Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-23 / 1251. szám
1943. január 23. BÉRMUNKÁS •S oldai MUNKA KÖZBEN----------------------------------(gb) ROVATA---------------------------------EGY KIS ELMEFUTTATÁS LOGIKUS KÖVETKEZTETÉS Munkaközben, vagy ebédidőben néha-néha alkalmunk akad egy kis eszmecserére s miközben a gépek rithmikusan fúrják, faragják, formálják a le- erősitett acéldarabokat, sok mindenféléről esik szó. Legtöbbször ugyan a munkával kapcsolatos dolgokról beszélünk, de szőnyegre kerülnek (azaz csak kerülnének, ha a gyárban szőnyeg is volna) a napi események is, különösen ha valami nagyobb dolog történt a hadi, avagy a politikai frontokon. Néha azonban elvont kérdésekre is sor kerül. így például a multkorában a vallásokról és a különböző népek által elképzelt, avagy megalkotott isteni fogalmakról esett szó. Két munkástárssal beszélgetve említettem nekik, hogy a modern vallások, mint például a kereszténység, avagy annak elődje a zsidó vallás által megalkotott isteni fogalom ma már ellentétbe került korunk tudományos felfogásával és dacára a hívők, vagy az állítólagos hívők nagy tömegeinek is, azonos a babonával. Ennek az állításomnak a bizonyítására van nekem egy formulám, amelyet akkor elmondottam nekik. Az egyik munkástárs most arra kért, hogy ismételjem meg ezt a bizonyító formulát, mert meg akarja tanulni. Tekintettel arra, hogy az ilyesmi sokakat érdekel, tehát itt, a rovatban teszek eleget a kérésének. A formula ismertetése előtt csak azt akarom megjegyezni, hogy erre a dologra közel négy évtizeddel ezelőtt jöttem rá, középiskolai diák koromban, amikor a hittan órán ábrázoló geometriai feladványt nézegettem, amelyen egy tégla alakú testet egyszerre két helyen ábrázoltak. A második helye csak egy kicsit volt eltolva az elsőtől és igy a tégla egy része mindkét képbe beleesett, minélfogva nekem csak egy darab, de hosszabb téglának tűnt fel. Éppen akkor találta mondani az öreg hitoktató, hogy az isten számára az idő és a hely nem létezik. Az isten lát a múltba, látja a jelent és éppen igy látja a jövőt is, most egyszerre. Nini, — gondoltam, akkor az isten nem egy téglát lát itt, két helyzetben mint én, hanem ténylegesen két téglát. Ezt az okoskodást aztán később tovább folytattam és igy jött létre a formula, noha nem akarom állítani, hogy mások is nem csináltak ilyesmit, én azonban még másoktól nem hallottam és könyvekben sem találtam eddig. Kiindulásunk alapjául fogadjuk el a már említett hitoktatónak az istenről adott általánosan elismert magyarázatát. Eszerint az isten belát a múltba lát, a jelenbe és a jövőbe egyaránt. Nézzük csak mit is jelent az ily föltevés. 1. Vegyünk valamilyen tárgyat, — mondjuk egy gyufás skatulát, (hogy a téglára emlékeztessen) és helyezzük az asztalra. (Az olvasó valóban könnyebben megérti az érvelést, ha magaelé tesz valami tárgyat és; követi lépésről-lé- pésre a fejtegetést.) Ezt a skatulát most látjuk mi és éppen úgy, mint a jövőben és múltban látó lény. 2. Tegyük pár inccsel odább a skatulát. Most mi még mindég csak egy skatulát látunk, habár más helyen is. Az isten azonban, — aki a múltat is látja, most látja a skatulát az első helyen, de látja a skatulát a második helyen is, tehát nem egy, hanem két skatulát lát. 3. Helyezzük a skatulát megint odább egy arasszal. Mi megint csak egy skatulát látunk, de az isten most már látja a skatulát az első helyen, lát egy másik skatulát a második helyen és végre lát egy harmadik skatulát a harmadik helyen, tehát összesen most már három skatulát lát. Ezt aztán igy folytathatnók tovább, mert ahányszor csak arráb tesszük a skatulát, az isten minden esetben eggyel többet lát, vagyis neki annyival több skatulyája van, mint nekünk. 4. Azonban midőn én az első helyről a második helyre tettem a skatulyát, azt csak úgy csinálhattam, hogy az első és I második helyzetéhez eső téren áthúztam. Ez az áthúzás azonban valójában számos újabb és újabb helyre való áttevése a skatulának. Ha ezt az áttevést például mozgófényképpel vennék le és lassú ütemben mutatnák, akkor látnánk, hogy ez az elmozdítás valójában talán száz és száz kis eltolásból áll. De amig a mi szemünk és érzékeink az igen kis időt és távolságot nem képesek felfogni, hanem azokat folytonos mozgásnak mutatják számunkra, addig az isten, akit picike idő éppen úgy nem korlátoz, mint az igen nagy, kísérleti tárgyunkból már az első áthelyezés után nem kettőt lát, mint előbb mondottuk, hanem igen sokat. Annyit, ahány végtelen kicsiny részre be lehet osztani a két hely közötti távolságot. Természetesen ugyanez áll a második, a harmadik, a negyedik meg a többi áthelyezésekre is. Amig mi még az utolsó áthelyezés után is csak egy skatulát látunk ,addig az isten most már a skatulák billióit látja, amit a mennyiségtanban csak a “végtelen sok” kifejezéssel jelölnek. 