Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-05 / 1270. szám
1943. junius 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA---------------------------SZTRÁJK SZELLŐ Szombat délután a gyárban annak rendje és módja szerint befejeztük a munkát. Semmi különös dolgot sem vettem észre, ami figyelmemet megragadta volna. Még George, egy idősebb munkás, aki kisfiú korában került ide Németországból kézmosás közben megint csak elmondotta, mint eddig minden szombaton szokta: “Já-já, one week is gone again!” Ha legalább George csak most az egyszer ezt a nagy eseményt észrevétlenül hagyta volna, talán másnap nem ért volna oly nagy meglepetés. De igy, — mert mint mondom minden a legmegszokot- tabb módon ment, hát másnap ugyancsak elhültem, amikor a vasárnapi újságot lapozgatva, szemembe ötlött az a hir, hogy szombaton a mi gyárunkban sztrájkoltak. Mi a szösz! — kiáltottam fel nagy meglepetve, hát én hol voltam? Meg George, meg a többiek? A félhasábra terjedő cikk elolvasása után nem lettem sokkal okosabb. Nem mondotta meg, hogy melyik department- ben, melyik shiftán volt a sztrájk, vagy volt-e sztrájk valóban, hanem csupán csak azt, hogy valami 40-50 munkás elégedetlenkedik egy foreman miatt és nem akarnak vele dolgozni. A cikk többi része felfújt frázisokból állt, hogy milyen hazaárulás most a sztrájk, stb. Szóval a már untig hallott maszlag. Aztán kérdést intéztek a gyár vezetőséghez, amely tagadta a sztrájkot, majd ösz- sze-vissza telefonáltak az union tisztviselők után, hogy azoktól csikarjanak ki valamilyen nyilatkozatot, de azoktól sem kaptak érdemleges választ. Mindezen erőlködéssel összehoztak félhasábos cikket, melynek a SZTRÁJK szót tartalmazó hathatós címet adhatták. Hétfőn aztán megtudtam a “sztrájk” részleteit. Pár hónappal ezelőtt a második shiftán egy munkást foremanná neveztek ki, akinek fejébe szállt a nagy hatalom. Az uj “dzsábot” meg akarta hálálni és komisz hajcsár lett belőle, aki — a munkások állítása szerint, még azt is figyelte, hogy a munkások mennyi időre mennek az illemhelyekre. Végre a munkások megunták a basáskodást, elővettek egy iv papirost, amire ráírták, hogy a nevezett foremannal nem hajlandók dolgozni, sorban mindannyian aláírták és benyújtották a fő-bósz- nak. VÁRJÁK AZ ILY HÍREKET Ez történt szombaton. Valaki, — lehet, hogy maga az érdekelt foreman, értesítette az újságokat és igy került be a sztrájkról szóló hir, amin a munkásellenes lapok most kap- va-kapnak, mert igy éleszthetik a munkás-ellenes hangulatot. Ennek a dolognak az érdekesebb része azonban hétfőn következett be, mert amikor a második shifta munkások bejöttek, a gyűlölt foremant a helyén találták, mire a munkások azt mondották, hogy ők nem koptatták a ceruzát hiábavaló aláírásokkal és nem fogtak munkához. Le is szaladt mindjárt a fő-bósz az irodából és kis beszédet tartott, amiből megtudtuk, hogy az union bizottságnak még szombaton megígérte, hogy egy héten belül kielégítő intézkedést foganatosít, de pár napra szüksége van úgy az uj foreman kiválasztására és betanítására, valamint a vádolt ember elhelyezésére. A bizottság ebbe beleegyezett és igy ő ezt a dolgot befejezettnek tartotta. Kisült, hogy az union bizottság, illetőleg annak elnöke, a shop steward nem értesítette a munkásokat a bósz válaszáról és a munkásokat sem kérdezte meg, hogy meg vannak-e elégedve. “Én nem tárgyalhatok személyesen mindannyitokkal” — jelentette ki a bósz, — “hanem csak választott bizottsággal.” “De a bizottság nem azt csinálja, amit mi akarunk!” — kiáltotta oda az egyik munkás. “Az már a ti bajotok,” .... válaszolta nagyon őszintén a bósz, — “válasszatok olyat, aki azt akarja, amit ti.” A sztrájk persze szépen elsimult. Jóleső megnyugvással láttam, hogy nemcsak a közvetlenül érdekeltek, de úgy az első shifta, valamint a többi departmentek összes munkása is ,száz százalékos szolidaritást vállaltak a panaszt tevő munkásokkal és mert a bósz elhúzta a tárgyalást, kedden már senki sem dolgozott a gyárban. Ez aztán annyira megzavarta a szegény kitartott lapokat, hogy az egyikben ilyen főcímet adtak a ránk vonatkozó hírnek: “Tovább folyik a 70 előmunkás sztrájkja.” De a legtanulságosabb ebben a dologban mégis csak a bósz- nak az a megjegyzése volt, hogy a munkások miért nem választanak olyan megbízottakat ,akik valóban az érdekeiket képviselik, vagyis az akaratuk szerint járnak el. Mert úgy ennek, mint a többi unionoknak is az a legnagyobb hibája, hogy a tagság nem törődik az ügyek intézésével. A mi gyárunkban közel másfélezer tagja van a szervezetnek és mégis a gyűlésekre 60-70 tagnál több nem jön el. így tehát egy kis klikk kontrolálhatja a választásokat is. BŰN ÉS BÜNHŐDÉS Mióta itt vagyok sok időt el- töltöttem az unionok tanulmányozásával. Amerre csak jártam, mindenütt ugyanazt a nemtörődömséget, ugyanazt a közömbösséget tapasztaltam a munkások részéről a saját szervezeteikkel szemben. Nemcsak teljesen ráhagynak mindent a tisztviselőkre, de a legtöbbször ezen tisztviselők megválasztásával sem törődnek. