­jobb mérték megbírálni és a ta­valy téli orosz offenziva sike­reivel összehasonlítani a mos­tanit. Ma a nácik sokkal kevesebb területet tartanak a kezeikben, mint 1941. október utóján. Mig a múlt télen alig egy tizedré- szét foglalták vissza az oroszok azon nyáron elfoglalt terüle­teknek, most alig két hónap alatt, de egész biztosan három hónap alatt visszafoglalják a hathónapos nyári német ered­ményeket, Veleki Luki s Schos- selburg ráadással, melyet a né­metek több mint egy évig tar­tottak a kezeikben és nagyon megerősítettek. De nem annyira a terület és városok visszafoglalása a leg­jobb része a mostani Szovjet offenzivának, hanem a körülke­rítések sorozata, Stalingrad, Voronez, Don folyó kanyarula­tában, Kaukázusban, sok sok kisebb nagyobb csapdák, melye­ken keresztül nagymennyiségű muníció hadifelszerelés és fog­lyok kerültek az oroszok kezé­be. Hitler és legtöbb elbizako­dott német nem bírta elhinni, hogy az oroszok az ősszel sok­kal erősebbek voltak mint 1941. őszén és nagy büszkén jelentet­ték ki, hogy egy lépést sem fognak visszavonulni az elfog­lalt területekről és ezt alátá­masztva sok muníciót és hadi- felszerelést halmoztak fel az előretolt állásokban, mivel a té­li időkben nem bírtak volna szállítani és ennek legnagyobb része az oroszok kezébe került. Csak a januári eredményeket vegyük számításba. Az első 15 nap alatt, csak 14 olyan várost foglaltak vissza az oroszok, mely elég nagy és fontos a térképre is rátenni, de már a második felében 28 ilyen fontos várost és központot foglaltak vissza. Úgyszintén január első felében két nácit kellett meg­ölni, amig egyet eltudtak fog­ni, ma már kettőt fognak el minden megölt náci ellenében, de tavaly télen hármat öltek, meg minden elfogott ellenében és nem is volt szó nagyobb kö­rülkerítések sikereiről, Ryzev, Starra Russa kivételével me­Igazi harcos munkásasszony dőlt ki, február 3-án aránylag fiatalon az élők sorából. Varga Imréné clevelandi munkástárs­nőnk ki egész életén keresztül öntudatos munkásasszony volt, nemcsak az egyletekben, ha­nem a munkahelyén is. Még mindannyian élénken emléke­zünk a clevelandi Terminal Tower takarító asszonyainak a hősies harcára az IWW keretén belül, amelyet Varga munkás­társnő szervezett meg. Harcos életéhez méltóan ment végbe a végtisztessége is február 6-án szombaton, nem a lyet nem bírtak kihasználni és a németek újra visszaállították a frontot ezeken a helyeken is. Legmegbízhatóbb mérték a hadseregek viselkedésének, ki­tartásának lemérésére, mennyi foglyot fognak el a halottak­hoz arányitva. A múlt télen még a bekerített nácik sem ad­ták meg magukat, mert bíztak, hogy hamarosan kiszabadítják őket. Még Stalingradnál is bíz­tak, biztatták őket. De most Goering beszéde után nem igen bizhatnak és már Voroneznél egy ütközet alkalmával 3 ezret kellett megölni, hogy 6 ezret elfogjanak és ez az arány min­dég javul, nem számítva a ro­mán-magyar csapatok tömeges megadását. Természetesnek vehetjük azt, hogy az a tény, hogy Hitler nem mert beszélni sem a kato­nákhoz, sem a néphez, még na­gyobb lehangoltsággal sújtja a náci hadsereget, melynél isten­né építették ki Hitlert, vala­mint Berlinben Goering által is beismert orosz fronti veresé­gek nem fognak javítani a náci hadsereg morálján, hanem ép­pen ellenkezőleg és körülkerí­tés