Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-02-13 / 1254. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. február 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Horthyék újból kísérleteznek Európának Hitler által megszállva tartott területéről az utóbbi napokban csak nagyon szórványos hírek szivárogtak ki. Ezen hírek szerint az orosz fronton és az Afrikában ért veresé­Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... LOO Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára _____ 5e Single Copy ............... 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ■<@*>42 gek kétségtelenné tették, hogy ebből a világháborúból a ten­gelyhatalmak már nem kerülhetnek ki győztesen. A stalingradi katasztrófát, — mert az a vereség valóban katasztrófát jelent a náci uralomnak — országos méretű gyásszal ismerték el. És amig hősökké avatták a nácizmus oltárán feláldozott több száz­ezer embert, a rádión halotti indulóval búcsúztak el tőlük. Ez és számos más jelenségekből egyesek arra következtet­nek, hogy Németország az összeroppanás előtt áll. Igaz, vagy nem, most még lehetetlen megállapítani. Azonban a kisebb ko- loncosok mint patkányok a sülyedö hajóról, már menekülni akar­nak. Törökországból jövő hírek szerint a románok érdeklődnek, nem-e kaphatnának külön békét. Ugyancsak ezt mondják a fin­nekről is. Nemzeti hőst keresnek (gb) Az amerikai nagytőke a háborút megelőzőleg, sőt Pearl Harbor után is kooperált a német nagytőkével. Számos kartellen keresztül szoros kapcsolatot tartottak fenn nemcsak profitjaik emelésére, de a politikai jogok megnyirbálására is. Nemcsoda tehát, hogy az amerikai tőkések élénk figyelemmel kisérték a német eseményeket és igyekeznek felhasználni az ott nyert ta­nulságokat. Nagyon jól tudják például, hogy a német köztársaság bu­kása valóban akkor kezdődött, amikor egy nemzeti hőst, a már teljesen elaggot Hindenburgot választották meg elnöknek. Hin- denburgot mint az orosz cári hadsereg leverőjét istenítették és a már csaknem tehetetlen aggastyánnal képesek voltak kibuk­tatni a más pártok jelölteit. A többi aztán már könnyen ment. A National Association of Manufacturers szervezetben egye­sült munkáltató osztály itt is szeretne felépíteni valakit olyan nemzeti hőssé, akit betudnának nyomni az elnöki székbe és az­tán megindulna a visszafejlődés éppen úgy, mint Németorzág- ban. A sajtó, a rádió, az egyház és mindenféle más propaganda eszköz a nemzeti hős felépítésén fáradozik. Valahogy azonban eddig még nem igen volt szerencséjük. Lindbergh ezredessel felsültek, mert túlságosan Hitler bámuló- jának mutatta magát. A múlt évben egy darabig MacArthur tá­bornokkal próbálkoztak. A lapok állandóan nagy cikkeket hoztak róla, az arcképeit ott láttuk minden uccai ablakban és már azt is lehetett hallani, hogy ő lesz a republikánus párt elnökjelöltje a következő választásokon. Egyszerre azonban elhallgattak a dologgal. Sőt magát Mac- Arthurt sem dicsérik már, legfeljebb csak a hivatalos jelenté­sekkel kapcsolatban említik meg. MacArthur nem vált be, mert elkövette azt a “bűntényt”, hogy az unionok üdvözletét nemcsak elfogadta, de a szervezett munkásságnak nagyon dicsé­rő táviratban válaszolt. Márpedig aki a szervezett munkásággal parolázik, az nem megfelelő nemzeti hős a kutyaszövetségnek. Kétségbeesett kapkodásukban képesek voltak még Hoover volt elnök felé is nézni. Megindult tehát a Hoover “újraépítésé­nek” propagandája. Az ország összes lapjaiban cikksorozatok jelentek meg, — ha nem is Hoovertől, — de az ő aláírásával. Meghívták mindenféle ünnepélyekre disz-szónoknak. Azonban ugylátszik, hogy az amerikai nép nem nagyon kapkod Hoover után. Pedig a munkáltatók szempontjából ideális dolog lenne ha Hoover újból hatalomra juthatna. Az amerikai nép azonban még nem felejtette el a “Hoover falvakat” és az építészet ezen Hoover korbeli stílusát nem akarja felújítani. Most azonban a véletlen nagyon a kezükre játszott. A vég­zet csaknem a “másvilágról” küldött nekik egy ilyen nemzeti hőst, akinek története visszanyulik az első világháborúra. Most pedig óriási hőstettet vitt véghez azzal, hogy 21 napon át élet­ben maradt, amikor néhányad magával kényszer leszállás követ­keztében a tengeren hányódtak egy kis csolnakban. Múlt heti számunkban részletesen ismertettük Rickenbacker kapitánynak — ennek a legújabb nemzeti hősnek — a szerve­zett munkásság elleni kirohanásait. Csupán annyit kell még hoz­záadnunk, hogy ez a Rickenbacker amikor nem nemzeti hős, a United Airline elnöke. Ez a légjárati társaság máris nagy, mil­liomos cég, igen sok alkalmazottal, akik egyszer már szervez­kedtek és bérharcuk is volt. A háború után a légszállítás bizo­nyára versenytársa lesz a vasutaknak. így aztán már érthető, hogy Rickenbacker, aki ennek a nagy társulatnak az elnöke és egyik tulajdonosa, miért szeretné olyan nagyon a munkások szervezeteit megsemmisíteni. Ez a nemzeti hős nagyon gyorsan akarja kamatoztatni a hősi pozícióját. Ezen sorok Írásakor érkezett táviratok pedig egyenesen azon szezációs hirt jelentik be, hogy az olasz miniszterek Ciano gróf­fal az élükön, aki dacára annak, hogy Mussolininak a veje, ki akarták dobni a levitézlett szélkakast, azonban a dolog idő előtt kitudódott és igy Mussolini dobta ki őket a németek segítségével. A magyarokról még ennél is határozottabb hírek kerültek forgalomba. Ezen hírek szerint Chyka volt washingtoni magyar követ Liszabonban tartózkodik, útban Amerikába, hogy a Horthy uralom számára valamilyen feltételeket csaljon ki az amerikai kormánytól, azonban eddig még nem kapott beutazási engedélyt. Horthyék igen sokat várnak ettől a Chykatól, mert egyrész­ről mint volt nagykövet ismerős az amerikai hivatalos körökkel, azonkívül pedig amerikai a felesége és a gyermekei amerikai polgárok. De amit leginkább kihangsúlyoznak az, hogy Chyká- nak igen sok jóakarója van az amerikai ipari, pénzügyi és ke­reskedelmi mágnások között. Ebben lehet is valami igazság. Éppen azért már azt is elá­rulják, hogy Chyka is arról akarja meggyőzni az amerikai kor­mányt, hogy Németországra meg valamilyen erős közép-európai államra nagy «szükség van a bolsevizmus megakadályozására. Szóval ez a Chyka tehát nemcsak Horthyékat, hanem még a náci uralmat is meg akarja menteni, ha mindjárt a jelenlegi náci ve­zérek feláldozásával is. És elhisszük, hogy ebben a tevékenyke­désében nagyon sok pártfogója akad majd az amerikai iparbárók és pénzfejedelmek között. Éppen azért az amerikai munkásságnak résen kell lenni. Az amerikai magyar munkásságnak pedig egyenesen kötelessége, hogy az amerikai közönség felvilágosításával lehetetlenné tegyen mindenkit, aki azon célból jön ide, hogy a Horthy véres uralom további fentartását kijárja. A magyar uralkodó osztálynak Horthy alatti negyedszáza­dos véres uralma, melyet betetéztek a magyar fiatalság százez­reinek vágóhidra való küldésével a náci uralom védelmére, olyan nagy bűntény a magyar nép ellen, amiért csak a teljes pusztulá­sukkal fizethetnek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. ☆ ^ ☆ w 1 w "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága w 1 w

Next

/
Thumbnails
Contents