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden ilyen union korrupttá lesz; a felügyeletet nem ismerő tisztviselők lopnak, zsarolnak, stb. — mint a munkásellenes sajtó azt feltüntetni akarja. Sőt, dacára annak, hogy meg van ez a lehetőség, mégis sok szervezetben a tisztviselők tehetségük szerint híven igyekszenek szolgálni a tagságot. De mert a tagság és a tisztviselők között nincs szoros összeköttetés, ritkán tanácskoznak, sokszor a tisztviselő intézkedésével a tagság, vagy csak egy kisebbség nincs megelégedve és olyankor kiabálnak, holott első sorban is önmagukat kellene okol- niok. Nekem mind tisztább megLONDON, máj (ONA) — A német Ruhr-vidék folyam-gátjainak felrobbantása körül különös vita kerekedett, egyrészt az angol sajtóban, másrészt, baljóslatuan, a német sajtóban és rádióban. Az angol sajtó egy része megírta, hogy a Ruhr-gá- takra egy német menekült hívta fel az angol repülő-parancsnokság figyelmét még pedig úgy, hogy egyik újságíró ismerősének szólt a gátak jelen- tegségéről és arról, micsoda veszedelmet lehet okozni a németeknek, ha a gátakat repülőbombákkal felrobbantják. Az újságíró közvetített azután az üzenetet az angol repülőerőhöz a R.A.F.-hez. A német refugee ismeretlen maradt, nevét sehol sem említették. A nácik számára azonban német menekült nem lehet más csak zsidó. És igy .felkapván az angol sajtónak e közleményeit, a Ruhr gátszakadásért a német sajtó és rádió most a zsidókat teszi felelőssé. A berlini rádió már kihasználja az angol sajtó cikkeit a német menekültekről. “Semmi kétségünk sem lehet, mondja, hogy ezt a bűntettet zsidó eszelte ki és ösztönözte rá az angolokat.” A berlini sajtó büntető rendszabályokat sürget a zsidók ellen a Ruhr bombázása miatt. TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A nyári idők beálltával az IWW new yorki tagjai ismét megkezdik a szokásos családias kirándulásaikat a régi helyen, a közismert Edenwald Erdőben. Az első ilyen összejövetel junius 20-án vasárnap lesz, (esős idő esetén a következő vasárnap) melyre meghívják a new yorki munkástársakat. Enni és inni valóról a rendezőség gondoskodik. Útirány: Vegye a Lexington Ave. “White Plains Road” feliratú subwayt a 180-ik uccáig, és ott szálljon át a Dyer Ave. elevator vonalra és menjen a végállomásig, ahonnét egy né- ' hány perc séta. Közvetlen az erdő bejáratánál leszünk letelepedve. Az IWW new yorki csop. győzödésemmé lesz, hogy az a munkás, aki nem törődik a munkásszervezeti ügyekkel, az nemcsak osztálya, de önmaga ellen is bűnt követ el, amiért bűnhődik is, ha nem is látható olyan tisztán, mint az itt elmondott esetben. ; Az egész,, oly aggasztó kö- ' vetkezményekkel fenyegető mese azonban alig is lehet igaz. Oliver Steward őrnagy, az Evening Standard londoni napilapban azt írja, hogy az egész történet, ami szerint ez a bombázás egy menekült ötlete volt, nem egyébb “rossz bohózat”- nál. Csak azon csodálkozik, hogy a Légi Minisztérium rögtön meg nem cáfolta. Mindenki aki német és olasz célpontokat tanulmányozott légi bombázásra, tisztában volt a gátak fel- robbantásának óriási fontosságával s előnyével a szövetséges hadviselés számára. Kérdés csak az volt, hogy találják el e célpontokat. Ezzel a háború kitörése óta foglalkoztak és a kutatások eredménye volt az uj légi támadó módszer. Lord Winstor, az admiralitás volt hírszerző főnöke figyelmeztet rá, a “Times”-hez írott levelében, micsoda következményei lesznek e históriának az európai zsidókra, de rámutat a hir nyilvánvaló nevetséges voltára is. “Hát olyan butáknak képzelnek minket, hogy a Ruhr- gátakról egy német menekülttől kellett először hallanunk?” IPAR! DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése A gátszakadásért is a zsidók a felelősek Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
