Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-22 / 1268. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ji»d«x_the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 MAY 22 NUMBER 1268 SZÁM Újabb halasztás a bányászok szerződése ügyében A bányászok szerződése ügyében a kitűzött időre, május 15-ére nem jött létre az egyezség, mert a bányatulajdonosok azt állítják, hogy ma nem ők, de a kormány a bányák tulajdonosai, illetve parancsnokai és igy az uniónak a kormánnyal, illetve annak képviselőivel kell a szerződést megkötni. A kormány részéről a War Labor Board készen áll már május elseje óta, hogy egyezségre hozza a bányászok ügyét, de John L. Lewis, az unió elnöke — nem minden ok nélkül — megtagadta, hogy az unió a tárgyaló asztalhoz üljön a War Labor Board-al, amely szerinte elfogult a bányászokkal szemben. Az unió többször kihangsúlyozta az elmúlt 15 napban, hogy kész az egyezségre a bányatulajdonosokkal, de a War Labor Board tagjaival nem tárgyal. így május 15-re nem jött létre egyezség, de az unió az utolsó órákban újabb halasztást adott Harold Ickes-nek, akit annak idején az ügyek intézésére a kormány kinevezett. Ez az újabb terminus május 31-ig szól. Amilyen nagy az elkeseredés a bányászok között ügyük lassú intézése miatt, még nem tudni, hogy az uniónak ezt az újabb engedményes rendeletét az egész vonalon elfogadják-e? A VÉG KEZDETE A háborús front győzelmes örömhírei mögött, nem valami kellemes örömhíreket hallunk. Még javában folyik az overtime munka a háborús iparokban, a nagy felkészülés propagandája még erősen cseng a füleinkbe, máris olyan hírek keringenek, hogy a munkanélküliség réme, mely a háborús termelés folytán letűnt, visszatérőben van. Mindenki azt gondolta, hogy a termelés folyamata minden zökkenés nélkül megoldást nyert a háború tartamára és csak azzal a kérdéssel kell foglalkoznunk, hogy mi legyen a háború után vagy 20 millió munkással, akik előreláthatólag a békés termelési iparból nemcsak átmenetileg hanem állandóan kiszorítva lesznek. Ugylátszik azonban, hogy a háború tartama alatt is nemsokára alkalmunk lesz találkozni nagyobb méretű munkanélküliséggel és erről az illetékes körök már jóelőre figyelmeztetnek bennünket. A két év rohamléptű termelésben annyit produkált az amerikai munkásság mely nemcsak meglepetés- szerű eredményt bizonyít, hanem bizonyos háborús felszerelésben úgyszólván túltermelést eredményezett. A termelés állandó fokozása újabb és újabb géprendszeri műveletekkel, néhány millió munkás részére az absenteeism módszerét fogja rákényszeríteni. Phillip Murray a CIO elnöke szerint bizonyos ipari átrendezés következtében már a közeljövőben 600 ezer munkanélkülire lehet számítani és ezen szám a háború befejezése után közvetlenül három hónapra 10 millióra fog emelkedni. Szóval kezdődik a régi játék ,aminek a kapitalista rendszerben any- nyi sok munkás esett áldozatul. A tőkések képviselői a hosz- szabb munkaidőről prédikálnak^ sztrájkellenes törvényeket javasolnak ,a munkástömegek vígan overtimeozzák agyon magukat a hadi iparokban, az illetékes egyének pedig azon törik tisztes fejüket, hogy mitévők legyenek a rohamléptekben közelgő munkanélküli hadsereggel. Az ilyen összekavart helyzetben aztán nem is igen lehet csodálkozni azon, hogy a munkás tömegeket mint tudatlan alanyokat kezelhetik nem tudják megtalálni történelmi hivatásukat. Nem azt akarjuk mondani, hogy a depressziós helyzet már itt van sarkunkban, csak arra akarjuk figyelmeztetni a munkásokat, hogy most már a háborús győzelem biztosabban látható és milyen eredményt hozhat a munkásokra. Az bizonyos, hogy az ilyen eredményért nem igen volt érdemes a fasizmus letörését elősegíteni és mi csak kizárólag azért tartottuk azt fontosnak, hogy a munkanélküliség és a kapitalizmus elleni küzdelmünk tovább (Vi.) Az afrikai tengely hadak felbomlása nemcsak egyszerű vereség, mely kábulatba ejtette az egész Németországot és leginkább Olaszországot. Még a Szövetségeseket is meglepte, nem is remélték, hogy