Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-12 / 1271. szám

1943. junius 12.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

MÁSODIK FRONT

Nem arról akarunk irni, hogy miért, mikor és hol nyitják meg a második frontot, de kétségtelen, hogy a második front, illetve a Szövetséges hatalmak rövidesen partra fognak szállni valahol, Hitler által uralt Európában. Amikor egy ilyen inváziós hadsereg harcairól fogunk olvasni, nem fog ártani az, ha egy kissé tisztában leszünk azzal, hogy mit jelent számokban egy ilyen hadsereg.

Az afrikai német-olasz hadsereg számát 250—300 ezer főre becsülték, kétségtelen az, hogy Európa bármely pontjának a megszállásához, egy átkelési pont megteremtéséhez és annak a biztosításához legalább 1,000,000 főnyi hadseregre van szükség, hogy azután annak fedezete alatt partraszáll- hasson egy nagyobb hadsereg.

A mai modern hadsereg nem csak azt jelenti hogy százezer fegyverrel, 3 napra szükséges élelemmel és munícióval felszerelt embert kell átszállítani, hanem annak a tankjait, ágyúit, truckjait, munícióját stb. is.

Egy ilyen hadsereg és annak a szükséges hadieszközeinek az átszállítására 240 nagy teher- hajóra van szükség, a behajózás helyére 80 vonat, 2000 vasúti kocsival szükséges. A különböző kaliberű ágyuk száma 2800, 2800 kisebb, nagyobb tank, 7500 a harci kocsik száma, automobilok és truckok száma 15.00, a motor kerékpárok száma is eléri az 1600-at, a truckokhoz 3200 pótkocsi tartozik, a betegszállító autók száma 320, legalább 8000 rádió, 80 teherautóra szerelt javító műhely, 40 traktor, 150 erőmű emelőgép, a géppuskák száma felül van 20.000-en, mig a tábori konyhák 540 számra rúgnak. Ezekhez kell még számítani a műszaki felszerelést, mint hidak, ut és vasút építési gépek stb. A 100,000 harcos egészségügyi szolgálata 11,000 embert igényel.

A partraszállás megkönnyítésére és fedezésére 3-4 ezer harci, iletve bombázó gépre van szükség. Ezenkívül megfelelő számú kisérő és a partra szállást ágyutüzzel fedező hadihajókra is szükség van.

A mai modern háborúban a visszavonuló ellenség elpusztít maga mögött mindent úgy, hogy a szükséglet, muníció, élelem, gyakran a viz utánszálli- tása is szükséges. Egy 100,000 főnyi harci alakulat napi élelem és viz szükséglete 2,000 tonna, mig a muníció és gazolin szükséglet 6000 tonnát tesz ki naponta. Minden harcos szükségletének az előállításához másik nyolc és fél ember szükséges.

Nagyjából ez az a szükséglet, amelyet egy 100,000 főnyi harci egység igényel. Miután nem 100.000, hanem milliónyi inváziós hadseregről van szó, nem nehéz kiszámítani azt, amit egy ilyen hadsereg igényel és ha ezeket a számokat vesszük alapul, az egész fegyverben álló katonaságot illetőleg, akkor olyan számokat kapunk, amelyeket kimondani sem tudunk. Mindezt azért hogy millió és millió egészséges fiatalembert megöljünk, ha a fasizmusnak és a szülőanyjának más bűne nem lenne, akkor is százszorosán megérdemelné a pusztulást. Az emberi kéz éi ész által teremtett értékek pusztulása, a nagy hullahegyek talán felnyitják a népek szemeit és megpróbálnak megteremteni egy olyan társadalmi rendszert, amelynek a felépítése szükségtelenné és lehetetlenné teszi azt, hogy emberek száz milliói azért termeljenek, hogy a termelt eszközökkel milliókat öljenek meg, kiknek csak az a bünük, hogy más nyelvet beszélnek.

Amikor a náci-fasizmust letörték a harctéren, a gyárban erre kell, hogy gondoljanak a munkások.

MÁS MONDJA

“Báró Perényi Zsigmond a Magyar Nemzeti Szövetségnek, egy régi fajvédő társadalmi egyesületnek az elnöke és a fél állami Hangya szövetkezetnek az igazgatója.”

