Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-13 / 1254. szám
1943. február 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI FÉLHIVATALOSAN Geréb munkástárs kimerítő válaszát nem akarom kiegészíteni ,amikor az “ellenzék” Írásával foglalkozom, csak a három pontjához kívánok magyarázatot adni, anélkül, hogy vitatkoznám, mert hisz vitatkozni csak úgy lehet ha tényeket, megtörtént vagy leirt dolgokat támadunk meg. Mi mindig azt kérjük, hogy amit leírunk azt tekintettel, hogy mi nem vindikáljuk magunknak azt, hogy a mi meglátásaink abszolút helyesek, hogy a megállapításaink csalhatatlanok, de azt joggal kérjük, hogy aki kifogásol valamint, az pontosan hivatkozzon arra, hogy mit kifogásol, semmi esetre se azt kifogásolja amit eszünkágában sem volt leírni, amit a kritizáló kiagyalt. Sajnos a vitatkozásnak ezt az elemi feltételét az “ellen- zék”-el sem tudtuk elfogadtatni, olyasmit akar az Írásainkba bemagyarázni, amit mi soha le nem irtunk. “Vannak jó kapitalisták és vannak rossz kapitalisták”, hát kérem ezt a Bérmunkásban csak az “ellenzék” irta le, a cikkében, de mi soha sem, már csak azért sem, mert mi figyelmen kívül hagyjuk a kapitalistát mint egyént, mert az sem nem jó ,sem nem rossz, azt nem lehet osztályozni, az kapitalista. Ha mi írunk, akkor csak a kapitalista rendszerről írunk, a munkásosztály szempontjából párhuzamot vonunk például az amerikai és a magyar, az angol és a német kapitalista rendszer között és megállapítjuk a köztük levő különbséget. Ezt tette Geréb, Pika, Visi és Fishbein és e sorok írója is és a két rendszer szembeállításánál megállapítottuk, hogy az amerikai munkás életnívója toronymagasságban áll a német, román vagy a magyar munkás életnívója felett, hogy az itt élő munkás szabadság "jogai, szervezkedési, sajtó, szólás szabadsága sokkal nagyobbak mint az európai kontinensen élő testvéreinké. A fentiekből vontuk le azt a tanulságot hogy a munkásosztály felszabadulási akciójának itt nagyobb a lehetősége mint odaát, ahol a fenti szabadság jogok teljesen hiányoznak, ahol a Bérmunkás mai cikkeiért a legjobb esetben is koncentrációs tábor járna, ha nem falhoz állítás. De soha nem azt irtuk, hogy itt fenékig tejfel ,soha nem állítottuk, hogy ha a munkásság nem szervezkedik, hogy itt nem történhetnek hasonló események mint Németországban, ha a kapitalista rendszer fenmarad, Mi mindig a megoldást a rendszer megváltoztatásában láttuk és látjuk, de nem fogadjuk el az eb vagy kutya elméletet .igenis az IWW tradi- cóhoz ragaszkodva, minden eszközt felhasználunk a munkásság jogainak a megvédésére és annak a megakadályozására, hogy itt a német vagy a magyar viszonyok lépjenek életbe. Ha nem ezt tennénk, akkor megtagadnánk az IWW hősi harcait a szabadság jogokért Kansas, Stó Louis, St. Francisco, Spokane, Everett, Seattle, Patterson, Duluth stb. stb. városok “free speech” harcai, amelyben vagy egy tucat munkástárs vesztette az életét és ezrek kerültek börtönbe, csak azt igazolják, hogy az Írógárda helyesen látja nemcsak a ma, de a holnap, a felszabadulásunk útjait is. A mi álláspontunk éppen az “ellenzék” által felállított tükörben mutatkozik meg a tiszta osztályharcos mivoltában. Az orosz kérdésben az “ellenzék” álláspontja 100% egyezik Pegler munkásfaló colum- nista álláspontjával az érvei ugyanazok és mi kik a háború kitörése előtt a legélesebb kritikával illettük Stalin és társai politkáját, ma teljes proletár szolidaritással vagyunk az orosz munkásság hősi harcaival. De soha sem “idealizáltuk” Stalint. Megírtuk azt, hogy a német