Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-30 / 1252. szám
Válasz az “ellenzéki” véleményre 1943. január 30. hogy magyarnak született. Mintha magyarnak lenni bűn volna, mintha magyarul nem lehetne osztályharcot vívni, mintha a magyar munkások soha osztályharcot nem vívtak volna, mintha magyar kultúra nem lett volna, mintha a szerbnek, románnak több volna, vagy a csehektől kellett-e osztályharcot tanulni a magyar munkásságnak? nem-e a csehek szúrták hátba Szibériában a vörös forradalmat? (ahol 80,000-en álltak Kolcsak fehér bandita szolgálatában). Nem-e a csehek, románok, szerbek és franciák döfték le a Károlyi demokratikus földosztó megmozdulását és forradalmát? Ezek a hős szabadságharcosok, (máma) testvérek, hol voltak 19-20-ban ,mikor a magyar munkásság élet-halál harcát vívta? . . . Ezek, a ma hős testvérek, rablási szándékkal feldúlták az uj proletár Magyarországot és segítették a magyar uralkodó osztályt visz- szajuttatni a hatalomba, akik véres bosszút álltak a magyar munkásságon, akik mertek forradalmat csinálni. Ha nem ezek az éhes hiénák rohanják meg a magyar földet, a magyar uralkodó osztály, úgy lehet soha vissza nem jöhetett volna a régi formájában, a magyar föld megteremtette az ő újítóit, forradalmárjait és forradalmait. Mutattak-e példát a történelem folyamán akár az egyik, akár a másik, hogyan kell az uralkodó osztály ellen harcolni? Talán a vasgárdisták az ideális osztályharcosok ? Vagy talán a csetnikek a szerb uralkodó osztály ellen harcolnak? Nem-e a szerb sovinizmus szolgálatában állnak, akiknek a fő céljuk visszaállítani a nagy- szerbiát, visszafoglalni a bánát- bácska-erdély zsíros, természeti kincsekkel megáldott földjét, ami sohasem volt az övék. Elfoglalni a Duna-Tisza közét és onnan kiirtani minden élő magyart, urat, parasztot és munkást, hát eddig nem ezt tették? Tisztességes és helyes állás- pont-e az, hogy ezeknek az uj tücsök-imperialista törekvéseknek szekértolói legyünk és a saját fajunk munkásosztályát egy uj kizsákmányoló osztály lába elé dobjuk, hogy ott még tehetetlenebbül vergődjenek. Miért nem maradunk a becsületes osztályharc alapján? Miért kell a magyar IWW-nak úszni az árral? és hencegni azzal, hogy mi nem vagyunk soviniszták, de ugyanakkor a körülöt- jünk üvöltő sovinisztákat da- dázgatjuk és a kezükbe nyomjuk a kést, hogy azzal szúrjanak hátba bennünket, mint már tették. Miért kell a magyar IWW- nak faji harcot vívni a saját maga faja ellen és miért nem osztályharcot mindenfajta uralkodó osztály ellen? Az IWW elmélete csak egyfajta harcot ismer és ez az osztályharc, ha minden IWW-ista A lapbizottság kérésére nekem jutott az a szomorú szerep, hogy Vaszkó munkástárs “ellenzéki” véleményére válaszoljak. Szomorú szerep, mert habár Vaszkó mtárs. cikkében számos ízben a jóakaratról tesz említést, de mint látni fogjuk éppen ezzel a jóakarattal van a baj. Vaszkó munkástárs mindjárt cikke bevezetésében azt állítja, hogy “a magyar IWW-isták alighanem két részre vannak szakadva” és mintha a többség ezt el akarná tagadni, pedig “a helyzet sokkal komolyabb, hogy csak úgy elsikkadjunk a dolog felett”. Hát Vaszkó munkástárs, mi nem sikkasztottuk el a dolgot, hanem