Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-23 / 1251. szám

1943. januar 23. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ÁLL A HARC A magyar berkekben, a pa­pok által provokált harc ke­ményen áll. A lapszerszekesztő urak prüszkölnek a kapott or- ronvágás miatt, ami érthető is, hisz a “Mi Lapunk” cimü papi újságban Papp Károly tisztele- tes ur, nem kevesebbet állított a magyar lapokról és íróiról ál­talánosságban, mint hogy azok nem magyarok, az amerikai magyarságot ismételten elad­ták, csak ők a papok az igazi magyarok, vér és névszerint is. Egyelőre Himler és Gondos urak szálltak harcba, de kétség­telen, hogy fevonulnak a segéd­csapatok is a hetilapokban. Az, hogy visszavágnak, az rendben van, de nagyon furcsa az, hogy Himler ur csak most fedezi fel azt, hogy ez a dupla pap náci érzelmű, holott nyil­vánvaló volt mindenki előtt az. hogy ezek az urak, különösen a független református papok a legtipikusabb Horthy-Hitler le­gények voltak Amerikában Pearl Harbor előtt. Nem csak a magyar, de az amerikai lapok is rámutattak ismételten, de akkor Himler hallgatott, csak Csongrádit ütötte néha, de nem volt szava a náci Jó Pásztor, vagy a Szegedy Otthon cimü náci szemét ellen. Sőt Szegedy állandó munkatársa volt neki is, a Jó Pásztornak is. Ezek ellen nem volt szava és igy hi­hető Csongrádinak az az állítá­sa, hogy nem annyira a nácisá- ga, mint a nyomdai konkuren­cia miatt támadta őt. De bármennyire erős volt is a pofon, a szerkesztő urak most is nagyon csínján bánnak a pa­pi kollegákkal, csak úgy szőr­mentén kezelik őket és nagyon szeretnének a főszerkesztő Cserniczkytől egy kis szépség flastromot kapni és nagy a va­lószínűsége annak, hogy papi ravaszsággal ki is sütnek vala­mit, amit Himlerék kétkézzel kapnak el, mint elégtételt. Hogy az amerikai magyar­ság felett az uralmukat — ami valójában csak látszólagos — a vezér urak megtarthassák, ah­hoz a papoknak, szerkesztőknek és az egyleti basáknak össze kell fogni. Mindegyik annyi disznóságot tud egymásról, hogy ha azt elmondanák két­ségtelenül csúnya históriák ke- kerekednének belőle. így tud­ják ezt ők is és majd kéz-kezet mos alapján, a lovagiasság sza­bályai szerint, letörik azt a pofont ,amit a tiszteletes szer­kesztő mért a civil kollegák áb­rázatára. SZÁZEZER MILLIÓ Olyan hatalmas szám, amely még soha sem szerepelt egyet­len állam költségvetésében sem. Ezt a borzalmasan nagy ösz- szeget az Egyesült Államok költik el 1944-ben a hadviselés­re, mig a más kiadások ennek egy tizedrészét sem teszik ki. Hogy fogalmat alkothassunk az összeg nagyságáról, azt leg­jobban úgy mérhetjük meg, hogy pontosan ugyan annyit költött az amerikai kormány­zat életének az első 140 éve alatt, mint most egy év alatt a hadi kiadásokra. Mikor a legmélyebb depresz- szió idején csak egy századré­szét kérte ennek az összegnek a kormány a munkanélküliség- get enyhítő közmunkákra, ak­kor a nagytőke csatlósai tele- sirták- az országot, hogy csőd­be megyünk a kormány pazar­lásai miatt. Ma nem félnek a csődtől. Ezt a tényt jó lesz megjegyezni a munkásságnak. Ebből a költségvetésből meg­tudjuk azt, hogy mekkora en­nek a nemzetnek a teherbíró képessége és bizonyos az, hogy ha a rombolásra, ölésre előle­het teremteni ilyen nagy csil­lagászati számú dollárokat, ak­kor a nácizmus kipusztitása után, kell, hogy legyen építés­re, az emberiség boldogulására is megfelelő anyagi tőke. Százezer millió dollárt illet­ve annak megfelelő értéket kell elpocsékolnunk csak nekünk egy év alatt emberölésre. En­nek az összegnek a