Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-13 / 1254. szám
1943. február 13. BÉRMUNKÁS t oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" A WAR LABOR BOARD A United Press hírszolgáltató vállalat jelentése szerint William H. Davis, a War Labor Board elnöke erélyesen védelmezte a boardnak a munkabérekre vonatkozó azon határozatát, amit a “Little Steel” munkásainak bérkövetelése alkalmából foganatositottak. Mint ismeretes, az acélgyári munkások napi egy dollár munkabér javítást követeltek. A War Labor Board azonban úgy határozott, hogy miután a múlt évben a drágaság csak 15 százalékkal emelkedett, ennélfogva a munkabéreket is csak ennyivel lehet emelni. Ennek megfelelőleg az acélmunkások csak napi 44 cent munkabér javítást kaptak. Az utóbbi időben a munkások nagy tömegei újból bérja- vitást kérnek. Okul természetesen a megélhetési árak gyors emelkedését adják. Nem hiszem, hogy akadna olyan ember ,aki elhinné, hogy a drágaság csak 15 százalékkal emelkedett, noha lehetséges, hogy valamelyik kormány hivatal ily elmélkedést mutatott ki. Az ilyen hivatalos kimutatások azonban éppen olyanok, mint a halottkém jelentései, amelyekről csak akkor értesül az ember, amikor a halottat már régen el is felejtették. Azt a drágaságot is már régen elfelejtettük, amit a jelentésekben találunk és már csak az újabbakról panaszkodunk. Azt is mindenki tapasztalta, hogy az elmúlt évben három nagy árdrágító hullám söpört végig az országon, nem számítva az eddig elért drágaságot és a szórványosan kisebb-nagyobb áremeléseket. Az első ilyen drágító hullámot mindjárt Pearl Harbor után kaptuk; a másodikat a cukor jegy bevezetése előtt és a harmadikat a multkorában, amikor hírül adták, hogy sok mindent jegyre fognak adni. Szeretném látni, volna-e bátorságra annak a statisztikai tisztviselőnek féltucat háziasszony előtt kijönni azzal az állítással, hogy a megélhetési árak csak 15 százalékkal emelkedtek?! Ez a drágaság ma annyira érezhető, hogy a kisebb fizetésű munkások, különösen ha családot kell eltartaniok valóságosan szűkölködnek. így aztán nem csoda, hogy bér javításokat kérnek, majd követelnek és ha nem kapnak, akkor sok esetben még a munkát is abbahagyják. Ugylátszik azonban, hogy a munkás jóléti intézmények ellen törő National Association of Manufacturers (Munkáltatók Országos Szövetsége, az amerikai kutyaszövetség) éppen erre vár. Kezükben vannak a nagy lapok, a rádió, a mozgókép színházak és a propagandának minden eszköze, amiket felhasználnak az ily bér javításokat kérő munkások dennun- ciálására. Azonnal Hitler segítőinek nevezik őket és követelik a kongresszustól, hogy semmisítsék meg a Wagner törvényeket, törüljék el a szervezkedési jogot, stb. HAMIS DEMOKRÁCIA Mindez köztudomású dolog, és már megszoktuk, hogy az ilyen bérkövetelések alkalmává a lapok mindig csak a munkáltató nyilatkozatát hozzák. Eh- nez legfeljebb hozzáadják az union tisztviselők nyilatkozatait, akik a bérharcot “vadmacska” harcnak nevezik és az “engedetlen, makrancos vagy gonosz” munkásokat hajlandó, volnának egy kanál vízbe fojtani. Hiszen ők állítólag meg egyeztek a munkáltatókkal hogy nem lesz sztrájk, hát, hogy merészkedtek a munkáso abbahagyni a munkát az ő kér dezésük é beleegyezésük nél kül? És ha még maradt egy kis hely az újságban, vagy egy ki idő a rádió szónoknak, akkor bejelentik azt is, hogy mii mondott a War Labor Boarí képviselője. Csak éppen arró hallgatnak, hogy mit monda nak maguk az érdekelt munkások. Pedig igen sok esetben 4-5 ezer munkásról van szó Velük szemben áll 3-4 tulaj do nos, ugyancsak ily kisszám union tisztviselő és egy vagy két hivatalos egyén. A demok rácia azt követelné, hogy előb a négy vagy ötezer ember álláspontját ismertessék és csak azután a pár embert szolgáló másik oldalét. De az ilyen kér désekben a demokráciának méj. csak a nyomára sem akadunk. Ezt a durva igazágtalansá- got soha annyira nem értettem meg, mint most, amikor a mi gyárunkban is szóbajött a béremelési ügy. Ebben a gyárban már másfél év óta nem adtak béremelést. Ez idő alatt a drágaság alaposan felszökött. De azonkívül is, ebben a gyárban nem fizetnek olyan magas béreket, mint a környékbeli újabb hadigyárakban, noha teljesen hasonló munkát végzünk. Hogy a bér javításra már nagyon is jogosak lettünk azt a gyártulajdonosok is elismerték és még júniusban megígértek egy általános óránkénti 5 centes béremelést. EGY KONKRÉT ESET A béremelésnek szeptember havában kellett volna életbelépni, de a bószok, akik minden “jóakarat” mellett sem siettek valami nagyon a magasabb bérek kifizetésével, a dolgot a War Labor Board elé terjesztették jóváhagyás végett. És ekkor következett a szinte hihetetlen dolog. A War Labor Board ezt az igen egyszerű kérelmet öt hónapon keresztül