Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-12 / 1271. szám
1943. junius 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------KONVENCIÓS GONDOLATOK A Bérmunkás köré csoportosult magyarnyelvű ipari union- isták ez évi kerületi értekezletei fontosságukban felülmúlták az előző hasonló értekezleteket, noha a túlságos hosszú miinka- órák és a gazolin hiány következtében számos munkástárs képtelen elmenni az értekezletekre, bármennyire szerették volna is. A New York és az Ohio kerületi értekezletek számos üdvös határozatot hoztak, mint a jegyzőkönyvekből láthatjuk. Ezekre, miután azok gyakorlati megvalósításra váfnak, lapunkban még többször vissza fogunk térni. Ezen sorokban csupán az értekezlet egyik fontos pontjával kívánok foglalkozni, amellyel nagy terjedelménél fogva teljesen kimerítően a jegyzőkönyvek nem foglalkozhattak. De másrészről ehhez a tárgyhoz szorosan hozzátartoznak olyan dolgok is, amelyek nem a konvenciókon, hanem azokat megelőzőleg mentek végbe és igy a jegyzőkönyvek azokról nem adhatnak számot. Miután erről az aktiv munkástársaink már régebben tudomással bírnak, elérkezettnek tartom az időt, hogy a Bérmunkás szélesebb olvasó táborával is megismertessük a dolgot. Ez a tárgy, amiről itt szólni akarok, az úgynevezett “ellenzéki” kérdés. Nem várhattuk el, hogy ez a világháború rajtunk egy karcolást sem ejtve fog elvonulni. Hiszen ennek a világkatasztrófának éppen az a jellegzetessége ,hogy óriási tömegeknek a véleményét, hovatartozását máról-holnapra' változtatta meg. Évtizedekig együttműködő elemek halálos, ellenségekké lettek, viszont az addig ellenséges- kedők fegyvertársakká váltak. De az ilyen csoportosulások is csak ideig-óráig tartottak. Éppen azért mondták, hogy ez a háború a legfurcsább módon hozott össze ágyastársakat. így tehát nem lepett meg bennünket sem, amikor láttuk, hogy a mi sorainkban is akadtak olyanok, akik bizonyos dolgokban nem értettek egyet a nagy többséggel. Ezt nem is tagadtuk és nemcsak, hogy számos alkalomból irtunk erről, de a lehetőség határáig mentünk, hogy valóban megértsük mit is kifogásolnak azok, akik ellenkező véleményt táplálnak. A KIFOGÁSOK A Lapbizottság és az írógárda tagjai örömmel fogadtak minden olyan kritikát, amely felvilágosítást nyújtott, vagy jobban mondva csak nyújtott volna arra, hogy valóban mit akarnak az ellenkezők. Többször hallottam említeni: “Hiszen olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsájtani.” Ami azt jelenti, hogy a végsőkig mentek az ellenzék kívánalmainak felismerésében. Én is minden tudásomat összeszedtem, hogy ezt az “ellenzéki” problémát megértsem. Az ellenzéki szerepet betöltő munkástársak kritikájából ezt nem tudtuk meg azon egyszerű oknál fogva, mert újból meg újból olyasmit olvastak ki lapunkból, vagy magyaráztak ki beszédeinkből, amiket mi nem irtunk és nem mondottunk. Szerintem ez, — az általunk irt és mondott dolgoknak a félremagyarázása okozta a legtöbb bajt. Legjobb tudomásom szerint az ellenkező vélemények az alábbi pontokban foglalhatók össze: 1) Egyik ellenzéki szerint a szociálizmust, vagy az ipari demokráciát a tengelyhatalmak győzelme elősegítené, amennyiben megszünteti az országhatárokat, stb. Tudomásom szerint ennek az elméletnek csak egy hive van s reméljük, hogy a gyakorlati bizonyításra nem lesz alkalma. Bevallom, én nem szeretném a fejem a győztes tengelyhatalmak kegyére bízni. Miután eddig még az általuk elfoglalt országok mindegyikében kiirtották az osztályharcot hirdető és vívó munkásság élcsapatát, itt is azt tennék, ha a quislingek kerülnének hatalomra. Valahogy ragaszkodom a testi épségemhez és a koncentrációs táborokért sem lelkesedem valami nagyon. Lehet, hogy ez önzés a részemről, de azt is tudom, hogy ebben az önzésben bírom a Bérmunkás nagy táborának a szolidaritását. 2) De vannak közöttük olyanok, akik éppen úgy gyűlölik és rettegnek a fasizmustól, mint a nagy többség, éppen úgy kívánják az Egyesült Nemzetek győzelmét, mint a nagy többség, de ezt csak suttogva merik bevallani. Ezek valami zavaros elmélet alapján azt állítják, hogy a munkásságnak “semlegesnek” kell lenni még akkor is, ha első sorban őket irtják ki. Illetőleg a munkás intézményeknek ezt a semlegességet kell hirdetni, még ha mint egyének ellenkező módon érzünk, gondolkodunk és cselekszünk is. Másszóval dacára annak, hogy ők nem semlegesek, mégis azt akarnák, hogy mi azt hirdessük, hogy a munkásságra nézve egészen mindegy, hogy ebből a háborúból melyik fél kerül ki győztesen. Mi természetesen ezekkel nem értünk egyet. Nem vagyunk hajlandók a farizeuskodásra. Az érzéseink, gondolkodásunk és cselekedeteink