többszörö­sét pusztítják el a többi hadvi­selő felek, nem beszélve az el­pusztított városokról és a leg­nagyobb értékről az emberélet­ről, amely szintén millió szám­ra pusztul el. Akad-e gondolkodó ember, aki ne borzadna meg attól a rendszertől, amely emberélet­ben, emberi javakban ilyen óri­ási pusztítást végez. Van-e még aki nem látja azt, hogy annak a társadalmi rendszernek, mely egy ilyen rémet mint a háború rázudithat az emberiségre, an­nak el kell tűnnie és helyet ad­ni egy olyan társadalmi rend­szernek, amelynek a felépítése kizártá teszi az ilyen borzalom­nak a megismétlését. Az a rendszer amely ezt előidézi, tu­lajdonképpen már saját magát élte túl, saját magát puszitot- ta el és a helyébe kell, hogy felépüljön a szabad, boldog em­berek, szabad és boldog társa­dalma. KICSI — VAGY NAGY? Csak nagyon röviden, csak úgy szemléltetően időközönként egy-egy szemléltetőt adunk ab­ból, hogy itt magyar Ameriká­ban milyen kis hozzáértéssel, milyen nagy felületességgel szerkesztik a “szellemi táplálé­kot” a magyar újságokat. De nemcsak a fentieket jellemzi ez a bemutató, hanem azt is, hogy mennyire lebecsülik az olvasók szellemi képességét a szerkesz­tő urak ,amikor azoknak min­den szecskát odaadnak^. Lehet, hogy igazuk van, hisz az olva­sótáborukat ők “nevelték”, ami tekintve a magyar lapok “kul- tur” nívóját, nem lehet más, mint amilyen. A “Magyar Bányászlap”-ban, december 25-én, az 5-ik oldal 6-ik hasábon az áll: Coolidge ugyan kormányzója volt egy államnak, de silány tehetség­nek és egész tehetségtelen po­litikusnak tartották. Ugyan ebben a lapban a 7-ik oldal 6-ik hasábján a követke­zőket olvassuk: “A nagy politi­kusok sorában látjuk Adams, Harrison és Coolidge elnökö­ket.” Az 5-ik oldalon Coolidge si­lány, tehetségtelen politikus volt, mig a hetedik oldalon raj­ta kívül még csak két “nagy” politikus elnöke volt Ameriká­nak. Ez a magyar újságírás Amerikában. Erre mondjon ká- denciát Kakas Márton, vagy ha ő nem ér rő, hát Bakajsza And­rás. PHILA, DETROIT, CHICAGO Az utolsó két lapbizottsági gyűlésen nagyon büszkék vol­tunk. A levelek (“beteg dollá­rokkal” bélelve) olyan tömege zudult ránk, hogy a fizetés nél­küli titkár-szerkesztőnk túló­rázni kénytelen, hogy válaszol­ni tudjon azokra a levelekre amelyben nemcsak a Naptár árát küldték be, hanem előfi­zetések, gárda illetékek stb. is volt. Órákig tartott e levelek ismertetése, amely idő alatt a jelenlevő irógárdisták úgy érez­ték magukat, mint akiket háj­jal kenegetnek (ezt én ugyan még nem próbáltam, de azt mondja a közmondás, ha vala­ki nagyon jól érzi magát, mert dicsérik “mintha hájjal kene- getnék”) A sok dicsérő, gratu­láló levélért, amit az olvasók a Naptárért és a Bérmunkás írásáért ránk zúdítottak, külö­nösen Geréb munkástársnak jutott ki a jóból, kit úgy meg­hatott a megnyilvánuló szere­tet és Naptár utánrendelés, hogy már hozzá is fogott az 1944-es Naptár szerkesztésé­hez, ígérve, hogy az még jobb és tartalmasabb lesz az idei Naptárnál is. De ezeknél a bélelt leveleknél is fontosabb az, hogy uj és na­gyon eredményesnek látszó megmozdulásokról is beszámol­nak e levelek. Régi, már halott­nak hitt magyar telepek, újra megmozdulásáról számolhatunk be. Philadelphiában egy jól si­került családi összejövetel eredményét láttuk a lapban, de azt több munkástárstól való ígéret is kisérte arra, hogy új­ra aktívvá vállnak és építeni fogják a lapot és a mozgalmat. Az Építő Gárda tagságát már megszaporitották és még több­re is van kilátás. Meleg szere­tettel köszöntjük Philát újra a harcvonalban. Detroitban