ilyen gyors és teljes lesz a felbomlás és felszereléssel több mint 150 ezer leginkább jeles náci divíziók kerülnek a Szövetségesek fogságába. Ámbár a stalingrádi vereség nagyobb és fontosabb volt és nagyban elősegítette a tunisiai vereséget, mégis csak a napokban vált teljesen világossá az, hogy a nácik már nem remélhetik a háború megnyerését, melyet már maguk is belátnak és semmi kedvük nincs tovább is folytatni a sikertelen harcot. Ezt a vereséget betetőzte még az, hogy a nácik nem is merték megpróbálni a mentési akciót. Ezáltal csúfosabb lett a vereségük, mint Dunkirk az angolok részére, akik legalább az embereiknek nagy részét megmentették. Ez a teljes felbomlás ragadós nyavalya és több mint bizonyos, hogy az olasz csapatokból ragadt át nagy részben, akiket magukra hagyva a “sivatagi futás” idején minden harc nélkül adták meg magufolytatására alkalmat nyerjünk. A háborúnak még nincs vége és senkisem tudja, hogy az mennyi ideig fog még tartani, de viszont az bizonyos, hogy az ipari prosperitásnak rövidesen ismét vége lesz. Az a kérdés áll a munkásosztály előtt, hogy fölismerve ipari hatalmasságát saját maga akar jövőjének kovácsa lenni, vagy ismét mint a kapitalista alamizsna osztogatok előtt akar könyörögni, leveskonyháért és reliefért. Most van itt a legfőbb ideje, hogy a munkásosztály postwar programját kitervezze és annak végrehajtására szervezett erejével felkészüljön. Ha nem akarunk újabb munkanélküli éhezést, ha nem akarunk újabb háborúkat látni a jövő történelmében, nincs más tenni valónk, mint követni az ipari unionizmus programját és harcolnunk az ipari termelés köztulajdonba helyezéséért és irányításáért. Amennyire érdemes a fasizmus letöréséért harcolnunk, ugyanúgy szükséges a kapitalizmus megdöntését győzelemre vinni, hogy mint valóban szabad emberek élhessünk a földön. (f.) kát, sokszor védelem nélkül hagyva a nácikat. Éppen ilyen gyorsan terjedt át a német hadseregre az osztrák hadsereg felbomlása is 1918-ban. De akkor nem volt olyan csúfos veresége a németeknek mint Sta- lingrád vagy Tunisia. És még az utolsó napig is tartották a frontot, inkább a benső fronton kezdődött meg, ami lassabban terjedt és kevébbé volt olyan veszélyes, mint amikor a fronton és a katonaság között indul ez meg, mint az osztrákmagyar hadseregben. Ezek mellett az első világháborúban egyetlen német várost, gyárat, vasúti hálózatot nem tettek tönkre, nem pusztitottak el. Ma több mint ötven nagy ipari várost, üzemeivel,vasúti hálózatával romokká bombáztak, mely minden nap fokozódik. Az utóbbi hat hónapban a nácik többet vesztettek úgy ember, mint anyag és termelési eszközökben, mint az első világháború négy éve alatt. Valamint ma csapataik óriási területre vannak szétszórva, akik hátamögött szervezett ellenséges csapatok működnek és a repülőgépek segítségével minden visszavezető utat elzárhatnak, amint Tunisiában, valamint az orosz fronton sokszor elzárták a menekvés útját előlük. Mihelyt Európa ellen általános támadásba mennek az Egyesült Nemzetek hadai, rögtön megindul a benső harc minden megszállott országban és még arra is van kilátás, hogy Török és Svédországok is azonnal a nácik ellen fordulnak, valamint az eddig velük szövetséges Román, Magyar, Bulgár országok, mindég hangosabban mernek nemet mondani és több mint valószínű ők is a nácik ellen fordulnak, mihelyt nem lesz veszély arra, hogy a nácik megbüntethetik őket. Amint Olaszországban, úgy minden országban is készen áll egy csoport, hogy a kormányt átvegye és ellene forduljanak mindazoknak, akik Hitlerrel hajlandók sülyedni. De az is biztos, hogy nagyon kevesen akadnak olyanok (a politikusoknak olyan jó szagláló tehetségük van, mint a tengeri patkányoknak) jóelőre megszagolják a veszélyt és igyekeznek menekülni a sülyedő hajóról. Már Berlinben zavargások vannak, nagy nyugtalanság az egész náci birodalomban, a vereség mindég világosabb a németek előtt. Tunisiában még hamarabb megadták magukat mint az olaszok. Vezéreik sirA munkanélküliség újabb vészhangjai