válasz nélkül hagyta. Végre január utolsó napjaiban, többszöri sürgetés után, tagadó választ adott. Az első kérdés, miért kellett öt teljes hónapon át válasz nélkül hagyni az ilyen dolgot. Hallattuk, hogy a War Labor Board elé valami 900 ilyen kérelmet nyújtottak be. Azonban az olyan ügy, mint a mienk, nem igen vesz több időt igénybe, mint például nekem kell egy olyan darab munka elvégzésére, amiből legalább 50 darabot kell csinálnom naponta. Avagy csak a munkásoktól követelik, hogy tekintettel a háborúra erőltetett szorgalommal dolgozónak? A War Labor Board tisztviselőire nem áll ilyesmi? És most még azt szeretnénk megkérdezni Mr. Davistől, hogy iá a Little Steel formula alapén jogosak vagyunk 15 száza- ékos béremelésre, miért tagad- ak meg öt százalékost? Talán ízért, mert keveset kértünk? A mi gyárunkban az óriási íagy többség az úgynevezett ndiferens munkások közül ke- ült ki. Alig van közöttük egy ucat, akiknek a munkásmozgalomról valami fogalmuk is volna. Beléptek az unióba, mert rra számítottak, hogy igy magasabb munkabéreket és jobb nunkaviszonyokat nyernek, de az unió ügyeivel nem igen tö- ■ődnek. Az AFL pedig nem artozik azon unionok közé, ímelyek munkásnevelést adlak tagjaiknak. így igazán isak a bolond vagy a rosszaka- ■at mondhatná, hogy itt radi- cális munkásokról van szó. Sőt nég hazafiatlansággal sem lelet őket vádolni, mert hiszen a mndvételnél és más hazafias negnyilvánulásoknál az egész idéken első helyen állnak. És mégis, amikor tudomá- ukra jutott a War Labor Board végzése, hát óriási mé- etü zúgolódás tört ki, Vannak ikik egyenest azt állítják, hogy i War Labor Board tudatosan ngerli a munkásokat, részben azzal, hogy hónapokig válasz nélkül hagyják az eléjük terjesztett ügyeket, részben pedig azzal, hogy még az ilyen flag- ráns esetben is, saját formulájukat meghazudtolva megtagadják a béremelést, ha még- egyszer olyan jogos is. Nem tudom, hogy hallotta-e már Mr. Davis, de itt a munkások között az a hir kelt lábra, hogy a War Labor Board tisztviselői tudatosan, vagy öntudatlanul a propagandától elszé- ditve, a National Association of Manufacturers érdekeit szolgálják. Az ilyen esetek csak megerősítik azt a hiedelmet, hogy a War Labor Board tudatosan sztrájkra ingerli a munkásokat, vagyis mint agent-provokatőr működik, hogy aztán a kongresszusnak alkalma legyen a munkásellenes törvények hozására. a vaj készítés titkai Multheti számunk “Munkaközben” rovatban Zsurzsa munkástárs levelére adott válaszomban sajtóhiba csúszott be. A tejfel legkönnyebben köpül- hető, ha hőmérséklete 68 fok (Fahrenheit) és nem 80. És azt is írtam, hogy egy kis próbálgatással el lehet találni a rendes hőmérsékletet. Most azonban eszem be jutott, hogy hiszen próbálgatásra semmi szükség sincs, amennyiben erre a célra árulnak hőmérőket, “Dairy thermometer” a neve, amelyen jelezve van a “churning heat”, vagyis az a fok, aminél a tejfölből leghamarább kiválik a vaj. De azonkívül több olyan hőfok (pl. a forrázás) van rajta jelezve, amikre a farmon szükség van. És miután a hőmérő nem igen kerül többe egy dollárnál, ez minden farmernak megtérül az idő megtakarítással, amit a használatával nyerhet. Ha van ilyen hőmérő, akkor, ha a tejfel valamivel hidegebb, lassan, párszori összekavarás- sal, felmelegitjük a kívánt hőmérsékletre és akkor a köpü- lés a legkevesebb munkát igényeli. Azok az olvasók, akik mostanában nemcsak azzal törődnek, hogy ugyan hol is lehetne kapni vajat, hanem akiket a köpü- lés is érdekel, vegyék tudomásul ezt a helyesbitést. PEGLERT KIDOBTÁK Westbrook Pegler, a munkás- j faló újságírók vezére a napok- ban alapos pofont kapott a Richmond Times-Dispatch nevű újságtól, amely eddig közöl- ! te az írásait, de látván, hogy í azok tele vannak rosszakaratú ! hazugságokkal, beszüntette a Pegler kolumnát. A Times-Dispatch erre vonatkozó nyilatkozatában többek között ezt irta: “Mr. Pegler gyűlölheti ugyan Wallace alelnök programját, azonban legalább is ebben az újságban nem adhat a szájába olyan szavakat, amiket (Wallace) soha sem mondott és nem támadhatja olyan véleményekért, amit nem vallott. Nem az érvei miatt szüntetjük be Mr. Pegler kolumnáját, hanem az abban elkövetett hamisítások miatt. Midőn ily hamis beállítás alapján azt irta Wallace al- elnökről, hogy az amerikai közvélemény megmérgező je, nemcsak a bizalmunkat veszítette el, de elveszítette cikkeinek egyik vásárlóját is.” Egyébiránt a 18,000 szervezett ujságiró hivatalos lapja, a Guild Reporter, már számos esetben kimutatta, hogy Pegler hazudik. És itt nem is az udvariasabb “félremagyaráz”, “túloz”, “ferdít”, vagy hasonló kifejezést használták, hanem kiírták tisztán, félre nem magyarázható módon, hogy Pegler hazudik. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