az ősze jövetel a posta késése miatt kevésbé si­került, de biztató Ígéret van ar­ra, hogy pótolni fogják a mu­lasztásokat és Detroit újra el­foglalja helyét a harci fronton. A detroiti helyzet változását megláthatjuk a lapunkban is, mert Visi munkástársnak mun­kaviszonyai újra megengedik, hogy cikkeit rendszeresen olvas­suk a Bérmunkásban. Chicago öreg harcosai is szé­pen jelentkeztek. Újra csak az a baj, hogy a munka túlnyomó része egy-két munkástársra esik, holott ott igazán van elég jó erő, kik egy kis munka- megosztással, a mainál sokkal nagyobb eredményt érhetnének el főleg azzal, hogy a Gárda névsorát megszaporitanák a számaiknak megfelelően. Los Angeles is igér aktivi­tást, akik erről jelentettek, azok olyan fiuk, akik be is szokták váltani az Ígéreteiket, igy biztosra vesszük azt, hogy a fentiekhez rövidesen csatiam kozni fog Los Angeles is. Az Országos Értekezlet 50 férfi és 50 női gárdistát tűzött ki célul az esztendőben. Ezt a számot már jól megközelitet- tük, a fenti városok munkás­társai olvassák meg, hogy még mennyi hiányzik a kitűzött cél­tól és osszák el maguk között a hiányt. Egy kis munkával kikerekithetik a számot, de ott van még Bridgeport, Newark, hol szintén nagyon hallgattak az utolsó időben, igazán nem haragudnánk ha ők is beállná- nak a versenybe. Befejezésül: Az ellenfeleink nagy hűhót csinálnak a mi “el­lenzékünkből”, amely a legna­gyobb számítással sem tesz ki egy tucat. Minden ember hi­ányzik, mindenkit visszavá­runk, de azért a “veszteségért” nagyon kárpótolja a lapunkat és a mozgalmunkat, nemcsak a régi gárda szerető ragaszkodá­sa, hanem az uj harcosok gár­dája is. Meg vagyok győződve arról, hogy annak a philai mun­kástársnak van igaza, aki azért dicséri a Bérmunkást, mert a “mai vérzivataros időben is megmarad az osztályharc ut­ján”. Nem vagyunk csalhatat­lanok, de biztosak vagyunk ab­ban, hogy azon a vonalon fog maradni a Bérmunkás a jövő­ben is, amelyet 30 év óta követ­kezetesen követ. ÉS MONDÁ A VASFAZÉK . . . Egy kissé repedt hangot ad­va, de mégis sikerült nyílt vá­laszt kapni a “Munkáséktól” arra a kérdésre, ha az SLP szavazatok azt jelentik, hogy azok mint öntudatos forradal­márok s a kapitalista rendszer ellen szavaztak, akkor hogy van az, hogy amig ugyan azon a listán az egyik jelölt 3000, a másik meg 11.000 szavazatot kapott. Először a szokott mó­don mocskolódtak, azután mel­lé beszéltek, mig végre igy magyarázták meg a különbsé­get: “A tőkés osztálynak óriá­si pénzalapja van a korteske­désre, de azért ők sem képesek arra, hogy bizonyos pártjaik minden jelöltje egyforma sza­vazatot kapjon.” Helyes a kon- gás Vasfazék, mi sem mondot­tunk mást csak azt, ami ennek a válasznak az értelme: A munkásosztály felszaba­dulása szempontjából az SLP vagy más munkáspárt szavaza­tának az értéke csak annyi, mint a demokrata vagy a re­publikánus szavazatok értéke. A NÉMETEK BEISMERIK A SÚLYOS HELYZETÜKET AZ OROSZ FRONTON Genfi források szerint a bu­karesti német követ hivatalos látogatáson volt Antonescunál, hogy bizonyítsa “a német fő- pranacsnokság kezében tartja a helyzetet az orosz front sú­lyos eseményei folyamán is.” Ugyan ilyen megnyugtatásokat adtak az olasz, magyar és finn kormánynak is. Ezzel a néme­tek hallgatólagosan beismerik a vereséget az orosz fronton, noha igyekeznek csatlósaik hi­tét a német fegyverek verhe- tetlenségében megerősíteni, a szovjet hadsereg határozott elő­nyomulása folytán szenvedett csorba mellett is. BÉRMUNKÁS 5 oldal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents