Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-23 / 1251. szám
4 oldai BÉRMUNKÁS 1943. január 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARA IN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............. $2.00 ,sne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A munkásnyuzó hazugságai (gb) Montgomery Ward Co. az ország egyik legnagyobb kereskedelmi háza. Eleinte csak úgynevezett “mail order” üzlet volt, amely katalógusokkal árasztotta el az országot és a rendeléseket posta utján szállította. Idővel azonban nagyon megnőtt ez az üzlet és ma már minden nagyobb városban megtaláljuk üzleteit, amelyekben mint a department store-okban, csaknem mindent lehet kapni. A mail order üzletek gyors fellendülését az magyarázza meg, hogy egyrészről olcsóbb, de egyben silányabb árut hoztak a piacra, mint a rendes üzletek, másrészről pedig hihetetlen alacsony béreket fizettek munkásaiknak. A munkások kizsákmányolásában teljesen hasonlóak az úgynevezett “chain” üzletekhez. Igv egészen természetes, hogy az utóbbi időkben, amikor a drágaság rohamosan emelkedik és amikor a kereseti alkalom is me£rs7anorndott, az ily kereskedelmi házak túlságosan kizsák- mánvolt alkalmazottai is a szervezkedés útjára léptek, hogy feTszinen tarthassák magukat. A kereskedő segédeknek és elárusító lányoknak évek óta folyó elkeseredett bérharca mutatja, hogy munkáltatóik milyen merev ellenállást tanúsítottak. De ezek között is kivált a Sewell Averv vezetése alatt álló Montgomery Ward Co., amely a Wagner törvényeket félredobva megtagadta a munkásokkal való kollektiv tárgyalásokat. Mint annak idején lapunkban is megírtuk, végre is Roosevelt elnök rendeletileg utasította a céget, hogy munkásaik szervezetét a törvényeknek megfelelőleg ismerje el. Ennek a rendeletnek aztán engedelmeskedni kellett. De, hogy mennyire nem tetszik a dolog Avery urnák, azt az ország minden nagv napilapjában elhelyezett oldalas hirdetésben jelenti be. A hirdetést ugyan a Montgomery Ward Co. alkalmazottaihoz cimzi, de válójában a közönségnek szól. Legérdekesebb ebben a hirdetésben az, hogy ez a munkásnyuzó munkaadó most a munkások védelmezőjének tünteti fel magát.. Az igazán rendkívüli furfanggal megszerkesztett hirdetésben a munkások “szabadságát” védelmezi. Úgy tünteti fel, mintha Roosevelt elnök rendeletileg kényszeritette volna a munkásokat a szervezkedésre. Ezt aztán törvényellenesnek nevezi, mert ilyesmit csak a kongresszus által hozott törvény szabhat meg. így Roosevelt elnök törvényellenesen megfosztja a munkásokat szabadságuktól. mert zárt műhely esetén be kell lépni a szervezetbe annak is, aki különben nem hive a munkások szervezkedésének. A hirdetés nemcsak furfangos, de egyben hazugság is. Bár az tény, hogy Roosevelt elnök rendeletileg utasította Avery urat a munkások unionjának elismerésére, de itt éppen az a legfontosabb, amit a hirdetés elhallgat, hogy ez a rendelet csak akkor jött, amikor már a munkások óriási többsége belépett a szervezetbe és követelte annak elismerését, amire a Wagner törvények jogot adtak nekik. Montgomery Ward Co. munkásnyuzó elnöke nem akart engedelmeskedni a Wagner törvényeknek és azért jött az elnöki rendelet. Igazán szinte tragikomikus Montgomery Ward Companynak ez az országos méretű támadása Roosevelt ellen azért a rendeletért, amely ha nem is volt törvényellenes, mindenesetre nagyon is kivételes volt. Kivételes, mert ha például egy munkás, avagy union tisztviselő szállna szembe úgy a fenálló törvényekkel, mint ez a munkásfaló Avery tette, akkor egy-kettőre a börtönben találná magát. Rooseveltnek kisebb gondja is nagyobb volna, mint, hogy rendeletet intézzen hozzá. Az az elnöki rendelet tehát nemcsak