esetén már nem remélhet­nek szabadulást, hanem biztos elpusztulást, ha nem adják meg magukat. Most már mindég na­gyobb számú náci tiszt is ke­rül fogságba, holott tavaly té­len allig volt ilyesmi lehetséges és még január elején is sok esetben a tiszteket kellett meg­ölni mielőtt megadhatták ma­gukat, mert ha nem tették vol­na, akkor a tisztek ölik le őket. Rostov, Kharkov városok el­foglalása nagyon fontos volna, de ha csak körülfogják is eze­ket a városokat és elérik a Dni­eper folyót, az is óriási győze­lem lenne a Szovjetek részére, mert már többet offenzivára a nácik nem képesek még akkor sem, ha nem indulna meg nyu­gatról a nácik elleni hadjárat, amit biztosra lehet venni még junius előtt. A nagymérvű náci vereség­nek a gasolin hiány a legna­gyobb oka, ezer és ezer repülő­gép, truck, tractor, tank volt ezen előretolt állásokban, me­lyet nem is tudtak elszállítani, sem mozgásba, a harcba vinni gasolin hiány miatt. A náci re­pülőraj ugyan emiatt tétlenség­re van kárhoztatva. Már nem hallani, hogy a nácik ezer re­vallás maszlagéval, hanem a munkásság harcának a kihang- sulyozásával. Ügy a gyász kápolnában, mint a temetőben Kovách Ernő munkástárs búcsúztatta el a családjától és munkástársai­tól. Majd Dr. Fisher mondott néhány meleg szóban búcsút az Oxford Products munkásai nevében, ahol munkástársnőnk legutóbb dolgozott. Gyászolják férje Varga Im­re, fia Imre és felesége és kis­leánya Elenor valamint minda- zik akik vele harcoltak egy szebb, boldogabb társadalom­ért. VARGA IMRÉNE pülőgépet küldenek a levegőbe egyszerre, csak 30, 60-as szá­mokkal tudnak támadni. És ezen modern hadigépezet nél­kül az oroszok ellen soha töb­bet támadásba nem mehetnek át. Az a tény, hogy a Szovjet sikerek már is megindították a bomlást a náci hadseregben és a generálisokat ellen fordítot­ták a nácik ellen, Hitler már önvédelemből és kénytelen több és több generálist elcsapni és megbízható, de a hadászathoz nem sokat értő nácikkal helyet­tesíteni. És éppen ez a cseleke­det tette lehetővé a stalingradi győzelmet, egy milliós náci hadsereg elpusztítását, vagy elfogását két hónap alatt. Hit­ler nem hallgatott a generáli­sokra és nem akart visszavo­nulni biztosabb és rövidebb ál­lásokba, mint azt neki tanácsol­ták. Hitler akit földi istennek tettek meg, csak jobban tud­ja mint más. Nem-e kijelentet­te még 1941-ben, hogy a vörös hadsereg meg van semmisítve és soha többé fel nem emeli a fejét. A Szovjet sikerek megindí­tották a bomlást, melynek a mértékét, következményét még egyenlőre nem birjuk felfogni, de meg lehet, hogy a náci hadi­gépezet még hamarább össze­omlik mint azt remélni is mer­jük. AZ OROSZFÖLDI MAGYAR TÁRGYALÁSOK AZ OROSZ­VERESÉG HATÁSA LENGYEL VISZONYRÓL STOCKHOLM, (ONA) —; Kállay Miklós magyar minisz-! terelnök kassai beszéde kiegé-1 szitáséként, a német kézben le­vő dán rádióállomás következő jelentését közölhetjük: Kállay a hadihelyzet áttekintését ad­ván, beismerte a súlyos ma­gyar veszteségeket a keleti fronton, azt állította azonban, hogy az orosz veszteségek na­gyobbak voltak. Figyelmeztet­te a lakosságot, ne higyjen az elterjesztett hamis híreknek és igen szigorú intézkedéseket je­lentett be mindenki ellen, akit ily hamis hírek terjesztésén rajtakapnak. Végül a győze­lemben való törhetetlen hitét hangoztatta. Kállay