Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-15 / 1267. szám
a oiciai BÉRMUNKÁS 1943. május 15. A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) A GYAPOT FELDOLGOZÁSA MEGHONOSUL MAGYARORSZÁGON Gyapotkelmegyár kettő keletkezett 1711-1780 között. Első volt a vasvári kartongyár Nyit- ra vármegyében. A másik Csek- leszen Pozsonyvármegyében, a szükséges gyapotot mind a két gyár Bécsből kapta. A nevezetes vászongyárak mint a sze- pességiek, a szászok kezében voltak, de azért az egész országban mindenütt szőttek-fon- tak és bár a vidék rendesen maga látta el saját szükségletét, a nagyobb városoknak és helyiségeknek majdnem mindegyikében volt néhány takács. Ezek közt nem egy kiváló mester akadt és Csis András lőcsei takácsnak pl. II. József királyi szabadalmat adott ujmódi szövőszékre, mellyel az úgynevezett “sávolyost” gyönyörűen tudta készíteni. Ugyancsak a XVIII. század végén jeles szövőszéket talált föl Perger kecskeméti mütakács. A selyemtenyésztést III. Károly király Mercy nevű tábornagya honosította meg Magyarországon először a temesi bánságban fejlődött ki a selyemipar. Versecen és Pancsován. Temesváron alakították az első selyemgombo- lyitókat és gyárakat, melyeket azonban a bécsi bank elnyomni igyekezett, nehogy az osztrák gyárakkal versenyre kelhessenek, később a kincstár is állított fel gyárakat. Meg kell még emlékeznünk a mesterséges, vagy müselyemről, amelynek föltaláló ja Chardonnet gróf Magyarországon is állított gyárat. Bár a müselyem ma még nem oly tartós, mint az igazi selyem, valószínű, hogy a gyártás tökéletesedésével nagy versenytársa lesz, mert jóval olcsóbb nála. Van a magyar “nemzeti iparnak” két olyan ága, a debreceni guba és a dunántúli szűr, mely a közönséges magyar juhgyapjut dolgozza föl, már századok óta hagyományos módon és nevezetes, hogy a mai előrehaladott ipari technika vívmányai a gu- makészitést és csapómesterséget érintetlenül hagyták. A szövés-fonással rokon iparág a csipkeverés, mely sokáig a nők kézimunkája az az keresetforrása volt és ebben a gépipar lassan szorítja ki a kézimunkát, részint azért, mert a női munkaerő olcsó, tehát a gép nem győzi a versenyt, részint pedig azért, mert a hozzáértők csak a kézzel munkált csipkét tartják finomnak és értékesnek. A KÖTÉS IS KI LÉP A KÉZIMUNKA KRETÉBŐL Sajátságos formája a szövésnek a kötés. A kötés sokáig szintén kézimunka volt a kötőtűk segítségével. Az első kötőgépet William Lee, theológus találta fel, aki selyemharsinyá- kat kötött gépén, Erzsébet angol királynőnek. Kézzel és lábbal hajtott képét Paget és Cotton változtatták át mechanikai géppé és ebből fejlődött ki az angol és francia . körkötő gép mely teljesen független az emberi kéztől és igen nagy a munkaképessége. Mig a kötött áru hasznossága miatt terjedt el, addig a hímzett árut szépsége miatt kedvelik, ősrégi múltja van a hímzésnek is és emlékek bizonyítják, hogy már az egyiptomiak és babiloniak is ismerték. A häzi iparban még ma is nagy szerepe van a hímzésnek és a népies hímző ipar remekeit állandóan keresik és utánozzák. Természetes, hogy a technika a hímzésben is pótolni ; igyekezett a kézimunkát és e célból többen foglalkoztak egy megfelelő himzőgép föltalálásával. Sok sikertelen kísérlet után végre sikerült Heilman- nak oly himzőgépet szerkeszteni, melyen sok tü hímez egyszerre, ami a munkát nagyon gyorsítja. A Heilmann himző- gépével azonban nagyon fárasztó a munka, mert a munkásnak feszült figyelemmel és kézzel-lábbal kell dolgoznia, igaz, hogy többet végez mint 15-20 gyakorlott himzőnő, de viszont csak egyszerűbb, ismétlődő