Ezt a bemutatást abból az alkalomból végzi el a “Szabadság” május 31-iki száma, hogy Budapesten egy nagy gyűlést rendez a Magyarok Világ Szö-j vétségé, amelynek a disz-szó-j noka Perényi lesz. “De felszólalnak a külföldi magyarság képviselői is, hogy hangoztassák a hűségűket a magyarság mostani nehéz harcában.”

Mi és mások ismételten megállapítottuk, hogy Perényi az egyike a magyar közéleti fas- iztáknak és ezt kamatoztatva a leghirhedtebb panamista is. Himler és Darago urak ezért le cseh-bérenceztek bennünket.

Most kíváncsian várjuk azt, hogy a Szabadságot is besorozzák-e a cseh-bérencek közé.

Képzeljük, hogy miként fáj a Magyar Szövetség urainak a j szive, hogy azon a nagy gyűlésen nem lehetnek jelen, nem biztosítják Horthyt odaadó hűségűkről, de vigasztalja őket az a tudat, hogy nem csak mi, de Horthyék is tudják hogy lélekben ők is ott lesznek azon a pesti gyűlésen.

ÖT VÖRÖS TÁBORNOK

Gyakran halljuk még munkások részéről is azt az ellenvetést, hogy “urakra” szükség van, mert csak az ő osztályuk évezredes gyakorlata képes iigazgatni a társadalmi rendszer ! minden intézményét, az álla- | mot, a termelést, a közlekedést, a hadsereget stb. Ezért ha elvennénk tőlük az irányitó szerepet, úgy anarchiába, romlásba dőlne a társadalmi rendszer. Ez természetesen ostobaság, mert senki sem születik mérnöknek, államférfinek, vagy hadvezérnek, csak a nevelése, tanítása teszi őt erre képessé. Mivel az “urak” kezében van a vagyon, a hatalom, ők megtudják adni a szükséges nevelést

és amit a tudásuk nem ad ki, azt pótolja a protekciójuk, a vagyonuk.

Magyarországon is csak gróf vagy báró, de legalább is nemesnek kellett, hogy legyen az, aki miniszter, vagy hivatalnok akart lenni, mig a hadvezérek, mindig főhercegek voltak, valószínű, hogy azért is vesztett el minden háborút a volt Monarchia századok óta.

összeállították a ma folyó háború 12 legképzettebb hadvezérének a nevét és a 12 közül 5 orosz. Nem árt megnézni ennek az 5 orosznak az életrajzát, amely alapos cáfolata a fenti “úri” elméletnek.

Sem jón Timoshenko — a vörös hadsereg marshalja, ma 48 éves, az orosz forradalom kitörésekor már forradalmár volt, 1918-ban csatlakozott a vörös hadsereghez, egy év múlva egy lovas hadosztály parancsnoka. Az ellenforradalmak leverésekor, miután ötször sebesült meg, már tábornak, de még irni, olvasni nem tudott. Egy besszarábiai paraszt fia, az maradt továbbra is. A polgárháború után 10 évig járt iskolába, ahol a betűvetésen kívül megtanulta a hadvezetést is úgy, hogy ma ezen a téren a legnagyobbak közé számítódik, kinek a képességei ismételten keresztülhúzták a németek terveit.

Marshall Georgi Zhukoff — 45 éves, különösen a támadó harcok mestere, a polgárháború hires partizán harcainak az egyik legismertebb vezére, az elmúlt téli offenziva irányítója. Zhukoff csak abban különbözik származásra Timoshen- kótól, hogy ő a nevét letudta irni, amikor a vörös hadsereghez csatlakozott. Szülei földnélküli falusi parasztok, maga csak két télen járt az iskolába.

Filip Golikoff tábornok kit az orosz Rommelnek neveznek, a legkiválóbb tektikus, Moszkva védője, Stalingrádi támadások vezetője, 46 éves. Szülei munkások voltak, 5 elemi osztályt végzett.

Nikolai Voronoff -— 43 éves munkásszülők fia. 18 éves korában áll be a vörös hadseregbe. Négy éves harc után mint tüzérségi lángészt, katonai ada- démiába küldik. Ma a' vörös hadsereg tüzérségének a főparancsnoka.