miniszterelnök ugy- látszik azért ment Kassára a helyzetről szóló beszédét elmon­dani, mert a magyarok meg­szállta Kelet-Szlovákiában és különösen a Kassával szomszé- do Kárpátorosz vidékeken ko­moly nyugtalanság tört ki. A rozsnyói ércbányákban például a minap sztrájk tört ki, mely­nek félreérthetetlen politikai jellege volt. A bányászok ak­kor léptek sztrájkba, amikor német bányamérnökök érkez­tek a vidékra, hogy a termelést ellenőrizzék. A bányabalesetek a háború óta különben is súlyo­san szaporodtak és a bányá­szok attól tartottak, a német hajcsárok még veszedelmeseb­bé teszik majd munkájukat. Nyomtatott röpcédulákban szó­lították fel a baj társakat a sztrájkra és e cédulákban “a német és magyar fasiztákról” volt szó. Igen sokat letartóztat­tak közülök, néhányat rövid utón kivégeztek. Kárpátorosz földön a kotanának való soro­zás mindig csak lázongások kö­zött sikerült a magyar hatósá­goknak. Amióta azonban az orosz frontról oly vészes hírek érkeznek, valóságos csatározá­sokat kell vívni, hogy a lakos­ságnak legalább egy részét be­sorozhassák. Egy ilyen sorozá- si csatában Beregszászon tiz ember esett el. Az ellenszegü­lők, közül azután többet kivé­geztek, sokat, öregeket, asszo­nyokat, fogolytáborba küldtek. Néhány napja egy kétszáz fo­golyból álló ilyen szállítmány ment a kistarcsai fogolytábor­ba. A sorozási lázongások köz­pontja Kassa, Ungvár, Nagy- berezna, Munkács és Nagyszöl- lős. LONDON, feb. — Thadeusz Römer moszkvai lengyel követ utrakelt Londonból az Egye­sült Államokba, hogy politikai tárgyalásokat folytasson Szi- korski miniszterelnök megbe­szélései kiegészítéseként. Rö­mer nagykövet résztvett Szi- korszki miniszterelnöknek az oroszokkal folytatott tanácsko­zásain, mely hivatva volt meg­oldani Közép-Európa egyik leg­nagyobb problémáját, az orosz­lengyel kérdést. Mint ismeretes, a háborút megelőzőleg a lengyel kormány vezető szerepet vitt a Szovjet ellenes politikában. Hogy mi­ért, arra megtaláljuk a felele­tet az Albert Norden által irt és a German American League of Culture által kiadott szenzá­ciós adatokat tartalmazó füzetT ben, amelynek kivonatos fordí­tását mai lapszámukban kezd­jük meg. A fenti hírrel kapcso­latban külön is felhívjuk az ol­vasóink figyelmét ezen füzetre, mert az ott közölt adatokból megérthetjük, hogy miért oly “fogas probléma” az orosz-len­gyel kérdés. EGYETLEN NÉMET VÁROS­KA 20.000 EMBERT VESZÍ­TETT STALIN GRÁDNÁL BERN, feb. (ONA) — Hogy milyen méreteket ölt már a né­met nép vérvesztesége az orosz fronton, arról a svájci “Gazet­te de Lausanne” tudósítása ad megrázó fogalmat. “Veszteség­listákat nem adtak ki, írja a lap és eddig nem is adhattak, de tudni lehet, mely vidékről sorozták a Stalingrad előtt el­pusztult hadosztályokat. Hildes- hein, Hannover szomszédságá­ban 80.000 lakosú város példá­ul két hadosztályt szolgáltatott azok közül, akik most Stalin­gradnál fegyvertüzben és téli fagyban elpusztultak. Ez a két hadosztály legalább is 20.000 ember. 20.000 ember pusztulá­sa akkora városból és környék­ről mint Lausanne, olyan tö­megmészárlás, amit korszakok­ig nem fognak elfelejteni." A 440-es ipari szervezet cle­velandi csoportja havi gyűlését február 12-én, pénteken este tartja 311 Blackstone Bldg. he­lyiségében. Pontos megjelenést kér a Titkár.

Next

/
Thumbnails
Contents