számos esetben irtunk már róla. Persze nem azt, hogy a magyar IWW mozgalom “ketté van szakadva”, mint ön Írja, mert ez nem igaz, hanem a tényt irtuk meg, hogy pár munkástárs nem helyesli a lap mai irányát. Ismételem, hogy csak pár emberről van szó, 4-5 egyén New Yorkban és vagy hárman itt, Clevelandon. ön a tiz ujján fel tudja sorolni őket, és a kisujjáig sem jut el. Ez a tény. így tehát azt állítani, vagy sejtetni azokkal, akik esetleg ezt nem tudnák, hogy a magyar IWW mozgalom kettészakadt, — legalább is egy kis “jóakaratu” ferdítés. Mint ahogyan ilyen “jóakaratu tévedés” az is, hogy mi ezt elhallgattuk, holott számos esetben irtunk róla. Ugyancsak ilyen “jóakaratu” tévedés az is, hogy a lezajlott konvención tapasztalta ezt az állítólagos két részre való szakadást. Hiszen éppen azt panaszolták fel a delegátusok, hogy az ellenzők, a kritizálok nem jöttek el. A delegátusok között egyetlen ellenzéki sem volt, pedig mi nem zártunk ki senkit, sőt ellenkezőleg, nagyon szívesen láttunk volna minden komoly kiritkát. Ezt örökítette meg a jegyzőkönyv és egészen bizonyos vagyok benne, hogy ezt jelentette a new yorki delegátus is. Amikor tehát ön az ilyen egységről tanúskodó konvencióból azt a következtetést vonja le és igyekszik beadni az olvasóknak, hogy a magyar IWW mozgalom “ketté van szakadva”, akkor minden “jóakarat” dacára is azt kell mondanunk, hogy az ilyen állítás nem felel meg a valóságnak és legfeljebb “jóakaratu ferdítésnek” vehetjük. Minden mozgalomban van ellenzéki irány. De amikor az ellenzék olyan “törpe”, — mint ön is nevezi, akkor ne igyekezzen azt a mozaz osztályharc alapján fog állni ,akkor ismét egy táborban leszünk. Geo. Vaszkó galom kettészakadása gyanánt feltüntetni. És mindjárt itt elintézhetünk egy másik kérdést is. ön panaszkodik, hogy mi, vagyis a többség vezetői kétségbevonjuk az ellenzék jóhiszeműségét, forradalmiságát, megrovásban részesítjük őket, stb. A valóság itt is az, hogy éppen ez a pár ellenzéki ember csinálja ezt mivelünk. Példa erre önnek ez a cikke és az a pár hasonló irányú cikk, ami eddig a lapban megjelent, ön például számos ízben azt írja ebben a. cikkben, hogy mi letértünk az osztályharc útjáról és sok más valótlanságot állít, amiket ön bizonyára kritikának tart, de ugyanakkor azt szeretné, ha mi, a többség képviselői nem válaszolnánk, nem élnénk a kritika joggával, hanem hallgatagon elismernénk a hamis vádakat. Mi mindenkor nyitva tartottuk lapunkat a kritizálok részére. De az is természetes, hogy az ilyen bírálatokra, — különösen ha oly sok igazságtalanságot tartalmaznak, választ adunk. Válasz nélkül hagyni egy olyan cikket, mint például az önét is, nem jóakarat volna részünkről, hanem osztályellenes büncselekedet és cserbenhagyása annak a többségnek, amelyet képviselünk, mert ugyebár az már csak természetes, hogy lapunknak nem a “törpe” ellenzék véleményét, hanem a lapot fentartó nagy többség felfogását kell visszatükröznie. A bevezetés után megállapítja, hogy három kérdés körül vannak lényeges eltérések. 1) A háborús kérdés. 2) Az orosz kérdés. 3) A magyar ügy. Nézzük hát sorban mind a hármat. 