kis alakok, vagy sávszerű minták hímzésére használható. Ezért sokan igyekeztek a gépet tökéletesíteni és a legelső újítás John Duncan érdeme, aki horgolótűkkel dolgozott és ezeknek dupla öltésével még jobban gyorsította a munkát. Tovább fejlesztette Voigt, majd Heathscout és Bonnar amely a legtökéletesebb 100-1800 öltést tesz percenként. A kis gép külsőleg varrósgéphez hasonlít és nagyon könnyen kezelhető. A textil ipar a lehető legszorosabban összefügg a ruházati iparral, itt van tehát helyén, hogy megemlékezzünk a varrógép történetéről. Ez a gép ugyanolyan forradalmat okozott a szabóiparban, mint a gépiparban a gőzgép és ismét sajátos játéka a sorsnak, hogy ez a korszakot alkotó találmány is épen olyan lassan tudott utat törni a gyakorlati életben, mint elődei és a jelentőségét sem ott ismerték fel, ahol zseniális emberek föltalálták. Mert a varrógép eszméje Európában támadt és ugyanitt tették is ve- az első sikeres kísérleteket, a világipar tényezője azonban itt Amerikában lett és pedig jóval később egészen megváltozott viszonyok között. Már 1804- ben kértek szabadamat egy öltőgépre, amely azonban gyakorlatilag nem vált be. Egy bécsi szabómester szintén foglalkozott a varrógép eszméjével. Rövid húsz esztendő alatt 1830- 1850-ig csak Angliában és Franciaországban több mint harminc szabadalmat adtak ki varrógépre, ezek közül csak egyetlen egy, a Themonier nevű francia szabómesteré tarthatott számot a gyakorlati alkalmazásra. Amikor Braunier állami mérnök meglátta a fából készült gépet, rögtön felismerte annak nagy jelentőségét és magával vitte a szabót Páris- ba, ahol csakhamar társulat alakult a találmány kiaknázására. Ez sikerült is és 1931-ben 1 már állt a műhely a Rue de Se-! vresben, ahol 80 fából készült! varrógép vígan berregve varr- j ta a katonaság egyenruháját. Az uj talámánynak azonban még ugyanabban az évben szomorú vége lett. A párisi munkások közt hire futott a varrógépnek, amely majd kiveszi a szájukból a fa- j latot is és egy este dühöngő j fegyveres csőcselék rohanta j meg a műhelyt izzé-porrá tör- j ve az ott talált gépeket. Mig I aztán a szegény francia szabó találmányával együtt elpusztult, addig Amerikában más alapon fényes diadalt aratott a varrógép. Howe Elias 1945-ben szabadalmat kapott a varrógépre és ez milliomossá tette. Jellemzi az emberek közömbösségét, sőt ellenszenvét az újítások iránt, hogy amidőn az amerikai Howe először állította ki varrógépét, az emberek kissé megbámulták, aztán mosolyogtak egyet és vállat vonva tértek fölötte napirendre. Howe találmányával olyan aranybánya nyílt meg, melybe hanyat- homlok rohant az amerikai vállalkozó szellem. Három év leforgása alatt nem kevesebb mint 200 szabadalmat vettek ki állítólagos javításokra. Az amerikai varrógépek gyártása rövid időn belül hihetetlen arányokat öltött a Singer & Co. New Yorkban, a Wheeler and I Wilson Bostonban világhírű cégek és évtizedeken át úgyszólván ők árasztották el egész Európát varrógépekkel. A szabóiparnak és a fehérvarrásnak óriási lendületet adott a varrógép, mely egymaga 15-20 legügyesebb szabó vagy varrónő dolgát végzi azonkívül családok háztartásában is megbecsülhetetlen és amitóta Howe, nagy küzdelmek árán mégis érvényre juttatta találmányát, azóta feltartózhatatlanul halad diadalutján ez a kis gép és ma már a legutolsó kis faluba is beférkőzött. VILLAMOS ERŐ FELFEDEZÉSE Az elektromos tünemények ismerete, a mágneséval együtt, a regék korának ködös világába nyúlik vissza. Első nyomát az európai kultúrában Thaiesnél találjuk meg, aki először említi a