Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-12 / 1271. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. junius 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára _...... 5e Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ___ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Sztrájkhulfám (gb.) Az utóbbi napokban az amerikai munkások nagy tömegei rövid ideig tartó sztrájkba mentek a bányákban és más ipartelepeken. Csak a bányászok sztrájkjában több mint fél millió ember vett részt, de nagy munkástömegeket érintettek az akroni gumiipar, valamint a detroiti automobil iparok harcai is. Ha az ezen sztrájkokkal kapcsolatos eseményeket mérlegeljük, akkor ezeket a munkabeszüntetéseket inkább csak tüntetéseknek kell neveznünk. Tüntetéseknek a munkásosztály túl kapzsisága és a szolgálatukban álló törvényhozó testületelek, valamint a sajtó és a rádió munkásellenes uszításai ellen. A National Association of Manufacturer (A gyárosok országos szövetsége) szolgálatában álló sajtó már hónapok óta izgat a munkásság ellen. Amig a legszemérmetlenebbül rabolt profit ellen egyetlen szavuk sincs, a munkásság legjogosabb követeléseit is a hazafiatlanság és a háborús törekvések megakadályozásának akarják feltüntetni. Ezen izgatás következtében úgy a kongresszus, mint számos állami törvényhozó házai a legreak- ciósabb törvényeket hozták a munkások ellen. A bányászok, az akroni gumimunkások, a detroiti fémmunkások és a többi kisebb-nagyobb csoportok félre nem érthető módon bizonyították, hogy Amerika munkásai nem hagyják magukat terrorizálni. A “Hitlert segítitek” ostoba váddal mit- sem törődnek, mert jól tudják, hogy olyanoktól jön, akik nem Amerikát, nem a demokráciát hanem, csak a profitjukat féltik és a profit érdekében mindenkor hajlandók voltak szövetkezni bárkivel, még Hitlerrel is. Ezek a rövid ideig tartó sztrájkok egyben nagyszerűen de-, monstrálták az amerikai munkásság szolidaritását is. A munkásság országszerte a legnagyobb szimpátiával kisérte ezen munkásmegmozdulásokat, nemcsak a bányászokét, ahol az union vezetése alatt folyt a harc, de azokat is, ahol az union tisztviselők nem adtak felhatalmazást a harcra és a bérmozgalmat “törvénytelen” sztrájknak nevezték. A még egyre emelkedő nagy drágaság következtében a munkások saját tapasztalatukból tudják, hogy mily nehézzé lett az élet azok számára, akiknek ma a két vagy három évvel ezelőtt kialkudott alacsony munkabérekből kell megélni, mint például a bányászok is. Ezeknek a követelései tehát nagyon is jogosak. Ez a “sztrájk hullám”, — mint ahogyan a polgári sajtó elnevezte ezen bérharcokat, tehát azonkívül, hogy a közvetlenül érdekelt munkásoknak jelentékeny eredményeket hozott, egyben igen nagy mértékben emelte az amerikai munkásság szolidaritását, amire a közeljövőben nagyobb szükségünk lesz, mint bármikor is volt. nyokat pénzügyileg segítsék. A kongresszus aktivitásával kapcsolatban az United Automobil W orkers (CIO) union oldalas hirdetéseket tett közzé, többek közt ezeket mondva benne: “Amig a harcérről jó híreket kapunk, a hazai fronton egészen más dolgokat hallunk. Itt a Kongresszus másféle háborút folytat, megtagadta a megélhetési árak visszaszorítását, az Office of Price Administration hivatalt a profitharácsolók rendelkezésére bocsájtotta, akik Washingtonban, a képviselők bizottsági termeiben erődítményeket állítottak fel, ahonnan lövik az árak kontrolását célzó minden törekvést.” “A szenátus agrár bizottsága ellenzi a pótlékok használatát, ami leszállítaná az élelmiszer árakat; a képviselők ugyanilyen bizottsága pedig megakadályozta a minőséget jelző törvényjavaslatot és igy alantas minőségű élelmiszerekért is magas árakat kell fizetnünk. Egy másik bizottság ellenzi azt, hogy a maximális árakat kiírják minden üzletben és piacokon. A Howard- Smith bizottságról pedig köztudomású, hogy a háztulajdonosok és realestate spekulánsok érdekeit szolgálja.” “Az Egyesült Államok 78-ik Kongresszusa engedelmeskedett a Wall Street által konrolált “farm-block”-nak, de nem segítette a szegény farmerokat. Megszüntette a 25,000 (valójában 67.500) dollár maximális jövedelmet engedélyező elnöki rendeletet, de befagyasztotta a munkások béreit. Meghozta a Connally, Smith és Hobbs hírhedt munkásellenes törvényeket. Segítette a gazdagokat, az adózás terhe alól kibújni és a nagy adókat a munkásságra, a kis farmerokra és a középosztályra szorította. Állandóan csipdesik Rooseveltet félreérthetetlenül mutatva, hogy igen sok congressmen jobban gyűlöli az elnököt, mint Hitlert. Elérkezett az ideje annak, hogy Amerika népe felébredjen és követelje, hogy a nép által választott képviselők a NÉP ÉRDEKEIT szolgálják.” Ennek a vádiratnak nemcsak minden pontja igaz, de még számos ilyen pontot lehetne felsorolni. Amerika munkássága most tanulja meg, hogy mit jelent ez a kifejezés: OSZTÁLYPARLAMENT. HIMMLER AUSZTRIAI UTJÁN ELRENDELTE A ZAVARGÓ MUNKÁSOK KIVÉGZÉSÉT STOCKHOLM, máj. (ONA) — A “Veckojournalen” svéd hetilap tudósítása szerint Heinrich Himmler, Gestapo főnök a Bécs melletti St. Pöltenben elrendelte, hogy az osztrák munkások által rendezett sztrájkokat és egyéb zavargásokat vér- befojtsák. A hetilap szerint Unstandt bécsi Gestapo főnök hívta St. Pöltenbe Himmlert, mert a helyi Gestapo tehetetlen volt a gyári munkásság fenyegető magatartásával szemben. Május 10-én jelentette a svéd újság, hogy Himmler Bécsbe utazott, ahol a munkásság körében “állítólag nagy a nyugtalanság és különösen St. Pölten város volt zavargások színhelye.” Lapunk és mozgalmunk régi barátja Yetti Revesz munkástársnő Holloywood, Cal. értesít, hogy a múlt hetekben elmaradt házi összejövetel helyett küldi a Bérmunkásnak a mellékelt 30 dolláros money ordert. Köszönet érte. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL f ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom ' szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. Osztály parlament (gb.) Az Egyesült Államok Kongresszusa hónapok óta a munkásellenes törvények fölött rágódik. Az utóbbi napokban, engedve a profit éhes munkáltatók uszításának, úgy az alsóházban, mint a szenátusban megszavaztak ily irányú törvényeket és a sorok Írása idején a két ház egyeztető bizottsága “dolgozik” a javaslatokon, amelyek minden valószínűség szerint pár napon belül törvénnyé lesznek, hacsak Roosevelt elnök meg nem tagadja az aláírását. A Connally szenátor, Smith és Hobbs képviselők nevéhez fűződő javaslatok egyes pontjai szerint börtönbe lehet vetni mindenkit, aki a háborús iparokban a munkabeszüntetésről csak említést is mer tenni. Más pontok szerint a munkásszervezeteknek regisztrálni kell, pénztári kimutatást adni arról, hogy hová költik a jövedelmet és végre megtiltják, hogy a politikai kampá"Szervezés” — "Nevelés" — "Felszabadulás" , W '' W ___ ái Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