katona éppen olyan hősiesen harcol mint az orosz, mert mind a kettő előtt egy eszme van. A német előtt a német faj világuralmi hivatása az orosz előtt a világszabadság. Ez “kis” eszmei különbség, amit az “ellenzék” nem vesz észre, nekünk elég nagy, hogy ne a Peglerék oldalára álljunk, még ha az “ellenzék” az ő szemén keresztül látja is az orosz kérdést. Higyje el az “ellenzék” azt, hogy “vörös terror, cseka, és sok millió kiirtott orosz munkás” (Pegler szerint kapitalista és pap) dajkameséi ma már nincsennek a Bérmunkás olvasóira hatással. Mi inkább hiszünk abban, hogy a vörös hadsereg győzelmei elősegítik a munkásosztály felszabadulását azáltal, hogy a győzelmükkel felhívják a munkásoztály figyelmét arra, hogy kapitalizmus nélkül is fennállhat egy társadalom és hogy az erejükkel fedezni fogják az európai munkások felszabadulási harcát. A magyar kérdésben Geréb munkástárs megállapításaihoz hozzátenni valóm nincs, de egyet még szeretnék a mi “ellenzékünkhöz szólni. Mi is hiszünk abban, hogy eljön rövidesen az idő, amikor a nagy öszefogásra szükség lesz és aki ebben hisz és ilyen vélt ellentétekért távolmarad az bűnt követ el azzal a céllal szembén, amelyért egy életen át dolgozott. Tessék sorba állni, újra harcolni. A GRÁNÁT DEMOKRÁCIÁJA Tévedtem őszintén bevallom, mikor jó 30 évvel ezelőtt a budapesti esküdtbiróság előtt, amely elé azért kerültem, mert megsértettem őfelsége Első Ferenc Józsefet és a hadseregét. Akkor a vedőbeszédemben azt állítottam, hogy a gránát demokrata, amely éppen úgy öli meg a tisz urakat, mint a közlegényeket. A jól kihizott esküdt urak nem hitték el az állításaimat és két évre a váci államintézetbe parancsoltak be, hogy ott megjavítsanak. Hogy ők tévedtek a “javításomat” illetőleg azt én már akkor tudtam de, hogy én is tévedtem arról az első és most a második világháború győzött meg. Esküdt uraim tévedtem, mert a gránát, a bomba nem demokrata, mert sokkal 'nagyobb százalékban öli meg a közlegényeket mint a tábornokokat. Mint mindenütt az életben, itt is mi munkások húzzuk a rövidebbet, ezért a tévedésemért megérdemeltem a két évi állami kezelést. A múlt év őszén Hitler kijelentette, hogy Stalingrádot rövidesen elfoglalják, mert annak a tartása, katonai kptelen- ség. Az oroszok azonban ismételten fütyültek a katonai megállapításokra és most is a Stalingrádot körülvevő háromnegyed millió náci hadsereg ostromát nemcsak visszaverték, de mint most a végső akkordnál megállapították 330 ezer katonát a náci hadsereg virágát körülzárta a vörös hadsereg és azt szisztematikusan elkezdte kiirtani. Január 10-én, miután a Szovjet felszólítását visszautasították a megoldást illetőleg, megkezdődött a támadás, mely február 2-án fejeződött be, amely idő alatt több mint 100 ezer halott és 91,000 fogoly volt a nácik vesztessége. Ez idő alatt elesett 3 tábornok, fogságba viszont 24 került, tehát amig minden fogoly katonára több mint egy halott esett, addig 1 halott tábornokra 8 fogoly tábornok jutott. Ez a kis példa élénken mutatja azt, hogy a háború áldozat hozatálából a túlnyomó rész esik a munkásokra, a harctéren éppen úgy, mint a hinter- landba. A felfokozott munkatempó, a tuhosszu munkaidő, ijesztő méretekben szaporította meg a gyári balesetek számát 1942 év első 10 hónapjában 45 ezer halálos gyári baleset történt, az áldozatok 99 százaléka munkás, egyetlen “tábornok” az az igazgató sem volt az áldozatok között, ugyan igy a súlyos és kevésbé súlyos baleseteknél is. Az arány nem változik az anyagi teherviselés terén sem, az élelmezési bajok súlyát is