borostyánkőnek azt a tulajdonságát, hogy megdör- zsölés után könnyű testeket magához vonz. Ettől a tulajdonságtól kapta az “elektron” nevet, melyet aztán utóbb magára a vonzóerőre vittek át, mig a magyar nyelvben a “vik lám” szóhoz hasonló villamosság néven ismerjük ezt a titokzatos energiát. Hogy a haj- dankor tudott e többet is a villamosságról, mint amennyit Thales említ, az ma már nem dönthető el. Lehet, hogy egyes vallásfelekezetet papjai ismerték a villamosságot, sőt talán meg is tévesztették vele mint csodával a jóhiszemű tömeget. Olyan tüneményeket “varázsolván” elő a villamosság segítségével, amelyeket az akkori fogyatékos kultúra csakis természet fölötti erőknek tulajdoníthatott. De, ha a papok és tudósok kiváltságos kasztja ismerte is az elektromosság törvényeit, ránk nézve ezek teljesen elvesztek úgy, hogy sem a gyakorlati életben, sem a tudományban hasznukat nem vehettük. Az elektromosság modern ismeretének megalapítója William Gilbert angol fizikus és Erzsébet királyné udvari orvosa volt , (1540-1603), aki az évezredek \jta heverő ismereteknek uj irányt adott és megnyitotta előttük a fejlődés útját. Gilbert jött ra kutatásai és kísérletei közben, hogy igen sok olyan test van, melyek dörzsölés után villamosokká lesznek és ettől fogva a természet- tudomány buzgón folytatta Gilbert fizikus kísérleteit. Módját keresték, hogyan lehetne a villamosságot nagyobb mértékben fejleszteni, de mivel akkor még kizárólag csakis dörzsölési villamosságot ismertek, természetesen a tudósok is mind csak dörzsölés utján keresték a villamoserő fokozásának lehetőségét. így állította elő Guericke Ottó az első villamos gépet oly módon, hogy egy üveggolyót tele öntött olvasztott kénnel és mikor a kéngolyó lehűlve megkeményedett, akkor leverte róla az üvegburkolatot, a golyón pálcát dugott keresztül, ez volt a tengely ráőszoritván tenyerét a golyóra, gyorsan forgatta azt a tengely körül. Ha a magde- burgi polgármester véletlenül nem töri szét az üveget, hanem ezt magát dörzsöli a kéngolyó helyett, sokkal közelebb jutott volna az igazi villamosgép szerkesztéséhez, igy azonban mákoknak kellett őt túlszárnyalni. (Gueuricke Ottó magdenburg polgármestere volt) Ebben az időben általános volt az érdeklődés az elektromosság iránt és a műkedvelők épp oly szívesen foglalkoztak vele, mint manapság a fotográfiával. Cuneus gazdag magánzó egy alkalommal Musschenbrock a leydeni egyetem tanárának la- boratóiumában ennek utasítására orvosságos üvegbe öntött vízbe vezette az elektromosságot egy fémdróton át, mialatt egyik kezében az üveget tartotta, a másikkal hozzáért a fémdróthoz és ettől oly erős ütést kapott, hogy azt amint ő maga mondta: “Franciaország koronájáért sem szenvedné el mégegyszer”. íme a leydeni palack fölfedezésének története. A szerencsés véletlen hire bejárta a világot és ettől fogva még lázasabban kutatják az elektromosság törvényeit. Ha a békáknak van időszámításuk és történetük, akkor az 1790- iki évet fordulópontként jegyezhetik föl, mert ettől fogva nevezetes szerep jutott nekik a kultúra történetében, Galva- ni bolognai anatómia tanár véletlen fölfedezése folytán. A dolog úgy történt, hogy a bolognai fizikus felesége beteg volt és az orvos békacomb levest rendelt neki erősítésül. Egy napon, mikor a tanár segédeivel villamos kísérleteket végzett, egész csomó már meg- nyuzott béka is volt a laboratóriumában. És mindnyájan meglepődve vették észre, hogy az élettelen békacombok mindannyiszor sajátságosán rángatóznak, valahányszor a villamosgép gyűjtőjéből rájuk csap egy-egy szikra. (Folytatjuk)