irányítanak írásainkban is. 3. ) Úgy Amerikában, mint az egész világon számosán vannak olyanok, akik Oroszországot, az orosz rendszert, de különösen az orosz kormányt és annak vezetőjét Stalint na- gyon-de-nagyon gyűlölik. Mi számos ízben leszögeztük, hogy a jogos kritikának helye van, azonban a kapitalizmust védő bérenceknek a Szovjetek ellen irányított hadjáratában nem vagyunk hajlandók résztvenni. Azok, akik ebbe a csoportba tartoznak, elvesztették azt az érzéküket, amivel a kritikát a rágalmazás és mocskolódástól meg tudnák különböztetni. Ezt a csoportot nagyon felnövelték a Stalin ellenes politikai alakulatok. De közöttünk is akadtak páran, akiket ide lehet sorolni. Megerősíti őket talán az is, hogy az angolnyelvü lapunknak uj szerkesztője szintén ebbe a csoportba tartozik, noha ilyenfajta írásai ellen a tagság már oly erélyesen tiltakozik, hogy úgy a lapban, valamint szervezetünk vezetőségénél is állandóan védekeznie kell. 4. ) Van aztán az ellenzőink között olyan is, aki nem helyesli, hogy mi a régi Magyar- ország területén lakó népek teljes kooperációjának vagyunk a hive , a magyar faj felsőbbrendűségének elismerése nélkül. 5. ) És végre van az ellenzőink között pár egyén, akiket teljesen a személyi gyűlölet vezet és késztet “ellenzéki tevékenységre”. SÉRELEM A HAJTÓERŐ Ilyen távlatból nézve leegy- szerül a dolog. Azonban a személyes vitáknál minden szónak, minden gesztusnak és hangsúlynak meg nem érdemelt fontosságot tulajdonítanak és a vita elmérgesedik. A felingerelt ember képes olyasmire, amit máskülönben nem tenne. A sérelem, még ha mindjárt csak képzelt is, igen erős hajtóerő. Szépen magyarázza ezt ez a Rákóczi legenda. Mikor Rákóczi csillaga már letünőben volt, alvezérei elpártoltak tőle, a serege szétomlás- ban volt, igy szólt a vele mindvégig kitartó Bercsényihez: “Már mindenki itthagyott, mindenki elárult, csak te maradtál hü hozzám. Ugy-e Bercsényi, te el nem árulnál a világ minden kincséért sem?” Erre aztán Bercsényi igy válaszolt: “A világ minden kincséért nem, de egy sértésért igen!” Mi is azt látjuk, hogy a vélt sérelmeik folytán ellenzékké felcsapott munkástársaink sokkal nagyobb aktivitást fejtenek ki az ellenzékeskedésben, mint tették bármikor is a szervezet érdekében. És ennek a sérelmi hajtóerőnek tudom be azt is, hogy pár ilyen munkástárs nemcsak a magyarok, de még TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A nyári idők beálltával az IWW new yorki tagjai ismét megkezdik a szokásos családias kirándulásaikat a régi helyen, a közismert Edenwald Erdőben. Az első ilyen összejövetel junius 20-án vasárnap lesz, (esős idő esetén a következő vasárnap) melyre meghívják a new yorki munkástársakat. Enni és inni valóról a rendezőség gondoskodik. Útirány: Vegye a Lexington Ave. “White Plains Road” feliratú subwayt a 180-ik uccáig, és ott szálljon át a Dyer Ave. elevator vonalra és menjen a végállomásig, ahonnét egy néhány perc séta. Közvetlen az erdő bejáratánál leszünk letelepedve. Az IWW new yorki csop. az angolnyelvü munkástársak között is rágalmazott bennünket. Véletlenül rátaláltak szervezetünk két olyan (nem magyar) tagjára, akik mozgalmunk rombolására törekedtek és igy kapva-kaptak az ilyen rágalmakon. Az egyik, aki a 440-es ipari szervezet clevelandi csoportjának a titkára volt, hivatalos állását felhasználva előbb az Egyetemes Végrehajtó Bizottságnál emelt panaszt ellenünk, majd pedig, amikor ott nem vették figyelembe a panaszt, körleveleket küldött szét a mozgalom aktívabb tagjaihoz. Mozgalmi romboló törekvéseik, — amelyek a Bérmunkás elleni izgatáson kívül számos más térre is kiterjedtek, végre nyilvánvalóvá lettek s ma már mindkettőt eltávolították a mozgalomból. A KÖZPONT TÉVEDÉSE Amig azonban mozgalmi romboló munkájukat a “túlbuzgó forradalmár” álarcával takarni tudták, képesek voltak ellenünk ingerelni az ez év elején hivatalba lépett uj Egyetemes Végrehajtó Bizottságot. A denunciálók által lefordított cikkekben ugyan ezek sem találtak semmi kifogásolni valót, de megakadt a szemük szeptember 19-iki számunkban közölt s az országos értekezleten mondott beszédem ezen egyetlen során: “De tudatában vagyunk annak is, hogy a túl nagy hatalomra jutott fasizmus leverése már csak a harcmezőkön dőlhet el.” Ezt a mondatot, amely a szövegből kiemelve, angol fordításban igy hangzik: We believe, that Fas- ism already attained the power of such magnitude, that it can be overthrown only on the war fronts”, úgy magyarázták, hogy a Bérmunkás a fasizmus elleni küzdelemben csak a háborút tartja célszerűnek és a (Folytatás az 5-ik oldalon) IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
