Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-05 / 1270. szám
4 oldat BÉRMUNKÁS iy4ö. jumus BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 one Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ...... 5e Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt,t hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. __________________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Jobb későn, mint soha (gb.) Londonból érkező hírek szerint a menekült csehszlovák kormány véglegesen feladta azt a tervet, hogy a lengyelekkel szorosabb federációt alkossanak. Mint ismeretes, ezen országok menekült kormányai olyan federációs Közép-Európát terveztek, amelynek központját Lengyelország ,s Csehszlovákia képezték volna. Most a csehek feladták a tervet, mert mint mondják, egyrészről nem léphetnek szorosabb szövetségbe azzal a kormánnyal, amelyet a Szovjet Unió ellenez, másrészről pedig a lengyel kormány ragaszkodik azon területekhez, amelyet a csehektől vettek el midőn Hitler Csehországot feldarabolta. Mi már többször ismertettük a Bérmunkás hasábjain, hogy a menekült lengyel kormány nem a lengyel népet, nem a lengyel dolgozó munkástömegeket, hanem csak a feudális jogokkal biró lengyel nagy földbirtokosokat képviseli. Beneséknek, kik állítólag Európa legdemokratikusabb államát szervezték meg, tudni kellett volna, hogy százezer holdas birtokokat és az azokkal járó mindennemű kizsákmányolást fentartani akaró emberekkel nekik nem szabad lett volna szövetségről még csak tárgyalni sem. Milyen naiv politikusok lehetnek ezek a Benesék, ha a Hor- thyék elleni védekezés céljából Sikorskiékkal akartak szövetkezni. Mintha Sikorski és Horthy nem ugyanazon osztályokat, tehát ugyanazon érdekeket védenék. Most arról is panaszkodnak a csehek, hogy a Sikorski kormány továbbra is barátságos összeköttetést tart fenn a magyar kormánnyal, noha ez hadseregeket küld a Szovjet Unió ellen. Most már látják Benesék, hogy olyan szövetségesekre tettek volna szert ,akik megint csak hátbatá- madták volna őket, mihelyt az ily támadás hasznothozó lett volna számukra. Ebbő? a leckéből úgy Benesék, mint mindenki más megtanulhatja, hogy ha Európában békét akarnak, akkor annak az osztálynak, amelyet Sikorski és Horthy képviselnek, valamint politikus bérenceiknek pusztulni kell. Ha a százezer holdas birtokok, ha azok tulajdonosainak a kizsákmányoló jogai továbbra is fenmaradnak, akkor ennek a globális háborúnak oly nagy anyagi, vér és emberádozata teljesen hiábavaló volt. A Sikorski és hozzájuk hasonló egyénekkel való mindenféle szövetkezés ezen kiváltságoknak az alátámasztását jelenti. Jó sok időbe került, amig Benesék erre rájöttek. A közmondás ugyan azt tartja, hogy jobb későn mint soha, de lehet, hogy még egy ilyen baklövés a cseh menekült kormány részéről felnyitja a cseh-tót-magyar dogozók szemeit és számonkérik a demokrácia ősellenségeinek ily segítségét. a “megpuhitására”. Ez a képviselő George H. Bender, aki egyben igen prominens tagja a Republikánus Partynak is. Bender, mint a legtöbb ügyvédből lett szenátor és képviselő, ügyvédi irodáját pártner segélyével tartja fenn. A pénzt rendesen nem a honatyának ,hanem a partnernek adják. így ebben az esetben is a könyvek átvizsgálásánál rájöttek, hogy a fent említett bronz gyár tulajdonosai 14 ezer dollárt fizettek ki Bender társának, bizonyos Wasserman nevű ügyvédnek. A képviselő tagadta, hogy neki valami köze lett volna a céghez. Azonban megatlálták a leveleit, amelyben leírta, hogy milyen szogálato- kat végzett a csaió gyárosok részére. Az újságok igyekszenek eltussolni ezt a dolgot. Egész természetesnek tartják, hogy az ügyvéd képviselők “ügyvédi szolgálatokat” teljesítenek képviselőségük ideje alatt is, holott nyilvánvaló, hogy ily esetekben csupán politikai befolyásért fizetik meg őket. Azonban a politikusok ily erkölcstelensége fölött ma már legfeljebb csak mi háborodunk fel. Politikai erkölcsök (gb.) Az Egyesült Államok törvényhozó testületé mindkét házában még mindig fogcsikorgatva említik a “hazaáruló” munkásokat, akik még az ilyen “kritikus” időkben is sztrájkolni mernek. Az önzetlen hazafiság ezen ragyogó bajnokairól már a multkorában megírtuk, hogy mint a legyek lepték el azt a wash- ingotni palotát, ahol koncot reméltek bizonyos Monro-Caplan nevű hadirendeléseket kijáró ügynöktől. Most az újságok már konkrétabb esetről számolnak be. Az igazságügyi department nemrégiben vád alá fogott egy clevelandi bronz gyárat, mert selejtes ötvényeket szállított hadi célokra és ily módon szerzett túlságos profitot. A bizonyítékok hatása alatt a vád alá fogott National Bronz & Aluminum Co. igazgatói lemondtak tisztségeikről, hogy mentsék azt, ami még menthető. Most aztán kisült ez a cég egy képviselőt felbérelt a vizsgálatot vezető F.B.I. (szövetségi titkos rendőrség) embereinek Szakszervezeti alapon (gb.) A több mint félmillió tagot számláló International Association of Machinists szervezet vezetősége referendum utján felhatalmazást kért a tagságtól, hogy ha a vezetőség jónak látja, akkor vonja ki a szervezetet az American Federation of Labor kötelékéből. A szervezeti ügyekkel nagyon keveset törődő és általában csak a tisztviselők által irányított tagság megadta ezt a felhatalmazást. Bármilyen nagyfontosságu is az a dolog, hogy egy ilyen union melyik országos szervezethez tartozzon, e kérdés felett a masiniszta unióitokban semmi vita sem volt. De valójában nem is lehetett, mert az elszakadásra nem elvi dolgok, hanem az úgynevezett “jurisdikciós” kérdések vezettek. Szakszervezeti elveknek és taktikának megfelelőleg, illetőleg az ily taktika következtében a masiniszták unionja már régóta harcban áll a karpenterek szervezetével. A veszekedés afölött folyik, hogy melyik szervezetbe tartozzanak a gépeket felállító munkások. Nagyobb gépel felállításánál, vagy uj gyártelepek felszerelésénél gépészek is, meg a famunkások is dolgoznak. Ezért az ily munkásokat mindkét szervezet magának követeli. A háborút megelőzőleg a karpentrek szervezete sokkal erősebb volt és azért William L. Hutcheson ugyancsak ilyen kilépési fenyegetéssel a karpenterek számára kerítette meg a juriszdik- ciót. Most azonban a masiniszták szervezete lett igen hatalmas, tehát ők is ugyanazt a fegyvert használják, — kilépnek, ha nem nekik adják a gépeket felállító pár ezer munkás tagsági diját. Ezeknek a száma most nagyon megszaporodott, mióta fatestü repülőgépeket csinálnak. Mert csak ezen tagsági dijakért folyik a vetélkedés. A két szervezet között semmi lényeges különbség sincs. Az ilyen veszekedés csak annak a bizonyítéka, hogy a szak- szervezeti forma már mennyire idejét múlta és sok esetben nem a munkások egyesítését, hanem éppen ellenkezőleg, a szétta- golásukat szolgálja. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra- “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra Keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetet építjük a régi társadalom keretem belül "Szervezés'* — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