5. Azonban még itt is van valami igazítani való. Midőn a skatulát az eredeti helyéről csak egy kicsikét mozdítom el, akkor akinél az idő nem számit, nem láthat két skatulát, mert annak a két skatulának, amit látnia kellene, jó része egymásba esik. (Ez történt az én ábrázoló-geometriai feladványomnál is) A térnek ugyanazon részét tölti be az első helyen álló skatula eleje és a második helyen álló skatula hátsó része. így az isten valójában csak egy darab, de jól meg- nyujtott skatulát lát. Ez természetesen áll a harmadik, a negyedik és minden további elmozdításnál is. Az a lény tehát, akit az idő nem korlátoz a skatula többszöri elmozdítása után nem a skatulák végtelenjét látja, hanem egy olyan helyről az utolsó helyre való hosszú, görbe, vagy csavargós nagy skatulát, amit az első helyezésig nyúló útja jelez. Vagyis nem a skatulát látja, hanem azt a légürt, amelyen keresztül a skatula átfutott az elmozdítások alatt. 6. Azonban ez a gyufás skatula nemcsak a kísérletünk' ideje alatt cserélt helyet. Elkészítése óta millió és millió, vagy billió és billió helyen fordult meg, ha minden kis elmozdítást számbaveszünk. És még ugyanannyi helyen fordult meg addig, mig mint skatula szerepel. Amig mi mindezen idő alatt mindig csak egy skatulát látunk, az isten azt a vonalat látja, amit a skatula rövid élete alatt a levegőben leir. 7. Azonban még ez sem lehetséges. Nem pedig azért, mert az űrben ugyanazon a helyen, ahol a skatula megfordult, számos más dolog is keresztülment már. Bizonyos az, hogy az idők végtelensége alatt végtelen és végtelen sok más tárgy ment át mindazon az ür- területen, ahol a skatula megfordult. Mi már nem látjuk azon tárgyakat, mert az idő korlátoz bennünket, de az isten ott látja mindegyiket, egyszerre, egymásba beolvadva, összekeveredve. Vagyis az isten ebben az esetben egy teljesen tömör világűrt lát. Annál is inkább állíthatjuk ezt, mert hiszen az isten bizonyára látja az általunk nem látható dolgokat is, mint például a levegőt és egyéb gázokat, amelyek éppen úgy kitöltik az űrt, mint a gyufás skatula azt a kis részt, amit elfoglal. 8. De a gyufás skatula nem volt mindig ilyen skatula. Azelőtt valamilyen deszka volt. Már úgy is befutott jó nagy utat. És még azelőtt valamilyen fa volt, amely a kis ma- gocskából nőtt ki és a különböző anyagok százait szedte magához ,amig skatulának alkalmas deszkát lehetett belőle fűrészelni. És azok az anyagok mind össze-vissza járnak a világűrben már billió és billió év óta, átszelve, keresztezve egymás útjait, egymással egyesülve, majd ismét elkülönülve végtelenszer és végtelenszer. Az a lény, akit az idő nem korlátoz ,miért látná csak a skatulát alkotó anyagokkat azon rövid idő alatt, amig ebben a skatulában egyesültek, amikor mint másféle anyagok, másféle kombinációkban billiószor any- nyi időn át szerepeltek? így ez a világegyetemen kívül álló lény valójában semmi általunk ismert tárgyat nem láthat, mert azok mind nagyon rövid életűek. Az idő végtelenségében másféle formában és kombinációkban aránytalanul sokkal több időt töltöttek el, tehát nagyobb teret töltenek be az űrben és annak a tudatában, akit az idő nem korlátoz. 9. Azonban a világegyetem ideje is végtelen. Ilyen végtelen idő alatt a legkisebb anyag, az atom is billió és billió helyet foglalt már el. Vagyis minden atom az isten szemében most már billiószor és billiószor akkora, mint végtelen sok idővel ezelőtt volt. És miután az anyagok mozgása állandó, igy az atomok által befutott ür állandóan nagyobbodik. így tehát az isten minden atomot, minden tárgyat, tehát azok összességét a világegyetemet is végtelenszer megnagyobbítva látja. A végtelen nagy helyet, tehát végtelenszer-végtelen nagyot, hamisat, valótlanságot lát. 10. Nyájas olvasóm, most pedig gondold csak a magad becses személyét a skatula, avagy a legjelentéktelen atom helyére, — mert bizony a nagy természetben csak az atomoknak ideiglenes államásai vagyunk, — aztán amikor aludni térsz, hát imádkozás helyett gondolj csak. arra, mit is lát belőled az a mindenható, aki a tiszteletes ur szavai szerint pontosan te fölötted fog őrködni, amig munkában kifáradt test'M fölött erőt vesz az álom. “HOSSZUSZOKNYA” GENERÁLIS MEGINT DIKTÁTOR LONDON, jan. (ONA) — A menekült görög kormány jelenti, hogy a németek a novemberben kinevezett Logothoto- pulos kvizling diktátorukkal nincsennek megelégedve és helyébe Pangalos tábornokot fogják előhúzni a süllyesztőből, ahová a nevetségesség vitte első diktátoroskodása óta. Pangalos tábornok a sürü görög kormányváltozások során 1925- ben került a görög kényuralmi uralom élére, de nevetséges emléket hagyott maga után. Egyik első rendelete ugyanis az volt, hogy eltiltotta az asz- szonyoknak Görögországban a rövid szoknya viseletét. Azóta csak “Hosszuszoknya generálisnak” hívták. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