a munkásosztály érzi meg. A háborús áldozatok súlya mint a béke életben, a munkásosztályé, itt nincs demokrácia, egyenlőség, talán a most hozott rettenetesen nagy áldozatok felébresztik a munkásosztályt és arra késztetik, hogy megvalósítsa azt a társadalmi rendszert, amelyben nem lesznek háborúk, amelyben az élet minden terhét és örömét egyenlően viseli az egész emberiség. LEHET-E HALADÁS? Vetik fel a kérdést a tudósok ha a magántulajdon rendszert, a szocializmus váltaná fel. A kérdésre meg is adják a feleletet amely tagadó, mert szerintük csak a várható haszon az, amely a nagy elméket arra készteti, hogy találmányokkal, művészetükkel a fejlődést szolgálják. Ennek a hazug állításnak a mivoltára a tudósok, irók, művészek ezreinek a nevét lehetne felsorolni, de ehelyett csak a közeli napokban elhunyt két kiváló tudós életét kell ezeknek szembehelyezni. Az egyik egy még rabszolgának született néger tudós George Washington Carver, ki csendes életében felmérhetetlen kincsekkel ajándékozta meg az emberiséget, amelyeket ha szabadalmaztatott volna megközelítette volna Ford gazdagságát, de ő a nagy tudásának az eredményeit a köznek adta és maga éppen olyan szegényen halt meg, ahogy élt. Egy más társadalomban George Washington Carver már életében szobrot kapott volna nagyszerű önzetlen életéért. A másik nagy feltaláló, ki szintén egy életen keresztül tett szolgálatot technikai találmányaival az emberi fejlődésnek, nem keresett annyit a találmányaival mint egy középszerű bankhivatalnok, ez Tekla Nicolas horvát származású tudós volt. Mi hajtotta ezt a két nagy embert, kik nem törődtek a vagyonnal? Semmi más, mint a munkájuk és az emberiség iránti szeretet és ha az emberi társadalom nem a profitra, az embertársaik kizsákmányolására épül fel, hanem a közös munka és közös fogyasztás lesz az alapja, amikor nem lesz nyomor, mikor mindenkinek jut mindenből a szükséglete szerint, akkor a Carverek, Teklák, Edisonok Steinmetzek ezrei és ezrei dolgoznak azon, hogy az élet minnél könnyebb és szebb legyen .amiért megkapják a legszebb jutalmat, az emberiség szeretetét. TUDÓSÍTÁS Még 1924-ben vendégségben láttak Toldi munkástársék, amikor a bányász plézen jártam szervezési ügyben és azóta nemcsak nekünk, hanem a Bérmunkásnak is kitartó barát jai maradtak, igy örömmel ragadtuk meg az alkalmat, hogy Toldi munkástársnő 55-ik születésnapját megünnepeljük, melyen keresztül reméltük kiegészíteni a nem sikerült István-János napi mpulatságot is. így megint Visiéknél lettek összehijva a barátok és roko- nak, január 31-ikére. így sikerült a teljes meglepetés. Munkástársnőnk nem is sejtette, hogy őket fogjuk ünnepelni. De ugyan egy időben Toldi Margit és Kaspar Ferenc 12-ik házassági évfordulójukat is megünnepeltük, mely pontosan arra a napra esett, melyet 12 évvel ezelőtt a Bérmunkás helyiségében ünnepeltünk még nagyon szép számmal és most egy tucat év eltetét is azóta. Bár most is voltak akik kü- lömböző akok miatt nem jöhettek el, de már ez erkölcsileg jobban sikerült, mint az István-János napi, biztosan akkoriban nagyon sokat ünnepeltek a munkástársak és igy nem nagyon vágytak a pártyskodásra. Most a vendégek összeadtak 23 dollárt, melyből Toldi munkástársnőnek vettek egy emléktárgyat és a megmaradt 18 dollárt a Bérmunkáshoz juttatjuk, ámbár tudjuk, hogy a Bérmunkás nem fogja tudni azt sokáig megtartani emlékül. De igy a lapunk tovább folytathatja a nevelő munkát, melyen keresztül igazi barátság, egyetértés, összmüködés fejlődik ki a munkásság között, amint minket is itten összetart. Visi