Vasilu Chuikoff tábornok — Stalingrád védőseregének a parancsnoka, mindvégig a szétlőtt Sztálingrádban tartotta a parancsnokságát. Szemé 1 y e s hősiességéről csodákat beszélnek.

Egy szegépy paraszt nyolc gyermekének az egyike. Apja és testvérei ma is egy kollektív farm munkás tagjai valahol Moszkva környékén. 43 éves, irni, olvasni tudott mikor a vörös hadsereg tagja lett.

Három paraszt, két munkás fiú, mint közkatonák kezdték, ma a vörös hadsereg legkiválóbb tábornokai, kik alapos leckét adtak Hitler tábornokainak, akiknek pedig minden őse már katona volt, kiket kölyök koruk óta a gyilkolásra neveltek.

AZ UNIÓK EGYESÍTÉSE

Mi, Ipari Unionisták, a társadalmi eseményeket nem önzőén, abból a szempontból nézzük, hogy azt mi irányitjuk-e, hanem, hogy azok mennyire szolgálják a munkásosztály érdekeit. Nem hisszük hogy a világ eseményeit mi irányítjuk, jól tudjuk azt, hogy milyen gazdasági erők idézik elő azokat. A mi mai célunk az, hogy a társadalmi forrongásokat az erőnkhöz képest olyan irányba tereljük, amely közelebb viszi a munkásosztályt a felszabaduláshoz, az Ipari Unionizmus- hoz. Nyitott szemmel elfogulatlanul mérlegelünk minden olyan eseményt, amely a nagy célt megközeleti, vagy olyan helyzetet teremt, amelyből a munkásosztály előnyösebb támadó, vagy védő helyzetbe kerül az osztályharc frontján.

Mert az osztályharc folyik, azt felfüggeszteni nem lehet. Hiába tagadják Greenék, Le- wisék ezt az elméletet, az kétségtelen, hogy akár elismerik, akár tagadják, az uniók a munkásosztály szervezetei, tehát osztályszervezetek, amelyekben osztályharc folyik, miután több ember sikeresebb harcot folytathat mint egy ember. Aki ezt felismerte, az már egy lépéssel közelebb jött az osztály elmélet megismeréséhez, ezért mi a meglevő nagy munkás organizációkat, mint az AFL, CIO, Bányász Unió, Vasutasok Szervezetei, minden hibájuk, vezéri diktátorságuk, korrupcióik, cél néküliségük, szerkezeti felépítésük dacára, amelyekre mindenütt és mindenkor rámutatunk — munkásszervezeteknek tartjuk, mert hisz a tagjai munkások .amelyek még akkor is ha azt tagadják a vezéreik, még akkor is, ha a-tagság azt fel nem ismeri, osztályszervezetek, amelyek osztályharcot vívnak ma, minden vezéri diktátum, tilalom és ígéret dacára fokozottabb mértékben mint bármikor a múltban.

Ha mi azt akarjuk, hogy a munkásosztály megértse a mi nagy célunkat, akkor nekünk meg kell értenünk a munkásság óhaját, ott ahol együtt vagyunk velük, a munka színterén. Már pedig ma a munkás- osztálynak az a rétege, amely már megértette azt, hogy a jogainak a védelmére, jobb munkafeltételek kivívására szervezkednie kell feltétlen kifejezi azt az óhaját, hogy a széttagolt szervezeteket egyesíteni kell. Mindenki szívesen látja azt, ha Amerika 12-14 millió szervezett munkássága egységbe tömörülve és közös erővel szervezné meg a még szervezetlen tömegeket, de fontos volna ez abból a szempontból is, hogy a nagytőke egységes támadásával, a szervezett munkásság . is egységesen szállna szembe, egységesen indulna a harcba egy nagyobb darab kenyérért, több jogért és szabadságért, majd a bérrendszer teljes megszüntetéséért.

Nálunk senki jobban nem tudja azt, hogy ezekben a feltétlen elkövetkezendő harcokban mennyire nem lehet számítani az uniók vezéreire, de világosan látjuk azt is, hogy a munkásság mindjobban felszabadítja magát a vezérei befolyása alól és az akaratuk és a tilalmuk dacára is harcba mennek, ha az érdekeik úgy kívánják. Mindezt nap nap után ta-