1) Azt mondja ön, hogy a “háborús kérdésben a többségieknek álláspontja az, hogy igenis szükséges háborút folytatni a nácizmus és a fasizmus világrulami törekvése ellen; viszont a kisebbség nagyobb része azt állítja, hogy az egyik kutya, a másik eb”. Tehát még ennek a “törpe kisebbségnek” is van egy többsége és egy kisebbsége. Az ellenzék többsége tehát azt állítja, hogy a hadakozó felek egyike kutya, másika eb?- Hát a kisebbség mit állít? Csak nem azt, hogy a munkásosztály számára az lenne jobb, ha Hitler győzne? Mintha hallottunk volna ilyesmit is. És ön volt éppen egyike azoknak, akik az ilyen kijelentések ellen a legélesebb hangon tiltakoztak. Sőt még az “eb és kutya” megahatározást sem fogadta el. Mi történt azóta, hogy most helyet ád ennek a felfogásnak? Avagy ön nem tartozik sem kisebbségi, sem 3 oldal többségi törpe ellenzékhez ? Nekem úgy tetszik, hogy a féltucatnyi ellenzékünk már nem is két, hanem három csoportra oszlott. Melyiknek az álláspontja a helyes? Melyiket elégitsük ki azzal, hogy a saját álláspontunkat félredobva az ő nézeteiknek szenteljük a Bérmunkást? Mondjuk, hogy átengedjük önnek, önnek, aki a Bérmunkásra vonatkozólag ugyancsak ebben a lapban, ezen lap olvasóinak ezt meri Írni: “Most pedig próbálnak bennünket rávenni, hogy higyjük el, hogy vannak jó kapitalisták és vannak rossz kapitalisták és a jó kapitalista törekvéseket támogassuk . . .” Hát nem gondolt arra, hogy a Bérmunkás olvasói akik soha egy szót nem láttak lapunkban, amire ezt le lehetett volna Írni, önt majd “jóakaratu” rágalmazónak tekintik? És pontosan ilyen természetű írásának a következő szakasza is .amelyben a mai irányítók “a hivatalos elméleti magyarázók” ellen támad, akik a Munkás Betegsegélyző Szövetséggel kapcsolatos dolgokban ön szerint nagy kudarcot vallottak. Nem-e lett volna az ön részéről sokkal tisztességesebb eljárás, ha megnevezi, kit akart támadni. Az események úgy hozták, hogy már több mint két év óta nekem van legnagyobb szerepem a Bérmunkás elvi álláspontjának irányításánál. Rajtam kívül, cikkei nagymennyiségénél fogva Kovács munkástárs szerepel legtöbbet. De sem nekem, sem Kovács munkástársnak abszolúte semmi közünk sem volt ahhoz a betegsegélyző ügyhöz. Nem voltunk tagjai, nem is avatkoztunk bele. Azonban önnek sanda mészáros módjára irt cikkéből a gyanútlan olvasó azt következtetheti, hogy mi vagyunk a ludasok abban a bizonyos ügyben. Én nem tudom, hogy kudarcnak vagy sikernek nevezhető-e a betegsegélyző ügy, de azt tudom, hogy ön volt annak egyik főintézője és senkinek azért nagyobb dicséret, vagy nagyobb gáncs nem jár, mint éppen önnek. Ha ön úgy tartja, hogy itt nagy hibát követtek el, akkor abban ön éppen olyan ludas, mint bárki más, de most szeretné másokra tolni. 2.) Bevallom, a szégyenpir öntött el, amikor az oroszokra vonatkozó Írását elolvastam, noha ismertem önnek az oroszok iránti rettenetes gyűlöletét. Hét vagy nyolc évvel ezelőtt előadást tartottam New Yorkban, amikor az orosz kérdés is szóbajött. ön akkor is elmondotta nagyjából ugyanazon dolgokat, amiket itt leirt és kérdezte, hogy mit szólok hozzá. Azt feleltem önnek, (Folytatás a 6-ik oldalon) LÉNYEGES PONTOK AZ OROSZ KÉRDÉS BÉRMUNKÁS IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