azt mutatta, hogy Avery fittyet hányt a törvényeknek, de azt is, hogy az ilyen nagy munkáltatóval kivételt tesznek és nagyon keztvüs xkézzel bánnak vele, ami aztán annyira felháborítja, hogy még merészebben visszavág. Az újságokban is csak azért helyezték el ezt a hirdetést, hogy az uj kongresszust, amely amúgy is munkásellenes, még jobban uszítsák. No meg azért, hogy az újságok egy kis sápot kapjanak a munkásellenes hadjárat további erélyes folytatásáért. A VILÁG BŰNRÉSZES A ZSIDÓK SZENVEDÉSEIBEN LONDON, dec. (ONA) — Angliában erélyes mozgalom indult meg, hogy a Szövetséges Nemzetek ne várjanak a győzelemig, hanem csináljanak valamit a kiirtással fenyegetett zsidók érdekében már mostan. A chichesteri püspök levelet irt a “Times”-hez, melyben azt indítványozza, forduljanak a német kormányhoz, bocsássa ki a zsidókat a német uralom alatt levő területekről, elsősorban asszonyokat és gyermekeket, a semleges országok pedig bocsásák be őket egyelőre korlátlanul, majd a háború után elszállítják őket. A munkáspárti Daily Herald ma Harold J. Laskinak, a londoni egyetem ismert tanárának cikkét közli, melyben az “cselekedeteteket” követel a zsidók érdekében. Meg kell menteni a zsidókat, és pedig nem azért mert Anglia és Amerika érdekében van az, hogy a zsidók ez országoknak hasznára lehetnek, hanem egyszerűen azért, mert “minden nemzet, aki nem cselekszik e borzalmas gonosztettek elkövetése ellen valamit, bünrézese lesz annak a gonosztettnek. Ennyit, végre is, már megtanulhattunk az appeasement politika sikereiből.” karestből Aradra és Brassóba vivő telefon vonalakat nem lehetett használni és ez már ötödször esett meg négy hét alatt. Antonescu marshall külön rendeletet adott ki, hogy a telefon és egyéb közlekedő vonalak megrongálását halállal kell büntetni. A helyi hatóságokat felelőssé teszi a közlekedő vonalak épségben tartásáért. A lakosság mindenütt egyetemesen felelős a vezetékek épségéért, a helyreállítás költségeit a lakosságon hajtják be. VIRÁGZÓ SZABOTÁLÁS ROMÁNIÁBAN WASHINGTON, Jan. (ONA) — A román sajtóban, még a tiszta náci román lapokban megjelenő hírekből súlyos szabotáló hullámokat kell megállapítani Románia-szerte. Táviró vonalakat, különösen a Bukarest és a nagy gyáriparos központok között működő vonalakat, például a ploesti és brassói vonalat, naponta megrongálják. December elején a BuA Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 8.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 9.00 Mrs. J. Bodnár, Birdgep. 5.00 Mrs. J. Deák, Akron ..... 8.00 Mrs. G. Deme, Akron .... 8.00 Mrs. L. Decsi, Akron ........ 5.00 Mrs. St. Detky, Phila .... 3.00 Mrs. M. Danka, Cleve. 6.00 Kath. Estergall, Clev....... 3.00 Mrs.özv.J. Farkas, Akron 9.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 9.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 9.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.... 12.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron ........ 9.00 Mrs. E. Koyách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 5.00 Mrs. J. Kollár Cleveland 7.00 Mrs. Kozsány, Saratoga 12.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 7.00 Mary Mayer, Phila. ...... 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 8.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila. 1.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 9.00 Mrs. Török, Atl. City .... 10.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 8.00 Mrs. J. Vizi, Akron ......... 9.00 Mrs. J. Zára, Chicago ... 9.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL? ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ☆ ☆ W f W "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W 1 W
