Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-22 / 1268. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ji»d«x_the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 MAY 22 NUMBER 1268 SZÁM Újabb halasztás a bányászok szerződése ügyében A bányászok szerződése ügyében a kitűzött időre, május 15-ére nem jött létre az egyezség, mert a bányatulajdonosok azt állítják, hogy ma nem ők, de a kormány a bányák tulajdonosai, illetve parancsnokai és igy az uniónak a kormánnyal, illetve an­nak képviselőivel kell a szerződést megkötni. A kormány részéről a War Labor Board készen áll már má­jus elseje óta, hogy egyezségre hozza a bányászok ügyét, de John L. Lewis, az unió elnöke — nem minden ok nélkül — meg­tagadta, hogy az unió a tárgyaló asztalhoz üljön a War Labor Board-al, amely szerinte elfogult a bányászokkal szemben. Az unió többször kihangsúlyozta az elmúlt 15 napban, hogy kész az egyezségre a bányatulajdonosokkal, de a War Labor Board tagjaival nem tárgyal. így május 15-re nem jött létre egyezség, de az unió az utol­só órákban újabb halasztást adott Harold Ickes-nek, akit annak idején az ügyek intézésére a kormány kinevezett. Ez az újabb terminus május 31-ig szól. Amilyen nagy az elkeseredés a bányászok között ügyük las­sú intézése miatt, még nem tudni, hogy az uniónak ezt az újabb engedményes rendeletét az egész vonalon elfogadják-e? A VÉG KEZDETE A háborús front győzelmes örömhírei mögött, nem valami kellemes örömhíreket hallunk. Még javában folyik az overtime munka a háborús iparokban, a nagy felkészülés propagandája még erősen cseng a füleinkbe, máris olyan hírek keringenek, hogy a munkanélküliség réme, mely a háborús termelés foly­tán letűnt, visszatérőben van. Mindenki azt gondolta, hogy a termelés folyamata minden zökkenés nélkül megoldást nyert a háború tartamára és csak azzal a kérdéssel kell fog­lalkoznunk, hogy mi legyen a háború után vagy 20 millió munkással, akik előrelátható­lag a békés termelési iparból nemcsak átmenetileg hanem ál­landóan kiszorítva lesznek. Ugylátszik azonban, hogy a háború tartama alatt is nem­sokára alkalmunk lesz találkoz­ni nagyobb méretű munkanél­küliséggel és erről az illetékes körök már jóelőre figyelmez­tetnek bennünket. A két év ro­hamléptű termelésben annyit produkált az amerikai munkás­ság mely nemcsak meglepetés- szerű eredményt bizonyít, ha­nem bizonyos háborús felszere­lésben úgyszólván túltermelést eredményezett. A termelés ál­landó fokozása újabb és újabb géprendszeri műveletekkel, né­hány millió munkás részére az absenteeism módszerét fogja rákényszeríteni. Phillip Murray a CIO elnöke szerint bizonyos ipari átrende­zés következtében már a közel­jövőben 600 ezer munkanélkü­lire lehet számítani és ezen szám a háború befejezése után közvetlenül három hónapra 10 millióra fog emelkedni. Szóval kezdődik a régi játék ,aminek a kapitalista rendszerben any- nyi sok munkás esett áldoza­tul. A tőkések képviselői a hosz- szabb munkaidőről prédikálnak^ sztrájkellenes törvényeket ja­vasolnak ,a munkástömegek ví­gan overtimeozzák agyon ma­gukat a hadi iparokban, az il­letékes egyének pedig azon tö­rik tisztes fejüket, hogy mité­vők legyenek a rohamléptekben közelgő munkanélküli hadsereg­gel. Az ilyen összekavart hely­zetben aztán nem is igen lehet csodálkozni azon, hogy a mun­kás tömegeket mint tudatlan alanyokat kezelhetik nem tud­ják megtalálni történelmi hiva­tásukat. Nem azt akarjuk mondani, hogy a depressziós helyzet már itt van sarkunkban, csak arra akarjuk figyelmeztetni a mun­kásokat, hogy most már a há­borús győzelem biztosabban lát­ható és milyen eredményt hoz­hat a munkásokra. Az bizo­nyos, hogy az ilyen eredmény­ért nem igen volt érdemes a fasizmus letörését elősegíteni és mi csak kizárólag azért tar­tottuk azt fontosnak, hogy a munkanélküliség és a kapitaliz­mus elleni küzdelmünk tovább (Vi.) Az afrikai tengely ha­dak felbomlása nemcsak egy­szerű vereség, mely kábulatba ejtette az egész Németorszá­got és leginkább Olaszországot. Még a Szövetségeseket is meg­lepte, nem is remélték, hogy ilyen gyors és teljes lesz a fel­bomlás és felszereléssel több mint 150 ezer leginkább jeles náci divíziók kerülnek a Szö­vetségesek fogságába. Ámbár a stalingrádi vereség nagyobb és fontosabb volt és nagyban elősegítette a tunisiai vereséget, mégis csak a napok­ban vált teljesen világossá az, hogy a nácik már nem remélhe­tik a háború megnyerését, me­lyet már maguk is belátnak és semmi kedvük nincs tovább is folytatni a sikertelen harcot. Ezt a vereséget betetőzte még az, hogy a nácik nem is mer­ték megpróbálni a mentési ak­ciót. Ezáltal csúfosabb lett a vereségük, mint Dunkirk az an­golok részére, akik legalább az embereiknek nagy részét meg­mentették. Ez a teljes felbomlás raga­dós nyavalya és több mint bi­zonyos, hogy az olasz csapatok­ból ragadt át nagy részben, akiket magukra hagyva a “si­vatagi futás” idején minden harc nélkül adták meg magu­folytatására alkalmat nyer­jünk. A háborúnak még nincs vé­ge és senkisem tudja, hogy az mennyi ideig fog még tartani, de viszont az bizonyos, hogy az ipari prosperitásnak rövidesen ismét vége lesz. Az a kérdés áll a munkásosztály előtt, hogy fölismerve ipari hatalmasságát saját maga akar jövőjének ko­vácsa lenni, vagy ismét mint a kapitalista alamizsna osztoga­tok előtt akar könyörögni, le­veskonyháért és reliefért. Most van itt a legfőbb ideje, hogy a munkásosztály post­war programját kitervezze és annak végrehajtására szerve­zett erejével felkészüljön. Ha nem akarunk újabb munkanél­küli éhezést, ha nem akarunk újabb háborúkat látni a jövő történelmében, nincs más tenni valónk, mint követni az ipari unionizmus programját és har­colnunk az ipari termelés köz­tulajdonba helyezéséért és irá­nyításáért. Amennyire érdemes a fasizmus letöréséért harcol­nunk, ugyanúgy szükséges a kapitalizmus megdöntését győ­zelemre vinni, hogy mint való­ban szabad emberek élhessünk a földön. (f.) kát, sokszor védelem nélkül hagyva a nácikat. Éppen ilyen gyorsan terjedt át a német had­seregre az osztrák hadsereg felbomlása is 1918-ban. De ak­kor nem volt olyan csúfos ve­resége a németeknek mint Sta- lingrád vagy Tunisia. És még az utolsó napig is tartották a frontot, inkább a benső fronton kezdődött meg, ami lassabban terjedt és kevébbé volt olyan veszélyes, mint amikor a fron­ton és a katonaság között in­dul ez meg, mint az osztrák­magyar hadseregben. Ezek mellett az első világhá­borúban egyetlen német várost, gyárat, vasúti hálózatot nem tettek tönkre, nem pusztitottak el. Ma több mint ötven nagy ipari várost, üzemeivel,vasúti hálózatával romokká bombáz­tak, mely minden nap fokozó­dik. Az utóbbi hat hónapban a nácik többet vesztettek úgy ember, mint anyag és termelé­si eszközökben, mint az első világháború négy éve alatt. Valamint ma csapataik óriási területre vannak szétszórva, akik hátamögött szervezett el­lenséges csapatok működnek és a repülőgépek segítségével min­den visszavezető utat elzárhat­nak, amint Tunisiában, vala­mint az orosz fronton sokszor elzárták a menekvés útját elő­lük. Mihelyt Európa ellen általá­nos támadásba mennek az Egyesült Nemzetek hadai, rög­tön megindul a benső harc min­den megszállott országban és még arra is van kilátás, hogy Török és Svédországok is azon­nal a nácik ellen fordulnak, va­lamint az eddig velük szövetsé­ges Román, Magyar, Bulgár or­szágok, mindég hangosabban mernek nemet mondani és több mint valószínű ők is a nácik ellen fordulnak, mihelyt nem lesz veszély arra, hogy a nácik megbüntethetik őket. Amint Olaszországban, úgy minden országban is készen áll egy csoport, hogy a kormányt át­vegye és ellene forduljanak mindazoknak, akik Hitlerrel hajlandók sülyedni. De az is biztos, hogy nagyon kevesen akadnak olyanok (a politiku­soknak olyan jó szagláló tehet­ségük van, mint a tengeri pat­kányoknak) jóelőre megszagol­ják a veszélyt és igyekeznek menekülni a sülyedő hajóról. Már Berlinben zavargások vannak, nagy nyugtalanság az egész náci birodalomban, a ve­reség mindég világosabb a né­metek előtt. Tunisiában még hamarabb megadták magukat mint az olaszok. Vezéreik sir­A munkanélküliség újabb vészhangjai

Next

/
Thumbnails
Contents